Szakaszokra tudom bontani a randijaim minőségét, milyenségét úgy, hogy egy-egy időszakra valamilyen szempont szerint csupa azonos csaj esik. Egy időben csak bankossal, míg máskor kozmetikusokkal hozott össze a net, s volt, amikor csupa ronda, majd csupa gyönyörű, majd megint máskor csak kudarcos ill. sikeres találkozásaim voltak.
Mostanában a még kapcsolatban élő, helyesebben mondva senyvedő, tengő-lengő, hervadozó csajok vannak soron. Társuk ugyan van - de minek -, mert nem tudja kielégíteni jogos elvárásaikat. Egy háztartásban, egy lakásban s mellette találkoznak velem! Mert ez nekik jár...
Következzenek esettanulmányaim a partnerrel rendelkező, mégis a neten egy másik után kutakodó lányokról!

Művésznő: benne a korban, ám még gyermektelenül. Harmincas éveinek közepén - saját elmondása alapján - örül, hogy van mellette egy srác, aki figyelmes, elviseli, szereti, kedves vele és hűséges hozzá. Ugyan nem törekvő, nem rendelkezik határozott életcéllal, saját lakással, tehát egzisztenciálisan nem nyertes fajta. Legnagyobb bűne azonban az, hogy nem akar gyereket, miközben a művésznőnél már tombolnak a hormonok és ketyeg az óra! Gyereket akar, szinte már görcsös módon. Apát keres, de partnere nem vállalja ezt a szerepet. Célozgat neki állítólag, beszéltek is erről, hasztalan. Legalább annyi esze van, hogy nem esik "véletlenül" teherbe!
Szóval mindez feljogosítja, hogy találkozzon pasikkal: ő csak jogos igényeit szeretné kielégíteni, s ha a srác nem hajlandó, majd lesz más!
Persze titokban kell űznie randijait, hisz elhagyni nem meri - ismétlem, örül, hogy van mellette valaki! S ez a kijelentés a saját szájából hangzott el.
Két okból találkoztam vele: kíváncsiságból és anyaggyűjtési célból. Kíváncsi voltam, hogy meddig megy el, mire lesz hajlandó s mindezt milyen formában?
Fontos a bizalom és fontos, hogy gondjainkat megoszthassuk a másikkal, de fura, hogy  már az elsô randin már letámadott problémáival:
- munkahelyet kell szereznie, mert a művészetéből nem tud megélni, alig van fellépése, - a kocsiját is le kénne cserélnie,
- valami célt kellene találnia életének,
- a magánélete romokban és sehova sem vezet: igazából egy olyan férfira vágyik, aki képes nagyon gyorsan megadni neki a gyereket
- egész nap otthon ül és megőrül a takarítástól
Ugyan ráfeszült arcomra a standardmosoly, míg mögötte már csavarodott a szívem, hogy az Isten miért méri rám ezt a sorsot, de talán még így is kitartottam volna.
A kaput végül az tette be, amikor egy héten keresztül várakoztatott, s így sem sikerült olyan időpontot ajánlania sem hétköznap este, sem hétvégén, amikor képes lett volna elszabadulni ura mellől! S mivel szexnek még a közelébbe sem jutottam - ergó nem kaptam meg a jutalomfalatkáim, miközben a szerető státusnak megfelelő negatívumokat mind el kellett viselnem - gyorsan töröltem számát...

A lúzer: fiatal és tapasztalatlan. Mindössze 26 éves banki alkalmazott - a ranglétra alján. Életének második kapcsolatát nyögi 12 hónapja. Előtte kemény 10 évet lehúzott kamaszkorában, épp ivarérésének kezdetén megismert lovagjával, akivel szép lassan ellaposodott "házassága". Szerették egymást, örök hűség és kitartás, de mint minden kamaszszerelem, véget kellett érnie. Rögtön beleszerelmesedett e második - kissé idegbeteg és zsarnok - pasijába, aki mellett hihetetlen szintű megalázásokat visel el:
- együtt élnek srác lakásában, de kulcsot nem kap. Amikor párja elmegy haverozni vagy focizni este, neki is el kell hagynia a lakást, majd éjfélkor kap egy telcsit és mehet vissza.
- fizetnie kell a rezsi felét, miközben a kaját pedig teljes egészében ő veszi és készíti el
- beteges féltékenysége a fiúnak addig ment el, hogy egyszer megtörtént szakítási kísérlete alkalmával a lány autójának fényezése és telefonja bánta
- nem találkozhat a barátnőivel sem, mert balhé tör ki, ám a srác "természetesen" találkozhat az exével
S valószínűleg ezeken kívül még ezernyi más problémával is küszködnek, amihez ez a szegény, érettlen s értetlen lány jópofit vág. Mikor - véletlenül - kapcsolatba kerültem egyik barátnőjével, az szinte megváltóként üdvözölt és könyörgött, hogy mentsem ki ebből a trutyiból! A szülei dettó a megmentőként üdvözöltek abban a véletlenül összefutott 5 percben, amikor hazavittem lányukat.
Nekem viszont semmi kedvem sem volt megváltót játszani, sem a szerencsétlen kapcsolatát katalizátorként szétrobbantani, így azonnal menekülőre fogtam: egyébként sem voltak komoly szándékaim vele, így a "szakítás" - mit szakítás, helyesebben mondva a randevúzgatás megszakítása - nem okozott nagy lelki traumát s legalább a lelkiismeretem is tiszta maradhatott, mert a "szépséges" magánéletét sem kellett szétrombolnom.

A meglepődőtt: Szintén 26 éves, szintén második hosszabb együttélése. Furcsa mód ez is unalmasabb lett az összeköltözés után, mint a kezdeti szakaszban! (Ezen miért csodálkoznak, nem is értem?!) Ahelyett, hogy a boldogság kék madara felrepítette volna az égbe, a szürke hétköznapok unalma, mint kiömlött tinta ráfolyik kedvükre, napjaikra, szerelmükre s kioltotta színüket. A kezdeti randik érdekessége, lopott órák, szeretkezések, a másik személyiségének felfedezése, a különböző tevékenységek "először-csináljuk-együtt" feelingje mind eltűnőben: innentől kezdve együtt vagyunk, együtt töltjük minden esténket és hétvégénket ha tetszik, ha nem, így semmit nem kell kihasználni: értéktelenné válnak e közös percek s hagyhatjuk őket kifolyni kezeink közül.
S ahelyett, hogy a panaszkodás és tespedés helyett megpróbálna tenni a kisasszony valamit, amivel ismét visszalophatja az izgalmat, inkább teret enged a kísértésnek: titokban randizgat. Gyökerestül próbálja kiírtani a problémát: megpróbál azon melegében átülni egyik székről a másikra! Persze közben akurátusan vigyáz, hogy még véletlenül se kerülhessen a padlóra ill. a légüres térbe se!

Az el sem képzelhető sem nála, sem a fenti kisasszonyoknál, hogy ha már kimondatott a kudarc és az elégedetlenség, akkor lépjenek és tegyenek a saját boldogságukért ill. életükért! Nem, maradnak a biztos - de állítólag - pocsék kapcsolatban addig, míg jön egy herceg, aki nem nézve a nehézségeket elrabolja őket a gonosz háziúr (sárkány) panel 10. emeleti toronylakásából s megoldja egész életüket mindössze egy szempillantás alatt - fájdalomtól és mellékhatásoktól mentesen!
Miért nem merik vállalni a rövid magányt egy jobb kapcsolat esélyéért s maradnak inkább ezekben az idő- és lélekrabló totyogásban?