Virtuális társkeresés

Mi végre hoztam ezt a blogot létre? - vetődik fel az átlagban ez a kérdés, főleg azokban, akik a virtuális társkeresést még úgy mélységében nem is próbálták ki. Bonyolult feladat önmagában is magunk mellé társat találni. A modern - szabadságtól terhelt - világunkban az emberek nemhogy közelednének egymáshoz, hanem a maguk kis mikrokozmoszait kialakítva - mint egy óriáscsillag felrobbanása után megmaradt apró, szakadt részei - távolodnak egymástól. A bizalmatlanság megakadályozza a régi formák, tradiciók, helyek hatékony mûködését s mindenki próbálkozik azzal, amit jónak gondol. Jó esetben. Mert vannak olyanok is, akik munkájukból és hobbijaikból kiindulva nem nagyon járnak idegen emberek közé és szûkös baráti körükben már nem találva senkit inkább megbékélnek a helyzettel és várnak a csodára: hátha a jószerencse eléjük sodor valakit. Vagy igen vagy nem. S aztán ebbôl születnek a rossz, megalkuvós házasságok. De szerencsére vannak, akik viszont hajlandóak aktívan is tenni magányuk megszüntetésért, méghozzá a technika legújabb vívmányának igen kényelmes módszerével: online társkeresôkbe jelentkeznek be. A mód kényelmes, mert otthoni karosszékbôl is mûvelhetô, kockázatmentes, mert a visszautasítás nem oly sértô, megalázó, mint pl. egy szórakozóhelyen, izgalmas, mert egyszerre részegítôen nagy számú delikvensbôl választhatunk, olcsó, mert a havidíj még mindig gazdaságosabb, mint bármilyen rendezvényre a belépô, tehát sok szempontból egy igazi jótétemény: DE NEM CSODASZER! Valójában ez is az élet leképezôdése, s itt is elôfordulnak bunkók, megtévesztô emberek, szórakozni-másokat átverni akarók, dilisek, lelki betegek, félrelépôk, mûveltek és mûveletlenek, érdekesek és unalmasak, lúzerek és nyerôk, szépek és nagyon csúnyák, kíváncsiskodók és rákattantak: miért is lenne ez jobb, mint a való világ, ha a szereplôi ugyanazok?! Viszont - ha valaki már gyakorlatra tesz szert, jó emberismerô, akkor itt ki tudja szűrni azokat, akik a negatív kategóriába tartoznak, akiket széles ívben el kell kerülni! Ebben a blogban próbálom majd összeszedni mindazt, amit eddig tapasztaltam, hogyan kell jó, informatív adatlapot készíteni, honnan tudhatjuk, hogy melyik adatlap kamu, NETikett, lúzerek és nyertesek, képek elemzése, levelezéstôl a randiig, társkeresô oldalak rangsora és sajátosságaik, kik és miért szórakoznak, biztonság, jó elsô levél, stb.... Szívesen veszem majd a hozzászólásokat, amelyek egyrészt majd árnyalni fogják a képet, másrészt remélem, a beküldött történetekkel szórakoztatva lehet megmutatni a netes ismerkedés hasznát, létjogosultságát, eredményeit és esetleges buktatóit, hogy a jogtalanul illetett negatív kritkát és indoklatlanul rárakodott - "Te miért itt ismerkedsz, hiszen te tök normális vagy?!" - értetlenkedést valami jobbító szándékú és hasznos kritikává, javaslatokká fordíthassuk.

Miből sejthetjük, hogy kudarcba fulladt a randink?

2007.08.10. 12:37 Line24

Sajnos tény, hogy sok netes randi végződik kudarccal. A csodaszernek hitt ismerkedési fajta sem teszi könnyebbé és sikeresebbé az emberek párkeresési akcióit. Jópáran azért regisztrálnak, mert egyes ismerőseik itt jöttek össze párjukkal, így - mint bizonyított eljárást - ők is ki akarják próbálni. Ám arról már nagyon ritkán szól a fáma, hogy a jó párkapcsolatig mennyi kellemetlen és felesleges randit kellett átvészelni!

Most a férfiak számára szeretnék egy kis összefoglalót adni a lányok viselkedéséből és kijelentéseiből, hogy tudják mikor nem érdemes tovább erőltetni az udvarlást.

A fiúk esetében az merül fel fő kérdésként, hogy miért nem csörrög rájuk a leány javasolva egy következő randi időpontját: sajnos eddig nem terjed az egyenjogúság mozgalma és nem akarják átvenni a hímektől a piszkos munkát. Hanem
- miért nem veszi fel, ha hívja s aztán miért nem csörrög vissza?
- miért kap 1-2 nappal és kudarcos hívással később egy kikosarazó sms-t vagy emailt??

Nos, röviden és egyszerűen azért, mert a nagyon kevés kivételtől eltekintve a nők nem szeretnek szemtől-szembe konfrontálódni és a teljesen negatív véleményüket a másik arcába vágni. A nők inkább fúrnak-faragnak valakinek a háta mögött, taktikáznak és úgy formálják a szitukat, hogy az illetô rájöjjön: nem kivánatos a személye.

Egy szinte vadidegen srác, aki az első randin nem váltja be a reményeket, nem fogja a szemébe kapni, hogy "ne haragudj, de ne találkozzunk többet!". Ez túl direkt, ez túl bántó, fôleg akkor, ha nagyon kedvesen, udvariasan viselkedett. Van még annyi lelkiismeret a mai emberekben (lányokban), ha valaki velük szemben udvarias, finom modorú és próbál a kedvükben járni, akkor azt nem döfik hátba késsel, nem szándékoznak megbántani. Ilyenkor jön a majd hívlak szöveg. S persze nem. A srác pár nap után - nagy balga kíváncsiságában - felhívja, nyomul, mert nem ért a finom szavakból s jelzésekből. (Semmi gond, mert a férfiak nagy többsége csak az egyenes fogalmazásból ért, csak a mondatok első és legkézenfekvôbb jelentéstartalmát érti!) A telefon süket lesz, az üzenetekre nincs válasz.
Pár - viszonylag - egyértelmű reakció, válasz, mondat a lányok részéről, amelyek azt sejtetik, hogy nem nyertük el szimpátiájukat és szívüket, s a randi kudarccal zárult:
(Mivel itt igazából csak a fantázia és a megélt tapasztalatok szabnak gátat a variációk számának - én pedig szeretnék minél teljesebb képet összeállítani az erre szoruló hímnemû userek számára - így nagyon szívesen várom az olvasóktól a már megélt, megtapasztalt eseteket, hogy azokat beépíthessem az alábbi felsorolásba!)
- A nagy klasszikus: S mikor találkozunk legközelebb? - Majd beszéljünk telcsin...
- Fizetésnél a nő ragaszkodik a saját fogyasztásának a kifizetéséhez (nem szeretne adós maradni ill. azt a képzetet kelteni a fiúban, hogy meghívatta magát miközben már tudta, hogy nem akar semmit)
- Beszélgetés közben sűrűn nézelődik körbe-körbe
- Nagyon röviden, tömören válaszol a kérdéseinkre
- Ha mi mosolygunk, jókedélyű beszélgetéssel próbálkozunk, ő faarccal ül
- Hirtelen az előre megbeszélt beülős kávézgatást megváltoztatja pl. sétára
- Nem igazából néz a szemünkbe
- Szinte egyáltalán nem tesz fel kérdést
- Lábát és karját ülés közben keresztbe fonja
- Mindössze 15-20 perc után hirtelen eszébe jut egy sürgős teendő-elintéznivaló-találkozó
- A rutinosabb lányok felhívatják magukat egy barátnőjükkel és ha kellemetlen a randi, akkor erre a váratlan hívásra hivatkozva lelépnek
- A randi végén nem vagy csak hosszas rábeszélés után engedi, hogy elkísérjük kocsijához/buszmegállójához
- Miután elváltunk nem int búcsút, nem néz vissza ránk s nem mosolyog

E fenti - még nem teljes - felsorolásból ha csak egy történik meg, még lehet esélyünk, ám egyszerre több jelenség előfordulása esetén már elkönyvelhetjük a kudarcot és - ha csak nem szeretjük a megalázást és a kellemetlen helyzeteket - kihúzhatjuk a lány telefonszámát, hogy még véletlenül, egy gyenge pillanatunkban nehogy felhívjuk!

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fvtr.blog.hu/api/trackback/id/tr73125743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mount Metal 2007.08.27. 17:28:23

Jó ez a rovat! Hasznos.
Nekem háromszor sikerült randira hívnom lányokat, netes, chates ismerkedés után. Ezek viszonylag régen, 3-4 évvel ezelőtt voltak, amikor technikai eszközök még nem álltak rendelkezésre ilyen széles skálán. Szóval a lényeg, hiába bármilyen aranyos szavú is a lány, FOTÓT MINDIG LÁSSUNK RÓLA! Az egyikről nem láttam, ráfaragtam: Irtóra nem tetszett a teremtés, és bizony már az első pillanattól kezdve éreztettem vele, hogy ebből bizony nem lesz semmi. Kitérő, úgymond hazug válaszokat adtam, magam is meglepődtem az improvizációs képességeimen (hiába, vészhelyzetben minden jobban megy). A vége egy nemszembenézős heló volt, meg két nap múlva egy "bocs, de még nem sikerült lezárnom az előző kapcsolatomat" -sms lett.
A másik elég jól indult, kb 10x találkoztunk, de akkoriban még nem igazán adtam magamra ruhaügyileg, nem volt aki segítsen. A lány pedig elég igényes volt és túl fiatal is, bizonytalan, így aztán abbamaradt, sajnáltam. A harmadik egy 150 km-rel arrébb lévő városba való utazást jelentett. Ott pedig sikerült kifognom egy éjszakás hét utáni időpontot, így aztán kellőképpen tompa, kedvetlen és szürke voltam, de azért igyekeztem. Itt egy jogi egyetemre készülő, jófej, pengeagyú lánnyal találkoztam, ami gyári melós létemre elég nagy kihívást jelentett (bár nem vagyok alulművelt, de azért mégiscsak más elvárásai lehettek a leányzónak). Szóval az lett a dologból, hogy ő beszélt-beszélt, én pedig a nagy vágyaira, álmaira bizony unott és fantáziátlan sablonválaszokat adtam. Kb a randi felétől számítva ő is befordult és már csak címszavakban válaszolt. Amikor próbáltam vele folytatni az addig regénnyi e-mailezést, a legfortélyosabb nemleges válaszokat adta (laszakította a vezetéket a szél, nem volt áram; tanulnia kell minden nap, stb).
Azóta felhagytam a dologgal, jelesül a netes párkereséssel!

suedehead 2007.09.03. 18:39:33

hm, én pont a "majd hívlak" ígéretet és aztán nem hívást érzem hátbadöfésnek. Ha egy lány a szemembe mondja, hogy bocs de nem vagyok az esete, stb, és ezt megfelelően kultúráltan teszi, egy kis csalódottságérzés nyilván van, de amúgy nagyon értékelem. Volt "szerencsére" több ilyennel is dolgom. Sokkal jobb, de tényleg, mint a passzív elkerülő manővereik.

greg 2007.09.13. 00:34:04

Szia! Teljesen így van, ahogy írtad. Én személy szerint jobban szeretem, ha megmondja a hölgy, hogy nem erre gondolt, mint az, hogy napokig gondolkodom, várom a hívását. A másikat meg kell tisztelni azzal, hogy nem ámítjuk. (pasi vagyok)

lovely 2007.12.05. 21:40:29

Szia! Én csaj vagyok, és a magunk védelmében mondom, hogy az első randin lehet, hogy jól érezzük magunkat,és még az is lehet, hogy újra találkozunk. Akkor azt gondoljuk. Majd hazamegyünk, és várjuk a belső késztetést, hogy hiányozzon. Látni akarjuk, hallani. Ha nem jön ez a belső inger, nincs telefon, nics üzenet.
De ezt a másik is megérti. Legalább is én igen.
Sztem olyan világban élünk, ahol ez már válasz. Nem bunkóság. Az első randin nem döl el semmi. Ez egy élő teszt. Bejön vagy nem. Nem kötelez semmire.
Elnézést ha valaki nem ért velem egyet, de nekem ez a véleményem.

zZz 2008.01.08. 15:01:25

"Nem bunkóság."

De az.

"Nem kötelez semmire."

Valóban nem, de korrektebb és kulturáltabb, ha válaszolsz, és nem eltűnsz, mint szürke csacsi a ködben.

szexrandis :) 2008.01.23. 21:19:46

Én is lány vagyok, és csak egy oldalra regeltem. Én bizony veszem a fáradtságot és mindenkinek válaszolok, még akkor is, oltári nagy bunkónak találtam. Úgy érzem egy udvarias elutasító válasz kell a lelkivilágomnak. És ugyanígy: személyes találkozón is megmondom, ha értelmetlennek találom a további találkát. Mondjuk kinézet alapján még egyszer sem mondtam nemet (nem ragaszkodom az un. szépfiúkhoz és valószínűleg igazán taszítóval még nem találkoztam), viszont a stílus, elképzelések, stb a döntőek ilyenkor.
Megjegyzem képem van fent, de nem publikus. Csak annak küldöm el, aki 1. maga is küldött 2. pozitív választ adok neki (tehát a válaszlevelemmel megkapja a képet). A kép teljesen friss és nem műtermi, egész alakos, bárki eldöntheti első körben, hogy érdeklem-e.

krampusz 2008.01.26. 01:38:47

ne fárassz má ember, azt akarod a lányok nevében korrekt eljárásnak beállítani hogy tojnak megmondani mivan, inkább sunnyognak? pont ez a legkárosabb és leggyávább viselkedés. az nem lekiismeretesség hanem az ellentéte: súlyos jellemhiba, sunyiság és a másik semmibe vevése. legyünk má tisztába a dolgokkal mer a végén még az jön ki hogy nemcsak kvázi felhatalmazod őket, de még kitüntető plecsnit is adsz nekik azért a viselkdésért amivel orrbaszájba szopatnak pont téged pl. miközbe lihegve futod köreiket, teljesen fölöslegesen. A blogod nagyrésze arról szól ahogy szétfrusztrálódsz amiatt a jellemtelen viselkedés miatt amit itt erénynek próbálsz beállítani. Nemértelek, miér jó ez neked.

Yaki 2008.07.26. 01:25:54

Csáo, valóban hasznos a blog, nekem is van egy kis sztorim, amit meg fogok osztani, de annyira friss, pillanatnyilag zajló dolog, hogy egyelőre nem tudnék teljes képet adni, csak az alaptörténetben, amit meg a másik fél (barátnőnek kiszemelt szerencsétlen áldozatom) is olvashat és akkor tényleg vége lenne mindennek. A megoldás sikerességéig még várni kell egy hetet, de remélem pozitív dolgokról számolhatok be, ami esetleg sokatok hasznára válhat, mert a példa klasszikus, csak mégsem.
Megjegyezném, hogy párkapcsolattal kapcsolatosan nincs gyógyír, vagy többször bevált jó tapasztalat, a leírt típuspéldák legfeljebb hasonlíthatnak az olvasók problémáinak tömkelegére, de részleteikben nem fedik, vagy pontosabban nem fedhetik őket, hiszen sosincs két egyforma szituáció, legfeljebb hasonló. Sokszor a részletek számítanak, amelyekkel pedig 180 fokos fordulatot vehet egy-egy itt leírt megoldás.

fraki 2008.09.13. 00:54:54

zZz 2008.01.08. 15:01:25
krampusz 2008.01.26. 01:38:47

Nincs igazatok, a jelekből tudni kell olvasni. Ne várjátok folyton a "tiszta, becsületes, egyenes" beszédet, ez egy kicsit kocka gondolkodás. Ez egy ilyen dolog, jelek játéka, ettől szép. A válaszhiány, figyelemhiány egyértelmű dolog. Mondom ezt mint fiú.
süti beállítások módosítása