Virtuális társkeresés

Mi végre hoztam ezt a blogot létre? - vetődik fel az átlagban ez a kérdés, főleg azokban, akik a virtuális társkeresést még úgy mélységében nem is próbálták ki. Bonyolult feladat önmagában is magunk mellé társat találni. A modern - szabadságtól terhelt - világunkban az emberek nemhogy közelednének egymáshoz, hanem a maguk kis mikrokozmoszait kialakítva - mint egy óriáscsillag felrobbanása után megmaradt apró, szakadt részei - távolodnak egymástól. A bizalmatlanság megakadályozza a régi formák, tradiciók, helyek hatékony mûködését s mindenki próbálkozik azzal, amit jónak gondol. Jó esetben. Mert vannak olyanok is, akik munkájukból és hobbijaikból kiindulva nem nagyon járnak idegen emberek közé és szûkös baráti körükben már nem találva senkit inkább megbékélnek a helyzettel és várnak a csodára: hátha a jószerencse eléjük sodor valakit. Vagy igen vagy nem. S aztán ebbôl születnek a rossz, megalkuvós házasságok. De szerencsére vannak, akik viszont hajlandóak aktívan is tenni magányuk megszüntetésért, méghozzá a technika legújabb vívmányának igen kényelmes módszerével: online társkeresôkbe jelentkeznek be. A mód kényelmes, mert otthoni karosszékbôl is mûvelhetô, kockázatmentes, mert a visszautasítás nem oly sértô, megalázó, mint pl. egy szórakozóhelyen, izgalmas, mert egyszerre részegítôen nagy számú delikvensbôl választhatunk, olcsó, mert a havidíj még mindig gazdaságosabb, mint bármilyen rendezvényre a belépô, tehát sok szempontból egy igazi jótétemény: DE NEM CSODASZER! Valójában ez is az élet leképezôdése, s itt is elôfordulnak bunkók, megtévesztô emberek, szórakozni-másokat átverni akarók, dilisek, lelki betegek, félrelépôk, mûveltek és mûveletlenek, érdekesek és unalmasak, lúzerek és nyerôk, szépek és nagyon csúnyák, kíváncsiskodók és rákattantak: miért is lenne ez jobb, mint a való világ, ha a szereplôi ugyanazok?! Viszont - ha valaki már gyakorlatra tesz szert, jó emberismerô, akkor itt ki tudja szűrni azokat, akik a negatív kategóriába tartoznak, akiket széles ívben el kell kerülni! Ebben a blogban próbálom majd összeszedni mindazt, amit eddig tapasztaltam, hogyan kell jó, informatív adatlapot készíteni, honnan tudhatjuk, hogy melyik adatlap kamu, NETikett, lúzerek és nyertesek, képek elemzése, levelezéstôl a randiig, társkeresô oldalak rangsora és sajátosságaik, kik és miért szórakoznak, biztonság, jó elsô levél, stb.... Szívesen veszem majd a hozzászólásokat, amelyek egyrészt majd árnyalni fogják a képet, másrészt remélem, a beküldött történetekkel szórakoztatva lehet megmutatni a netes ismerkedés hasznát, létjogosultságát, eredményeit és esetleges buktatóit, hogy a jogtalanul illetett negatív kritkát és indoklatlanul rárakodott - "Te miért itt ismerkedsz, hiszen te tök normális vagy?!" - értetlenkedést valami jobbító szándékú és hasznos kritikává, javaslatokká fordíthassuk.

A nagy puncivadászat

2009.01.23. 17:00 Line24

Leplezzük le a pasikat és vessünk véget a "nagyromantikus" női álmoknak! Merjük kimondani: a férfiak bizony szexelni akarnak! Azért jelentkeznek fel a társkereső oldalakra, azért mennek el a szórakozóhelyekre, azért szólítanak le nőket az utcán avagy a könyvtárakban, mert kanosak, mert megtetszett nekik az a nő. Úgy mint nő. Mint beporzásra váró "vágytárgy"!

Ez az elsődleges és főmozgatórúgója minden férfinak! Nincsenek rózsaszín ködfelhőbe burkolózó romantikus álmok szerelemről, kéz a kézben történő páros levitációkról, hanem elsődlegesen egy jó kettyintés, a matrac teljes felületének maximális hasznosítása lebeg a hímneműek szeme előtt!
Ó, ez egyáltalán nem igaz! - hördül fel a nagyközönség - Mert ebben az esetben csak szexkapcsolatok léteznének és semmi más!
Ugyan, ez a kettő nem függ össze. A férfiak is szeretnek biztonságban élni, párkapcsolatban, szeretetben: természetes igény náluk is a társas lét és a boldogságra való törekvés. De ettől függetlenül az első találkozásnál csak a hormonok hajtják őket: megtetszik a nő külsőleg, vágyódni kezdenek rá, elképzelik vele a szexet. Később már van esély arra, hogy nemesül ez a vágy és szerelem-szeretet lesz belőle, de ehhez szükséges - első pillanattól - a vonzalom, a vonzódás a nő testéhez!
Ó, dehogy! - jönnek majd erre a férfiriposztok. Majd sokan személyesen elmesélik, hogy ők bizony eleve komoly szándékkal mentek el a randira, ők már egy feleséget akartak maguknak becserkészni: na, erre mi a válaszom?
Csak a puncira vágytak: egy állandó puncira. Nem hiszik el magukról, hogy igazán nagy májerek a csajozásban, jó ideje nem is volt sikerélményük, így ezek a férfiak egy dologra hajtanak rá - állandó nőt akarnak, állandó partnert, állandó puncit, mert már elegük van a rengeteg kudarccal járó eredménytelen randikból! Ők szíves örömest leragadnának már egy mellett, hogy megkaphassák bármikor az állandó betevőt.

Miért nem beszélnek erről a férfiak a nőkkel? Mert elég kiábrándítóan hangzik. Mert azonnal tovaszáll a beporzásra kijelölt hölgy (mégha nála is csak a numera a fő cél), hiszen ez annyira megalázó: ő nem egy tárgy, amit használni kell. Mert a nők a nagy szerelmet keresik, az állandóságot és azt a pasit, aki ennek illúzióját is megadja. Már a kezdetek kezdetétől! Még ebben az elfajzott világban sem menő csak kettyinteni, habár egy leszbikus érzelmi degenerált szerint, - aki a Szex és New Yorkot írja - mégis, de tudjuk, hogy az amerikai sorozatok hazudnak. A látszat sokszor csal, mégis nagyon fontos, főleg egy nő számára: nem vetülhet rá a kurvaság halovány gyertyalángja se! Márpedig egy menetet csak az élvezet kedvéért bevállaló és hirdetô nő híre gyorsabban terjed, mint az influenza vírus.
Ha a kívánalom, a testi vonzódás feltámad a férfiban, akkor következik az udvarlási ritus. Itt - megismerve a nőt - a testi vonzalom mellett már egyéb pozitív érzések is felszínre kerülhetnek, jó esetben. Ellenkezőben pedig egy kósza numera után elmaradnak a férfitől a telefonok.

Nemrégiben férfitársaságban hallhattam:
- Elegem van a csajokból, mert átvernek minket! Az a sok pushupos melltartó, a smink, a csábos ruhák, az ezernyi öltözködésbeli trükk mind csak arra jó, hogy becsapjanak minket. Leszólítok egy jó csajt, beszélgetünk, tetszik, a randevúk közt elképzelem, hogy milyen jó lesz vele, milyen kellemes lesz jó hegyes melleit simogatni, milyen jó lesz belemarkolni kemény fenekébe, ha leveszi a farmerét... Aztán végre elérkezik a pillanat és feltárul az igazság és lehull a lepel.
Sokszor voltam már úgy, hogy levettem a nő melltartóját és szinte leesett a melle! Levette a felsőjét és kibuggyant a hasa. Annyira örültem, amikor reggel elment és soha többet nem hívtam fel. Mert mit mondjak nekik, hogy miért nincs folytatás? Azért mert ronda, amit olyan jól leplezett? Mert lógós a melle? Mert hájas a feneke? És akkor még én leszek a bunkó paraszt!

S mi a tanulság ebből az egész jól megmondom monológból? Az, hogy megint bizonyítva látom azt az elcsépelt mondást, hogy a "Külső megfog, a belső megtart!". Mindenki figyeljen oda magára és tegyen meg sokat az egészségért, az ápoltságáért, formáiért és ez boldogabbá teheti magánéletét is, mert így több potenciális jelöltnek tetszhet meg, akikből megtalálhatja és kiválaszthatja az igazit, aki egyaránt jó lesz testileg is és lelkileg is, akár kompromisszum nélkül!

UI: s a netes társkereséshez is passzoló lényeg a hölgyek számára: érdemes adni és tenni a külsőnkért, mert a csinos alak vagy arc természetesen több férfit vonz be, akik közt nagyobb eséllyel lesz ott az, akit kerestek. Minnél előnytelenebb valaki, annál kisebb az esélye alku nélkül megtalálnia párját, annál nagyobb erőfeszítéseket kell tennie és annál több csalódást átélnie a sikerig. Könnyebb megalázni, leszólni, undorítónak nevezni az ilyen férfiakat, mint pl. tenni az elhízás vagy a slamposság ellen! Pedig érdemes lenne leszámolni azzal a hazug sémával, hogy az a férfi paraszt, akit érdekel egy nő külseje. Érdemes lenne nem összemosni a külső iránti igényességet a belső értékek iránti igénytelenséggel! Talán kicsit mindenkinek könnyebb lenne... 
(S persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ez fordítva is igaz!)

218 komment

Olvasói levél - Nős pasi

2009.01.21. 12:10 Line24

A következő olvasói levél egy olyan jelenségről szól, ami jogosan vált ki ellenérzéseket a hölgyekből: jó néhány párkapcsolatban tengődő férfi vadászik a netes társkeresőkön újabb áldozatok után. Egyik sem vallja be a kezdetek kezdetén, hogy nem főállású asszonyt keres, hanem mellékállású pozícióra hirdet. Így sok esetben nagy csalódás éri az ártatlan és tisztességes felet.

Nős vagyok. Már egy ideje. Otthon elvileg minden rendben, de olyan állóvízes. Hiányzik a pezsgés, meg minden, ami ezzel jár. Ne értsetek félre, imádom az asszonyt, nagyon rendes és kevés a konfliktus is, szóval egyáltalán nem bántam meg, hogy elvettem. Nem akarom őt megbántani, sem elhagyni, de kell valami plusz.
Nehezen tudok eljárni olyan helyekre, ahol lehet ismerkedni. Munkahelyemen - raktáros vagyok - nincs sok nő. Így nekem nagyon jól jön a benti netes hozzáférésem. Lyukas 5-10 perceimben felmegyek a társkereső oldalakra és ismerkedek. Persze nem vallom be az igazat, adatlapomon független vagyok. Időm van, lehetőségem is, kockázat semmi, mert az adatlapomon fénykép nincs. Írok különböző nőknek és ha válaszolnak, akkor levelezni kezdünk. Akkor már - kérésre - elküldöm a fotómat. Ha így is érdeklem őket, akkor pár hetes mailezésbe csapunk. Nem igyekszek, nem cseszegetem őket találkozókkal és telefonálásokkal. Ez úgy tűnik hergeli a nőket és kíváncsivá teszi. Miért nem lép már ez a fickó?
Amikor már érzem rajta a feszkót, a türelmetlenséget és a fokozott érdeklődést, akkor lépek: felhívom. A biztonság mindenek előtt: erre a célra külön kártyám van és vagy bentről vagy esti órákban hívom, amikor nincs mellettem a párom. Itt is kivárós a taktikám. Feltűzelem a nőt, hogy a személyes randikból, amik a legkockázatosabbak, már csak 1-2 alkalom kelljen, hogy a megtörténhessen az! Meg kell mondjam, hogy a személyes randiknál hiába volt az előkészítés, még bőven pofára eshetek, amikor a kíváncsiság ellenére sem jövök be a jelöltemnek. Ez benne van. De lehet, hogy jól választok, mert a találkozók fele az ágyban köt ki! Nem sűrűn van erre lehetőségem, tavaly 2 ilyen kalandom volt. A végén mindig megmondom a szitut, de már csak utána!
Pofátlanság, amit csinálok? Nem érzem annak. Ha eleve azzal kezdenék, hogy nős vagyok, senki nem állna velem szóba. A nőknek biztonság kell, meg állandó kapcsolat. Erre hajtanak: nekik a szex nem lényeges, ellentétben velem! Ők hajtanak bele a hazugságba. A nők maguknak köszönhetik: ha őszintén elmondanám, hogy csak a szex és a hódítás kell nekem, lelépnének.
UI: S mielőtt jönne az okoskodás, hogy menjek bérnőhöz: nekem szükséges a tudat is, hogy nem a pénzért kapom meg a csajt, hanem magamnak köszönhetem.
Várom a további olvasói élményeket az fvtr@citromail.hu címen.

145 komment

Olvasói levél - Képzeletbeli olvasói levél egy friss pipihústól

2009.01.14. 15:05 Line24

Egy félig sem komolyan veendő levél arról, hogy manapság mi visz rá egy ártatlan és fiatal női lelket arra, hogy felfedezze a netes társkeresés néha igen posványos lápját...

Marhára utálom, ha szinglinek neveznek. Utálom már ezt a szót, mert úgy tudják mondani a kolleganőim - mindegyiknek van ám pasija, mert akinek nincs az nem mer engem ezzel zrikálni -, meg a szüleim és annak a rokonai, főleg a Rózsa néni, - anyámnak az özvegy húga -, akit lassan már én is hívhatnék így az utóbbi egyedül töltött masszív 20 éve miatt, szóval úgy tudják mondani, hogy tisztára megalázkodok miatta. Pedig marha jól érzem magam, mert a barinőimmel tisztára fasza bulikba járunk, meg moziba is, hogy update-ek lehessünk mindabból, ami a kultúrában történik. Ja, meg nyomjuk a Norbi update-et is, ami szerintem bejön, mert legalább nem kell mozogni, csak kevesebbet enni és már kész is a menő karcsú alak, borotvált pipaszár lábak meg rá a harisnya és a miniszoknya és lehet csávózni! (Én persze géppel szedem ki, a borotvát meghagyom a parasztoknak! Legyen már stílusunk és legyünk már igényesek!)
Szóval, én ellennék simán, de van egy új dolog is, ami már bejött 1-2 barinômnek, meg még az anyám kolleganôjének is és azóta olyan happy, hogy nem bír egy értelmes mondatot legépelni a főnökének, pedig titkárnő - illetve irodavezetô egészen precízen -, mert szerelmes valami Pozsgay-fejű öreg muksóba, akivel nem bírt volna soha az életben összefutni, ha nem regisztrál egy társkereső oldalon, ahol azonnal lecsapott rá ez az ürge és lehalászta magának. De ahogy mondtam nem csak öregek vannak fent, mert két barinőmnek is összejött ez a móka meg 1-1 srác, s azóta marhára nem bírom őket lerángatni a Kaméleonba, meg nyáron a Rióba. Pedig nagyon jó kis pasikat tudtunk ám fogni, nem is értem miért kellett nekik felmenni?! Ja, persze, hallották valahol, szintén olyan csajtól, akinek sikerült valami normálisat kifognia, normálisabbat állítólag, mint amilyen hülyék járnak le szórakozni. Szóval hallották, hogy jó a dolog és rögtön a Margó is meg a Julcsi beregisztráltak valamelyik társkeresőbe, de csak poénból. Aztán írogattak nekik mindenféle srácok, először megbeszélték egymással, mutogatták azok fotóit egymásnak, röhigcséltek, de hirtelen bedurvult a szitu és felszedtek 1-1 hímet maguknak.
Na, azóta semmi, ki se lehet őket mozdítani. Én meg itt állok egyedül! Jó, lemehetnék bulizni az Ágicával, de ő olyan tejbetöki, meg igazából kicsit ronda is, így sehogyse vannak motíválva a kanok, hogy begyújtsák a rakétákat és leszólítsanak, mert a pechesebbeknek az Ágica jut és azt nem komálja egyikük sem, mert ki szeretne már alapból egy rondával járni, amikor meg lehetnék nekik én is?! Tiszta orosz rulett! Egyedül meg nem álldogálhatok-táncolhatok, mert még kurvának néznek a mocsok turisták és rögtön lobogtatni fogják az orrom előtt a hülye kis Euro-jukat.
Szóval manapság nincs most progim az estékre, mert lelépett mindenki, így én is gondolkodni kezdtem azon, hogy bepróbálkozzak ezzel a netes társkerivel, hátha sikerül valami normálisan kinéző csávócskát, aki nem is annyira csóró, de nem vágja azonnal a képembe a slusszkulcsát felszednem és még talán beszélgetni is tudunk majd a legújabb Terminator film fasza effektjeiről.
Szóval szedem össze a bátorságot, meg azt a rengeteg infót, amit majd magamról elmondhatok, mert azt hallottam, hogy valamiféle adatlapot ki kell töltenem és nem elég a fotókat feltöltenem, pedig abból már ki is válogattam a jókat, ahol állat módon bulizunk, meg a Józsi - a Margó akkori kandúrja - épp fel akarja húzni a haspólómat, meg amin az új DandC rucimban feszítek a white-partyn, ja meg a tavalyi elég uncsi görög családi nyaraláson készült valami hülye romoknál, ahol legalább mögöttem van a tenger.
Persze még azért gondolkodok, mert most hirtelen rájöttem, hogy mégsem könnyű írni magamról, mert a bulikat, amikor a Margó kint hányt a Rio előtt a Dunába és én fogtam a fejét, tán mégse kéne leírni, sokkal jobb szóban elmondani, hogy lássam a srácok fejét is közben, mert biztos röhögnének rajta. Kell maradnia témának a randira is!
Na, szóval, azért írom most ezt a levelet, mert segítség kellene, és nem tudok magamról végül mit kitalálni: itt viszont annyi sok okos olvasó van, aki összedobhatna nekem egy jó kis adatlapot. Cserébe majd mesélek, hogy mi történt, jó?
Sok pusszancs!

Várom a leveleiteket, véleményeiteket, élményeiteket az fvtr@citromail.hu címen!

Blog a Facebook-on: FVTR Blog-Közössége

7 komment

2008 kommentjeiből

2009.01.13. 12:33 Line24

Szeretnék megmenteni az enyészettől pár érdekes véleményt tartalmazó kommentet azzal, hogy egy postban ismét elétek tárom, hátha elkerülte a figyelmeteket.

- Szerintem a nők 3 dologra buknak:
légy fasiszta jellem (jobb vagyok nálad ribanc), légy okos (kibaszottul megerdemelnem hogy elnök legyek) es légy világlátott és tapasztalt (ez a hely a szar, te is tudod, gyere velem vilagga ahol jobb)
Ülj le valami olyan helyen, ahová sok nagyon szép nő jár és figyelj. Figyeld a legeslegszebbek tekintetét. Ha van szemed hozzá, ha érzed a testbeszéd rezdüléseit, látni fogod, hogy mennyire rettegnek a nők, mennyire fossnak, hogy ki mit gondol rólunk. Az egész életük egy rémálom a folytonos megfelelési kényszer miatt. Egy természetes gesztusuk nem lehet, minden, minden művi. Egészen kicsi kislány koruk óta így megy ez.
Egy merő görcs. Ha szépek azért, ha nem annyira szépek, akkor meg azért. Nőnek lenni életre szóló paralimpia. 

- A gáz az, hogy a korosztályunkba tartozó független nők nem egészen normálisak.
Ha még nem volt házas, akkor mostanra egy műlaza, belülről kiszáradt, megkeseredett emberré lett, olyan furin nevetnek, és hangosan "lazulnak" mindenkivel. (Elég csak egy bulin körülnézni: a semmi poénokon hangosan és sokáig kacagó nők magányosak. A legvirgoncabb, legvagányabb (inkább csak álvagány - érdemes megpróbálni ezeket a csajokat valami valóban szokatlan helyzetbe belevinni és máris meghátrálnak) mind "pasitlanok"! - a szerk)
Ha meg volt, de vége, akkor többnyire akkora sebeket kaptak, amik miatt pavlovi reflexel záródnak be minden közeledés előtt!
És igen, jól látod, az élet által még le nem darált fiatalabb példányoknál a külső és a külsőségek sokat számítanak.
Egyetlen esélyed van: járj olyan társaságba, ahol a belső értékek dominálnak. Pl. nézz szét kicsit a vallásod/egyházad környékén, legyél önkéntes, ilyesmi!


Nem merek már visszamosolyogni.
Egyszer a Combinón ültem, velem szemben irtó helyes srác. Néztünk egymás szemébe, csak úgy... és amikor a villamos kezdett befékezni a megállóba, a srác rámmosolygott, és elkezdett szedelőzködni. Gondoltam, úgyis leszáll, tehát búcsúzóul rávillantottam egy kétszázvattos igazi mosolymosolyt ... erre a srác abbahagyta a szedelőzködést és mosolyogva ült tovább a helyén. És nézhettem vele farkasszemet vörös fejjel még egy megálló alatt, amíg a következő megállónál valahogy sikerült lemenekülnöm a járatról :D Ilyen piszok átverés után hogy legyen mersze az ember lányának bárkire is visszamosolyogni? :D


A nevem ott fent egy kereszt.
Egyetértek azon véleményekkel, hogy valami gond van az ismerkedési "kultúrával". Nem egészen normális, ahogy ez működik. De természetesen én sem nyugodtam meg ennyiben és tobzódva, tajtékozva túrtam az agyaram ilyen szexualitás után. Romantikus alkat vagyok.
Csóró, nyomi családban születtem, én sem vagyok nagyon attraktív, sikerorientált alkat, normál állapotomban csöndesebb, visszavonultabb, de ebben inkább átlagos, szóval annyi, hogy nem annyira nagypofájú. Külsőmre nézve Brad Pitt-hez képest nyomi jegyekkel, valamelyest elálló fülű, de normális mintából kiindulva mindenképpen a szebbek közé tarozom. De ez mindegy, mert az elvárasok gyakorlatilag végtelenek ma. 
Nagyon-nagyon kellett egy leány. Sikerre valónak is éreztem magam a részleges adottságaim miatt, szóval próbálkoztam. Jártam szórakozóhelyekre, megszólítottam csajokat, mégis mindig elutasításaim voltak. Okos gyereknek is számítok, végig komoly iskolákba jártam (felsőoktatást is beleértve), mégis nagyon sok keserűséget szereztek nekem a szexuális elutasítottsággal kapcs. élmények. Ez lényegében arra ösztönzött, hogy feladjam a válogatást, és szerezzek olyan barátnőt, amilyet tudok. Szereztem is. Még helyes is volt. Volt egy természetes alkalom, valami államigazgatási szervénél, hivatalnál álltunk sorba, és hát felvettem szépen a nagyképű pózt, amit ehhez kell, és ledumáltam vele a randit stb. 

Amilyen lányok az én szememben megcsillantották azt a sötét, vágyakozó érzületet, azok mindig sokkal dögösebbek voltak (vagy annak tűntek), mint amilyenekkel én meg tudtam ismerkedni, kapcsolatot tudtam kezdeményezni. Az én képességeim nem voltak elegendők, hogy betöltsem a kívánságaimat, úgyhogy (emiatt mindig szomorkodva), a társasággal piáltam, és elnyomtam magamban a vágyamat, nem mutatva ki semmit belőle.

De mondanom sem kell, az ivás nem volt elég. Minimum természetfölötti képességet akartam. Azt akartam, hogy meg tudjam szerezni az elérhetetlent. Úgy jött ki, hogy egy ideig trance-es diszkóba kezdtem járni és kapcsolatba kerültem némi tipikus magánforgalmú doppingszerrel. Pl. extasy. Az eredmény: természetfölötti képességek. Nagyon-nagyon tudtam táncolni. Nagyon-nagyon tudtam hódítani. Bárkit. Akibe csak szerelemre gyulladtam, ott a parketten, meg tudtam szerezni!

Barátaimmal voltam Balatonon. Olyan egyetemista lányokkal nyaraltunk, akik még nem vállalták nyíltan a bulizást. Beittam velük, ahogy máskor. Viszont ők eljátszották a szentet: kioktattak és kiutáltak, mintha idegen lennék. Másnap átszellemülve 
keltem fel, magamra vettem a megszégyenülést, például mindenki után elmosogattam. Aznap külön mentem tőlük. Ott hallottam meg Jézus Krisztust. Valódi természetfölötti esemény volt, megértettem, hogy személyesen Jézussal találkoztam

Nagyjából egy év múlva találkoztam megint Istennel. Elmentem a Hit Gyülekezetébe, és megtértem. Elhagytam a szórakozóhelyre járást, a régi barátaimat, stb-t és például a dohányzást is. Azóta pedig még több Istennel kapcsolatos szeméyles élmény ért. Tulajdonképpen a társkereséssel (és egyébként például az anyagiakkal) kapcsolatos problémáim jelentéktelenné lettek. Nem mellesleg találkoztam is azzal a Nővel, akit Isten adott, hogy megmutassa, milyen a beteljesült, igaz szerelem: az eredeti ajándék, aminek elérhetetlensége miatt mindenki kergeti ezeket a hülye pótmegoldásokat vagy alantas, gonosz megoldásokat.
Mert amit te tudsz megszerezni a fülig érő-mosolygós, szerelmes feleség helyett, az vagy bűn, vagy nem elégít ki!

Várom leveleiteket az fvtr@citromail.hu címen!

36 komment

Olvasói levél - Képzeletbeli olvasói levél egy férfi adatlap készítéséről

2009.01.11. 11:20 Line24

Hogyan készül egy szívatós, tulajdonképpen a kudarcot önmagában hordozó férfi adatlap. Vagy lehet, hogy ez a sikeres, a mai irányzatoknak megfelelő? (Nem kell feltétlenül komolyan venni!)

30-as magányos férfiként rászántam magam, hogy teszek valamit magánéletem rendbehozásáért, - ami a munka, az otthoni sörözés-chipszabálás és a haverokkal történő további "folyékonykenyér" legurítása különböző közösségi kultúr helyeken Bermuda háromszögének mindent elnyelő tesze-toszaságában telt -, így felregisztráltam az egyik legnagyobb hazai társkereső kupisite-ra. Nyitott és optimista voltam: csak összejön már valami csajszi, mert annyian vannak odafent és mind pasit keres, nehogymá pont én ne kapjak ki egy jobb bulát a nyájból! Persze, csak komoly kapcsolatra - de lehet, hogy reggel mégis rájövök, nem kerek ez a csaj és kirakom, mert ha már az igazit keresem, akkor legyek végre igényes! Hát nem?

Fotóimon - ha ugye komolyan keresek -, akkor fontos megmutatnom a jobbik oldalamat, mindazt, amit elértem! Tehát: izompólós-feszítősből kell egy, a Jani Merdzsója előtt készültből is egy (hátha, azt hiszi, hogy az enyém, pedig nem, de nem is mondtam, így nem reklamálhatnak a bulák!), hű kellene valami nyaralós-tengeres, mert azt is komálják a csajok, meg ja, bulizósból, mert lássák, hogy a kultúra is erős oldalam!
Középvezetőnek állítottam be magam, mert sima alkalmazottnak biztos nem írnának vissza: később láttam, hogy tök jó döntés volt ezt, mert a csajok közt szintén csak vezetők vannak! Nem szerettem volna, ha egy ilyen apróságon bukik el a nagy szerelem, így felvettem a kesztyűt és egzisztenciálisan legyűrtem őket!

Az adatlapomon bejelölt felsőfokú képesítésembe is bele lehet kötni (de nem ajánlom senkinek!): elkezdtem egy fizetős sulit 6 évvel ezelőtt, igaz 5 éve csak halasztok, de előbb-utóbb az be lesz fejezve! Optimizmus, pupákok, ezt komálják a csajok!
A magasság kérdés nagy rákfenéje ennek az egész társkeresősdinek. Nem vagyok aprócska, de így sem felejtkezhettem meg a pár centis kiegészítéséről (a minimum 180 cm-t így már megugrottam) - ezen már nem múlhat a dolog, a találkozásnál pedig majd a személyes varázsom pótolja a centiket! 

Kitöltöttem a magamról részt is. Írtam, hogy szeretek moziba, színházba járni. Meg bulizni. Meg szeretem a társaságom. Meg, akit érdeklem, az nyugodtan kérdezzen, mert én válaszolni fogok, nem úgy mint az a többi köcsög, aki nem és így veszi el a csajok kedvét ettől a kafa és őszinte ismerkedési módtól! (Ja, ha egy dagi ír, annak persze nem reagálok, mert kapjon már észbe, én nem az ő kategóriája vagyok! Arról nem tehetek, ha kasztot akar ugrani, mert nem jó neki egy másik puffancs, nem én fogom neki elmagyarázni mi a hiba!)

Férfiként tudtam, hogy úgy nem terem babér, ha én nem küldök levelet a csajoknak. Ezért esténként hazaérve beléptem az társkereső oldalra és órákig böngésztem a kínálatot. Sör, szendvics bekészítve, háttérben halkan megy a retek-klub - nehogy lemaradjak valami fontos média-borzadályról -, aztán uccú neki! Adott korosztályom minden fotós adatlapját kilistáztattam, a tetszetős képekre rányomtam, s megnéztem a többit is. Általában kinagyítva vagy egy másik beállásnál már elég kiábrándítónak tűnt az elsőre kellemes nő. Ha volt nekik más képük! Mert vannak olyanok, akiknek nincs. Csak egy kis szar igazolványképpel akarnak itt meggyőzni engem arról, hogy őket emeljem le a polcról! Nem teljesen kerekek ezek! Persze vannak normális hozzáállásúak, akik felraknak fürdőruhás vagy alsóneműs képet: ezek bezzeg komolyan gondolják! Ők tudják mit keres egy hétköznapi pasi! Ezeknek rögtön írtam, mert nincs zsákbamacska, látom fotóján az alakját, nem akarnak átb...ni. Mondjuk gáz, hogy hiába állítom be a kilót, magasságot, életkort, olyan sok rusnyát dob ki ez a rendszer: kellene olyan oldal is, ahová csak a normális csajokat engednek regisztrálni! Mert így csomó időm megy rá...

Szóval most itt tartok. Írok és várom a válaszokat. Meg azt, hogy jelentkezzenek már a bulák! Írt már pár, azokból volt kettő, akik jó fiatalok voltak, meg formáscsibe alakúak, de hiába válaszoltam nekik, hogy fussunk össze holnap, ezek még levelezni szeretnének. Elkopik az ujjam, mire ebből lesz valami randi: nem hittem volna, hogy ez ilyen munkás lesz. Na mindegy, még bírom, aztán majd még írok, hogy mennyi csajszit szedtem innen fel. Addig is kitartás, meg optimizmus!
Várom leveleiteket, élményeiteket, kifejtős véleményeteket, ötleteiteket az fvtr@citromail.hu címen.

16 komment

Újévi biztatás

2009.01.02. 12:33 Line24

Elég már a nyavalygásból - jövőre együtt bulizunk! :-)

A kommentelők nagy része, akik már próbálkoztak a netes társkereső oldalakkal, ócsárolják a rajta lévő férfiakat, 
- mert csak a szexre mennek,
- mert csak a külső érdekli őket,
- mert nem őszinték,
- mert randevúznak, majd 1 óra után valami álságos indokkal lelépnek,
- mert soha nem gondolják komolyan,
- mert egyszerűek és bunkók,

és ócsárolják a fent lévő nőket,
- mert nem válaszolnak a levelekre,
- mert el sem olvassák őket,
- mert nem őszinték,
- mert a pénzre mennek,
- mert rondák és beképzeltek,
- mert fel se veszik randi után a telefont.

Mindennek oka pedig a rossz rendszer, ami használhatatlan és elkerülendő! Ugyan kérem! Sokan úgy akarnak sikert elérni - amit az élet egyetlen más területén sem lehet (kivéve nagy szerencsével és bátorsággal) -, hogy semmi kedvük időt, energiát belefeccölni. Ja, kérem: teljesen természetes és elvárható lenne az, hogy első találkozónk ásó-kapa-nagyharangal végződjön?! Mint ahogy teljesen természetes lenne első próbálkozásra világcsúcsot dobnunk gerellyel, igaz? Ha pedig mégsem így történik és ne adj isten még a harmadik-negyedik alkalommal is csalódunk, akkor máris levonjuk a végleges konzekvenciát: nem bennünk, nem a másik félben, hanem a rendszerben van a hiba!

Miért nem jut senki eszébe, hogy folyamatos avagy kezdeti sikertelensége oka talán saját maga? Valamit elront. Rossz a taktikája. Vagy nincs még felkészülve egy új kapcsolatra. Rettenetesen izgul. Nem találja meg a hangot a másikkal. Rosszul öltözik fel, ápolatlan, büdös. Rosszul fogalmaz avagy beszól. Túl sokat vár el a partnerétől. Képtelen a rendes kommunikációra: ül kukán és nem kérdez, nem érdeklődik. 
Megfigyeltem, ha arról írtam, hogy milyen hibákat követhetnek el férfiak a társkeresőkön, akkor a kommentekben egységfrontba tömörültek a nem tagjai és egységesen szidták a nôket és rájuk fogták a kudarcaik okát.
Ha nők hibáit vettem górcső alá, akkor ők kezdték el szidni a pasikat. Egyetlen egy dologban sikerült egyet érteniük a két nem tagjainak: a legnagyobb probléma a rendszerben van! Pocsék a netes társkeresés...

Pedig nem. Ha ugyanígy álltunk volna egyéb más társkeresési formákhoz a történelem során, akkor rég kihalt volna az emberiség! Meg kell tanulni és meg kell szokni, hogy a neten másképp mennek a dolgok, más típusú kockázatokat kell vállalnunk a bulis, szakkörös, utcai ismerkedéshez képest. 
Vagy lehet, hogy nem is kellene különbséget tennem? Mindenhol hazudhatnak a férfiak magukról és állíthatják, hogy függetlenek. Minden szituációban válogatósak a nők és sokszor lerázzák a lelkes és rendes pasikat. Mindkét nem próbálja magát mindig szebbre és jobbra "fényezni" a valóságnál.
Minden randi vagy "esemény" - legyen az egy levelezés utáni találka vagy egy nyilvános buli - magában hordozza a kudarcot, hogy a párkereső nem találja meg ott és akkor a párját. Minden találkozó magában hordozza annak az esélyét, hogy egy negatív tapasztalattal gazdagodhatunk: egy hülyével hoz össze minket a sors. 

Engem is sokszor hatalmába kerített a pesszimizmus, mikor egy újabb eredménytelen randi után tértem haza. Rengetegszer a pokolba kívántam mindezt! De szerencsére - mondom így utólag - nem adtam fel! Talán páran olvasták és még emlékeznek a pontosan egy évvel ezelőtti bejegyzésemre a szilveszteremről. Tragikus volt. Nevetséges. Ott és akkor talán én sem hittem, hogy egyszer ilyen jó élményben lesz részem, mint idén. (A hangnemből és fogalmazásból ez egyértelműen átjön) S mit ad a sors? Mindössze egy év és ráleltem arra, akit eddig kerestem. Jó lett volna látnom előre a jövőm és akkor ezekben a nehéz pillanatokban is erőt meríthettem volna a folytatáshoz! De révbe értem: sikerült! Már tudom, hogy volt értelme keresztül vágni magam a selejtes randik garmadáján, hogy végül értékelni tudjam a jót és igazából becsüljem. 

Azok, akik még nem találták meg a párjukat - de szorgalmasan keresik - kitartást kívánok az új esztendőre, saját példám alapján. Mindenki bízzon magában és sorsában, mert példaként itt vagyok én és az országban még sok-sok ezren, akiknek a net hozta el az igazit. S nem az a kérdés, hogy rátalálunk-e szerelmünkre, hanem mindössze az, hogy mikor! Mert, ha elég kitartással próbálkozik, még a legtehetségtelenebbnek is sikerül leraknia, akár kresz- és nyelvvizsgát is: ugyanez érvényes a társkeresésre is! Előbb-utóbb, de össze fog jönni!
Sok sikert és boldogságot kívánok Nektek, magamnak pedig rengeteg pozitív beszámolót Tőletek a postafiókomba! :-) BUÉK!

fvtr@citromail.hu

Blog a Facebook-on: FVTR Blog-Közössége

35 komment · 1 trackback

Nekem sem egyszerű avagy szemelvények saját tévelygéseimből 20.

2008.12.21. 14:26 Line24

Hogyan is tette tönkre a blogom egy bimbódzó kapcsolatomat?

Az alábbi sztori a történelemmé vált virtuális csajozási korszakom egyik "élménye" volt. Egy ideje már próbálom összerakni és megírni, de eddig egyéb más témák súlyossága és aktuálissága miatt nem sikerült. Most - a karácsonyi igen hosszú szünetre való tekintettel, erőt vettem magamon és a jó ideje szünetelő "Nekem sem egyszerű..." sorozat újabb darabbal bővül...

Gyorsan - mielőtt megint sűrűsödni kezdenének a depressziósok már csak virtuális lipótmezei osztályára  utaló kommentek érkezni - közlöm minden kedves olvasómmal, hogy pozitív és örvendetes események is történnek velem a virtuális társkeresés eleddig igen setéten vázolt harcmezején, de ezek - mivel a negatív sztorikhoz képest unalmasak -, így elkerülve a blogom rózsaszínűre Romana fejlécűre váltását egyelőre kitartok az okító sztorik írása mellett és meghagyom a Társkereső oldalak saját reklámjuk ill. PR-juk építgetésére ezeket: aki ilyet szeretne olvasni annak ajánlom, hogy menjen fel e oldalak ilyetén részére és ott tanulmányozza "azonnal tudtam, hogy Ő az-találkoztunk és sokáig beszélgettünk-azóta boldogan élünk, majd meghalunk" szentháromságában íródott disszertációkat!

Nos, adott egy lány, akivel már régebben vettem fel a kapcsolatot - természetesen neten keresztül. Sokat-sokat chateltünk, ami egyébként nem jellemző rám -, de oly szórakoztató és színes egyénisége volt, ami ezt az általam nem preferált kommunikációs formát is élvezhetővé tette. Ráadásul nekem még folyamatban volt egy kapcsolatom, így pláne nem merészeltem vele közelebbi, akár kézzelfogható viszonyba kerülni, mégha az épp döglődött is. A tényeket elmondtam neki, ám ennek ellenére - neheztelve ugyan -, de továbbra is érdekeltem. Hónapokon keresztül beszélgettünk, míg végül elérkezett a személyes találkozás pillanata: állandó partnerem kilépett az életemből, így zöld utat kaptam a legális randihoz.

Vidéki volt, de Budapesten járt iskolába, én pedig lusta és kevésbé motivált, ő jött fel egyik hétköznap este. Valójában "pofavizitről" volt szó, nézzük meg végre egymást személyesen végre - felkiáltással, s ha nem leszünk szimpik, így a kérdés el is dől, mielőtt kimondásra kerülne. A buszpályaudvarnál vártam. Megérkezett. Első pillantásra olyan volt mint azon a rengeteg fotón, amit elküldött chateléseink folyamán nekem: nem kellett csalódnom! Beültünk egy igazán antiromantikus helyre - egy gyorsétterembe - mivel ez volt a legközelebb s a busza indult vissza egy órán belül.

Fiatal kora ellenére nagyon műveltnek és eszesnek bizonyult. Beszélgettünk mindenféle zavar nélkül. Az érdeklődése tetszett, mintha hájjal kenegették volna a hiúságom: ki nem szereti, ha tetszik a másik nemnek!?
Kedves és rövid - mivel indult a busza hazafelé - beszélgetés után visszacsorogtuk a pályaudvarhoz. Már búcsúzkodni kezdtünk, hisz mindössze 10 perc volt az indulásig, de nem nagyon akaródzott kiszállnia az autómból. S mit tesz isten és a hormonok, a búcsúcuppanás helyett valami más sikerült: pofizacskókra helyezett puszi helyett igazából középre orientált smár, amely hosszúsága jelentősen felülmúlta a busz megállóban töltendő várakozás idejét, amelynek következtében újabb egy óra állt rendelkezésre e "véletlen" megbeszélésére.

Aztán az élet - az én exem ismételt come-back-je ill. az ő türelmének elvesztése - miatt elsordródtunk egy időre egymástól. Az újabb fonálfelvétel fél évvel később történt, amikor hirtelen ő is és én is magányosan, kivont szablyával álltunk az udvarlás harcmezején. Most bevállalosabb voltam és én utaztam le hozzá. A kellemes beszélgetésnek folytatása is lett: a következô alkalommal ismét ő látogatott meg engem. Történt, aminek ilyenkor kell, sőt, még együtt-alvás is abszolválódott! 

A sokat látott férfiember ilyenkor - jól alakul a beszélgetés, jól alakulnak a vízszintes dolgok is, együttalvással sincs gond - azt hiszi, hogy valami elkezdődött főleg, hogy ennyi időn keresztül sem aludt ki a kíváncsiság és az érdeklődés. Nos, ekkor - időszakom pechességével megegyezően -, a továbbiakban nem alakultak előírásszerűen a dolgok. A megbeszélt második találkozó elmaradt, mivel megbetegedett. (Már pár postból és commentből kiderült, hogy mennyire jó menekülési-időhúzási ok lehet ez a kis náthára ráfogjuk a súlyos hörghurut és influenza tüneteit - feltéve ha nincs kedve a hölgynek találkozni. Meg kell, hogy mondjam ez olyan átlátszó! A mostani párom betegen abszolválta első randinkat - ha egy nő érdeklődik, az taknyosan is eljön veled teaházba)

Kivártam a kötelező jellegű pár napos kényszerszünetet, majd rácsörrögtem tanúbizonyságát adva érdeklődésemnek és aggódásomnak: teljesen feleslegesen, mivel nem vette fel és vissza sem hívott. Hoppá: nem hittem volna, hogy ebben a szakaszban fogom megkapni a női bátorság, korrektség és határozottság ismérveit csokorba kötő nem veszem fel a telefont és vissza sem hívlak effektust.
Csúnya gondolat, de legalább a szex megvolt. Fura, de így kevésbé éreztem magam átverve. Persze, ettől függetlenül zavart a dolog, ettől függetlenül nem értettem mi a franc történhetett?! Mielőtt kedves olvasóm "abbéli" teljesítményemet húzná le és fogná ágybeli birkózásunkra közlöm, hogy az biztosan nem ott keresendő a hiba! Írtam neki azért sms-t és mailt is, aztán hagytam a fenébe, majd jelentkezik esetleg és akkor kiderülhet minden.

Két héttel később bekövetkezett: chaten megtalált. Meggyógyult. Én örültem és gratuláltam neki. Rákérdeztem. Megmondta röviden és tömören:
- Rátaláltam a blogodra.
Próbáltam visszagondolni, hogy mennyit is árultam el erről. Csak a témakört meséltem el ill. hogy egyáltalán csinálok egy ilyet, de a címét, helyét nem. Bizony, ennyi infó és alapszintű google ismeretekkel segítségével könnyen meg lehet találni, ha valaki keres.
- Örülök neki. És?
- Elolvastam. Aztán rájöttem, hogy nem szeretnék egy post lenni.
- A két dolog nem függ össze. Nem írok meg mindent, nem számolok be minden randimról, nem teregetem ki a magánéletemet. Kizárólag név nélkül írok és csak a tanulságos eseteket. Vagy legalábbis, amit én annak érzek...
- Nem baj. Engem ez zavar.
- Szóval igazából nem a nátha borzasztó kínszenvedései és 24 órás szakadatlan harcod a bacilusok ellen akadályozott meg abban, hogy ismét találkozzunk? Azért legalább örülök, hogy így közlöd velem a döntésed. Kimondhatjuk: a blogom miatt nem folytatjuk?
- Ki... További sok sikert!

Nos így esett az eset. Tanulság? Óvatos fogalmazás, odafigyelés mellett még mindig bármikor elcsúszhatsz egy banánhéjon. 

64 komment

Olvasói levél - Más szemében a szálkát...

2008.12.19. 11:20 Line24

Az alábbi levél egy visszafogott kirohanás, habár eldönteni nem tudtam, hogy melyik nem ellen intézve. Egyaránt irányulhat az itt kommentelô rosszindulatú, hímsoviniszta férfiak ellen, ugyanúgy ahogy a magukat kihasználni és szídni hagyó nők ellen is.

Lányok, csajok, asszonyok - akik olvassák ezen blog férfiak által írt bejegyzéseit. Hát ezt akartátok? Hagyjátok, hogy így vélekedjenek a mai NÔRÔL? Kihalt a tisztelet? Miért nem olvashatok olyan hozzászólást régóta, amiben kedves, odaadó, bújós, érzékeny, talpraesett, gondos, házias, szeretôként írnak a férfiak rólunk? Vajon egy sem akad, aki  megérdemelné, hogy szeressék és tiszteljék is jó tulajdonságaiért?
Hogyan létezik, hogy itt minden nô kövér bálna vagy plázakurva? Mindegyik rúsnya vagy kizárólag a pénzre és a bömösre megy? Nincs köztük egy sem, aki tényleg NORMÁLIS, szerethetô, aki a netet is egy lehetséges útnak tekinti párja megtalálásához?
Miért érzi magát mindenki kivételnek, miközben persze ismer olyan csajt, aki lehúzza a srácokat, aki átveri a lúzereket, aki el van szállva magától, akinek a mûkörmös a világ közepe. Vagy a másik véglet: ô nem olyan buta és naív, hogy az elsô üzi után szerelmes szívecskék tolongjanak szemei elôtt, óvatos és tapasztalt és nagyon tudja kit keres. Persze ismer olyan lányt, akit csak kihasználnak és megdugnak a "gonosz" pasik, de hát szegény rögtön belezúg az összes kanba. Ugyan ô is szokott plázába járni vagy fodrászhoz, esetleg szoliba, de az ô élete nem errôl szól, van értelmes munkája, vannak barátai, vannak hobbijai, s a szórakozást nem a mozi meg a shopping jelenti kizárólag, de képes és hajlandó akár egy könyvet is a kezébe venni.
Könyörgöm, átlagos normális nôk, kicsit hallassátok már a hangotokat, mutassátok meg magatokat, válaszoljatok már néhány megkeresésre, tegyetek már fel mosolygós fényképeket, legalább Titeket is ismerjenek meg a netes társkeresô férfiak, mert hiszen belôletek van több. Hiszem, kell legyen köztetek, aki cáfolata fenti tulajdonságoknak és korától függetlenül jól tud kinézni és még nem is ostoba. Más kérdés, hogy Ti nem 20 éves kikent-kifent címlaplányok vagytok, hanem érettebb, de csinos és ápolt, nem feltétlen elhízott, de nem is vasággyal 40 kilós egyedek. Más kérdés, hogy lehet gyermeketek is. Így alakult. De ezért nem kell feladni, mert nem mindenkinél kizáró ok. Akinél az, az elôl meg kár rejtegetni. Ha meg valakinek a plázás verzió kell, aki hangsúlyozom, szerintem messze kisebbség, bár tény, hogy nyerô a pózolós fényképe, hát áldja-vigye, csak aztán ne sírjon a szája, hogy MNK!
Szóval átlagos, normális csajok, figyelem, tessék elôrajzani és így ünnepek táján kicsit kicsinosítani magatokat, picit felturbózni a kincstári optimizmust, sportolni, hogy a boldogsághormon ne csak a csokitól szabaduljon fel, hisz aki elégedett önmagával, akirôl sugárzik a jókedv, az életöröm, aki harmóniában van kívül-belül, még ha nem is 40 kilós, az el fog kelni hamarabb, annak a társaságára vágyik majd az összes normális férfi. Mert olyanok is vannak, bár lehet a blogbejegyzésekre nem ezeknek van idejük!

Továbbra is várom leveleiteket az fvtr@citromail.hu címen!

22 komment

Olvasói levél - Emesének nem jött be az MSN

2008.12.16. 11:00 Line24

Most úgy jött ki a lépés, hogy a férfiak kapnak pár leckét. A következô levél egy kudarcba fulladt MSN-es ismerkedés történetét taglalja pár tanulsággal:

Sziasztok, szeretném veletek egy ember példáján keresztül megmutatni, hogy ha fiú vagy, mit nem szabad társkeresős e-mail-váltások után elkövetni msn-en. Először a sztori, aztán a tanácsok.
Szóval, kedves fiatalember megtalál a társakeresőn, ír nekem, paraméterek stimmelnek, fotón nagyon helyes, így igen hamar msn-ezésbe kezdünk. Első gyanús jel: kicsit túl lelkes az én ízlésemnek (puszis, ölelős emotikonok tömkelege), de sebaj. Második intő jel: első beszélgetés végén elköszönésképpen ezt bírja írni: "pusz musz..." tudom, nem súlyos, de nekem WTF??? 28 éves felnőtt ember, ájjj. (későbbiekben jön még "köcce", "puszka")  Innen sok-sok intő jel következik. Újabb msn-ezés, ekkor megbeszélünk egy találkozót, írja, hogy majd "csinos" lesz, ezért biztosan kiszúrom a tömegből (figyelem, még mindig ő a fiú!) :) Közben szólok, hogy dolgom akadt, el kell mennem a géptől. Később visszajövök, a következő fogad: "jól eltűntél egy pillanatra! Elképzelem h reggel kikelsz majd az ágyból mellőlem és azt mondod: Kedves nemsokára jövök, majd kiugrasz 1 hétre Tibetbe..."
Az ő fejében már együtt alszunk!!! Kinevettem, erre a reakció: milyen pimasz vagyok, hogy kinevettem, mint egy bohócot, már pedig ő igenis egy kis bohóc... (további hasonló stílusú mondatok tőle)
Beszélgetünk tovább, kicsit bizalmatlan vagyok, ezért iszonyúan zavar, hogy állandóan a telefonszámom, lakcímem, lakótársaim után érdeklődik, és tudni akarja, hogy enyém-e a lakás vagy csak bérlem. Nem árulom el, erre közli, hogy majd kideríti... Majd a találkozó előtti napon azt írja: "még egy nap, és bumm :)" Viszont a találkozót kénytelen voltam elhalasztani, mert beteg lettem, hiába voltam rá kiváncsi...
De a találkozó tovább csúszik, mert sokáig vagyok beteg, utána meg egyre közeleg a szakdolgozat-leadás, amit szerencsére megért, úgyhogy megbeszéljük, hogy amint leadtam, talizunk, mondok neki pontos dátumot is (ami 1 héttel később van kb.) Látszólag minden ok, leadás előtti éjjel épp utolsó simításokat végzem, tiszta ideg vagyok, erre ír: "nem felejtettelek el :D de te igen engem :P" mire én: "nem csak szeretném jól leadni a szakdolgozatot remélem ez érthető"... 5 percig semmi reakció, ú, akkor lehet, hogy durván fogalmaztam? És igen, bizony. A csodálatos kézírás funkciónak hála a képernyőmön megjelenik egy hatalmas, piros ököl, középsőujjal felfelé... na itt ér véget a sztori.
Szóval a tanácsaim fiúknak:
- Ne használj sok emotikont, főleg ne a nyálas fajtákat! (ölelgetős, puszilkodós, furcsa következtetéseket vonhatunk le belőlük)
- Ne beszélj úgy, mint egy 13 éves emós lány! (Pláne ha felnőtt férfi vagy és lányt keresel)
- Ne izgulj látványosan, és ne éld bele magad túlságosan! (Iszonyúan ijesztő, mert azt gondolhatjuk, hogy egy kétségbeesett lúzer vagy, aki az első lányra ráakaszkodik. Pszichopata alert!)
- Ne tervezgess nagyon előre! (Ijesztő, lsd. fent, vagy teljesen hiteltelen, hiszen nem is ismersz minket. Ez is pszichopata alert!)
- Ne kérdezgessél személyes adatokról és vagyoni helyzetről! (Az ablakomon akarsz bekukucskálni esténként, vagy mi a khm szösz?! Pszichopata alert!)
- Figyelj oda a másikra! Ha lassan ír, lehet, hogy elfoglalt, igazodj hozzá és ne írj percenként 60 sort! Ha valamire nem akar válaszolni, ne erőltesd! Ha valamire már válaszolt, ne kérdezd meg újból, olvass vissza! (Arrogáns fax alert...) Bocs, tudom, hogy ezek alapvető dolgok a társas interakciókban és csak az elemi udvariasságot követelik meg, de hihetetlenül sokan még ezekkel sincsenek tisztában. Persze ha pszichopata vagy, illetve arrogáns fax, akkor ez a poszt rád nem vonatkozik :D

Továbbra is várom élményeiteket, véleményeteket az fvtr@citromail.hu címen!

75 komment

Elég már nyavalygásból, férfiak!

2008.12.15. 14:14 Line24

A jó képkivágás titka!

A netes társkeresés állandóan visszatérő átka, megvetendő szitokszava és gyűlölt közellensége a BMW-s, aranyláncos, extrémsportos, felsővezető srácok, akik elhappolják a jó és becsületes és tisztességes szándékú és udvarias és feleséget kereső férfiak elől a jó nőket. Akik nem elég, hogy a szórakozóhelyek ászai, már a netes társkeresőkön is kivívták maguknak az elôkelô helyeket és elvisznek minden nőt.

Tudomásul kell venni, hogy ez egy kommunikációs verseny, ahol nyavajgással, önsajnálattal nem nyerhetünk! Hisz mit ér az a reklám: "Engem vegyél meg! Nem vagyok szép, funkcióim se gazdagok, nem adhatok az átlagosnál szélesebb körű garanciát, igazából nem rólam álmodtál eddig, használatom sem egy élmény, még letesztelve sem vagyok, nem is hallottál rólam, de vegyél meg, mert ez jó lesz nekem!" S e narráció mellé még a szürke valóságot ábrázoló, rosszul fényképezett képeket vetítenénk, akkor jó eséllyel menne csődbe a termék gyártója. Márpedig sokan ilyen tartalmú adatlapokkal állnak ki a tisztelt nagyérdemű elé és méretnek meg.
Verseny van a virtuális térben is! Ez nem újdonság, ugye? S ha valaki beszáll, akkor jobban jár, ha tudomásul veszi a játékszabályokat! A netes társkeresésben is vannak szabályok, amiket a panaszkórus minden tagja nagyon jól ismer és emleget is. A külső és belső adottságokkal, elért eredményekkel nem lehet mit kezdeni: ez van. Viszont a kommunikáció segítségével ki kell magunkból hozni a legjobbat, amelyek fontosak lehet egy párkapcsolat és egy hölgy szemszögébôl. S nehogy azt higgyétek, hogy ez nehéz!

Mert mi érdekli a lányokat a neten, milyen adatlapokra kapnak?

FOTÓK
Mindegyiken legyél spontán! Mosolyogjál rajtuk, de azt is spontánul - az imitált, erőltetett vigyor gáz. Aktívitás közben is legyél legkapva: sportnapon, csimpaszkodj egy sziklán, quadolj, állj egy reptéren a repülők előtt, legyen mögötted a Grand Canyon, bármi ami a sablonostól eltérő és Kisbaltás-Alsó vasútállomásához/buszmegállójához sincs köze...
A legfontosabb, ami lázba tud hozni egy nőt és közös témát is ad, az az utazás. Hogy miért? Ha kimozdulsz és elindulsz a nagyvilágban, akkor dokumentálj és rengeteg fényképet készíts magadról: az utazó ember műveltebbé válik és látszik rajta, hogy nyitott a világra és a kalandra!
Tök egyszerû egyébként a képlet: olyan témájú képeket kell felrakni, ami érdekli a csajokat! S honnan tudjuk, hogy ők miket tartanak fontosnak? Menj fel az iwiw-re és nézz meg 10 női adatlapot abból a korosztályból, amelyben kutakodsz! Látni fogsz rengeteg nyaralós képet (tehát te is rakj fel egy komplett utazási katalógust!), látni fogsz - jó esetben - diplomaosztós fényképeket -, tehát te is jelezd így esetleges képesítésed, látni fogsz extrém helyzetekben csajokat - sziklamászás, bungiee jumping, rallyautóban, stb. -, tehát te is örökítsd meg ezeket a szitukat és kínáld meg vele a fotóalbumodat!
Ne tölts fel kényszervigyorú, szerencsétlen öltözékben pózoló, érdektelen hátterű, semmi-se-történik képet! Látnia kell, hogy nem egy unalmas srácnak fog válaszolni, hanem egy gazdag gondolatvilágúnak: a nők szeretik a kommunikációt, szeretik biztonságban érezni magukat, így ha látják azt, lesz miről beszélgetni az első találkozón, akkor sokkal nagyobb bizalommal fognak válaszolni neked!
Nem győzöm hangsúlyozni: ez egy verseny! Hatékonyan, egyértelműen, az adott kereteket maximálisan kitöltve kell bemutatnod magad és felkelteni a másik nem érdeklődését. Itt értelmetlen siránkozni, hogy ez milyen kegyetlen, mennyire lelketlen: ha már arra adtad a fejed, hogy itt találod meg a párod, akkor adj meg magadnak minden esélyt és viselkedj férfiként! Vedd fel a kesztyűt és küzdj!

SZÖVEG
Hagyd a fenébe ezt a mozi, színház, koncert szentháromságot! Unalmas. Ráadásul mindenki szeret ezekre a helyekre járni. Ha végképp nem tudsz magadról mit mesélni, akkor próbáld meg szép szavakkal elmondani kit keresel avagy milyen érzésekre vágysz. Vagy olvass el sok kitöltött női adatlapot, bemutatkozást és indulj ki azokból! Ahogy a mondás tartja: mindenkit a saját fegyverével kell legyőzni!
Mesélj a múltadról: fiatalkorodban mennyi mindent kipróbáltál, mennyi mindent csináltál, mennyire vad voltál. ha érdemes, akkor mesélj a tanulmányaidról: miért ezt csinálod, mi vonz benne. Mesélj a munkádról: ez is nagyon érdekli a nőket!
Próbálj meg érdekesen fogalmazni: tőmondatok helyett írj hosszabbakat! Ha kell tökölj egy egész estét rajta!
Ha épp nincs semmi érdekes, amit hobbiszinten űzől, akkor mesélj arról, hogy miket szeretnél kipróbálni, miket tervezel és miért! (pl. beiratkozol búvártanfolyamra, ejtőernyőzni fogsz elmenni, ki akarsz utazni Londonba 1 hónapra nyelvet tanulni, stb.)
És a legfontosabb: egyedül vagy, szabad vagy, tehát itt az idő, hogy valóban elkezdj magadon dolgozni és elmenj a haverokkal kipróbálni-megtanulni egy csomó mindent! Valóban legyél egyedi: tudásnak és tapasztalatnak olyan keveréke, amelynek összesége megfoghat egy nőt.

S elég már a nők szidásából! Megérdemlik persze, mert vannak igénytelenek, pofátlanok, unalmasok, lusták, akik szarnak kitölteni adatlapjukat. Vannak, akik manipulálnak a képeikkel, csalárd módon levágják róla hurkáikat (lásd fent!) avagy profival készítetik el stúdióban, bevilágítva, halálba sminkelve. De megtehetik, mert sok pasi kószál fent és még így is bőven akad a hálójukba.
Ezeken túl kell lendülni, mert tenni ellenük - az OFFlineon kívül - nem lehet. A cél szentesíti az eszközt - tartja a mondás. A sok szemét adatlap közt valahol vár téged az a bizonyos egy! Ha elég kitartó vagy hozzá, akkor képes leszel megtalálni. Én - kihagyásokkal -, de 3 évig kerestem. Agyamat eldobtam a nők hülyeségein. Halálosan untam legtöbbüket. Sokszor olyan ronda jelent meg a helyszínen, hogy legszívesebben elfutottam volna! A beképzeltségükön csak a butaságuk és érzelmi világuk sivársága tett túl. (tisztelet a kivételnek!) A rengeteg vissza nem hívás és elutasítás lelkileg megviselt, összetört. De mégis éreztem, hogy itt fogom megtalálni azt, akiért érdemes a sok barna kupacba folyton-folyvást belelépni.
Senki nem mondta, hogy ez egy örömóda: szar meló ez a férfiaknak! (sokszor  a nőknek is) Az aranymosáshoz tudnám hasonlítani: ha szerencséd van, akkor akár rögtön fennakadhat, de lehet, hogy soha semmi nem fog összejönni pár kis apró rögöcskén (szexen) kívül. A kevésbé előnyös külsejűek itt is hátrányos helyzetben vannak, ez a platform sem ad sok lehetőséget a személyiség varázsának kibontásához: azt majd a személyes randi alkalmával kell megcsillogtatni! Addig viszont el kell jutni... S csak úgy lehet, ha betartjátok a fő játékszabályokat. Hajrá fiúk! Mindhalálig marketing!

140 komment

Olvasói levél - Mese a párkeresésről

2008.12.08. 11:40 Line24

Egy kedves stílusban megírt, népmesei elemekkel átszőtt történet jön arról, amikor a "kiskirálylány" elindul, hogy hetedhétországbó', de legalábbis a tűzfalról túlról, hogy szerezzen magának egy igazi sárkányölő, de minimum vírusölő királyfit magának, hogy aztán boldogságban szerelemben OFF helyett onlányként, ásó-kapa és windows ping válassza el őket legfőképp avagy még talán az se!

I.M. K.I. avagy találkozás az aljassággal
Vegyétek mesének. A különbség csak az, hogy itt nincs happy-end, csak rossz szájíz. De ha valakit segít hogy ezt elkerülje már megérte. A két főszereplő a jóakarat és az aljasság. Egyszer volt, hol nem volt még a FL-on is túl, sőt már a RV is túl, élt egy nő. Egyedül, elváltan, gondolta egyélete egy... na azt azért nem, de párt keres magának. Mivel kenyere javát már megette, nyugdíjbiztosítása az állam kezében, fogta magát és beugrott a mélyvízbe, nevezetesen a netes párkeresők dzsungelébe. Sok kalandon, jó és rossz élményen át egyszercsak a FL-on találta magát.

Beelőzmények
Szóval itt következne, hogy a mesebeli asszonyka nekiveselkedett a keresgélés nehéz munkájának. Kapott csókokat, pontokat, statikat, de valahogy az igazi nemigen jött. Aztán küldött egy csókot valaki, egy kéziszerszám nevű férfiember. A reglap megtekintése után meglehetősen ambivalens érzéseket keltett a nőben. A férfi képével semmi baj nem volt, pont az izlésének megfelelő keménykötésű, markáns férfi. Csak az a lap. Hemzsegő helyesírási problémák, de hát istenem nem mindenki egy Grétsi László. Diplomásként kicsit fura, ilyenért nem diplomát, de náthát sem kap az ember. A gondot igazán azok a képek okozták amiket az úr légyfogóként vélt használni, jelesül nyitott kétszemélyes sportkocsi, menő moci, bevallott fél millás havi jövedelem. Ezekre a női hölgyek többsége ragad mint légy a cukrosvízre. Főszereplőnk azonban azon kisszámú egyed közé tartozik, aki ettől még nem izzad benzint. Mondhatnám a látottakat ő is kilóra megvehetné ha akarná, de nem a hívságok embere. Szereti a szépet és jót és nem is sajnálja magától, de ez kicsit felcseszte agyát és ily érdemben válaszolt pikirten a csókot küldő úrnak. Volt kis sértődés, de aztán némi levél és pengeváltás után rendezték a lovagiasság szabályai szerint, nem volt harag. Csók jött, ment, mert a férfi nőnk számára vonzónak bizonyult még akár egy szál biciklivel is. S így ment ez heteken keresztül.

Té-ma, té-tegnap
És akkor jöjjön aminek jönnie kell. Vajh' mi lett a dologból. Na mi, hát aminek lennie kellett. Néhány hét, talán hónap is eltelt, és felmerült egy személyes találkozó igénye mindkét fél részéről. Mert a fotó szép dolog, de mint tudjuk jól néha köze nincs a valósághoz. A helyzetet csak rontotta, hogy a szépszemű férfiember bíz' nem kies székesfővárosunk joggal becsült lakója, a távolság persze nem földrésznyi, csupán 50 km. Ma már elhanyagolható, ha két szív repesve várja az egymásra borulás lelket emelő érzését. Meg ha egy férfi igazán kanos.
Szóval, hogy egyik szavamat másikba ne öltsem, adódott egy alkalom, mikoris férfiember üzleti útját megszakítva útba ejthette hősnőnket. A találkozásra este volt megjelölve, lévén ekkor ért Pestre. A nő várt, várt aztán lefeküdt aludni, ám amikor már épp az álom hálót szőtt volna retinájára, megszólalt a mobil, jelezve hogy a lovag megérkezett. Öltözés föl, találkozás az utca végén. A lovag természetesen lábszétdobós kiskocsiján érkezett, valószínűleg célzatosan. Hölgy beült, mosoly, másik felmérése, minden OK mindkét fél megelégedésére (bár egy piciny fülhallgató az úr fülében jelezte, hogy van pirinyó gond, de a nő sem tökéletes, sólyomszemnek nem mondható, szemüveges, ettől még ember), beszélgetés a kocsiban. Forró nyári éj, nyitott sportkocsi, vonzó férfival kellemes beszélgetés.
Aztán mivel hosszú út volt az úr háta mögött és a természet nem könyörül, invitálva lett egy hideg hűsítőre meg egy pisire fel a hölgy lakásába. Ezek után kényelmesen leültek és a beszélgetés fonalát újra felvéve kitértek több témára, úgymint család, munka stb.
Mindez valóban körömrágóan izgalmas, főleg éjféltájt, ámde az úr hirtelen úgy gondolta eljött az idő a cselekvésre, s a kezdeményezést kezébe véve némi csókok és simogatások alkalmazásával valóban kellemesebbé tette az ismerkedést. A fogadtatás meglepett, de végülis kedvező volt férfiúnk számára. Szóval mit ragozzuk, mindkét fél legnagyobb megelégedésére egy remek szerelmeskedésben végződött a dolog. Végülis egészséges felnőtt emberek kölcsönös vonzalma furcsa is lenne ha rablórömi csatába torkolt volna. Asszonyunk fejében azért megfordult, hogy az úr reglapján főleg a szeretet, bizalom, őszinteség, lelkizés és egyéb romantikus témák élveznek előnyt, ez meg valahogy nem az volt, de ne ragaszkodjunk mereven a leírt betűkhöz.
Ezek után a kapcsolat viszonylagos rendszerességgel tovább folytatódott, és örömöt okozott mindkét félnek. A nő próbálta sűrűbbé tenni a találkozásokat, de az úr elég mereven ragaszkodott saját időbeosztásához. Pedig szabadság alatti kellemes balatoni nyaralóbéli együtt üdülésre is fel lett kérve, de csaknem. Hogy miért nem, azt csak ő és az ég tudja. Ötlete meg mindenkinek van.
A furcsaságok csak ekkor kezdődtek. Amikor a visszautasítás után hősnőnk barátnőit invitálta családmentes csaj bulira nevezett nyaralóba (mely igen jól sikerült), egyszer csak telefonon bejelentkezett az úr és kissé sértett morózus stílusban vonta felelősségre, miszerint csak nem pasizás folyik lenn. De mivel a hölgy közönség tagjai belekurjantottak a mobilba, hallhatta, hogy férfi - sajnos- még a környéken sincs, kivéve a szomszédok süket, vak és öreg spánieljét. Így telt el a nyár...

Bonyodalom
Két ember kapcsolata sohasem mentes némi bonyodalomtól, ez természetes, hisz mindenki éli az életét. Hősnőnk is sok minden látott már életében, karón varjút, éjjeliőrt nappal meghalni, de partnerének minden érzelemtől való sterilitása azért elgondolkodtatta néha. Aztán arra gondolt, hogy vannak emberek, akik képtelenek az érzelmeiket kimutatni. Hátha az ő embere is ilyen. Hiszen soha egy becéző szó, egy "kedvesem" el nem hagyta száját. És akkor történ egy furcsa dolog.
Az úr az előzetesen megbeszélt 8 órás randira nem érkezett meg, holott Pesten volt családi ügyben. 1/2 9-kor a nyugtalan asszonyka megeresztett egy telefont. Az úr nagy nehezen vette fel:
- Nő: Szia, mi van, késel?
- Úr: Úgy néz ki közben alakul valami, úgyhogy tárgytalan.
- Nő: Micsoda, reggel még te mondtad, hogy várjalak mert jössz!
- Úr: Mondom, alakul valami, tárgytalan.
- Nő: Csak így egy délután alatt? Csak ilyen egyszerűen ki vagyok rúgva?
- Úr: Ez van.(telefont kinyomja)
- Nő: mint akit leforráztak, se köpni, se nyelni. Elkezd sírni. Megalázás felsőfokon.
Csak néz ki a fejéből, érti, csak fel nem fogja. 10 perc múlva megszólal a mobil, a férfi az. A nő fel sem akarja venni, minek, hogy még valami hasonló szépet kapjon? De csak csöng hát felveszi.
Nő: Tessék.
Úr: Szia, jövök hozzád, mindjárt ott leszek.
Nő: Micsoda, minek?
Úr: Te, hát vicc volt, kíváncsi voltam hogy reagálsz, hát egész nyugodtam fogadtad, nem is voltál nagyon felháborodva! (Persze, a belső kurvaanyázás nem hallatszik ki) Mindjárt ott vagyok, csak a fiamat kiteszem valahol, itt ül mellettem, mondta, hogy apu ezt egy nővel nem szabad megcsinálni, de én kíváncsi voltam, jót nevettem. Megyek.
És jött, mintha mi sem történt volna. A nő meg először ráöntötte megalázott dühét aztán megbékélt és megölelte. De bár ne tette volna. Akkor kellett volna kirúgni, mint macskát szarni. Lehet hogy ez a kis közjáték csak főpróba volt valamire? De könyörgöm, milyen apa az aki a szemétkedést a fia mellett csinálja a kocsiban és jót nevet az egészen. Remek humora van (egyébként ez fogas kérdés, mert eddig a nő hiányolta a férfiból a humort, az együtt röhögés örömét), a gyerek meg had tanulja a jó példát, a férfias viselkedést.
Aztán az egyik napon a nőnek távoli városban kellett egy napos munkára vonulnia. Unalmas, fárasztó dolog. A kolléga laptopjáról időnként puszit, üzenetet küldött a férfinek, mert a hülyesége ellenére azért érzett némi bizsergést szívtájon ha rágondolt. Persze jobban tette volna, ha jól megvakarja és akkor tán elmúlik, de akkor hol lenne ez a történet? Amikor este hazaért próbálta hívni többször, de nem vette fel. Sebaj, majd másnap.
Másnap már várta az úr mérges kérdőre vonó üzenete, hogyhogy nem jelentkezett délutántól éjjelig a neten, itt valami simli van. A nő magyarázza, hogy nincs itt semmi, nem netezett oszt'annyi. Hívja a férfit telefonon, aki mint bősz bivaly veszi fel és szinte habzó szájjal csak önmagát ismétli. Biztosan hazudik a nő, nem is volt sehol, csak őt akarta lerázni stb. stb. és mindezt eddig ismeretlen agresszivitással, elánnal. Asszonykánk meg csak néz és hebeg. Hisz nem tett semmit, a semmit meg hogy bizonygassa.
Még jó hogy a férfi alapmottója a bizalom, meg őszinteség. Nahát ennyi volt az ő bizalma, az őszinteségről meg csak annyit, hogy soha nem kellett beszámolnia mikor mit csinál, kivel és hol. Lehet, hogy érdekes lett volna, de hősnőnknél még működött a bizalom intézménye. Napokig próbálta a férfival tisztázni a dolgot, de az nem reagált üzenetre, telefont fel sem vette, vagy kinyomta, szóval még csak lehetőséget sem adott közös dolguk megbeszélésére. Igen kultúrált elintézési módja egy nő lapátra tételének.
Itt a vége fuss el véle...

Gondolatok
A dolognak több magyarázata lehet:
1. Ha ilyen mértékű féltékenység dolgozott benne, akkor lennie kellett érzelmeknek, de ezeket soha nem mutatta ki, nem tudatta hogy valóban fontos neki a nő, hisz akkor az is másképpen viszonyul hozzá.
2. Beteges féltékenység. Ez borzasztó, mert tehetetlen egy nő ellene. Fel is merült benne a telefonban hallott addig ismeretlen, feldúlt mérges hang hallatán, hogy ha szemtől-szemben állnak talán meg is üti?
3. Műbalhé. Lehet, hogy úgy cserélgeti a nőit, mint más a gatyáját, kitelt az idő, jöhet a következő, vagy már meg is van. Le kell pattintani a nőt, rendezünk egy féltékenységi nagyhalált. Ez meg fölösleges, hiszen ha valami véget ér, normálisan is tudtára lehet adni a másiknak, dráma nélkül. Nem esik jól, de még mindig emberibb, mint a másikat hibáztatni azért amit ő követ el. Persze így az úr érzékeny lelkivilága ép marad.
Hát ennyi volt kis példamesém az aljassággal történő találkozásról. Persze nem mondom, hogy ez volt életemben az első, sem az utolsó. Csak rettentően primitív.

 Továbbra is várok a témába vágó leveleket az fvtr@citromail.hu címre!

91 komment

Olvasói levél - Hajrá fiúk!

2008.12.04. 10:04 Line24

Nem egyszerű dolog a csajozás. Egy tökéletes randin annyi mindenre kell odafigyelnie a pasinak, miközben úgy kell látszódnia, hogy mindössze magát adja fesztelenül! Folyamatos balanszírozás történik és nem túl erőszakosan, de mégis határozottan kell megtennie azokat a lépéseket, amiket alig észrevehetően, kimondatlanul kíván tőle a nő. Szóval nagy színielőadás az udvarlás...
Az alábbi levél egy segítőkész lánytól jött, aki felsorolja azokat a lényegi hibákat, amiket az első randin mi férfiak elkövethetünk:

Én egy lelkes hölgyolvasód vagyok és szeretném kérni, hogy tedd közzé a levelem, melyet bíztatásként és konstruktív kritikaként szánok a neten ismerkedô férfiaknak. Nem fikázni szeretnék, hanem jobbító szándék vezérel, mely mind a lányokat, mind a férfiakat elégedettebbé tehetné.
Vidám, jó szövegű csaj vagyok, sok visszajelzés szerint jól is nézek ki, sőt nem is vagyok „szőke”, s nem is az anyagiakra hajtok. Nem azért ismerkedem a neten, mert lúzer vagyok, csak eddig – bár néha azt hittem – nem találtam meg az Igazimat, de túl vagyok már jónéhány próbálkozáson mind netről, mind az életből. Nálam a való életben is az egyik fő szempont a választásomnál, hogy jól érezzem a másikkal magam és se ő ne játssza meg magát, se nekem ne kelljen „kibújnom a bőrömből”.
Baráti körből ismerkedve általában előbb megismerek valakit, aztán gabalyodunk össze, így ezzel az „önmagunk adásával” nincs is gond.
De a neten a randik és az azt megelőző virtuális ismerkedés valahogy kifordított helyzetet eredményez. Leírom a két tipikus hibát, amiket sajnos az esetek cirka 80%-ánál észlelek: néha beteges, néha enyhe, kinôhetô formában! Hozzáteszem, én mindig magamat adom, de nem akarok mindenáron megfelelni.

1. a bezzeg típus:
az a kishitű, önbizalomhiányban szenvedő férfiember, akinek az önbizalmát a többi lány már lerombolta (függetlenül a kinézetétől), aki erősen kompenzál – agresszív, macsós magatartást vesz fel, hangzatosan fogalmaz, nagyzol, sznob szokásait, programjait hangoztatja (amik esetleg nincsenek is csak papíron), nagy emberekkel van jóban, jobb kocsival jár mindenkinél, többet keres mindenkinél, jobban vágja a politikai szitut mindenkinél… Én, akinek szerencsére jó radarja van a kamuhoz, nem esem ettől hanyatt, és ezen sokan csodálkoznak is. Néha egyébként szánalmasnak érzem, hogy mindenáron bizonyítani akar az illető. Tulajdonképp magamról vagy bármely ismerősömről mesélhetek én akármit, neki a lényeg, hogy valamilyen formában rálicitáljon, hogy ő mitől különb az elhangzottnál. Számomra a kapcsolataim nem a versenyr*l szólnak, nem azért veszek meg vagy -fel valamit, mert más is, nem azért szeretek csinálni vmit, mert trendi, nem azért olvasok egy könyvet, mert illik, hanem mert megérint stb. Na * az els* számú hiba, de egyébként ebb*l van kevesebb. És hangsúlyoznám, hogy a küls*t*l mindez független, néha egészen satnya kinézet* fiúknak van a legnagyobb arca, néha pedig kifejezetten jókép*ek esnek a második számú kategóriába.

2. a csimpaszkodós vagy szolgalelkű:

ez a típus is kishitű, vannak magával problémái, vagy a külsejével vagy a kapcsolatainak rossz emlékével, vagy úgy érzi, hogy * hozzám nem érhet fel észben vagy anyagiakban vagy végzettségben vagy nyelvtudásban, mittomén. Ezért vagy elkezd csimpaszkodni, vagy épp ellenkez*leg, szinte nekem kell kezdeményeznem mindent.
2.a. Az első alfaj az, aki egy hét után már „mesélt rólam az anyukájának”, már bemutatna minden rokonának, már a közös lakás helyét firtatja, pedig még csak egy vacsin vagyunk túl, esetleg a főzőtudományomon akar csiszolni, mert az ő anyukája másképp csinálja, s majd nekem is tudnom kell, ha a neje leszek. ÁÁÁÁÁ – könyörgöm eljön ennek is az ideje!
2.b. A második alfaj az a szerencsétlen, akit valszeg már sokan aláztak vagy cserben hagytak, ezért annyira bátortalan, hogy nem javasol programot, válasszak mindent én, ha elmegyünk biliárdozni pl. a javaslatomra, arra nem képes, hogy véletlen hozzámérjen – értitek – már ott pucsítok neki, hogy talán az ösztönök, de nem – maradunk szigorúan az arcpuszinál még az 5.-6. randi után is… Én mondjam meg mit igyunk, én találjam ki, mit csináljunk, milyen filmet nézzünk, milyen zenét hallgassunk. Nem tudom, hogyan segítsek ezen, mert mint írtam is, a ráutaló magatartás abszolút megvolt már, s mégsem vette a lapot, pedig látom a szemén és érzem, hogy bejövök neki, nade a saját kezemet mégse kérhetem meg?! Hát sajnos volt már ilyen is, aki emiatt esett ki idővel, pedig jól indult volna.
Most szándékosan nem írok a basic típusokról, akik meg akarnak dönteni – valahogy nálam nem is nagyon jelentkeznek – talán jó az előszűrőm, talán épp szerencsém volt. Akivel találkoztam, mind normális, jóképűnek nevezhető, átlagos vagy jó pasi volt, kívül és belül egyaránt. Nem akarok írni a sóherekről sem, akik csak maguknak rendelnek, meg nem kérdeznék hogy szomjas vagyok-e egy kétórás beszélgetés során, vagy a végén elém tolják a számlát, hogy „számoljam ki, mennyivel jövök” – megjegyzem nem az a típus vagyok, aki a pénzre megy, csak hát ez egy első randis gesztus…
Azoknak akartam segíteni, akik jól indultak, csak a rossz tapasztalatok lerombolták egészséges férfiasságukat, önbizalmukat és vakvágányra terelődtek. Fiúk, ne így. A megoldás már nem rám tartozik, mindenki beszélgessen erről a barátaival, ismerőseivel, és ha magára ismert, próbálja levetkőzni a rossz beidegződéseket.
Továbbra is várom leveleiteket az fvtr@citromail.hu címre!

127 komment

Olvasói levelek - 2:1 avagy optimizmus és nagyképűség

2008.12.01. 11:51 Line24

Talán a tél borús hangulata miatt a blogon is eluralkodott a negatívizmus. Ezért örülök az alábbi optimista hangulatú és egyben sikeres netes ismerkedést elmesélő levélnek:

Már jóideje olvasgatom a blogot (najó, körülbelül 1,5 hónapja), de becsületesen végigolvastam a régi bejegyzéseket is. A hozzászólások körülbelül 3/4-e arról szól, hogy a társkereső mennyire retek VAGY a társkeresőn tartózkodó férfiak/nők mekkora idióták/parasztok, akikkel nem lehet értelmes kommunikációt folytatni.
Emellett jó pár felhasználó használja a "nagyobb találati arány" módszert, ami abból áll, hogy írok 20 embernek, akiben talán egy valami ha megfogott, és aki visszaír, visszaír, aki nem, nem. 20 emberből csak lesz valaki, aki picit is bejön. A rohanó világunk teszi ezt, senkinek nincs kedve napokat várni egy-egy válaszlevélre. A minőség rovására megy a mennyiség.
Én társkeresőn 1x szívtam meg a 3 év alatt, amíg a 2 darab társkereső oldalon fenn tartózkodtam. Itt most tisztáznám, nem vagyok kigyúrt, fukszos állat, a 194 centimhez mindössze 76 kiló társul: vékony testalkatú vagyok. Amióta jártam Angliában melózni, azóta az arcbőrömmel is van némi gond (mitesszer + pattanás rulez), így a rólam készült képek 99% ratyi (szerintem), ezért van max 2-3 kép rólam mindenhol:D Sajnos ez van, remélem 1-2 éven belül kinövöm. Szintén emiatt kedvelem a hosszú ujjú pulcsikat is, mit mutogassam a karomat?(kérésre képet küldök:DDDD)
És mégis, a "célközönség" itt-ott megtalál. Cukinak meg aranyosnak, sőt jóképűnek találnak (ami vicces, mert én magamat nem, tekintve a fenti adatokat, sőt a képeimet is). Emellett, ha rám is mondják, nem megyek el vele randira már az első-második napon, akármekkora is a kísértés.
Nekem is voltak csalódásaim (ez visszamegy a volt barátjához, az leszar és inkább a bnőivel rohangál a városban), de ilyenkor jött egy két-három hetes kikapcsolódás a baráti körrel, majd frissült erővel tértem vissza az egész csajozás témába. És jólesett a pihi. Nem kell erőltetni, csak mert félünk a magánytól. Ha kapunk az arcunkba egy nagy adag sarat a rossz randi után, higgyétek el, rosszabbul fogjátok érezni magatokat. Ebben az iparban sajnos nem érvényesül az "aki keres, az talál" elve.
Emellett hölgyeim/uraim, a már több postban emlegetett KREATIVITÁS és/vagy HUMOR használata. Érdemes minimum a bemutatkozást elolvasni, nem csak a képeket nézegetni (ha meg nincs mit olvasni, lehet lapozni, nem érdemes tovább szórakozni vele). Be lehet nyögni poénos, humoros üzeneteket a kiszemelt áld.. akarom mondani, személynek, és ugyebár szigorúan TILOS a sablonszöveg!!!! Ha érdekel valaki, már kép és bemutatkozás alapján is, nem elintézni egy "haérdekellekírjvissza" egysorossal, tessék megdolgozni érte, a HUMOROS emberkék sokra viszik, mégha nem adoniszi képességekkel is megáldottak (tapasztalat, tessék nagyra nyitni a beszélőket, rengeteget nyom a latba).
A jelenlegi páromat is az egyik oldalon találtam meg, lassan már egy hónapja, szinte minden napunkat együtt töltjük. Érdekes, hogy küldött egy elektronikus puszit, majd hirtelen ötlettől vezérelve vett fel msnre. Nagy poénkodások közepette rávettem, küldjön még képeket (erre ő: csúnya vagyok, neeeem), majd látván a képeket (nekem nem a tökéletes plázás-diszkós-anorexiás-unalmas csajok jönnek be, nálam minden az arcnál kezdődik, abba nagyon bele tudok szeretni), szintén poénkodva megemlítettem, indulok is hozzá:D Ő ezt érdeklődéssel fogadta, és még aznap este össze is jöttünk. Azóta, életemben először mondhatom el, SZERELMES vagyok (20-21 évesen már örülök is neki), és hosszútávra tervezünk. Kis történet OFF ;)
Mindenki megtalálja a párját és ne attól féljetek, hogy csúnyák vagytok! Ilyen egyébként sincs, nincs csúnya, ezt felejtsétek is el! Féljetek inkább attól, nehogy unalmasak, szürkék legyetek, ami jobban a partvonalra tehet akár egy el sem kezdődött kapcsolatot, mint az, hogy kopaszodik-e az ember, vagy van-e rajta pár fölös kiló. A virtuális világon túl is van élet, az erő legyen veletek, barátaim!
Elveszett Próféta

A következő levélküldő egy érdekes női adatlapra, azon belül egy kissé agresszív, talán határozottság helyett inkább nagyképű bemutatkozásra hívja fel a figyelmet. Elolvasva ezt az adatlapot, megbizonyosodva arról, hogy nem kamu, sok-sok jelző jutott az eszembe - egyik sem volt kedves. Viszont nem akarom elvinni az olvasók szabad véleményalkotásának irányát a saját magam gondolatainak territóriuma felé, így csak egy kérdést teszek fel: ugyan mi a frászt képzel ez a lány magáról?????

A következő reglappal találkoztam (http://parkereso.nlc.hu/adatlap_barnacukor_358965_c358965.html):
Bemutatkozásom: Fiúk!
1. Minden "insti üzit" azonnal törlök.
2. Minden három sornál hosszabb levelet azonnal törlök.
3. Minden sablon szövegű levelet azonnal törlök.
4. Ha nem látok rólad képet, nem érdekelsz.
5. Nem vagyok regisztrálva, tehát ...
6. Ha az eddigi felvetéseim nem találod józannak, jogosnak, normálisnak, akkor tudok ajánlani egy jó pszichológust.

Ennyi! Kíváncsi lennék a véleményedre (ill. a kommentelőkére is), hogy milyen levéllel lehetne megfogni a "hölgyet" - no nem mintha nekem egy ilyen entré után lenne kedvem hozzá, de tényleg érdekelne. Ja, a nem vagyok regisztrálva kitétel szerintem arra vonatkozik, hogy nem VIP, azaz max. havi 15 levelet tud küldeni, szóval kérne mailcímet.

Továbbra is várom leveleiteket az fvtr@citromail.hu címen!

109 komment

A nők a nagyot szeretik

2008.11.27. 10:34 Line24

Sok férfi panaszkodik arra, hogy 180 cm alatt igazából nincs esélyük a lányoknál, s a 170 cm alattiak pedig a reménytelen kategóriába tartoznak. A jelenség nem korlátozódik le kizárólag a netes társkeresőkre - a való életben sem jön össze nekik annyi kaland, mint magasabb társaiknak -, viszont az ilyen keresőkön mérhető le e jelenség igazán könnyen.
Végeztem egy tudományosnak nem mondható, de alaposnak szánt kísérletet: készítettem két teljesen hasonló adatlapot felsőfokú végzettségű, sportos, középvezetői státuszú, harmincas srácról, amelyeken ugyanazokat a képeket használtam, ugyanolyan bemutatkozó szöveget tettem fel, sőt, ugyanazon levelet küldtem el 10-10 lánynak (próbáltam a lányokat - külső alapján - azonos kategóriából választani, a magasságuk mindig alacsonyabb volt, mint a placebo személyeké, s természetesen mind a 10-10 hölgy különböző személy volt!). Mindegyik adatlap 2-2 hétig volt fent: mivel úgyis a frisseknél van igazából pörgés, ha egy lány aktívan keres, akkor a friss férfiaknak fog írni-válaszolni.
Az adatlapok egyetlen egy dologban különböztek: az alanyok magasságában! Egyikük 181 cm-es srácról szólt míg a másik 171 cm-esről. (Mielőtt pár alapos úriember belekötne: a magassághoz hozzárendeltem a testsúlyt is: előbbi 78 kg-os, míg utóbbi 67 kg-os volt)

Elsőként a 171 cm-essel kezdtem a kört "X" társkereső oldalon. Összesen 4 levelet kaptam, amelyeket alacsonyabb, de vagy pufók, vagy idősebb vagy gyermeket tulajdonló avagy mindhárom paraméterrel rendelkező hölgyek írtak. Az általam kiküldött levelekre - amelyeket nem szépségversenyen elöl elhelyezkedő ill. nem napi 50 küldeményt kapó lányoknak írtam, hanem igazán átlagosnak minősülőknek (se nem sovány, se nem testes, se nem hivalkodó fotóval rendelkező, konszolidált, de még kellemes külsejű, huszas éveik második felében járó lányoknak), mindössze egy válasz érkezett! A 160 cm-es lánnyal kb. 1 levélváltásig sikerült eljutni, majd közölte, hogy időközben megtalálta álmai lovagját...

Kísérletünk második két hete a 181 cm-s srácról szólt szintén "X" társkeresőn. Ő már 6 levelet kapott (érdekes módon ebből egy már bejelentkezett a 171 cm-s verzióra is!), de igazából értékelhető (gyermektelen, hasonlóan sportos, végzettségben és korosztályban azonos) nem volt. Durván fogalmazva: csak sokkal alacsonyabb kategóriájú nők írtak. A kiküldött levelekre 2 válasz érkezett, amelyek közül mindkét esetben sikerült levelezésbe bonyolódnia alanyuknak.

Következtetés: kísérletünk - kis merítésből dolgozva - bizonyította, hogy a férfiak magasságának nagyon-nagy szerepe van a nők választásánál! Két azonos feltételekkel induló versenyző közül a magasabb viszi a prímet, kap több levelet. Alapvető elvárás, hogy egy férfi magasabb legyen, mint partnere! A 180-as magasságnak pedig vízválasztó szerepe van: a mai sikeres nőknél szinte státuszszimbólum jellege van a 180 feletti barátnak.
Személyes tapasztalataim - mivel az én is a 170-es tartomány erős közepébe esek - a fenti tézis igazát mutatják: amikor tettem egy kísérletet és a magasságomat 180-ra állítottam az adatlapomon, jóval nagyobb arányban érkeztek válaszok postafiókomba.
Tehát kijelenthetjük, hogy a magas férfiak nagy előnyt élveznek a nőknél, alapvető elvárása a gyengébb nemnek a magas hím!
(Ezen kijelentést nem gyengíti majd az a pár hölgy kommentje, amelyben - 100 esetből max. 1 - kijelenti, hogy az én párom kisebb. Ez még bőven a statisztikai hibahatáron belül van.)

Konklúzió: önmagában a nők magasság fetisizmusával nincs probléma. Ha magasat akarnak, akkor megkapják. Viszont ha ezt a gondolatot tovább fűzzűk és a hölgyek nyilatkozatait vesszük górcső alá, máris ellentmondásokra bukkanunk! Ugyanis úton-útfélen az hangzik el a szájukból, hogy nem számít nekik a külső! De a magasság csak a külső jegyek halmazában értelmezhető, ugye? Tehát, ha a nők is kattanak a külsô jegyekre, akkor a pasiknak is szíve joguk bolondulni a nagy mellekért, a kerek fenekekért, az izmos lábakért!
Szóval, kedves hölgyeim, ezentúl tessék csendben maradni, ha egy pasi bevallja, hogy mennyire fontosak a párválasztásánál a nők külső jegyei, mert bizony ez Önnöknél is ugyanígy igaz! Ez nem megvetendő, ez nem erkölcstelen, ez nem primitív, ez nem állati: ez egyszerűen az igazság!

208 komment

A költséghatékony macsó

2008.11.25. 11:48 Line24

A következő levelet egy igazi macsó írta, aki megmondja a tuttit, aki elmeséli nekünk, hogy ő hogyan használja a netet Casanova-át megszégyenítő számú kalandjainak abszolválására. Ráadásul még tanácsot is ad a nőknek, hogy mi a lényeg egy igazi férfi számára!

Nálam a net a pontos paraméterek beállításáról szól, majd választok és pár marha jó képpel levadászom a teljes kínálatot – mármint, ami átment a szűrőmön. Csak a jótestű, sportos, bevállalós vagány csajok jönnek be, de mondjuk tudok válogatni, mert sztem átlagosnál messze jobban nézek ki. Sziklamászós, szálkás képeimre nincs csaj, aki ne válaszolna. Nincs szar dumám, szakítottam időt egy csomó mentál témájú könyv elolvasására is, hogy legyen témám, ha lelkizni akarnak. Az első randit egyszerű kávézóba-teázóba szervezem le a költséghatékonyság címén (ott nincsenek drága koktélok és kaják, amit pofátlanság címén még berendelnek maguknak a nők én meg fizethetem), de a másodikat már főleg fürdőkbe, ahol testük pontos szemrevételezése zajlik. Ez már egy szűrő, mert a zsírosabbja ezt már nem is vállalja be! Ha eljön, de mégse jó, akkor koncentrálok a szauna és gőz élményére - bár nem nagyon volt még ilyen. Ja, és nem hitelezek senkinek, így természetesen odabent találkozunk! :-)
Ha bejön a lány, van cici, kemény popsi – és már besötétedett – simán rátérünk a lényegre még ott a medencében vagy vmelyik koedukált zuhanykabinban témázgatunk. Nálam ez amolyan szűrő – ha bevállalja és király vele, még akár szerelmes is leszek bele! De szigorúan csak utólag, ha nem, akkor nem feccolok bele többet. Volt olyan lány, akibe azért zúgtam bele, mert elsőre bevállalt velem egy ugrást a legmagasabb toronyból. Jó mondjuk előtte megvolt már párszor és kislánykorában járhatott furulyatáborba is… Itt már hordom én étterembe meg ide-oda, de erre a szintre előbb el kell jutnia!
Szóval csajok – nem kell túl komolyan venni magatokat meg ezt a „lelkembe szeress bele” műsort. Van egy testetek, amit vállalni és szeretni kell, megismerni és odaadni, dolgozni vele és öltöztetni, mert a pasiknak állat fontos, hogy bejöjjetek fizikailag. Ha mindez klappol, még összejöhet a lelki-észbeli vonzódás, de tutti, hogy a gáz test nem kompenzálható diplomával vagy érzelmekkel vagy dumával. Persze az sem ígéret, ha testiségre kerül sor először, annak a minősége is döntő lehet, de nyilván erről nem fogunk beszámolni nektek. Ha felhívunk másnap, jöhet a következő, ha meg nem, akkor over! Ne bántódjatok meg ezen, nem a személyeteknek szól, csak mi férfiak ilyenek vagyunk. Van aki ezt mismásolással, ígérgetéssel tarkítja, van aki ilyen szimplán intézi: őszintén, mint én! Az őszinteség sokaknak fáj, sokaknak sértő, de mindez így van, ahogy én elmondtam. A mézes-mázos, ragadós érzelmektől csepegő szerelmi légypapír meséje, a szépség és a szörnyeteg hülyeségeit pedig higyjék el a gyerekek, mi pedig felnőtt módjára kezeljük ezt a kérdést és értsük meg, ti is értsétek meg nők, hogy a pasiknak jó segg kell meg jó mell!
Persze vannak még a bajszos lúzerek: ott jöhet a család, a csepegős érzelmi duma, meg a nászéjszakai szűztelenítés...

Továbbra is várom a leveleket az fvtr@citromail.hu címre!

221 komment

Társkeresés a neten = Hipermarketes bevásárlás

2008.11.24. 12:20 Line24

Mai fogyasztói társadalom jelképeivel élve ez az egész internetes párkeresősdi olyan, mintha bemennél a szupermarketbe és a polcokra kitett nôk-férfiak közt válogatnál. A netes társkeresôkben is vannak akciós termékek: ki lehet fogni bizony leértékelt önbecsüléssel rendelkezô szép leányt, sportos férfit, vagy sérült csomagolású, de belül nagyon sok extrával rendelkezôt is. Így kevesebbért juthatunk hozzá jobbhoz, ha elég kitartóak és szerencsések vagyunk!
Aztán vannak mindössze egyszeri használatra - amilyen pl. az eldobható papírzsebkendôk - érdemesek. Vannak nagyon porosak is, akiken látszik, hogy már hosszú ideje nem nézett feléjük senki. S van egy külön giccspolc is: a kikent, kiszôkített, BMW-s gyúrtak, akik mindössze "dísztárgynak" jók, de a hétköznapokban a használati értékük egyenlô a nullával.
Azok ragadják meg legelôször a figyelmed és azokat emeled le a polcokról, amelyek megtetszenek és ha még az elolvasott ismertető alapján úgy gondolod, hogy a tulajdonságai is megfelelőek, akkor máris pakolod be a kosaradba. Illetve pakolnád, mert elôtte - természetesen - leellenőrzöd az árát is. Az ár alapján vannak ugyanis kategórizálva a polcok és mindenki eleve odanyúl, ami az ő pénztárcájához van méretezve. Ha nem, akkor ráfázik. Idővel mindenki rájön (vagy nem, akkor folyamatosan csalódik), hogy melyik az ő polca, honnan érdemes válogatnia: nem magasabbról, s nem mélyebbről!
Ezt kellene megtanulni a párválasztásban is! Sokan ott tévednek el, hogy fogalmuk sincs mit keresnek, nincsenek tisztában igényeikkel, mit tudnak saját maguk adni, mit engedhetnek meg maguknak, mert hol rosszabbat választanak, hol jobbat...
Ha képes lenne mindenki a saját polcáról kinézni magának valakit, úgy sokkal kevesebb csalódás érne mindenkit! Ezt kell és ezt a legnehezebb megtanulni! Meghatározni, hogy kik vagyunk és kire vágyunk! Pedig, ha ezen a lépésen túl vagyunk, akkor már túl vagyunk a nehezén is: utána mindössze meg kell keresni azt, aki mellénk illik!

12 komment

Csak a szépek lehetnek boldogok?

2008.11.20. 10:01 Line24

A csúnyák esélytelenségérôl...

Nem vagyok egy igazán férfias alkat. Pocakom van, kopaszodok, akad egy kis bajusz is rajtam, jóképűnek sem vagyok nevezhető: mondjuk olyan vidéki gazdálkodó fejem van. Közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz, így még a fiatalság magától értetődő vonzása sem érvényesül rajtam. Nincs sportkocsim, se dagadó bukszám, ám legalább önállóan élek és átlagos munkám és keresetem van. Nincsenek allűrjeim, nincsenek káros szenvedélyeim sem, de a társaságot szeretem. A sportot csak a tv-ből ismerem, magam nem jártam-járok sehova, külsôm ezt híven tükrözi is. :-(
Szóval nem vagyok egy elragadó férfiember - legalábbis első pillantásra. Csúnyának nem nevezném magam: azok inkább a visszataszító emberek. Engem pedig nem megszokni kell, csak nem lehet első pillantásra vonzónak találni. Persze mindez szubjektív.
Így a szórakozóhelyeken - ahol fontos a pénz, a csillogás, a külsőségek - esélytelen vagyok. A netre ezért szoktam rá, hátha a levelezésben és a chatben több esélyem van, hátha el tudom szövegemmel varázsolni a nőt. Viszont a korrektség jegyében adatlapomra felrakom a fényképemet is. S inntől kezdve hiába küldök leveleket szerteszét, hiába fizetek elő sok-sok társkereső oldalon, egyszerűen nem akarnak érkezni a válaszok! Megnéznek, elolvasnak és ... ennyi!
Leellenőriztem más srácok adatlapjait, hátha én vagyok a béna, blogokon elolvastam a sikeres elsô levél küldésének taktikáját és hiszem, hogy hozzom a jó szintet szövegben. Ismerőseim szerint is egy kedves és jópofa férfi vagyok. Így kizárólag a fotómmal, tehát a külsőmmel lehet a gond!
Képtelen vagyok eljutni akár egy randiig is, akár egy mély levelezésig is, mert senki nem akar egy ilyen fejnek válaszolni: inkább ácsingóznak a lányok a profi fotóval, hasizommal avagy bmw-vel rendelkező srácok után - ebből is van sok a neten.
Csúnya emberként mit tegyek? Már innen is kiszorítottak! Nekem nem jár a boldogság, nekem nincs esélyem már a neten sem? Ha ronda a fényképem, már a szövegem se érdekel senkit? Hova menjek ismerkedni? Vagy nekem már csak a magányosság a jussom?
"Egy nem jóképű pasi"

Továbbra is várom a leveleket, beszámolókat az fvtr@citromail.hu címre!

272 komment

Olvasói levél - Alapvető genetika avagy mint az állatok

2008.11.18. 15:30 Line24

Egy komment késztette olvasónkat a következő levél megírására. Alaptalan támadás érte szerinte a nőket és biológiai okokkal magyarázza meg, hogy miért szükséges egy pasinak jól kinéznie és/vagy megfelelő anyagiakkal rendelkeznie, hogy megnyerhesse a pártalálási versenyt:
 
Olvasgatom a blogbejegyzéseket és nevetségesnek találom, hogy néhányan olyan alapvető dolgokon háborognak, amelyek az ösztönök szintjéig, a genetikáig visszanyúló okokkal magyarázhatók. Csak a legfrissebb bejegyzések közül reagálnék egyre: „jó kinézet+pénz+kocsi = nő = hulladék”
Sajnos ezt a kedves embert rengeteg frusztráció érhette mostanában a nôk részérôl, vagy ô maga szegény a hulladék típusú, de ne személyeskedjünk. Maradjunk szigorúan a tárgynál. Mi az, amit a párválasztásnál minden élôlény - mely nem a szél által közvetített kis pollenektôl várja szaporodását - keres a másik nemben: a genetikai megfelelőség! A saját faján és nemén belül egy életképes, rendben lévő genetikai kóddal rendelkező egyed legyen.
A biztonsági megfelelőség – hogy maga és utódai számára a fennmaradáshoz, egészséges és gondtalan élethez szükséges feltételeket maradéktalanul biztosítani tudó egyed legyen. Az alkalmazkodási megfelelőség – hogy maga és utódai számára a mindenkori környezet igényeihez megfelelően alkalmazható körülményeket tegye elérhetővé. Ezt várja a nő a férfitól – aki ha szégyen, ha nem, képes kell legyen arra, hogy legalább a terhesség és a kisgyermekkel otthonmaradó anya számára a fedelet, ruházkodást és élelmet biztosítsa.
Akinek kellően vonzónak és egészségesnek, tisztának kell lennie ahhoz, hogy a nő genetikai kódja megadja a jelet – Jöhet! Kiegészíthet engem! Alkalmas arra, hogy egy új egészt alkosson.
Mi is a jó kinézet? Tudósok bizonyították, hogy a szépség érzékelése javarészt a szimmetriában és arányosságban keresendő, már a sztereotipiáktól és előítéletektől mentes kisgyermekeknél is kimutathatóan, de természetesen a „tollazat” (ruha) vagy a kiállás (izomzat), de a szimpla illat (a feromonok és a testszag) egyaránt tudatalatt befolyásolni fogják a hölgyek döntését, ha tetszik, ha nem.
Ettől a nő még nem hulladék, sőt még az sem biztos, hogy ki akarja használni a szegény hímet. Pusztán választ, hisz ez az eleve elrendelt kötelessége, melyet a génjeiben hordoz. S ez független attól, hogy ő egyébként mit tud kínálni cserébe, hogy vajon az ő genetikája mennyire van rendben, hogy vajon ő mennyire tud megfelelni anyaként és társként, és mennyire tudja az otthon melegét megteremteni párja és utódaik számára. Hisz őt is éppúgy kiválasztják, erről szól ez a társkeresősdi!
Ez a választás nem egyirányú, s bizony őket is megválogatják rendesen. A kedves férfiak, akik hulladékozzák az őket nem kiválasztó hölgyeket, nem csak a hölgyek izlését, elvárásait tudják lehulladékozni (feltéve, hogy a hölgy igen jól néz ki és kapott alkalmat a választásra), de a kevésbé szerencsés nők már indításkor, kérdés nélkül megkaphatják a hulladék jelzőt – ha kicsit kövér, ha béna a ruhája, ha nem elég jó a melle/segge, holott nem várna el bmw-t, az iq-ja is messze a kedves úré felett áll, anyagi helyzete is jobb, s ennek eredményeképp anyagilag sem szorul támogatásra. De persze az urak elfogultsága nem tárgya a kérdéses kommentnek...
NEM KÉNE ÁLTALÁNOSÍTANI! Mert akad ugyan nyerészkedô nô, aki valóban néha sokat képzel magáról, de vannak nők, akik annak ellenére, hogy jól néznek ki, nem a pasi pénzére hajtanak, hisz komoly cégeknél jó állásban, biztos egzisztenciális háttérrel rendelkezve keresik párjukat (akár a net hímes mezején). És nem érik be hulladékkal...

Továbbra is várom a hozzászólásokat és élményeket az fvtr@citromail.hu címre!

13 komment

Hogyan légy sikeres a netes társkeresőkön?

2008.11.17. 12:00 Line24

A "Hogyan légy sikeres..." sorozat újabb kötete kapható! Hurrá! Most épp a neten párt keresőkre csaptak le ezek a marketing-szöveg-gyárosok, akik a szokásos hangzatos frázisaikat most épp a becsajozás körül fogják puffogtatni. Szeretnék a sok értetlen vesztest, akiknek itt sem megy a csajozás, még jobban csalódottá tenni és legombolni róluk újabb tízezreket. Mintha ez az egész csak egy egyszerû tananyag lenne, mintha az udvarlást meg lehetne könyvből tanulni!? Mintha az elbűvőlő személyiség létrehozása (ha már magától nem alakult ki) pár fejezet elolvasása után is pikk-pakk menne! Mintha az érdeklődés felkeltése pár másodperc alatt avagy a helyzetekre reagáló humoros beszólások is könyvből átültethetőek lennének gyakorlatba... A frászt!

Maguk nemében zseniálisak ezek az írók, akik Amerikában kidolgoztak egy olyan foss fogalmazási rendszert és kifejezéstárt, ami marha ütősen hangzik, de nincs bennük semmi önálló, egyedi, értékelhető és megfogható gondolat! Oldalakon keresztül taglalják a nagy általánosságokat, a mindenki által ismert és ezerszer hallott frázisokat óriási marketing körítés mellett. Hajuknál fogva előrángatott témaköröket kapnak elő (hogyan legyél gazdag, okos, jó csajozós, sikeres, stb.) és nyakon öntik egy jó adag marketing szósszal, aztán eladják a bénáknak.

Ezek a hiénák most épp a netes társkereső oldalak révén próbálják megtömni zsebüket. A 90-es években mindenkin végiggázolt valamely MLM rendszer. Itt már megismerkedhetünk az agy- és pénzelszívók agresszív marketingszövegével, amelyek első hallásra nagyon meggyőzőek, ám nagyon jó érveket, önbizalmat, a határtalan magabiztosságot sugárzó előadások hatalmas átverést rejtettek. A szerelmi és csajozó tanácsadó könyvek esetében ugyanerről van szó. Persze a szófosó szakmunkásoknak most nehezebb a dolguk, (nekünk pedig könnyebb) mert most egy mindent beígérô reklámszöveggel kell meggyôzniük a tisztelt publikumot arról, hogy ezt a "szellemi terméket" meg kell vásárolniuk. Nem akadályozhatják meg, hogy mindenki belegondoljon, miről is van szó, mennyire képtelen mindaz, amit összehazudnak, mekkora képtelenség könyvbôl csajozni! Pár tanácsot lehet adni, lehet embereket terelgetni, de a marketing szövegben garantált hatásként emlegetett "Csajkánaán", a hölgykoszorú biztosan elmarad! Ha az a néhány - általam elôzô post-okban leírt javaslat nem segít -, akkor érdemes már az egyénben keresni a hibát - s innetôl kezdve mindenki egy külön eset, speciális problémákkal!
Azt javaslom, hogy inkább mindenki a barátaival, rokonaival, akár exeivel beszélgessen el ôszintén arról, hogy mire érdemes odafigyelnie, milyen tulajdonságán kellene változtatnia, hiszen - mint a párkapcsolatok terén is - az önismeret a legfontosabb! A netes ismerkedéssel kapcsolatban pár blogot és fórumot elolvasva pedig minden további nélkül bárkibôl lehet nagymenô és virtuális Casanova - csak nem szabad a gyakorlat megszerzésére sajnálni az idôt és energiát.

Végül példaként az egyiknek a linkje...
http://www.ebook.nicholasvictor.net/becsajozas-interneten/index.php

Várom a netes társkereséssel kapcsolatos véleményeket az fvtr@citromail.hu címen!

19 komment

Olvasói levél - Férfi = két golyó, négy kerék?

2008.11.13. 11:30 Line24

Nagy úr a kényelem és a pénz! S e kettő egyszerre egy autóban...

Messze nem vagyok pipa a nőkre. Nem vagyok pipa a netes társkeresőkre és az eddigi sikertelenségem (ha eltekintünk a rövidtávú kalandjaimtól) frusztrációját sem egy fikázó levél formájában akarom levezetni, de egy érdekes jelenségre felfigyeltem, ami számomra egyáltalán nem szimpatikus. Ezt szeretném megosztani és az okára rájönni.
Lehet, hogy én vagyok vaskalapos avagy túlérzékeny, de mintha a sok nő által puffogtatott "Nem érdekelnek az anyagiak", "Csak az őszinteséged számít", "Az a lényeg, hogy mi van belül" és a "Ne a kocsid előtt pózoljál az adatlapod fotóján" profán mondatok után tán joggal hihetnék, hogy valóban nem számítanak az anyagiak. A valóság - igaz finoman becsomagolt formában - teljesen másról tanúskodik.
Leszögezem: nekem nincs autóm. Nem azért nincs, mert nem dolgozok és nincs annyi keresetem, hogy ne engedhetném meg magamnak. Elvből nem tartok. Budapesten elboldogulok biciklivel, tömegközlekedéssel és motorral - tehát van egy drága biciklim, motorom és BKV bérletem! Ám ez egy jó érzelmi kapcsolathoz nem elég - úgy tűnik.

Eset 1: randira gyalog érkezem, beülünk, beszélgetünk kellemesen, azt hiszem sínen vagyunk. Egy órával később búcsú a kávézó előtt, amikor a lány megkérdi:
- De rondán esik. Te merre állsz?
Erre közlöm, hogy a buszmegállóban fogok hamarosan.
- Te nem kocsival jöttél? - marad tátva a szája.
- Nem, hiszen nincs is. Ám szívesen elkísérlek.
- Ó nem szükséges. Inkább hívok egy taxit. Majd keressük egymást!
... és balra el.

Eset 2: telefonon beszélgetünk, ismerkedünk, ágyazunk meg a randinak, amikor 30 perc után rátérünk a találkozó részleteire. Egy igen belvárosi pontot ajánlok.
- Le tudsz ott leparkolni? - kérdi.
- Ilyen problémával nem kell megküzdenem, mert gyalog megyek.
- Inni szeretnél, ezért nem jössz kocsival?
- Egyszerűen nincs...
- Hogyhogy? Nincs jogsid?
- De van. Nem tartom szükségesnek, hogy vegyek egyet. Elboldogulok a BKV-val is...
- S már egyedül élsz vagy még a szüleiddel?
Meglepett a hirtelen váltás, miközben már kezdtem felfedezni az egészben a koncepciót. Ugrasszuk ki a nyulat a bokorból!
- Még velük...
- Figyu! Mit szólnál ha nyugodtabb körülmények közt tudnánk találkozni a jövőhéten? Keressük egymást akkor és megbeszéljük, jó? Bocs, most viszont rohannom kell. Majd hívj!
Hívhattam...

Eset 3: ismét egy kellemes estén vagyunk túl. Az utcára kilépve hozzám fordul:
- Én itt parkoltam le a szomszéd utcában, te merre?
- Én gyalog jöttem.
- Nem is mondtad, hogy a környéken laksz!
- Nem igazán. De szívesen elkísérlek a kocsidhoz - ajánlom fel.
- Miért? Tényleg nem autóval jöttél?
- Nincsen. Biciklivel avagy robogóval közlekedek. Vagy busszal...
- Komolyan? - mondja lefelé görbülő szájjal. - És nem is akarsz venni?
Itt már rátettem egy lapáttal:
- Tudod az én minimális béremből erre nem futja.
- Elvigyelek? - kérdi szinte már rám se nézve.
- Köszi, majd csak hazafúj az éjszakai szellő...

Valahogy ezen esetek után már a többi kapcsolatomnál is kezdek gyanakodni, hogy közrejátszott az autónélküliségem a szakításban. Valahogy zavarja a nôket, ha barátjuk van és mégis gyalog kell járniuk. Ha meg ôk rendelkeznek autóval, akkor méginkább cikinek érzik, ha nekik kell vezetniük, hiszen 1-2 hónapig biztos nem merik drága kincsüket egy ismeretlenre bízni, aki ráadásul még gyakorlatlan is a közlekedésben! Manapság a férfi egyik ismérve az autó. Anélkül már én sem számítok annak????
Továbbra is várom romantikusan avagy kiábrándítóan végzôdött randik beszámolóját, a véleményeket és élményeket a netes társkereséssel kapcsolatban az fvtr@citromail.hu címen!

270 komment

süti beállítások módosítása