Újabb olvasói levelet teszek közzé, ami némiképp reflektál a pénteken megjelent női szemszögből írtra. Itt sem lesznek dicsérő szavak a netes társkereséssel kapcsolatban, de a dicshimnuszok helyett legalább politkiailag korrekten megismerhetjük mindkét nem (nem biztos, hogy minden esetben jellemző) problémáit:
Kedves Blogger!
Vidéki fiatal srác vagyok. Egy kapcsolat elvesztése után 1-2 hónappal - miután eleget ittam és buliztam a haverokkal - felléptem az újdonsülten bekötött internetem segítségével egy neves társkeresőre. Beregisztráltam, mert rengeteg jó csajt láttam fent. Nem estem abba a hibába, hogy kitöltetlen adatlappal és fotó nélkül próbálkozzak. Görcsöltem rajta vagy fél napig, hogy mit is írhatnék magamról, válogattam a képeket, mire összeállt végre egy normális adatlap.
Nem vagyok nagy igényű, nem vagyok egy hurráoptimista szépfiú, ám azért vártam valami reakciót, pár levelet csajoktól, akik üdvözlik az újdonsült belépőt és megdobnak 1-2 randiajánlattal...
Mondanom se kell, épp hogy csak csurrant-cseppent. Azok is, amik jöttek, inkább lepukkant, elvált nőktől, akik némely esetben még a csuklós Ikaruszokat is derékba tudnák roppantani, ha egyáltalán felengednék ôket! Nem vagyok túlsúlyfan, így ezek elkeserítettek. Hol vannak a legalább átlagos csajok? Rájöttem: itt sem szabadok még az erkölcsök, itt sem szeretnek maguk a nők kezdeményezni - mire kellett akkor nekik az egyenjogúság? Nekem kell aktivizálmnom magam. Újabb fél nap, hogy megszüljek egy jónak tűnő beköszönő szöveget. Nagyival letesztelve, mehet fel!
Minden olyan lánynak, aki átment a szűrőmön, próbáltam valami személyre szabottat produkálni, lereagálni a lapján található szöveget. Persze, akinél lehetett, mert olyan, de olyan fantáziátlanok a nők! Ha már egy picit jobban néz ki, akkor csak a fotóját dobja fel és közli, hogy kérdezzem! Vagy csak annyival elintézi a bemutatkozást, hogy majd úgyis megismerjük egymást - kérdezzem! :-)
Itt elindítani egy bájos csevegést szinte lehetetlen! Vagy csak én vagyok a béna?
A másik probléma - megalázó és egyben frusztráló probléma - a szó nélkül hagyás. Én órákat töltöttem naponta a gépem előtt és olvastam, gondolkoztam, írtam és küldtem szerte széjjel a leveleket. De nagyon kevésre érkezett válasz. Legalább egy böffentés jöhetne a másik oldalról, hogy bocs nem, mert ronda vagy, hülye vagy, szar a szöveged, szar az adatlapod illetve van ezernyi más jobb pasi. Vagy ez túl nagy kívánság?
A randik: nem vagyok pesti. Bivalybasznád alsón kevesen rendelkeznek nettel ill. a helyi lányokat - nem nagy kunszt - de mind ismerem s ha már a való életben sem sikerült helyben találnom csajt, akkor a neten sem fog menni. Ezért voltam pár okoskodó maca miatt ideges, amikor azzal koptattak le, hogy távkapcsolatba nem mennek bele. Miért? Kocsim van, azzal minden további nélkül meg tudom tenni azt a 20-40 km-t, ami ahhoz kell, hogy találkozzunk! Vagy a vidékiek ássák el magukat és hozassanak nőt Ázsiából? Neki csak a Fő térre kellene lesétálni - ugyanúgy, ahogy a helyi vagány csávók miatt is - én pedig odagurulnék. Miért nem jó ez?
Sokan nem tárták elém magukat. Leveleztem velük - s megígérték - ha jó leszek, hajlandóak fényképet küldeni nekem s akkor én is majd megláthatom ôket. Aha. Menet közben úgy eltűntek, hogy szinte hallottam, ahogy kitépték a net zsinórját a falból. Akik meg a végén elküldték képüket, na abban sem volt köszönet! Az "open" után azonnal megértettem rejtőzködésük okát.
Végezetül: nekem nem jött be ez az egész. Marha sok időt és ideget kíván és szinte semmi kézzelfogható eredményem nem lett belőle. Akiknek pedig összejött, azoknak marha nagy szerencséjük volt vagy csak egyszerűen pestiek és merítettek a nagy választékból. Nekem itt falun ez így nem működik.
Az utolsó 100 komment: