Az ismerkedés, főképp a virtuális vállfaja, nehéz feladat. Az ideális társ, barátnő felkutatása hosszú, sok türelmet és kitartást ígénylő folyamat. Ez abból adódik, hogy sokfélék vagyunk, mint a szivárvány árnyalatai. Jellemünk, szokásaink, ízlésünk, érdeklődésünk eleve behatárolja azok körét, akikkel kompatibilisek vagyunk. Erről a különbözőségről, a "nem illünk össze" kategóriáról senki sem tehet, viszont van két olyan tényező, (melyből az egyik kifejezetten a netes társkeresésre jellemző) amin lehetne változtatni és kudarcok, kellemetlenségek sorának lehetne elejét venni, ha erre figyelmet fordítana mindenki. (A és B ponttal jelölöm ezeket 2 fő részre bontva a postot)


A:) Reális elképzelésünk legyen arról, hogy milyen partnert célozhatunk meg, milyen "szinten" állunk. Konkrét példa: ismerek egy lányt. 25 éves, egyszerű teremtés. Hivatalban dolgozik, szürkén öltözik, unalmasan viselkedik, érdektelen és semmit sem tesz azért, hogy más megítélés alá eshessen. Igaz, értelmes, de ezt kifelé nem mutatja, mert a gátlásai miatt új emberek felé nagyon esetlenek a megnyilvánulásai. Az a típus, akit akkor sem néznének meg, ha végigbukfencezne az Andrássy úton a parkolósávban az autók tetején fürdőruhában. Kikre bukik? Milyen pasik jönnek be neki? Na? Szerintetek? Filmszínészek! De ne gondoljátok ám, hogy hazai színpadi macsókra öblíti a bugyiját! Nem! Neki kéremszépen amerikai szinészek kellenének! Lassan felnőtt nő és Brad Pitt posztere alatt fekszik és kel, egyedül, boldogtalanul. Ha próbálom meggyőzni az ismerkedés fontosságáról, hárít és egy zavart mosolyt ölt magára. Ha mutatok neki egy szerintem helyes férfit, legyint és azt mondja, hogy neki nem jön be. Reménytelen! Irreális vágyai, elképzelései elszigetelik és ahogy eltávolodik a valóságtól, úgy válik egyre nehézkesebbé a "köznapi" fiúkkal való kommunikációja és ismerkedése. (Nem mintha Brad Pitt előtt meg merne szólalni).
Társkeresőkön is nemegyszer olvastam fotó nélküli hölgyektől olyan reglapokat, ahol azt ecsetelik, hogyha én vagyok James Bond, akkor már küldhetem is a jegygyűrűt.... Szívem szerint megírnám nekik, hogyha James Bond létező figura lenne, nyilván arcukat nem vállaló, frusztrált, hisztis, kevés fotós, nem túl fiatal, alig normális nőkre vágyna.:)

A szerk: A lány egyszerűen gyáva, önértékelési gondokkal küzdő és rettentően gátlásos. Nem képes venni a fáradtságot és a bátorságot, hogy vadidegen srácokkal üljön le beszélgetni. Számára ez az egész ismerkedősdi teljesen életidegen - várja, hogy "eccercsak" történjen valami csoda és a legkisebb energiabefektetés mellett belépjen az életébe az igényeit maximálisan kielégítő igazi! Elcseszett, rózsaszínű szobácskájában el van zárva a való élettől, ahol szexuális vágyai ill. társas ösztöne nem elég erősek ahhoz, hogy kilökjék onnan...

Ez csak egy példa a sok közül. Az eltorzult elvárások a fiúkra is igazak. Sok férfitársam oprendszer háttérképén topmodell virít, álmaikban Baywatch sztárokkal futkároznak a kalifornai tengerparton naplementében, de közben épp tegnap kaptak kosarat egy általuk átlagosnak tartott lánytól, vagy maguk utasítottak el olyan lányt, aki amúgy illene hozzájuk.

A szerk: a pasiknál ezek a poszterek és modelles háttérképek egyszerû vizuális élményként is szolgálhatnak s nem feltétlenül jelenítik meg saját maguk által elérhetőnek tartott lányokat!

A túlzott elvárások persze nem csak a külsőségekre vonatkoznak. A fiúk elvárnák, hogy a bombázó külsejű lányok isteni módon főzzenek, legyenek tökéletes szeretők..stb.., a lányok elvárnák, hogy a jóképű fiú legyen gazdag és sikeres, emellett hűséges...stb...Ok, lehet ilyen elvárásokkal élni, de az ideális partner megszerzéséhez le is kell tudni tenni valamit az asztalra...

A szerk: inkább fontosabb, hogy a testi és intellektuális egyezőség esetén képesek legyünk elfogadni a marginális hiányosságokat és hibákat!

Kezdetnek ehhez nyújtanék kis segítséget, know-how-t.

- 1. Először mindenki tegyen rendet a saját fejében. Mérje fel önmagát. Álljon a tükör elé és nézze meg, hogy milyen adottságokat kapott. Utána nézze meg, hogy ehhez képest mit tesz meg, hogy elnyerje az ellenkező nem szimpátiáját, vonzalmát. Hogy öltözik? Mennyire ápolja a külsejét? Milyen háttere van? (Nem a monitoron:) ) Milyen tanulmányokat folytatott le? Hogy teljesít a mindennapokban és a munkájában? Mennyire gazdag érzelmekben? Mennyire képes szeretet, figyelmet adni? Mennyire képes kifejezni, amit érez? Mennyire udvarias? stb...
Megpróbálom ezt kérdőív formájában elétek tárni. Mindenki pontozhatja önmagát egytől tízig.
- Mennyire tartod magad vonzónak? (1-10)
- Mennyire vagy ápolt és mennyire adsz az öltözékedre, stílusodra? (1-10)
- Elégedett vagy a munkáddal, karriereddel, azzal, amit elértél? A képességeidhez mérten mindent megtettél azért, hogy előrébb juss? (1-10)
- "Érzelmi érettség" ?  (1-10)

- 2. Ha a pontozás végére ért mindenki, menjen ki az utcára és üljön le a padra egy olyan helyen, ahol sok pár sétál hétvégén.
Ezek után vegyétek elő a kis önértékelő papírokat, hasonlítsátok össze magatokat a látott párokkal és ítéljétek meg, hogy ki az a típus, akit sikerrel megcélozhattok. Jelzem, hogy az összpontszámon lehet javítani. Talán az ápoltsággal a legkönnyebb kezdeni.
Lehet, hogy ez túlságosan leegyszerűsített kép, de sokan annyira nincsenek tisztában magukkal, hogy csak egy ilyen intenzív terápia segíthetne...

Túlságosan leegyszerűsítettem? Tudom. Hisz objektíven nehéz önmagunkat pontozni és emellett még sokhelyen sántít a példám, de szándékosan fogalmaztam ennyire kisarkítva. Tény, emberek vagyunk, összetett, sokszinű lények és mindenki értékes a maga nemében és biztos valaki ezt meglátja és beleszerethet és tudom, hogy a hölgyismerősömnek is eljöhet a herceg fehér lovon és lehet, hogy a bombanő bekopog az arra vágyó "lúzer" férfi ajtaján, de erre nagyon kicsi az esély. Az ismerkedés nem olyan, mint a Hollywoodi filmeken, hogy a lúzer, szegény, csúnya, állástalan, viselkedni nem tudó, haverokkal közös lógást célul kitűző srácba beleszeret a megfelelô társadalmi státuszú bombázó, csak azért, mert a srác jószívű. Az ismerkedés nem tündérmese, nem a hollywoodi álomgyár szabályai szerint zajlik. A másik adottságai, "pontszáma" fog dönteni, épp ezért akármennyire is könyörtelennek és szívtelennek tűnik a pontozós példám, azt mondom, hogy sok igazság van benne.

Miközben írtam a postot a "hasonló párok esetét" taglalva, az eddiginél jobban megfigyeltem az utcán járkáló párokat és a friss tapasztalataim még jobban megerősítenek, hogy nagyon is hasonló kaliberű, stílusú, külsejű párok találnak egymásra. (Persze, vannak kivételek. Csúnya pasi, nagyon szexi nő, túl fiatal lány feltünően idős pasival..stb.., de ezzel senki se áltassa magát, mert ez egyrészt ritka, másrészt ott többnyire más dolgok vannak a háttérben.)

Én mindig csak annyit várok el a hölgyektől, amennyit magam is tudok adni. Pontosan tisztában vagyok vele, hogy milyen lányokat célozhatok meg, ismerem, felmértem a képességeimet és ennek megfelelően keresgéltem és ennek megfelelő elvárásokat támasztottam. Persze, vannak közhelyes mondások, hogy "add önmagad", és "aki igazán szeret, az önmagadért szeret", de egyrészt ez az ismerkedés kezdeti szakaszában nem igaz, másrészt az ilyen közhelyek mindig jó kibúvók, ha változtatni kéne, csak lusta az ember fia. Ez pont olyan, mint amikor valaki dohányzik és azt mondja, hogy "nem kell leszokni, hisz az üknagyapám is 90 éves koráig élt és napi 2 doboz cigit elszívott"..

B:) A második "kudarcokozó" tényező a deviancia, az elfogadhatatlan viselkedés, a tisztességtelen hozzáállás, a hazugság vagy a néha már elmebajt súroló megnyilvánulások.
Az ismerkedésben az a szép, hogy nem szabályozzák törvények, jogszabályok, mindenki a maga lehetőségei, képességei szerint próbál párt találni. Elvileg mindent szabad és ezt a szabályozatlan terepet sokan arra használják, hogy visszaéljenek vele. Van, aki szándékosan hülye, de van akiből csak a virtualitás arctalan volta hozza ki a pszichopatát.

Két netes "gyöngyszem", akiket volt szerencsém megismerni. Ők már a "hívjuk fel a kiszemeltet mobilon" fázisnál kiakasztottak. A nők és a mobilhasználat amúgy is egy külön történet....

A fülesbagoly:
-A leányzó fülhallgatót használt a mobiljához, mely mint tudjuk arra szolgál, hogy vagy mp3 lejátszóként használjuk a telefont, vagy hogy folyamatosan tudjunk hívásokat fogadni olyan helyzetben, amikor nincs lehetőségünk állandóan a készülék után kapkodni. Nos, Fülesbagoly nyilván nem olvasott használati utasítást.
Soha sem akarta kihúzni a headsetet  a készülékéből, még akkor sem, ha nem tartózkodott a telefon közelében. A készülék - érzékelvén, hogy csatlakoztatva van a headset - azonnal és magától fogadott minden bejövő hívást (köztük az enyéimet is). Többször felhivtam és innentől kezdve ment a reality show, kép nélkül. Hallgathattam, ahogy egy kolleganőjével beszélget, kávét főz, gépel az irodában..stb..(Gyengébbek kedvéért: Fogalma sem volt arról, hogy hívása van) Amikor véletlenül újból sikerült felépítenem a kommunikációs csatornát, úgy hogy ő is aktív részese volt, megpróbáltam lebeszélni erről, meggyőzni, hogy csak akkor kéne a headsetet használni, ha épp zenét hallgat, vagy utólag kéne bedugni, ha  hívása van. De nem! Nem hallgatott rám!
Kezdetben nem adtam fel, megkértem, hogy állítsa át úgy, hogy csak 2-3 csöngetés után fogadja a hívást a telója, így lenne ideje odamenni és feltenni a fülest. Erre kioktatott, hogy ne okoskodjak és hozzáfűzte: Ő így szokta meg és ne gondoljam, hogy majd pont az én kedvemért fog változtatni. Felmerült bennem a kérdés, hogy csak engem tisztel meg ezzel a hülyeséggel? Leteszteltem, hogy erről van e szó. Kikapcsoltam a számküldést, ugyanez történt. Hívtam az irodából vezetékesről, ugyanaz. Rá kellett jönnöm, hogy a színdarab nem nekem szól, hanem ő ilyen. (Bár kiváncsi lennék, hogy a barátai, ismerősei, családja hogy tűrik ezen  szokásait)
Már tudtam, hogy nem fogom többször felhívni, dobtam egy SMSt a sokadik reality fejezet után, hogy keressen Ő, ha akar. Válasz: nincs pénz a telóján. Itt álljunk meg egy szóra: Egy "felnőtt" nő nem képes rá, hogy legalább annyi pénzt hagyjon a telefonján, hogy meg tudjon bárkit csörgetni?
Úgy éreztem, minden lehetőséget kimerítettem. Eredmény? Feladtam. Egy utolsó kísérletet tettem és írtam neki egy mailt.  Megkérdeztem tőle, hogy most akkor mégis hogy  beszélhetnénk, hogy tudnánk az első randit leegyeztetni? Azt mondta, hogy próbálgassam, gyakran hallgat rádiót és ha eltalálom és épp a fülén van a handset, akkor beszélhetünk. .... És itt egy nagy levegő!......Kis szünet........Megemésztettétek? Ő EZT  komolyan gondolta! Nem viccelt! Tényleg nem! Azt hitte, hogy az egész napom az ő hivogatásával fogom tölteni és ráülök a hívás gombra? Tévedett! Végleg töröltem a számát, a mail címét és a "szép emléket".
Ennél az esetnél még netes ismerkedéseim hajnalán voltam, de mai eszemmel már az első epizód után töröltem volna a számát.

A szerk: Szerintem nem volt meggyőződve arról e lány, hogy te vagy neki az igazi. Magyarul: nem tettél olyan benyomást rá a levelezés és beszélgetés alatt, hogy bármilyen gesztust is megtegyen irányodban ill. valóban akarja ő is a kapcsolatot, így ezen egyszerű, lekoptató módszert választotta. Persze hülyén csinálta - parasztosan, tán egy kis flegma beütéssel...

Zsiráf:
Állatorvosira járt. Kedves, szolid, átlagos lány, legalábbis fotó alapján. (Szintén kevés fotós típus)  Pár környi levelezés után megírta a mobilszámát. Nem tétováztam, azonnal felhivtam. Első kisérlet. Többször kicsöngött, de semmi. Pár órára rá, újra kicsöng, kicsöng, kicsöng, de semmi. Másnap újra csörög, de semmi. Hamarosan jön egy SMS a számról a következő tartalommal. "Bocsi, de inkább SMSezzünk. Ok?" Én. : "Nem egyszerűbb telefonon? Gyorsabb és szeretném hallani a hangod." Lány: "Ne haragudj, de nem fog menni. Nem nagyon szeretek idegenekkel beszélgetni". Ismét egy szitu, ahol eszembe jutott, hogy talán kész átverésről van szó? Valaki direkt szivat a haverok közül? Egy vírus terjed, mely krónikus elmeháborodottságot okoz? 
Amikor kérdőre vontam, azt a választ kaptam, hogy értsem meg, hogy ő gátlásos és félénk. Ki gondolta volna? Viszont akkor minek regisztrál egy netes társkeresőbe? Ha a telefonálás probléma, hogy viselkedne a randin? A4-es papírra írkálnánk a kérdéseket, válaszokat? Mutogatnánk? Netán a randin is SMSezgetnénk egy ínhüvelygyulladást megcélozva? Randi: törölve.

A szerk: valóban vannak éretlen és határozatlan lányok dögivel a társkeresőkön. Félnek - persze fogalmuk sincs mitől - ismeretlen számukra még teljesen eme metódus, így próbálnak kényelmes és maguk szerint veszélytelen módszert választani a lovag megtalálásához. Nem mindenkinek evidens és természetes dolog vadidegennel elbeszélgetni, találkozni és randizni. S amíg ezzel nem rabolja más idejét s szívja le energiáit, addig nincs is gond. De abban a pillanatban, amikor igen is, nem is módon megpróbál valamit, mert hirtelen elfogta a hév, de már tán visszakozna, amikor saját lüke medusát erőlteti s nem ő próbálja meg felvenni a standard etikettet, akkor bizony hibát követ el! Mindegy: felnőtt embert nevelni, rávenni valamire, meggyőzni nem lehet vagy nem is érdemes - valóban egyszerűbb hagyni a fenébe!

A két példa remélem hogy világossá teszi, hogy mi a problémám. Az ismerkedés amúgy is nehéz, időnként darálós terepén a kapcsolatfelvevő levéltől a személyes találkozóig meg kell adnunk minden segítséget a másiknak, hogy lehetőleg gyorsan, könnyen, simán jussunk végig a folyamaton. Egy általam jónak vélt forgatókönyv:
- Kapcsolatfelvevő levelet elküldöm.
- Érkezik egy pozitív, érdeklődő válasz.
- Kölcsönösen -külön kérés és nógatás nélkül - küldünk jópár, friss, megfelelő méretű és minőségű fotót egymásnak.
- Elindul egy levelezés vagy chatelés, ahol pár beszélgetés után telefonszámot cserélünk
- Erőfeszítések nélkül el tudom érni a hölgyet telefonon és ha épp nem tudja felvenni, de látja utólag, hogy kerestem, visszahív.
- Egyeztetünk egy randit és mindenki legalább nagyjából tudja, mire számíthat a képek és a beszélgetés alapján.

Ha a fenti folyamat bárhol elakad, vagy nehezen jutunk el a következő pontig, akkor jobb, ha hagyjuk a fenébe az egészet. Konkrétan:

- Ha valaki nem küld magától, vagy kérésre képeket, valószínűleg van mit rejtegetnie. Teendő: törlés.

- Ha valaki küld fotókat, de elégedetlenek vagyunk a méretével, minőségével és a 21. század technikai hátterét is ismerve azzal indokolja az 1*1-es méretű fotót , hogy "csak ez van", akkor azonnal szakítsuk meg az ismerkedést.

- Ha már láttunk ugyan fotót, elindul az ismerkedő levelezés, vagy chatelés, de a lány nem akar egy hét után sem telefonszámot adni, szakítsuk meg a levelezést, chatelést és az egész ismerkedést.

- Ha kapunk ugyan telefonszámot is, a kép is megfelelőnek tűnik, de a sokadik telefonálási kisérletünk is kudarcra van ítélve, töröljünk és felejtsünk!

Egyszerű mint az 1*1. A gyors, zökkenőmentes kép és telefonszámcsere, majd a korrekten, gyorsan leegyeztetett és megtartott első randi még messze nem garantálja a sikert és a boldogságot, de legalább segítettünk egymásnak, hogy a virtuális ismerkedés amúgy sem egyszerű világa, ne legyen még nehézkesebb és bonyolultabb.

Őszintén, magunkat nyíltan vállalva, sok kitartással vágjunk bele és a siker előbb vagy utóbb garantált, de nem árt, ha a "hozott pontok" száma kellően magas.