Újabb olvasói levél - egy hölgytôl -, aki az adatlapokról és minden egyébrôl írt:

Szóval a bejegyzések többsége természetesen udvarias köszönet válasz az illető úr pontjaira vagy minősítésére. Ez utóbbiról kicsit ambivalens érzéseim vannak, ha akarom jópofa marháskodás, ha akarom milyen alapon ítélnek meg egy fotó vagy még az sem alapján. Node ne térjünk el a lényegtől.
A hölgyek jelentős része úgy gondolja, hogy a férfiaknak tetszik, ha adatlapján szentimentális, csöpögős, melodramatikus idézeteket copy-paste-elnek a szeretet, a lélek, az őszinteség és a bizalom témaköréből. Ezekből legalább 30-40 sort, mert azt szeretik igazán olvasni a pasik. "Annál jobb", minél porosabb és régebbi a szerző. Szerintem egy férfi számára ennél jobb már csak egy langyos beöntés lehet...
Hölgyeim!!! Ide nem a lélek szépségeinek magasztalására jönnek a férfiak, hanem (tisztelet a kivételnek) nőt akarnak fogni maguknak, ha lehet minél csinosabbat, együttes kellemes program céljából.
Érdekes módon a "félreértés" hölgyek körében kortalan, de feltűnő, hogy a középkorú vagy azt épp átlépő nőknél egyre gyakoribb, szinte már a csíkos és pöttyös könyvek színvonalát éri el. Hiába, a klimax átvisz a bakfis korba.
Amikor több férfit is megkérdeztem ezekről a bejegyzésekről, egyértelműen negatív véleményeket hallottam. Van, aki olvasás nélkül törli is, vagy ott hagyja olvasatlanul "nincs nekem időm ilyen hülyeségekre" felkiáltással. Szóval hölgyeim, csak csínján ezekkel a nagy lelkizős bejegyzésekkel, még akkor is, ha az úr reglapja másról sem szól, mint komoly, becsületes, őszinte, bizalomra épülő, lelkileg szoros tartós kapcsolatot reklámoz neki.
Miért van az, hogy olyan nehezen alakulnak az emberi kapcsolatok és olyan felületesek? Úgy látszik tényleg megöregedtem. Én még szeretnék szeretni úgy istenigazán, csak nem hagyják. Csak egy jönne már, aki hasonlóan gondolja. Aki elfogadja és viszonozza. De csak felületes kapcsolat, beteges birtoklási vágy érzelem nélkül, vagy pár randi igénye. Közben meg mindenki sír, mint a fürdős kurva, hogy jajj érzelmek, meg szelid, gyöngéd, gondoskodó nő, aztán amikor ott van akkor másról szól a film hirtelen. Már a hűség sem fontos, csak ha a másikról van szó. Magunk azt teszünk ami jólesik, de a másiknál már a puszta gyanú is vért kíván.
De nemcsak a neten van ez. Barátnőm vasárnap lelkiéletet élt velem, férjjel összeveszve, átrohanva hozzám. Féltékeny. Hogy okkal, vagy anélkül, ki tudja. 30 év együttlét 25 év házassággal. A múltkor még azt mondta, már nem is bánná ha a férje félre kúrna, nem érdekelné. Sőt ha elmenne azt sem bánná, elvan ő nélküle is. Én mondtam neki, hogy másképp beszélne ha ez bekövetkezne. Most meg sík ideg, mert fél hogy esetleg tényleg. A hűség ma már csak a kutyákra jellemző, kérdés hogy az evolúció miatt még meddig?!

Továbbra is várom hozzászólásaitokat az fvtr@citromail.hu címen!