Társkeresés, ismerkedés – csináljuk „modernül” a modern időkben és a modern közegünkben!
Ha túlvagyunk az első lépéseken, mint a netes reglapok alapján célpont(ok) kiszemelése, skype/msn/telefon és megvan a kellő szimpátia egy randihoz, nem biztos, hogy a szokásos (rutinos játékosoknak már-már unalmas) kávéházi/éttermi látogatásokat kell erőltetni. Nem mindig egy beszélgetésből tudsz a legtöbbet levenni kiszemeltedről - átvitt értelemben – gyakran a közös mozgás vagy a tevékenységek többet megmutatnak a másik valódi énjéről; különösen, hogy eleinte mindenki hajlamos szerepet játszani, jófejebbnek, lazábbnak, humorosabbnak, szexibbnek, temperamentumosabbnak, érzékibbnek stb. mutatkozni a valóságnál … Bár értő figyelemmel szemlélve az eseményeket egy presszós rendelés is nagyon informatív tud lenni, különösen a férfiak figyelmességére, udvariasságára, jólneveltségére vonatkozóan, lányoknál meg, ha más nem, a lehúzási hajlam, a sznobság vagy a döntésképtelenség kerülhet felszínre pár perc alatt.
Sorra veszek egy-két helyszínt és programot, aminél jó esetben sokkal közelebb kerülhettek egymáshoz, mint akár egy több órás beszélgetés révén (hogy a moziról már ne is beszéljünk).
Szabadtéri andalgás – tér. A legtöbb ember nem tudja eléggé elengedni magát, ha zárt helyre kényszerül. Elfoglalja magát a „milyennek akarok látszani” kérdéssel, nagyon szórakoztatni akar, nagyon beszélgetni akar, szerepel. Túlságosan izgató vagy épp zavaró lehet a másik intim közelsége, fürkésző tekintete, küzdhetünk saját végtagjainkkal, arcberendezésünkkel, hogy hogyan is keltsünk jó benyomást – hogyan üljünk a széken és mit csináljunk, ha kényszeresen a poharat vagy az étlapot babrálják ujjaink. S ha nincs meg a kölcsönösen laza, elengedett hozzáállás és a társalgási képesség és készség, bizony a nagy csöndek irdatlan frusztrálóak lehetnek, tönkre is tehetik a találkozást, pedig más körülmények között lehet, más benyomás alakult volna ki a partnerről – ha nem mindketten „megfelelni” akartak volna. Ezzel ellentétben, ha egymás mellett a természetben sétálunk, meg-megnézzük a tájat, embereket, elszaladó kocogókat, odarohanó kiskutyákat, hangoskodó gyerkőcöket, felveszünk egy kavicsot vagy gesztenyét, netán egy vadvirágot szakajtunk a kedvesnek – megannyi téma és pillanat, ami segítheti a beszélgetés fonalát. Sokaknak segít, ha nem kell a másik arcába néznie egyfolytában, ha nem kell állnia a másik tekintetét, s szabadon, el-elmerengve fejtheti ki gondolatait a világ nagy dolgairól vagy érzéseiről. S mindemellett adva van a másik intim közelsége, a keze szinte adja magát, hogy megfogjuk, időnként megállhatunk egy ölelésre ha már tart ott a dolog – s mindezt a pincérek, ajtónyitások, zene vagy alapzaj, cigarettafüst és egyéb zavaró körülmények nélkül. Természetesen a csönd, ha így is kialakul és kínos, akkor konstatállni kell, nincs igazán mit keresni egymásnál.
Squash – klassz sport. Nem csapatsport, ahol megosztanád figyelmed, s nem egyéni, ahol magaddal vagy elfoglalva. Nem fáraszt annyira, mint a futás, ahol levegő után kapkodva igencsak akadozik a szóváltás. Viszont óriási előnye, hogy mozogsz, hogy pörögsz, hogy randi létére nem fogod kidobott időnek érezni akkor sem, ha nem lesz a kapcsolatból semmi. Persze csak akkor, ha a másik nem totál kezdő, bár annak is megvan a maga bája, ha kedvesen az ütőtartást vagy a labda feldobását kell elmagyarázni illetve elmagyaráztatni (intim közelség egészen véletlen érintésekkel). Nos a squash-ban minden kiderül a sporttársunk valódi énjéről, ha kellően bepörgött a játék. Milyen erős a küzdési vágya és versenyszelleme, hajlandó-e „játszani” vagy itt is csak a külsejével van elfoglalva, milyen az alaptermészete, mennyire temperamentumos, hogy éli meg a kudarcokat, mennyire káromkodik, hogy tud örülni a sikerének, mennyire játékos természet és mennyire „gyilkolja meg” a játékot, mennyire akar alázni és mennyire fair. Nagyon tuti egymásba futásokat és öleléseket produkálhat a játéknak az a természete, hogy egy térfélen játszol ellenfeleddel (ellentétben a tenisz/tollas/ping-pong esetével). Emellett az izzadságról se feledkezzünk meg – tudományosan igazolható tény, hogy a friss izzadság szagát csak akkor érezzük kellemetlennek, ha a másik feromonjai úgymond nem jönnek be – ezesetben a kémia nem fog működni, felejtő a dolog, legalábbis komoly célokra nézvést.
Biliárd – szórakozóhelyek ásza. Jó esetben van némi tudás mindkét fél esetében ahhoz, hogy ne csak az egyikük lökdösse le a golyókat. Ha mégse lenne, hááát – itt sem kell hosszan ecsetelni a hátulról jövő átkaroló hadműveletben rejlő lehetőségeket, amellyel a helyes dákófogás tanítható. Az egész játék a verbalitással kombinálva egyenes utat jelent a másik szexualitásának feltérképezéséhez, kellően bő szókinccsel és humorral felszerelkezett játékosoknál kifogyhatatlan témát adva a csevegéshez. A bepucsítások és dekoltázsmintavételek révén a testi adottságok sem maradhatnak rejtve persze, de azok a lehető legpikánsabban kerülnek tálalásra, nem dőre pőreségükben, mint a strandon. A játék elég hosszú ahhoz, hogy a squashnál felsorolt alaptulajdonságok is megfigyelhetőek legyenek, mint a küzdőszellem, a hibák és sikerek kezelése, viselése, a feladásra vagy önteltségre való hajlam. S elsősorban a játékosság és a humor, ami hosszú távon elengedhetetlen egy jó kapcsolathoz. (A bowling vagy a darts is hasonló sok tekintetben, de a tér nagyobb, a cél távolibb és a biliárdasztal adta közelség, a dákó miatti csíntalanság mind-mind hiányzik belőlük.)
Múzeum és kiállítás – kultúra és látvány. A színházakkal, mozikkal, koncertekkel ellentétben nem csak utólag nyújt lehetőséget a látottak/hallottak megtárgyalásához, de azon melegében is. Az élmény felszínre hozhat spontán asszociációkat, véleményeket, világlátást, érzéseket és előítéleteket, nem is beszélve a másik tájékozottságáról, általános műveltségéről. Jól kérdezve (NEM zavarba hozva vagy vizsgáztatva!) és odafigyelve a másikra – különösen egy izgalmas, rendhagyó látvány esetén – több és mélyebb benyomást szerezhetünk a másikról, mint a sztenderd kérdőívvel, mint „hol lakol és mit dolgozol…”. Itt kevésbé a test vagy az erotika van középpontban, inkább az elme és a lélek, ha ezekre szeretnénk koncentrálni. A humor - természeténél fogva - itt is belopakodhat a társalgásba, de az is nagyon informatív lehet, ha a másiknak sosincs véleménye, vagy mindig megegyezik a miénkkel. Az ízlés nem műveltség kérdése, ahogyan a vélemény sem – a látottak ránk gyakorolt hatásáról beszélni pedig mindenki tud (noha a kifejezőkészség már tanuskodhat az intelligenciáról), nincs is ennél egyenesebb út a benső világ megismeréséhez – nem hiába használják a pszihológiában is a képi asszociációs módszert.
Közös főzés – trendi program. Egyesek már szervezett programként is találkozhattak ezzel a rendkívül egyszerű ötlettel, amit minden további nélkül valamelyik fél lakásán is le lehet bonyolítani, - de vannak már éttermek is, amelyek adott időpontokban helyiséget és hozzávalókat is biztosítanak - készítsük el a közösen elfogyasztani szándékozott eleséget magunknak, ízlésünk és ügyességünk szerént. Nos partnerünk háziassága természetszerűleg ki fog derülni a főzős-játék alatt, de alapvetően nem boszorkányos séfek versenyére számít egyikünk sem, ha egy ilyen programra gondol. Jó-jó, ha már a tojásfelverés vagy zöldségpucolás is gondot okoz, ott el kell gondolkodni, hogy a jövőben sem lesz ez másként. Ezek ugyanis gyerekkorban tanult dolgok, ugyanúgy, mint az ágynemű felhúzása. Ha nincs meg a tudás 20 éves kor körül, nem is lesz soha. Ott alapvető nevelési, szocializálási kérdések vetődnek fel. A háztartás körüli teendők tehát jó eséllyel ránk maradnak egy jövőbeli kapcsolat esetén, amennyiben párunk ezen a programon csúfos kudarcot vall (de hát lehet a másik… eszét is szeretni…). Azzal együtt a közös kóstolgatás (borral készült ételek előnyben), a tűzhely körüli sürgés-forgás, a leégő vagy elrontott kaja fölötti összevihogás, az ízesítés kapcsán folytatott eszmecserék jó alaphangulatot teremthetnek, a kulináris élmény pedig már önmagában jó (bár menüválasztásnál célszerű a realitás talaján maradni a későbbi kínos és költséges kudarcok megelőzése érdekében). Az esetlegesen ízletesre sikerült vacsora elfogyasztása során pedig, további bormennyiség felhörpölése közben, folytatható a másik közelebbi megismerése.
Fenti tippek sora még bőven folytatható lenne, de ne szabjunk határt kinek-kinek saját lehetőségei és fantáziája előtt.
