Egy - remélhetôleg érdekes -, sorozatot indítunk el a "Béla" nevű kedves olvasó-kommentező-élménymegíró s most már szerkesztőtársammal: a két különböző nem aspektusából próbáljuk megtárgyalni és kibogozni a ffi-női kapcsolatok nehézségeit, problémáit, érthetetlen dolgait. Egymásnak teszünk fel kérdéseket, amire a másikunk válaszol, majd visszakérdez. Ennek a sorozatnak első részét olvashatjátok.
Fiú: A való világban - legfőképp a szórakozóhelyeken - a lányok fokozott figyelemmel kísérik az őket kísértő lovagocskák anyagi elhelyezkedését. A kocsik, ruhák, a srácok gálánsága mind 1-1 apró infó annak anyagi helyzetéről és a társadalmi elhelyezkedéséről.
Mennyire számítanak a lányoknak az anyagiak? Vajh ez az internetes társkeresőkön mennyire dívik? Fontosak a BMW-k társaságában készült fotók avagy taszítóak?
Lány: Meglepő és újszerű lesz a válaszom: kinek mit. Tény, hogy vannak pénzvadász csajok. Ez nem mindig jelent önmagában pénzéhséget. Sokszor csak egyedül nem boldogulnak az életben és megmentőt keresnek, aki mindent megold helyettük. Többek között az anyagi nehézségeket. Bár az ilyen nők szoktak magasról zuhanni egy esetleges szakítás után, mert a teljes életüket rántja ki alóluk az úr. Anyagilag, társadalmileg, érzelmileg. Mert minden szálat elvágnak és teljesen beszűkülnek a partnerre.
Akkor vannak a dekoratív "díszpintyek", akik mutuális megegyezésen alapuló üzletet kötnek. Lesznek dísz a méregdrága autó anyósülésén, cserébe "fizetést" kapnak. Annyi a dolguk, hogy vásárolgassanak és jól nézzenek ki.
Részemről még nem mentem bele függőségi viszonyba. De a mivel foglalkozol kérdés valóban fontos. Nem azért, mert ilyenkor a delikvens pénztárcájában akarunk turkálni. De az életpályája, ambíciózussága mind kitűnik abból, hogy mit ért el bizonyos koráig. Viszont ez szerintem a nőkkel szemben is jogos elvárás, hogy fel tudjon mutatni valamit, letegyen valamit az asztalra. Valóban nem szívderítő, ha valaki 30 évesen még a szülőkkel lakik és fogalma sincs mit akar kezdeni magával. Minden randinál benne van a pakliban az is, hogy ő lesz az, akivel családot alapít az ember. (Mármint azoknál, akik komoly szándékkal keresgélnek, nem csak egyéjszakást.) Ez nem jelenti azt, hogy a bármelyik fél is már az esküvői meghívókat tervezné fejben. Annyiról van szó csupán, hogy egy későbbi társnak minden szempontból társnak kell lennie. No meg nehéz felnézni egy olyan férfira, aki munkanélküliként tengeti az életét és semilyen terve sincs a jövőre nézve.
A különböző státuszszimbólumok vannak akinek fontosak. Ez a diplomától a BMW-ig bármi lehet. De ha mélyebben belenézünk, bizonyos szinten mindenki keres a másikban státusszimbólumokat. Tágabb értelmezésben ez akár lehet a humorérzék is. (Beviszem a partnert egy társaságba és majd jól elkápráztat mindenkit a szépségével/humorérzékével/autójával/állásával.)
Viszontkérdés:
Mit akar a férfi? Kapcsolatot? Szexet? Vagy kapcsolatot, de ha szex pottyan, az is jó? Miért van az, hogy ha az ember azért nem hagyja magát, mert férfiként nem keltette fel az érdeklődését a másik, csak emberként (tehát inkább a barátság felé tendálna), akkor a férfiakra ez valamiféle ajzószerként hat és akár hónapokig is a nyomában loholnak, hátha meg tudják hódítani?
-------------------------------
Fiú: A férfi alapvetően - csakúgy mint a nők - kapcsolatot akar. Csak - ellentétben a másik nemmel - nálunk 3 zsák létezik, amelybe belehelyezzük a kiszemelt delikvenst:
1, nem kell
2, csak szexre érdemes.
3, komoly kapcsolatra kell, magyarul szerelmesek leszünk a lányba és eszünket vesztjük s egy kicsivel később a házasság révén szabadságunkat is
Mi alapján redszerez így egy pasi? Elsődleges döntő elv a külső: ha nem tetszik, akkor megy a levesbe vagyis az első csoportba. Ha külseje alapján tetszik, de nem tűzeli fel érzékeinken kívül agyunkat is, nem érezzük úgy, hogy a lány a számunkra elérhető top kategória (vagy még annál is jobb) és nem érezzük kellemesnek vele a beszélgetést, nem tartjuk érdekes személyiségnek, nem hozza azokat a tulajdonágokat amelyeket elvárunk egy tartós kapcsolat esetén, akkor jöhet a kis udvarlás(szerű) után a szex. Viszont ha az előbbi tulajdonságokat mind hozza, akkor jöhet a tartós kapcsolat!
Komoly és szex randiknál eltér a külsőről alkotott vélemény is: utóbbinál azért engedékenyebb mindenki, főleg a belefeccölt idő/energia egyenes arányú csökkenése mellett.
A nők valamit nagyon nem vesznek figyelembe: saját magukat! A pasik igazmondásának óriási korlátai maguk a nők. A férfiak sűrűn gondolnak a szexre és sűrűn meg is tennék egy viszonylag felületesebb ismeretségnél is. A nőknél inkább az érzelmek fontosak, nagyon ritka esetben hajlandóak odaadni magukat nélkülük. Ha őszinte lenne egy pasi és elmondaná - jó páran ettől függetlenül meg is teszik -, hogy csak egy kellemes éjszakát akar, akkor a nők azonnal kikosaraznák, (persze, megint csak vannak kivételek, de nem ez a jellemző) így ezeknek a kalandoknak is hasonlóan startolnak neki: komoly udvarlással, ami a célszalag átszakítása után azonnal lelohad.
A visszautasítást követő "loholás" nem magának a visszautasításnak szól: kell az a nő! A pasi elhatározta, hogy megszerzi és tesz is érte: harcol úgy, hogy akár figyelmen kívül hagyja a partner kívánságát is. Mi férfiak mindig célokat tűzünk ki és azért abban a pillanatban minden lehetséges követ megmozgatunk. Ráadásul tudjuk, hogy a nők keze - alapvető ellenszenv kivételével - kitartó udvarlással és a sors kis segítségével elnyerhető, ostromot nem mindig állják ki a tüskés erkölcsi tézisekből, rózsaszín álmokból font és női - folyton változó irányú - érzésekből eredő elhatározásokból összemalterezett bástyák. Több éves "baratságok" dőlhetnek be egy szexxel végződött éjszakából, egy "Na jó, végül is olyan rendes srác" gondolat utáni engedékeny női elhatározásokból.
Ez a "loholás" csak akkor válik feltűnővé és zavaróvá és érthetetlenné, ha a nő nem akarja a kapcsolatot. Mert ha igen, akkor ez természetes, s miután a férfi célba ér, bizony lanyhul az irama. De ha nem kóser a dolog és a nő visszautasítja - aminek a tényleges értékéről nem sokan vesznek tudomást, hisz egy nőnek az a dolga, hogy visszautasítson és ellenálljon -, akkor a férfi viselkedése - folytatva a széptevést -, bizony zavaró és érthetetlen.
Nő és pasi közt egy esetben létezhet barátság: ha egyikük sem vonzódik egy szemernyit sem a másikhoz szexuálisan. Nem hazudva, mismásolva, taktikázva mondja csak az egyik a másiknak, hogy persze, legyünk barátok, hanem mindkét fél csak az embert, mindenféle szexuálitás nélküli személyt lát a másikban. Ezek ritkán adódnak, mert a két nem alapvetően szexuális okokból ismerkedik egymással. Viszont nem zárható ki! Ám ha a feltűzelt érzelmek szakaszában jön a javaslat, hogy legyünk barátok, az sohasem sikerül. Időt kell hagyni - hónapokat tán - s utána újra felvetni, amikor már elmúlt az őrült mókuskerék, a hajszára, hódításra és sértettségre irányuló érzelmek.
Viszontkérdés:
Valóban igaz, hogy a nőket a visszautasítás után is érdemes ostromolni, s a kitartás meghozza gyümölcsét? Szoktak a lányok is a barátság álcája mögé bújva kivárásos taktikát alkalmazni?
(folyt köv)
