Végre egy pozitív kicsengésû levél következik, ami nem a virtuális társkeresés árnyoldalait részletezi, hanem úgy mesél el egy megismerkedést, hogy közben nem csöpög a sziruptól és nem akarja rózsaszínû ködbe vonni a metódust.
Nem tudom hogy egy sikertörténetnek is van-e helye a blogban, ha igen akkor jó, ha nem, akkor írtam egy kicsit feleslegesen...
Hogy miért a neten próbálkoztam? Az indok a "szokásos": a munkahelyemen nincs lehetséges partner, a baráti köröm is kiesett, szórakozóhelyekre pedig nem szeretek járni.
A történet 2004 nyarán kezdődött, amikor regisztráltam magam a Találkahelyre. Nekem csak ez az oldal volt rokonszenves, megnéztem pár másikat is, de azok valahogy nem jöttek be.
Őszintén megadtam magamról minden adatot, és bejelöltem pár feltételt aminek mindenképp teljesülnie kellett a másik félnél is (ne dohányozzon, ne legyen gyereke, meg még pár dolog). Elég egyedi módon keresgéltem: tartottam magam az elvhez, hogy egyszerre csak egy emberrel levelezek. Ez lehet hogy hülyeség, de én így éreztem korrektnek. Az első ismeretség 2004. júliusban indult, találkozgattunk, járogattunk ide-oda, de valahogy az ősz végére rádöbbentünk, hogy nem egymást keressük. Harag nem volt, csak búcsú.
Kicsit pihentettem a társkeresést, 2005. februárban jött a következő, ez egy furcsa kapcsolat volt, az első fél évben szépen alakult minden, de utána állítólag "kiszeretett" belőlem a lány, így a nyár derekán magamra maradtam. Ezt kicsit rosszabbul viseltem, így bő egy évig nem próbálkoztam, inkább a sport felé fordultam.
2006. őszén megint nekivágtam, meg is ismerkedtem egy rokonszenves és okos lánnyal, de ebből sem lett hosszú kapcsolat, 2 hónap után "váltunk".
A 2007-es évet ismét egyedül kezdtem, sokat dolgoztam és sportoltam, majd a nyár végén - mit veszthetek vele? - ismét irány a Találkahely. Találtam egy nagyon megragadó reglapot, írtam a lánynak. Ő visszaírt másnap, a harmadik nap már Skype-oltunk. Olyanok voltunk, mint két rég nem látott jóbarát, az első perctől kezdve megértettük egymást. Egy hét után találkoztunk, fantasztikus volt az a szombati nap. Sétáltunk, beszélgettünk, és olyat éreztünk, amit azelőtt még sohasem.
Divatos kifejezéssel élve "járni" kezdtünk, az első randevú után egyetlenegy nap sem telt el, hogy ne találkoztunk volna. Másfél hónap után összeköltöztünk nála, majd pedig a megismerkedés után 8 hónappal összeházasodtunk.
Azóta közös lakást vettünk, és most épp a baba-projekten dolgozunk. És minden tökéletes. :-) Ezt a kis történelmet csak azért írom le, mert talán reményt adok vele azoknak, akik ugyanolyan elcsigázottak és borúlátóak voltak mint én, 2004-2005 körül. Nem szabad feladni a reményt, de nem is kell erőltetni a keresést. Az semmi jóra nem vezet, hogy "jön a nyár (vagy a karácsony), muszáj találnom valakit, hogy ne egyedül töltsem". Próbálkozni kell, kitartónak kell lenni, és ha nem vesztjük el a türelmünket, akkor megtaláljuk a párunkat.
Továbbra is várom leveleiteket az fvtr@citromail.hu címre!
