Sok férfitársam bizonyára találkozott már azzal a tipikus női viselkedéssel, amikor egy-egy randevú végén úgy búcsúznak el, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, megbeszélik azt, hogy keressék egymást, majd a hölgy eltűnik, mint szürke szamár a ködben és semmiféle sms-re, telefonhívásra nem reagál.

Ebben engem két dolog zavar: a megalázó helyzet illetve a saját vélemény karakán felvállalásának hiánya. Taktikám mindig is az volt, hogy az első találkozó végén megadtam a lehetőséget mindenkinek, hogy közölje: van-e avagy nincs közös jövőnk. Rákérdeztem, hogy hívhatom-e, sőt elmagyaráztam neki: nem baj, ha most elmondja, ha nem voltam megnyerő, szimpatikus. Ez benne van, sőt, inkább ez van benne a levegőben, amikor 2 teljesen ismeretlen ember találkozik, akik először látják egymást fizikai valójukban, el kell beszélgetniük 1-2 órát jó hangulatban és ráadásul még meg is kell egymást győzniük, hogy van értelme folytatni! Nehéz feladat valljuk be! Sokan tapasztalatlanul indulnak neki és csalódnak: hű, ez ennyire nehéz!? Az. Kell hozzá tapasztalat, az ebből eredő helyzetmegoldó képesség, humor, lazaság és kellene hozzá egy adag őszinteség is - mindez ott, akkor, abban a pillanatban. A randizás a pillanat művészete. Ha ott, akkor nem sikerül, nem fog sikerülni soha - azzal az egy illetővel. 

S ha már nem sikerült, ha nem keltette fel érdeklődésünket a másik, akkor ezt érdemes és tisztességes megosztani vele, hogy ne reménykedjen és tekerjen feleslegesen. A hiú reménynél és kiábrándulásnál jobb az azonnali bizonyosság, ha az negatív is. De belemondani valakinek az arcába személyesen, hogy köszönöm az élményt, de nem lesz folytatás: ehhez "tökösség" kell. Ez viszont teljes mértékben hiányzik a nőkből. (Lehetséges, hogy a férfiakból is, de én csak ezt az oldalt ismerhetem)

Felháborodottan kiabálnak és fűt-fát mondanak a férfiakra, hogy azok mennyire hazugok, de kérdem én ez vajon mi? Hagyni, hogy valaki reménykedjen, sms-t írjon, amire nem érkezik válasz, telefonáljon szegény hímnemű, amit nem vesz fel a nő, sőt, ha már másodszor, akár harmadszor is megcsörget, akkor ezt lehet mutogatni a barátnőknek, hogy mekkora egy pióca, mert nem érti meg elsőre, hogy vége...

Nos, egy hatékony taktikát dolgoztam ki erre a helyzetre, amivel meg lehet buktatni az így sunyizókat. Ha a randi után engedélyt kaptam későbbi zargászásokra, pár nappal késôbb megejtem a hívást - saját számommal. Ha nem veszi fel, 1-2 napon belül nem is hív vissza, a biztonság kedvéért megismétlem (hátha vmi technikai hiba történt) - szintén saját számmal. Ha ez sem jár sikerrel, akkor rejtett számra állítom a mobilom avagy egy ismerős telefonját kérem kölcsön és 10 percen belül megismétlem a hívást. Ez általában már sikerrel jár és 1-2 csörrgésen belül fel is kapják. Itt nyer bizonyosságot, hogy nem voltak velünk őszinték. Ekkor már nyugodt lelkiismerettel és ízlés szerint lehet választani, hogyan reagáljuk le a szituációt: frappánsan  közöljük, hogy bukta van vagy csak egyszerűen köszönünk és lerakjuk. A lényeg, hogy ebben a pillanatban a szerencsétlen, megalázott, átvert szerepből erkölcsi győztesére váltunk. Ne hallgassuk meg a magyarázkodást, nem dőljünk be semmi ígérgetésnek, ne menjünk bele semmiféle hosszadalmas kommunikációba: szálljunk ki elegánsan!

Ha hasznosítjátok ezt az egyszerű trükköt sok idegeskedést tudtok magatoknak megspórolni.