Virtuális társkeresés

Mi végre hoztam ezt a blogot létre? - vetődik fel az átlagban ez a kérdés, főleg azokban, akik a virtuális társkeresést még úgy mélységében nem is próbálták ki. Bonyolult feladat önmagában is magunk mellé társat találni. A modern - szabadságtól terhelt - világunkban az emberek nemhogy közelednének egymáshoz, hanem a maguk kis mikrokozmoszait kialakítva - mint egy óriáscsillag felrobbanása után megmaradt apró, szakadt részei - távolodnak egymástól. A bizalmatlanság megakadályozza a régi formák, tradiciók, helyek hatékony mûködését s mindenki próbálkozik azzal, amit jónak gondol. Jó esetben. Mert vannak olyanok is, akik munkájukból és hobbijaikból kiindulva nem nagyon járnak idegen emberek közé és szûkös baráti körükben már nem találva senkit inkább megbékélnek a helyzettel és várnak a csodára: hátha a jószerencse eléjük sodor valakit. Vagy igen vagy nem. S aztán ebbôl születnek a rossz, megalkuvós házasságok. De szerencsére vannak, akik viszont hajlandóak aktívan is tenni magányuk megszüntetésért, méghozzá a technika legújabb vívmányának igen kényelmes módszerével: online társkeresôkbe jelentkeznek be. A mód kényelmes, mert otthoni karosszékbôl is mûvelhetô, kockázatmentes, mert a visszautasítás nem oly sértô, megalázó, mint pl. egy szórakozóhelyen, izgalmas, mert egyszerre részegítôen nagy számú delikvensbôl választhatunk, olcsó, mert a havidíj még mindig gazdaságosabb, mint bármilyen rendezvényre a belépô, tehát sok szempontból egy igazi jótétemény: DE NEM CSODASZER! Valójában ez is az élet leképezôdése, s itt is elôfordulnak bunkók, megtévesztô emberek, szórakozni-másokat átverni akarók, dilisek, lelki betegek, félrelépôk, mûveltek és mûveletlenek, érdekesek és unalmasak, lúzerek és nyerôk, szépek és nagyon csúnyák, kíváncsiskodók és rákattantak: miért is lenne ez jobb, mint a való világ, ha a szereplôi ugyanazok?! Viszont - ha valaki már gyakorlatra tesz szert, jó emberismerô, akkor itt ki tudja szűrni azokat, akik a negatív kategóriába tartoznak, akiket széles ívben el kell kerülni! Ebben a blogban próbálom majd összeszedni mindazt, amit eddig tapasztaltam, hogyan kell jó, informatív adatlapot készíteni, honnan tudhatjuk, hogy melyik adatlap kamu, NETikett, lúzerek és nyertesek, képek elemzése, levelezéstôl a randiig, társkeresô oldalak rangsora és sajátosságaik, kik és miért szórakoznak, biztonság, jó elsô levél, stb.... Szívesen veszem majd a hozzászólásokat, amelyek egyrészt majd árnyalni fogják a képet, másrészt remélem, a beküldött történetekkel szórakoztatva lehet megmutatni a netes ismerkedés hasznát, létjogosultságát, eredményeit és esetleges buktatóit, hogy a jogtalanul illetett negatív kritkát és indoklatlanul rárakodott - "Te miért itt ismerkedsz, hiszen te tök normális vagy?!" - értetlenkedést valami jobbító szándékú és hasznos kritikává, javaslatokká fordíthassuk.

Nekem sem egyszerű avagy szemelvények saját tévelygéseimből 8.

2007.07.29. 20:09 Line24

(Elôre elnézést a csúnya szóhasználatért, de nagyon pipa és ideges vagyok...) Baszott-szarul érint, hogy rengeteg inkorrekt nőcivel futok össze! Pofátlanságuk annyira határtalan, hogy még ők esnek nekem és ők sértődnek meg, ha nem engedem a pincsikutyaként történő ugráltatásomat!

AD1: levelezek egy óvónénivel, aki kedves, vékony, alacsony és hihetetlen kerek fenekű. (ez utóbbi a baromi nagy szerencséje! (és még rengeteg elôdjének!!!(a nôk hihetetlen unalmasok tudnak lenni - tisztelet a kivételnek - csak a jó fenekük vagy mellük miatt játszák el a fiúk, hogy mennyire jól érzik magukat a társaságukban))) Telefonhívás kissé visszafogott - saját szempontomból unalmas, mert harapófogóval kell kihúznom belőle a szavakat és ez nekem baromira nem szórakoztató - ám a segge továbbra is kitartást lehel belém és gyűrőm a sablon témaköröket. 10 perc puhítás, általános témájú beszélgetés - ami a kisasszony lassú tempója miatt akár nyugtató reklám is lehetne - rátérek a téma legjavára, a találkozás időpontjára és mikéntjére.
- Jaj, nem tudom mikor tudnánk találkozni, mert ezen a hétvégén haza kellene utaznom, de még nem döntöttem el, ám ha megyek, akkor holnap...
- S mikor derül ki maradsz-e vagy mész? - kérdem.
- Hát legkésőbb holnap délután...
- Jó, hívsz, ha eldöntötted? - kérdem ismét.
- Igen.
Persze, hogy hívott... Nem baj. Menjen a levesbe! Nônek csak egy esetben szabad hinni: csak ha már a föld alatt van!
Kb. két hét szünet után váratlanul megjelenik az msn-en. Rámköszön. Furcsa: mindig megteszi a magáét az, ha eltûnök. Elkezdünk  chatelni. Hamar szóba kerül a találkozás lehetôsége.
- S volna kedved valamikor összefutni? - kérdem.
- Aha. Ma délután.
- Sajnos nem jó, mert progim van. De jövôhéten valamelyik este nekem rendben lenne...
- Az nem jó.
- Miért?
- Mert én spontán ember vagyok. Nem szeretem elôre megbeszélni a dolgokat. Szóval?
Mi ez kérem szépen, ha nem egy mocskos zsarolás: most találkozhatsz velem, te kis pincsikutya. Ezért dobj fel mindent - egyébként sem értem, hogy miért nem ülsz otthon a sarokban és várod az én véletlenszerû jelentkezésem -  s gyere rögtön értem, mert most van egy uncsi vasárnap délutánom. Szórakoztass! Ha ezt visszafelé játszanám el, akkor én lennék nagy fehér, aljaslelkûletû nôcsábász, aki inkorrekt módon csak kihasználja a nôket és szeretni, igaz szerelemre képtelen, szaporító szervrendszer - és jönnének még egyéb szitokszavak!
Mi pasik csak és kizárólag szemétládák lehetünk, ha nem úgy viselkedünk, ahogy a punciállatok fütyülnek!
Természetesen nem találkoztam vele és spontánul elköszöntem.

AD2: ugyanazon nap 2 órával késôbb. A lánnyal - csak egy kis pofavizit céljából - futottunk össze másfél hete kb. 15 percre, miközben ô is és én is rohantunk dolgunkra. Jók ezek a pár perces rohanvást történô megnézések, mert így ha nem tetszik - s ez sokszor megesik -, akkor nem kell órákat eltársalogni vele! Ebben az esetben nem volt vágyam elrohanni, mert egész kellemes külsôvel érkezett meg.
Másnap utazott el Balcsira jó 1 hétre, így mégha pozitívan is zárult a vizitálásunk, sem tudtunk volna normális idôn belül összefutni, habár már másnap telcsizett és megkért, ha van kedvem s idôm ugorjak le hozzá! Ezt ugyan nem vállaltam, már ez sem igazán volt számára elfogadható - ugyan, de uncsi vagyok, hogy hétköznap melózok s nem fér bele utána még leautókázni és vissza (kb. össz 4 óra csak az út!) - de megállapodtunk vasárnap este 7 körüli idôpontban. Akkor már elvileg visszaérkezik. Erre is készültem. Mint korrekt csávó.
Délelôtt hív, hogy tudnánk e hamarabb találkozni? Betimingolta magát pont a vasárnap délutáni kerti buli idejére. Közöltem vele, hogy sajnos nem, mivel vele este 7-re beszéltük meg, így délutánra már szerveztem magamnak progit, amit genyaság lenne lemondani: maradjunk az este 7-ben! Nem, az nem jó, s  szó szerint lebaszott, hogy mennyire rugalmatlan vagyok!!
Csicskáztatás ezerrel. S ilyenkor ne durranjon be az agyvízem, tisztelt hölgyeim és uraim?
Egymás után két csajszi akarta az egy szem vasárnapi kerti bulesz idejére betolni magát - csak úgy elôkerülve a semmibôl vagy hamarabbra téve az elôre megbeszélt idôpontot - és még ôk sértôdtek meg, hogy nem ugrottam azonnal minden szó nélkül, csapott-papot otthagyva!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fvtr.blog.hu/api/trackback/id/tr78127806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szenvedő szerelmes 2009.01.12. 22:21:46

Nekem erről csak az jutott eszembe, hogy ha ennyire be vagy táblázva, hogy sosem tudsz egy spontán találkozót összehozni, akkor minek neked még a sűrű elfoglaltságaid mellé egy barátnő is?
süti beállítások módosítása