Online randiközvetítés 5.Csütörtök-hétfő: Elérkeztünk az ügydöntő negyedik randiig. Ha eleddig kétségek is lettek volna bennem - ill. bárkiben -, hogy ez a lány mit is akar tőlem, akar-e egyáltalán valamit, akkor itt már nem lehet kérdés. Még véletlenül is el lehet jutni a harmadikig, de azért ritka - ám a negyedik már döntést jelent: igen, ez az ember komolyabban érdekel szőrőstül-bőrőstül-lelkestül!
Sokkal nyugodtabban mentem már el erre az alkalomra s magabiztosabban (habár ennek hiánya nem hiszem, hogy látszódott!)
A csütörtöki randit a kultúra jegyében szerettem volna eltölteni: az Inka kiállításra vittem el, hiszen a Szépművészeti Múzeum ezeken a napokon este 10-ig van nyitva, így munka után simán meglátogatható - igaz egy kissé borsos árú belépővel, ám cserébe kaptunk welcome drinket és egy kis muzsikaszót az aulában. Az ötlet és a kissé szegényesre sikeredett kiállítás is tetszett neki a rengeteg agyag köcsögével együtt.
Vonzódok hozzá nagyon: örömmel nézek rá, felderülök ha meglátom, szinte más ember leszek - ezt hívják szerelemnek? Abban a pillanatban feldob, ha megjelenik. Abban a pillanatban beindulnak verbális mirigyeim és ömlik belőlem a szó - szeretnék neki mindent elmesélni, elbűvölni, hogy egy percig se unatkozzon, hogy szeressen már belém végre! Visszafogott viselkedése csak olaj a tűzre.
Még elmentünk egy gyorsétkezdébe vacsizni, majd hazavittem és egy kis csókcsatát vívtunk az autómban. Kiderült, hogy nehezen oldódik és esik szerelembe: előző komoly kapcsijának is egy hónapig - majd minden áldott nap - "kellett" találkoznia, hogy az övé legyen. Ehhez képest én a 4 randimmal még sehol nem vagyok...
Hosszú hétvége következett, mert lement a barátnőivel a Balcsira, csajos bulira. Kíváncsian vártam, hogy ha vajon én néma csendben maradok, akkor fog-e jelentkezni, eszébe fogok-e jutni? Hát nem. Egyetlen árva sms sem érkezett. Csalódás volt ez bizony a köbön, amikor úgy éreztem, hogy a másik oldal is akarja ezt, jól érzi velem magát, még a szimpátia és érdeklôdés, is meg volt, mégsem kaptam meg ennek bizonyítékát.
Hétfőn végül én csörrögtem rá délelőtt - megpróbálva felkészülni egy kemény hangra és a "Gondolkodtam és..." szövegre - miközben finoman próbáltam jelezni, hogy ez rosszul esett:
- Szívem, te valamit nagyon elfelejtettél: hazajönni Balcsiról vagy engem!?
Értette a célzást. Állítólag akart is írni nekem, de aztán mégsem tette: valahol féluton elfogyott a karaktere vagy a szuflája. De azért gondolt rám! Ez nem elégítette ki sajgó szívemet és maradtam a kissé provokatív modoromnál:
- És mikor találkozzunk akkor?
- Holnap estére gondoltam - felelte.
Ó, ilyen szép és közeli és szívemnek kedves és hiányérzetemet kielégítő válaszra nem is mertem várni. Sebtapaszként működött ez. Természetesen azonnal beleegyeztem.
