Érdekes tanulmányra bukkantam a neten. (http://www.szochalo.hu/hireink/article/100333/) Témánkkal foglalkozik, méghozzá igen alaposan körbejárva és pár érdekes következtetés levonva. Nem tagadom, hogy saját magam pár megállapítással szemben kétségeimet ill. teljesen más tapasztalataimat tudnám felsorakoztatni, de sem az egyén, sem a társadalom nem képes azonos és szigorúan leírt szabályok alapján működni, így maximum a többségre jellemző formákat ismertethetjük alapvetőként, amitől bárki vagy bármilyen helyzet eltérhet! Ettől függetlenül sok érdekes tényt találhatunk e tanulmányban. Kiemeltem párat közülük:
"ilyennek lát(tat)ják magukat a nők? Mit tartanak fontosnak vagy érdemesnek a külsejükről elmondani? A válasz viszonylag egyszerű. Először is azt, aminek egyértelműen pozitív a konnotációja: "csinos", "csinosnak mondott", "fiatalos", "karcsú", "kellemes megjelenésű", "vonzó", "sportos alkatú" , "széparcú", stb. Aztán azt, ami ízléstől függően lehet vonzó vagy akár taszító, de önmagában nincs értéktartalma: "gesztenyebarna hajú", "szőke", "kékszemű", "barnaszemű", "vékony testalkatú", "filigrán", "molett", "telt", "teltkarcsú", stb. Alig bukkanunk azonban előnytelen külsejű nőkre; érthető módon senki nem óhajt publicitást adni annak, ha netán csúnya, rossz alakú, lapos, seszínű hajú, stb. Vagy nem ejt szót az illető előnytelen fizikai tulajdonságáról, vagy eufemizmusba burkolja, például: "kissé molett".
A nők férfitársaiknál gyakrabban tartják fontosnak társadalmi és olykor - főleg kedvező anyagi háttér esetén – egzisztenciális státuszukra utalni. A státuszleírásban szerepel a családi állapot éppen úgy, mint a nevelt gyerek(ek), a végzettség, és - ha vannak - az anyagi javak. A családi állapotra utaló jelzők között a leggyakoribb az elvált, az özvegyek csak utánuk következnek, míg a jelzetten egyedülállók illetve függetlenek a sor végén állnak. A közlés tényét - a korrekt tájékoztatás szándékán túl - valamiféle legitimációs törekvés is motiválhatja: "én nem selejtes, visszamaradt áru vagyok; az egyedüllét nálam pusztán aktuális helyzet, nem hosszú ideje fennálló állapot."
Melyek is hát akkor azok a belső tulajdonságok, amelyeket fontosnak tartanak megemlíteni magukról a társkereső nők? Ezekből nincs túl sok. A végzettségre utaló - "értelmiségi", "diplomás", "középfokú végzettségű" jelzŐkön - kívül a kellemesség jelentéstartományába tartozó attribútumok állnak az első helyen: "mosolygós", "víg kedélyű", "kedves", "kellemes egyéniségű", "szimpatikus", "életvidám", "vidámságot szerető", stb.
Általánosságban elmondható, hogy a női önportrék kidolgozottsága messze elmarad a férfiakkal szemben támasztott kívánalmak kidolgozottsága mögött, annak ellenére, hogy a tradicionális értékrend szerint a férfi az, aki választ.
...
Ránézésre is szembeszökő, hogy a nők által felsorolt kívánalmak jóval részletesebbek, kidolgozottabbak a férfiakéinál; az elváráscsoportok (életkor, foglalkozás, státusz, érzelmek, érdeklődés stb) aránya is sokkal kiegyensúlyozottabb náluk.
...
Az előnyös külső tulajdonságok nyilvánvalóan férfiak esetében sem elhanyagolhatók, a nők - bevallottan legalábbis - ezeknek mégis pusztán mérsékelt jelentőséget tulajdonítanak. A "jóképű", "jó megjelenésű", "vonzó", "attraktív", "férfias", "ápolt", "fiatalos" meglehetősen általános kritériumokon kívül főleg a testalkatra, de méginkább a testmagasságra vonatkozó elvárásokkal találkozhatunk: a "sportos", "sportos alkatú", "magas", "170 cm-től", "kifejezetten magas", "nem túl magas" elvárások jelennek meg a legsűrűbben.
...
Az életmód-egzisztencia-státusz kritériumhármas ugyan fontos, ám közel sem olyan jelentős, mint ahogy azt a férfiak vélik a saját hirdetéseikben megfogalmazottak tanúsága szerint. A gazdagság tehát a nők számára - az esetek többségében - nem funkcionál erotikus vonzerőként; a hölgyek, ha egyáltalán támasztanak egzisztenciális jellegű követelményeket, pusztán a közepes biztonság garanciáit látják bennük. Leggyakrabban a "biztos háttérrel", "rendezett körülmények között", "gépkocsival rendelkező", "rendezett anyagiakkal", "biztos egzisztenciával", "kellő egzisztenciával" kívánalmak bukkannak fel; a "nagyvonalú", "kocsi, nyaraló nem akadály", "jól szituált", "sikeres" és hasonló típusú igénymegfogalmazások jóval ritkábbak.
Az érzelmi elvárások közül a leggyakoribb a "megbízható", és a sorban rögtön utána következnek a "jóérzésű", "jólelkű", "szeretni tudó", "őszinte", "megértő" jelzők, a "kedves", "derűs", "vidám" elvárások viszont jóval ritkábban jelentkeznek. Ehelyett viszont a humorérzék iránti igény ("jó humorú", "humorérzékkel rendelkező", "humoros") jelenik meg jóval nagyobb gyakorisággal, mint a férfiak esetében. A gyermekeseknél vagy gyermeket akaróknál a lista még kiegészül a "gyerekszerető", "családcentrikus" kritériummal is. Mindebből több következtetés is levonható. Az egyik, hogy a megbízhatóság - a szó valamennyi értelmében - még ma is fő jellemzője a nők számára a kívánatos partnernek. A másik, hogy a nők kevésbé visszafogottak szóhasználatukban, és meg merik fogalmazni, hogy jóságra és szeretetre vágynak. A szemérmes férfinyelvben ennek az eufemizált "kedves", "érzékeny" jelzők felelnek meg.
...
A végzettség iránti igények megfogalmazásában dominánsnak tekinthető az azonosságra való törekvés, például a felsőfokú végzettségű nők többnyire - megfogalmazottan vagy implicite – diplomás társat keresnek. A férfiak nem kis százalékánál az "előnyös megjelenés" követelménye csak a "keres" oldalon" jelentkezik; a "kínál" oldalon egzisztenciális és státuszjelzések alkotják, vagy inkább helyettesítik a "férfias külsőt". Ők többnyire a "független, jó anyagiakkal rendelkező vállalkozó"-k, a "sikeres üzletember"-ek, a "diplomás vállalkozó"-k, a "kiemelkedő egzisztenciával rendelkező üzletember"-ek, a "budai lakással rendelkező férfi"-ak, a "diplomás üzletember"-ek. a férfiak fizikai önjellemzései tárgyszerűek, a direkt minősítést kerülők. A "185/85/38" típusú adathármason túl kedveltek még az előnyös alkatra utaló "sportos alkatú", "vékony", "magas, vékony", a férfiasságot konnotáló "bajuszos", illetve a szem- és hajszínt megjelölő "barna", "szőke, "kékszemű" jelzők. A hendikepnek számító kövérséget a "mackós" és "erős testalkatú" eufemizmusok helyettesítik. hirdető férfiak nem elhanyagolható hányada, életkorán, státuszán, végzettségén és külsején kívül nem is tart fontosnak magáról egyebet közölni.
A férfiak többsége számára azonban a fizikai vonzerő - ha egyáltalán szerepel a kívánalmak között - csak az egyik, és nem is feltétlenül a legfontosabb szempont. Általában beérik elnagyolt leírásokkal: a "csinos", "vékony", "sportos", "ápolt", "telt keblű", "molett", "jó alakú", "érzéki", "szép(arcú)" megjelölések a leggyakoribbak. A "fényképet kérek" "vagy "fényképnek örülnék" kitételek már konkrétabb igényeket jeleznek. A hagyományos női attribútumok (szép, csinos, teltkeblű, stb.) mellé felsorakoznak az emancipáció jelzői is: az életmódbeli emancipációt konnotálják a "sportos", "vékony" jelzők, míg az "érzéki" a női szexualitás vállalhatóságára utal.
...
Az igények egy további csoportja az életmód-egzisztencia tengely mentén rendeződik. Milyen életmódú partnereket keresnek a férfiak? A kor változása ebben az aspektusban is tetten érhető. Egyre kevesebbszer bukkan fel a "háziasság", mint elvárás. Annál gyakrabban tűnnek fel viszont az egészséges életmódot preferáló jelzők, úgy mint "nem dohányzó", "természetet kedvelő", "a korszerű táplálkozás híve", stb., valamint a mobilitás igényéről tanúskodó kívánalmak: "jogosítvány jó lenne", "utazást kedvelő", "jól úszó, jól síelő" stb.