Virtuális társkeresés

Mi végre hoztam ezt a blogot létre? - vetődik fel az átlagban ez a kérdés, főleg azokban, akik a virtuális társkeresést még úgy mélységében nem is próbálták ki. Bonyolult feladat önmagában is magunk mellé társat találni. A modern - szabadságtól terhelt - világunkban az emberek nemhogy közelednének egymáshoz, hanem a maguk kis mikrokozmoszait kialakítva - mint egy óriáscsillag felrobbanása után megmaradt apró, szakadt részei - távolodnak egymástól. A bizalmatlanság megakadályozza a régi formák, tradiciók, helyek hatékony mûködését s mindenki próbálkozik azzal, amit jónak gondol. Jó esetben. Mert vannak olyanok is, akik munkájukból és hobbijaikból kiindulva nem nagyon járnak idegen emberek közé és szûkös baráti körükben már nem találva senkit inkább megbékélnek a helyzettel és várnak a csodára: hátha a jószerencse eléjük sodor valakit. Vagy igen vagy nem. S aztán ebbôl születnek a rossz, megalkuvós házasságok. De szerencsére vannak, akik viszont hajlandóak aktívan is tenni magányuk megszüntetésért, méghozzá a technika legújabb vívmányának igen kényelmes módszerével: online társkeresôkbe jelentkeznek be. A mód kényelmes, mert otthoni karosszékbôl is mûvelhetô, kockázatmentes, mert a visszautasítás nem oly sértô, megalázó, mint pl. egy szórakozóhelyen, izgalmas, mert egyszerre részegítôen nagy számú delikvensbôl választhatunk, olcsó, mert a havidíj még mindig gazdaságosabb, mint bármilyen rendezvényre a belépô, tehát sok szempontból egy igazi jótétemény: DE NEM CSODASZER! Valójában ez is az élet leképezôdése, s itt is elôfordulnak bunkók, megtévesztô emberek, szórakozni-másokat átverni akarók, dilisek, lelki betegek, félrelépôk, mûveltek és mûveletlenek, érdekesek és unalmasak, lúzerek és nyerôk, szépek és nagyon csúnyák, kíváncsiskodók és rákattantak: miért is lenne ez jobb, mint a való világ, ha a szereplôi ugyanazok?! Viszont - ha valaki már gyakorlatra tesz szert, jó emberismerô, akkor itt ki tudja szűrni azokat, akik a negatív kategóriába tartoznak, akiket széles ívben el kell kerülni! Ebben a blogban próbálom majd összeszedni mindazt, amit eddig tapasztaltam, hogyan kell jó, informatív adatlapot készíteni, honnan tudhatjuk, hogy melyik adatlap kamu, NETikett, lúzerek és nyertesek, képek elemzése, levelezéstôl a randiig, társkeresô oldalak rangsora és sajátosságaik, kik és miért szórakoznak, biztonság, jó elsô levél, stb.... Szívesen veszem majd a hozzászólásokat, amelyek egyrészt majd árnyalni fogják a képet, másrészt remélem, a beküldött történetekkel szórakoztatva lehet megmutatni a netes ismerkedés hasznát, létjogosultságát, eredményeit és esetleges buktatóit, hogy a jogtalanul illetett negatív kritkát és indoklatlanul rárakodott - "Te miért itt ismerkedsz, hiszen te tök normális vagy?!" - értetlenkedést valami jobbító szándékú és hasznos kritikává, javaslatokká fordíthassuk.

Nekem sem 1xû avagy szemelvények saját tévelygéseimből 6.

2007.07.22. 23:48 Line24

Online közvetítés egy kapcsolat alakulásáról 2.

Ma - átbeszélve a tanácsadóimmal a helyzetet - elhatároztam, hogy nem húzom tovább a szombat esti találkozásom eredményének ill. a lány érzéseinek kiderítését: felhívom "spontánul" 6 körül és javasolok neki egy kis laza találkozást egy cool helyen. Ha eljön, akkor jó, ha nem ér rá és még egy másik időpontot sem javasol, akkor ugrott a szerelem és maradok-sztorizok tovább.
Nem mondom azt, hogy nem dobogott 10%-kal magasabb frekvencián a szívem, nem mondom azt, hogy nem izgultam, de meg kellett tennem, hogy pontot tehessek a szombat este elkezdett mondat végére.
Talán szerencsém volt azzal is, hogy napközben Velencei tónál voltam, napoztam, fürcsiztem és kiszívott mindkettô: égett bôröm fájdalmának enyhítése céljából bevetettem magam 1 kád hideg vízbe s az is lazított rajtam egy picit. Így már nem is remegett annyira a hangom. :-)
Tárcsáztam: az 5. csengés után már azt hittem, hog a legszánalmasabb véget fogom megnyerni, amikor már nemhogy visszautasít, de annyira sem méltat, hogy felvegye. De aztán jött a katt és beleszólt. Elsô sziklagörgeteg elindult a szívemrôl lefelé. Elbeszélgettünk mindenfajta semleges témákról, szóba került a tegnapi partyja, az  én mai napom, a leégésem és a barnulásom, amire kíváncsivá vált:
- Nem hiszem, hogy annyit barnultál volna ma, hogy utolérj engem - mondta.
- Nem hiszed? Gyere és ellenôrizd le személyesen! - riposztoltam
- Á, nem...
- Pedig - s itt volt a nagy alkalom ill. pillanat, amikor eldôl minden, amikor kiderül, hogy fekete avagy fehér, széna vagy szalma, menny vagy pokol, élet vagy halál, 100 blognyi magány vagy dícsô happyend - épp azt szeretném megkérdezni, hogy mit szólnál ahhoz, ha egy laza találkozó keretében összefutnánk? Kiugranék érted úgy 8 körül és elmennénk egy nagyon klassz kis kilátóhelyre sétálni, majd fagyizni, miután már enyhült egy picit ez a hôség?
Az idô gyorsan futó lábai elé ebben a pillanatban kiöntöttek 3 hordónyi enyvet: mint a Matrixban, láthattam volna a felém repülô puskagolyót.
- Tetszik az ötlet.
Puskagolyó becsapódott. Hirtelen szabadonengedték a fehér galamobokat a fürdôszobámban, eldurrantak a petárdák, megszólalt az égi zene! Igen, találkozunk! Hurrá!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fvtr.blog.hu/api/trackback/id/tr44123248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása