Virtuális társkeresés

Mi végre hoztam ezt a blogot létre? - vetődik fel az átlagban ez a kérdés, főleg azokban, akik a virtuális társkeresést még úgy mélységében nem is próbálták ki. Bonyolult feladat önmagában is magunk mellé társat találni. A modern - szabadságtól terhelt - világunkban az emberek nemhogy közelednének egymáshoz, hanem a maguk kis mikrokozmoszait kialakítva - mint egy óriáscsillag felrobbanása után megmaradt apró, szakadt részei - távolodnak egymástól. A bizalmatlanság megakadályozza a régi formák, tradiciók, helyek hatékony mûködését s mindenki próbálkozik azzal, amit jónak gondol. Jó esetben. Mert vannak olyanok is, akik munkájukból és hobbijaikból kiindulva nem nagyon járnak idegen emberek közé és szûkös baráti körükben már nem találva senkit inkább megbékélnek a helyzettel és várnak a csodára: hátha a jószerencse eléjük sodor valakit. Vagy igen vagy nem. S aztán ebbôl születnek a rossz, megalkuvós házasságok. De szerencsére vannak, akik viszont hajlandóak aktívan is tenni magányuk megszüntetésért, méghozzá a technika legújabb vívmányának igen kényelmes módszerével: online társkeresôkbe jelentkeznek be. A mód kényelmes, mert otthoni karosszékbôl is mûvelhetô, kockázatmentes, mert a visszautasítás nem oly sértô, megalázó, mint pl. egy szórakozóhelyen, izgalmas, mert egyszerre részegítôen nagy számú delikvensbôl választhatunk, olcsó, mert a havidíj még mindig gazdaságosabb, mint bármilyen rendezvényre a belépô, tehát sok szempontból egy igazi jótétemény: DE NEM CSODASZER! Valójában ez is az élet leképezôdése, s itt is elôfordulnak bunkók, megtévesztô emberek, szórakozni-másokat átverni akarók, dilisek, lelki betegek, félrelépôk, mûveltek és mûveletlenek, érdekesek és unalmasak, lúzerek és nyerôk, szépek és nagyon csúnyák, kíváncsiskodók és rákattantak: miért is lenne ez jobb, mint a való világ, ha a szereplôi ugyanazok?! Viszont - ha valaki már gyakorlatra tesz szert, jó emberismerô, akkor itt ki tudja szűrni azokat, akik a negatív kategóriába tartoznak, akiket széles ívben el kell kerülni! Ebben a blogban próbálom majd összeszedni mindazt, amit eddig tapasztaltam, hogyan kell jó, informatív adatlapot készíteni, honnan tudhatjuk, hogy melyik adatlap kamu, NETikett, lúzerek és nyertesek, képek elemzése, levelezéstôl a randiig, társkeresô oldalak rangsora és sajátosságaik, kik és miért szórakoznak, biztonság, jó elsô levél, stb.... Szívesen veszem majd a hozzászólásokat, amelyek egyrészt majd árnyalni fogják a képet, másrészt remélem, a beküldött történetekkel szórakoztatva lehet megmutatni a netes ismerkedés hasznát, létjogosultságát, eredményeit és esetleges buktatóit, hogy a jogtalanul illetett negatív kritkát és indoklatlanul rárakodott - "Te miért itt ismerkedsz, hiszen te tök normális vagy?!" - értetlenkedést valami jobbító szándékú és hasznos kritikává, javaslatokká fordíthassuk.

Tanulmány a netes társkeresésről

2009.03.07. 22:42 Line24

Érdekes tanulmányra bukkantam a neten. (http://www.szochalo.hu/hireink/article/100333/) Témánkkal foglalkozik, méghozzá igen alaposan körbejárva és pár érdekes következtetés levonva. Nem tagadom, hogy saját magam pár megállapítással szemben kétségeimet ill. teljesen más tapasztalataimat tudnám felsorakoztatni, de sem az egyén, sem a társadalom nem képes azonos és szigorúan leírt szabályok alapján működni, így maximum a többségre jellemző formákat ismertethetjük alapvetőként, amitől bárki vagy bármilyen helyzet eltérhet! Ettől függetlenül sok érdekes tényt találhatunk e tanulmányban. Kiemeltem párat közülük: 

"ilyennek lát(tat)ják magukat a nők? Mit tartanak fontosnak vagy érdemesnek a külsejükről elmondani? A válasz viszonylag egyszerű. Először is azt, aminek egyértelműen pozitív a konnotációja: "csinos", "csinosnak mondott", "fiatalos", "karcsú", "kellemes megjelenésű", "vonzó", "sportos alkatú" , "széparcú", stb. Aztán azt, ami ízléstől függően lehet vonzó vagy akár taszító, de önmagában nincs értéktartalma: "gesztenyebarna hajú", "szőke", "kékszemű", "barnaszemű", "vékony testalkatú", "filigrán", "molett", "telt", "teltkarcsú", stb. Alig bukkanunk azonban előnytelen külsejű nőkre; érthető módon senki nem óhajt publicitást adni annak, ha netán csúnya, rossz alakú, lapos, seszínű hajú, stb. Vagy nem ejt szót az illető előnytelen fizikai tulajdonságáról, vagy eufemizmusba burkolja, például: "kissé molett".
A nők férfitársaiknál gyakrabban tartják fontosnak társadalmi és olykor - főleg kedvező anyagi háttér esetén – egzisztenciális státuszukra utalni. A státuszleírásban szerepel a családi állapot éppen úgy, mint a nevelt gyerek(ek), a végzettség, és - ha vannak - az anyagi javak. A családi állapotra utaló jelzők között a leggyakoribb az elvált, az özvegyek csak utánuk következnek, míg a jelzetten egyedülállók illetve függetlenek a sor végén állnak. A közlés tényét - a korrekt tájékoztatás szándékán túl - valamiféle legitimációs törekvés is motiválhatja: "én nem selejtes, visszamaradt áru vagyok; az egyedüllét nálam pusztán aktuális helyzet, nem hosszú ideje fennálló állapot."
Melyek is hát akkor azok a belső tulajdonságok, amelyeket fontosnak tartanak megemlíteni magukról a társkereső nők? Ezekből nincs túl sok. A végzettségre utaló - "értelmiségi", "diplomás", "középfokú végzettségű" jelzŐkön - kívül a kellemesség jelentéstartományába tartozó attribútumok állnak az első helyen: "mosolygós", "víg kedélyű", "kedves", "kellemes egyéniségű", "szimpatikus", "életvidám", "vidámságot szerető", stb. 
Általánosságban elmondható, hogy a női önportrék kidolgozottsága messze elmarad a férfiakkal szemben támasztott kívánalmak kidolgozottsága mögött, annak ellenére, hogy a tradicionális értékrend szerint a férfi az, aki választ. 
...
Ránézésre is szembeszökő, hogy a nők által felsorolt kívánalmak jóval részletesebbek, kidolgozottabbak a férfiakéinál; az elváráscsoportok (életkor, foglalkozás, státusz, érzelmek, érdeklődés stb) aránya is sokkal kiegyensúlyozottabb náluk.
...
Az előnyös külső tulajdonságok nyilvánvalóan férfiak esetében sem elhanyagolhatók, a nők - bevallottan legalábbis - ezeknek mégis pusztán mérsékelt jelentőséget tulajdonítanak. A "jóképű", "jó megjelenésű", "vonzó", "attraktív", "férfias", "ápolt", "fiatalos" meglehetősen általános kritériumokon kívül főleg a testalkatra, de méginkább a testmagasságra vonatkozó elvárásokkal találkozhatunk: a "
sportos", "sportos alkatú", "magas", "170 cm-től", "kifejezetten magas", "nem túl magas" elvárások jelennek meg a legsűrűbben.
...
Az életmód-egzisztencia-státusz kritériumhármas ugyan fontos, ám közel sem olyan jelentős, mint ahogy azt a férfiak vélik a saját hirdetéseikben megfogalmazottak tanúsága szerint. A gazdagság tehát a nők számára - az esetek többségében - nem funkcionál erotikus vonzerőként; a hölgyek, ha egyáltalán támasztanak egzisztenciális jellegű követelményeket, pusztán a közepes biztonság garanciáit látják bennük. Leggyakrabban a "biztos háttérrel", "rendezett körülmények között", "gépkocsival rendelkező", "rendezett anyagiakkal", "biztos egzisztenciával", "kellő egzisztenciával" kívánalmak bukkannak fel; a "nagyvonalú", "kocsi, nyaraló nem akadály", "jól szituált", "sikeres" és hasonló típusú igénymegfogalmazások jóval ritkábbak.
Az érzelmi elvárások közül a leggyakoribb a "megbízható", és a sorban rögtön utána következnek a "jóérzésű", "jólelkű", "szeretni tudó", "őszinte", "megértő" jelzők, a "kedves", "derűs", "vidám" elvárások viszont jóval ritkábban jelentkeznek. Ehelyett viszont a humorérzék iránti igény ("jó humorú", "humorérzékkel rendelkező", "humoros") jelenik meg jóval nagyobb gyakorisággal, mint a férfiak esetében. A gyermekeseknél vagy gyermeket akaróknál a lista még kiegészül a "gyerekszerető", "családcentrikus" kritériummal is. Mindebből több következtetés is levonható. Az egyik, hogy a megbízhatóság - a szó valamennyi értelmében - még ma is fő jellemzője a nők számára a kívánatos partnernek. A másik, hogy a nők kevésbé visszafogottak szóhasználatukban, és meg merik fogalmazni, hogy jóságra és szeretetre vágynak. A szemérmes férfinyelvben ennek az eufemizált "kedves", "érzékeny" jelzők felelnek meg.
...
A végzettség iránti igények megfogalmazásában dominánsnak tekinthető az azonosságra való törekvés, például a felsőfokú végzettségű nők többnyire - megfogalmazottan vagy implicite – diplomás társat keresnek. A férfiak nem kis százalékánál az "előnyös megjelenés" követelménye csak a "keres" oldalon" jelentkezik; a "kínál" oldalon egzisztenciális és státuszjelzések alkotják, vagy inkább helyettesítik a "férfias külsőt". Ők többnyire a "független, jó anyagiakkal rendelkező vállalkozó"-k, a "sikeres üzletember"-ek, a "diplomás vállalkozó"-k, a "kiemelkedő egzisztenciával rendelkező üzletember"-ek, a "budai lakással rendelkező férfi"-ak, a "diplomás üzletember"-ek. a férfiak fizikai önjellemzései tárgyszerűek, a direkt minősítést kerülők. A "185/85/38" típusú adathármason túl kedveltek még az előnyös alkatra utaló "sportos alkatú", "vékony", "magas, vékony", a férfiasságot konnotáló "bajuszos", illetve a szem- és hajszínt megjelölő "barna", "szőke, "kékszemű" jelzők. A hendikepnek számító kövérséget a "mackós" és "erős testalkatú" eufemizmusok helyettesítik.  hirdető férfiak nem elhanyagolható hányada, életkorán, státuszán, végzettségén és külsején kívül nem is tart fontosnak magáról egyebet közölni. 
A férfiak többsége számára azonban a fizikai vonzerő - ha egyáltalán szerepel a kívánalmak között - csak az egyik, és nem is feltétlenül a legfontosabb szempont. Általában beérik elnagyolt leírásokkal: a "csinos", "vékony", "sportos", "ápolt", "telt keblű", "molett", "jó alakú", "érzéki", "szép(arcú)" megjelölések a leggyakoribbak. A "fényképet kérek" "vagy "fényképnek örülnék" kitételek már konkrétabb igényeket jeleznek. A hagyományos női attribútumok (szép, csinos, teltkeblű, stb.) mellé felsorakoznak az emancipáció jelzői is: az életmódbeli emancipációt konnotálják a "sportos", "vékony" jelzők, míg az "érzéki" a női szexualitás vállalhatóságára utal.
...
Az igények egy további csoportja az életmód-egzisztencia tengely mentén rendeződik. Milyen életmódú partnereket keresnek a férfiak? A kor változása ebben az aspektusban is tetten érhető. Egyre kevesebbszer bukkan fel a "háziasság", mint elvárás. Annál gyakrabban tűnnek fel viszont az egészséges életmódot preferáló jelzők, úgy mint "nem dohányzó", "természetet kedvelő", "a korszerű táplálkozás híve", stb., valamint a mobilitás igényéről tanúskodó kívánalmak: "jogosítvány jó lenne", "utazást kedvelő", "jól úszó, jól síelő" stb.

 

 

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fvtr.blog.hu/api/trackback/id/tr42988328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rusznák Tamás · http://probona.hu 2009.03.07. 23:14:09

Az igények egyre nagyobbak, a kapcsolatok egyre rövidebbek, az egyedül élők száma mind nagyobb. "Szép új világ"?! Azt olvastam valahol, hogy a gazdasági válság majd úra "egybeforrasztja" az embereket, mert nem tudják egyedül fenntartani a háztartásokat... Kíváncsian várom a fejleményeket! :)

Danny McCoy 2009.03.08. 11:09:36

Hát olvassa végig akinek két anyja van...de

ez a fényezés nem csak a nőkre jellemző. Zsíros disznók is a sportos alkatot jelölik be (emlékezve arra hogy 10 éve egyszer már futottak a villamos után, tehát sportoltak), és mindenki kedves, rendes és őszinte és komoly kapcsolatot akar. Ennyi tökéletes ember viszont nem lehet, vagy ha tényleg így lenne akkor miért is van egyedül?

Az igények megszaporodnak, de nem magukkal szemben, aki az életben lúzer az hiába fényezi ki magát a neten, hamar lehull a lepel. Persze ilyenkor kényelmes (lásd akár itt is) a másik nemet szapulni és mutogatni, mint sem tükörbe nézni és ahogy Tom Cruise mondaná a Trópusi viharban: lépj hátra egyet és teljes erőből bazd pofán magam!


Nos, ide ez kellene, nem a sok kamu.

falusufni (törölt) 2009.03.08. 13:07:25

Ez nem a netes társkeresésről szól, hanem az Express újságbeli társkereső hírdetésekről. Eléggé más az ügyfélkör, nem véletlen, hogy ott az "özvegy" és az "elvált" a leggyakoribb családi állapot. Ettől persze lehet, hogy a megállapítások egy része ma is él, bár gyanítom, hogy a fényképes táskeresőkön a külsőnek nagyobb szerepe van.

TBALAZS · http://eloszto.blog.hu 2009.03.08. 21:48:19

Mindenkinek ajánlom figyelmébe a nőklapja társkeresőt:)

bagolybagoly 2009.03.09. 13:06:12

Lehet, hogy a kivonatolás miatt veszik el a lényeg, de ez így ebben a formában semmiről sem szól.

kóristalány 2009.03.10. 10:00:56

@Rusznák Tamás:

Régen rossz, ha az emberek csak azért keresnek társat, mert egyedül nem tudják fenntartani a háztartásukat. Elég riasztó kilátás.

Ez a tanulmány a tipikus példája annak, hogy kell sok szóval keveset mondani...

Áron(alul) 2009.03.10. 18:45:59

Hogy a nő milyen típusú pasira vágyik, attól függ, hogy a férjtől az egyalkalmas szexpartnerig terjedő spektrumban mit (kit) keres. Nyilvánvalóan egy férj jelöltnek kevésbé kell jóképűnek lennie, de sokkal biztosabb egzisztenciával kell rendelkeznie, mint a szexpartnernek, ahol alapvető és elsődleges a külső. Van a nőknek egy mellékága is. Ők az úgynevezett "kellek-e?" típusok. Itt az a fontos, hogy megszerezze a pasit, megkapja tőle a "kellek-e?" érzést, és ha ezt elérte, akkor érdektelenné válik számára a viszony. Újabb és újabb megerősítés kell neki. Ezeket hívom én lelki nimfománoknak. Mivel volt pár ilyen viszonyom, mindenkit csak óvni tudok ettől, és ha idejében felismeri, akkor menekülni kell azonnal.

A férfiakat három dolog érdekli:
1. Kinézet
2. Lakhely
3. Mire kapható a nő

A nőket négy dolog érdekli:
1. Életkor
2. Magasság
3. Egzisztencia
4. Családi állapot

A nők alapvetően a súlyuk és az életkoruk megadásánál hazudnak, a férfiak a magasságukkal és a családi állapotukkal. Ugye nem kell leírnom, merrefelé csalnak?
süti beállítások módosítása