Online közvetítés egy kapcsolat alakulásáról 1.Tegnap este végre volt egy igazi randim. Igazi alatt azt értem, hogy olyan lánnyal találkozhattam, aki az első pillanattól kezdve megragadta képzetem, aki szép, aki izgalmas, akit az utolsó porcikájáig szeretnék. Kétség egy szál sem volt csak az egyértelmű vágy rá. Megdöbbentő, hogy mennyivel kellemesebb így randizni valakivel ill. mennyivel felelősségteljesebb - a kockázat izgalmassá teszi. Tétje lett hirtelen az estének s bár a gyakorlat is sokat jelent, mégis izgultam, mégis sokszor kerestem a szavakat és néztem a gyönyörű szemébe. Az ilyen típusú ösztönös csodálatot hívják kémiának...
Amiket mesélt magáról, életéről, hobbijairól, kapcsolataiból és azok kudarcairól, mind belepasszolt abba a nagy "Elvárások" könyvbe, amivel nekiindultam anno. Ó, persze most nem regényt írok, amiben jól mutatna, hogy 100%-osan minden úgy volt, ahogy meghatároztam, de a lényegi elemek stimmeltek. Hasonló hibákat élt meg/követett el kapcsolataiban, mint én, hasonló ideig tartott, hasonló tervei vannak, sportolt, sok dolgot szívesen kipróbál - sajnos még síelni is tud és szeret (amit én utálok) - de a legfontosabb, hogy mosolygós, jókedvű, árad belőle a derű és a felszabadultság!
Oroszlán a lelkem - mint ahogy a szörnyű emlékű első hosszútávú kapcsim is az volt - így sejtéseim lehetnek, hogy mit produkálhat a magánéletben: uralkodni vágyik. Rajtam meg is tehetné, mert annyira tetszik, hogy a piros szőnyeget a nyelvem helyettesítené a lábai alatt. Annyira tetszik az arca, a kisugárzása, hogy szinte el is felejtettem megnézni a fenekét! Ez nálam nagy szó! Persze a randi végén azért ezt pótoltam - s sportos előéletéből kiindulva - ott is rendben van minden!
Hm. Ma este - megvitatva tanácsadóimmal az ügyet - felhívom és meginvitálom egy fagyira egy különleges kilátóba: csak úgy hirtelen és spontánul. Ez lesz a döntő! Nem akarom sokáig húzni, nem akarok taktikázni, mert ha szimpi vagyok neki, akkor eljön elvileg - ha valóban nincs épp más progija -, ha meg nem vagyok nála nyerő, akkor derüljön ki minnél hamarabb s ne húzzuk, mint a rétestésztát: sajnos a tapasztalatom az, hogy a nekem nagyon tetsző nők nem engem választanak. A kudarc - papírforma és tapasztalati alapon - lóg a levegőben. Viszont egy isteni szerencse végre jöhetne már és szerelembe eshetnék VELE!
Az elváláskor és a továbbiak megbeszélésekor nem éreztem azt - mint jó pár esetben -, hogy mi a helyzet: ezek idegesítenek a legjobban, mert a lányok nem merik elmondani a negatív igazságot! Hímeznek, hámoznak, majd beszélünk... Ha érzem a kisugárzásán, viselkedésén, hogy igen, akkor beleölhetek érzelmeket, lelkesedést és nem kell csalódnom. Ha nem, akkor ezeket - mielőtt túlságosan eluralkodnának rajtam - elnyomhatom, visszatuszkolhatom és a nagy csalódások előtt máris elfelejthetem és csak egy estét vesztettem, meg egy alig megismert lányt, aki nem éri meg - mert nem akarta - az érzéseimet, mentális energiáimat. Ám a mismásolással még reménykedek, mert lehet, hogy csak nem akart túl lelkesnek tűnni, tervezek és ha pozitív volt a benyomásom, akkor beleélem magam és rajta fogok pörögni. Aztán amikor már nem veszi fel a telcsit, nem válaszol az sms-re, máris jön a koppanás, a kudarc, a kisemmizettség, az önbizalomromboló visszautasítás: csalódtam, vesztettem, nem vagyok értékes.
Szóval itt állok még a dilemma előtt, amire este választ kapok: hihetetlen szerencsém ideje eljött vagy még tovább kell keresnem, még tovább kell írnom ezt a blogot!
