A szerda esti rádióműsor (Rádió Q, 99.5, 22:00-24:00) illusztris vendége volt egy igen neves, szakmájában magát az első 3-ba soroló táncoslány, Roxy Blond.Ott nem volt idô mindent átrágni a témával kapcsolatban (sztriptíz és erotika), így maradtak bennem kérdések és gondolatok, amiket most leírok s szívesen veszem minden kedves olvasó véleményét.
A két órás beszélgetés alat letni kell, ugyanis feltétlenül szükséges hozzá egy veleszületett exhibicionizmus, magamutogatás és egy olyan test - ellentétben a vendég állításával -, amire igenis büszke lehet, ami vonzza a férfiak tekintetét. Ha valaki már szégyenkezés nélkül ki mer állni vadidegen pasik elé és felkelti az ösztönöket (és nem közröhelyt kelt), akkor nagy eséllyel indul a pályán. A tánctudás, a műsor, a csípő mozgatása szinte már mellékes ill. inkább egy plusz dolog az alap mellé, színesíti, profibbá teszi az egészet. De ha szégyenkezés, zavartság látszik a lányon/fiún, ott nem segít semmi belevert fortély vagy trükk, bukik az egész!
Mennyire becsülendô ez a tehetség, mennyire értékes, mennyire számítsuk mûvészetnek? Manapság már a pornóiparnak rendeznek külön gálákat - gondoljunk csak a pornó Oscarra -, így joggal feltételezhetem, hogy a meztelenség már elfogadott: a kefélés megörökítése pedig értékelhetô, súlyozható és díjazható. Már nem rejtegetjük ezeket a filmeket és terjesztjük sutyiban, hanem szereplôi-készítôi hírességek, mondhatnám sztárok. Így ha ezek a durva "filmek" már "mûvészeti alkotások", akkor a jóval gyengébb sztriptízt is hívhatjuk annak?
A riportalany magát Magyarországon az elsô háromba sorolta - vajh, mi alapján? A fantázia, a showelemek kifinomultsága, ötletessége a döntô avagy a belülrôl áradó vadság? Ahogy a mûkorcsolyánál is külö pontozzák a technikát és a mûvésziességet, ugyanígy itt is számít az erotika, a ribancság mellett a kosztüm, a zene és a sztori? Mi a siker mértékegysége: adott idô alatt elért egységnyi merevedés? A hipp-hipp-hurrák száma a 20 perces mûsor alatt?
Tanfolyamokat is tart háziaszonyoknak, akik lapos szexuális életüket szeretnék helyretenni azzal, hogy "csinálnak otthon sztriptízt". Hm. Ha nem jön belülrôl, ha nem tudja az asszony otthon vágyát átfordítani egy erotikus táncba, akkor ezt meg lehet tanulni, hogy ôszintén átjöjjön minden s ne legyen a narancsbôrôs fenék és combi, a szégyenlôség inkább röhejes, mint vágyat keltô? Véleményem szerint a vetkôzés pár - tanfolyamot nem igénylô, inkább csak 1-2 mûsor véginézését kívánó - trükkel megtanulható. Sokkal erotikusabb és vágyat felkeltô dolog lehet pl. a hastánc elsajátítása. A sokat mutató és sokat elrejtô ruhában lejtett tánc, az a speciális csípômozgás inkább rabul ejt, mint egy ilyen mozgáskultúra nélküli - számomra mindenféleképp esetlen - vetkôzés. A nô kisugárzásának titka a tánc: ahogy a riportalany is elment egy tánctanárhoz és magtanult járni, mozogni - s habár ô ezt lényegtelennek ítélte s elhanyagolhatónak - én ezt tartom a legfontosabbnak! A salsa, a hastánc, a tangó: mind-mind hihetetlenül erotikus mozgást kölcsönöz a nônek! Lehet, hogy a lányok számára kötelezôvé tenném a tornaórák helyett-mellett, a társastánc oktatását is! (Valószínûleg sokkal szívesebben járnának arra, mint futkorászni és bordásfalat mászni!)
Vajon segít egy nônek a sztriptíz-tudás, a mozgáskultúra, a tánctudás, s az ebbôl eredô magabiztosság abban, hogy felszabadultabb legyen az ismerkedésben és az ágyban? Biztosan! Mennyire lehet ez fontos az életben: boldogabbá válnak ettôl a nôk, a párok, a kapcsolatok? Igen! Boldogabbá válik ettôl az ország? Biztosan! Sokkal több mosolygosabb, vidámabb, közvetlenebb ember lesz az utcán? Naná! Akkor kérdem én - ha megállapodtunk, hogy ez a tudás (min. a tánctudás, de akár a többi leírt is) - milyen pozitív erôt, önbizalmat, kisugárzást és áttételesen örömöt ad, akkor miért nem okítják ezt a fiataloknak????
Javaslom: az elavult, poroszos tornaórák helyett gondolkodjanak el végre az illetékesek, hogy a zsákbafutás és zsámolyugrás helyett a középiskolákban igenis oktassanak ilyen kellemes dolgokat is a jövônk érdekében, hogy 1-2 generáció múlva ismét jókedélyû nép lehessünk!
