Virtuális társkeresés

Mi végre hoztam ezt a blogot létre? - vetődik fel az átlagban ez a kérdés, főleg azokban, akik a virtuális társkeresést még úgy mélységében nem is próbálták ki. Bonyolult feladat önmagában is magunk mellé társat találni. A modern - szabadságtól terhelt - világunkban az emberek nemhogy közelednének egymáshoz, hanem a maguk kis mikrokozmoszait kialakítva - mint egy óriáscsillag felrobbanása után megmaradt apró, szakadt részei - távolodnak egymástól. A bizalmatlanság megakadályozza a régi formák, tradiciók, helyek hatékony mûködését s mindenki próbálkozik azzal, amit jónak gondol. Jó esetben. Mert vannak olyanok is, akik munkájukból és hobbijaikból kiindulva nem nagyon járnak idegen emberek közé és szûkös baráti körükben már nem találva senkit inkább megbékélnek a helyzettel és várnak a csodára: hátha a jószerencse eléjük sodor valakit. Vagy igen vagy nem. S aztán ebbôl születnek a rossz, megalkuvós házasságok. De szerencsére vannak, akik viszont hajlandóak aktívan is tenni magányuk megszüntetésért, méghozzá a technika legújabb vívmányának igen kényelmes módszerével: online társkeresôkbe jelentkeznek be. A mód kényelmes, mert otthoni karosszékbôl is mûvelhetô, kockázatmentes, mert a visszautasítás nem oly sértô, megalázó, mint pl. egy szórakozóhelyen, izgalmas, mert egyszerre részegítôen nagy számú delikvensbôl választhatunk, olcsó, mert a havidíj még mindig gazdaságosabb, mint bármilyen rendezvényre a belépô, tehát sok szempontból egy igazi jótétemény: DE NEM CSODASZER! Valójában ez is az élet leképezôdése, s itt is elôfordulnak bunkók, megtévesztô emberek, szórakozni-másokat átverni akarók, dilisek, lelki betegek, félrelépôk, mûveltek és mûveletlenek, érdekesek és unalmasak, lúzerek és nyerôk, szépek és nagyon csúnyák, kíváncsiskodók és rákattantak: miért is lenne ez jobb, mint a való világ, ha a szereplôi ugyanazok?! Viszont - ha valaki már gyakorlatra tesz szert, jó emberismerô, akkor itt ki tudja szűrni azokat, akik a negatív kategóriába tartoznak, akiket széles ívben el kell kerülni! Ebben a blogban próbálom majd összeszedni mindazt, amit eddig tapasztaltam, hogyan kell jó, informatív adatlapot készíteni, honnan tudhatjuk, hogy melyik adatlap kamu, NETikett, lúzerek és nyertesek, képek elemzése, levelezéstôl a randiig, társkeresô oldalak rangsora és sajátosságaik, kik és miért szórakoznak, biztonság, jó elsô levél, stb.... Szívesen veszem majd a hozzászólásokat, amelyek egyrészt majd árnyalni fogják a képet, másrészt remélem, a beküldött történetekkel szórakoztatva lehet megmutatni a netes ismerkedés hasznát, létjogosultságát, eredményeit és esetleges buktatóit, hogy a jogtalanul illetett negatív kritkát és indoklatlanul rárakodott - "Te miért itt ismerkedsz, hiszen te tök normális vagy?!" - értetlenkedést valami jobbító szándékú és hasznos kritikává, javaslatokká fordíthassuk.

Régi idők társkeresője

2009.03.11. 11:25 Line24

Az utóbbi pár évben magánéletem fő csajozási helyszíne a virtuális tér volt, alanyai pedig a különböző társkereső oldalak által felvonultatott leánysereg tagjai. Volt lehetőségem és időm is, hogy körülnézzek odafent és saját bőrömön tapasztalhassam, hogyan is működnek. Leveleztem rengeteg nőneművel, sokkal találkoztam és sikerült hosszabb-rövidebb kapcsolatot kialakítanom egy részükkel. Messzemenő tapasztalatokkal gazdagodhattam e speciális területről, de legfőképp a hölgyek lelkivilágáról. Nem állítom, hogy mindent jól csináltam, hisz párszor töketlenkedtem, mert nem vagyok egy született Casanova, nem vagyok tévedhetetlen, de azt állítom, hogy többségében - önhibámon kívül - bizony negatív élményekkel lettem gazdagabb.

Meglepett az a fokú szerencsétlenkedés, gonoszkodás, "átverés-özön", "kivagyiság", egymás leszarása, lelki eltiprása és semmibe vevése, ami mostanában kezd eluralkodni. Közel 8 évvel ezelőtt is volt szerencsém kipróbálni, így van összehasonlítási alapom. Amikor a legutóbbi körömet elkezdtem, kvázi az ezredforduló környékén szerzett élményeimre alapozva, lelkesen és nyíltan vágtam bele. Hiba volt! Brutálisan megváltoztak a szabályok, a regisztráltak összetétele illetve az egésznek az értelme, célja. Elszaporodtak a szemét alakok és jelenségek. A faszukat elküldő "valakik" csak egy csekély bosszúságra okot adó részei ennek...

Az internet kezdetén csak kevesen fértek hozzá. Kiemelt, (az élet által) válogatott társaság tudta csak használni: kvalifikált munkája okán a munkahelyéről, tanulmányai miatt egyetemről és kollégiumokból, magasabb keresete miatt otthonról. Akkor még nem létezett ennyi net-cafe, az eléréseket nem osztogatták potom pénzért a telefon előfizetések mellé, nem is volt ennyi számítógép sem talán. Magyarul, akinek volt, az örült a lehetőségnek és örömmel fedezte fel a kiberteret. Talán eszébe sem jutott, hogy visszaéljen vele, hogy a többi usert szándékosan félrevezesse avagy ezt vele tegyék!
A társkereső oldalak társasága sem cél nélkül regisztrált: igazi szándék vezetett mindenkit. Nem a kipróbálom, nem a "tök-mindegy-mit-is-veszíthetek", nem a kockázat nélküli szívatás lehetősége vitt fel embereket a társkereső oldalakra: szinte egy kivételesen jó dolognak lehettek a részei, egy kivételes - akkor még sok ember elől elzárt - szolgáltatásba léphettek be. Az oldalak üzemeltetői is ingyen adták a tagságot, talán őket is a kísérletezőkedv lelkesedése hajtotta, s csak később csillant meg szemük előtt az anyagi gazdagodás lehetősége.
Tehát társadalmunk képzettebb része jutott hozzá 2000 körül a nethez. Így nem okozott problémát, úgy mint manapság a sokszor primitív stílus, a "hejesirás", a kitöltetlen adatlapok tömkelege. A nők nem kaptak "Jössz dugni, gecó?" tartalmú bemutatkozó leveleket. A nők önbecsülése vagy a vérnyomása nem szállt el a százával érkező levelek hatására. A pasik nem botlottak bele kamu képeket tartalmazó adatlapokba vagy kislánykák fehérneműs fotóiba.
Apropó képek! A digitális fényképezőgépek ára is még az egeket verdeste akkoriban. Ennek következményeként a fotós adatlapok száma 1-1 társkeresőn ujjainkkal is megszámolható volt. Igazi vakrepülést, igazi vakrandikat kellett akkor lebonyolítani - jobbhíján! Ám mégis sikeresebbek voltak az akkori társkeresők - vajh, miért?
A csalódottság ezzel az egésszel kapcsolatban kezd általánossá válni. Akkoriban még nem olyan nagy igényekkel vágtunk bele, talán játéknak tekintettük. Manapság már - pláne ha fizetünk is érte -, akkor szolgáltatásnak hisszük: sokan vannak fent, manapság már szinte mindenki kipróbálta, nem olcsó a havi tagság sem, így miért ne találnánk meg szinte azonnal a tökéletes partnert?! Mindenki korrekt és őszinte viselkedést vár el, miközben ő maga sem tud az lenni minden esetben. Mindenki azonnali sikert vár el, holott mi a garancia és esély minderre? Mindenki felturbózott elvárásokkal vág bele, de miért lennének itt jobbak, mint amúgy magában a társadalmunkban? Mindenki mást keres és máshogyan: ki lazán, ki görcsösen, ki a külsőt s van aki a lelket és intelligenciát akarja, van, aki a pénzt és van, aki a lelki biztonságot, van, aki azonnal találkozni akar s van, aki csak hosszas levelezés után, van, akit már átvertek és van, akit még nem, van, akilehazudja a csillagokat is az égről, hogy szexelhessen, s van, aki szeretne nagyon szerelmes lenni!

Anno nekem a második - vakrandimon - sikerült belebotlanom abba a nőbe, akivel aztán négy évig lehettem együtt, akinek megfogott a külseje, akinek megragadott a személyisége. Aztán jött ez az új korszak, a zavaros, az önző: majdnem 100-szor ennyi randevúmba került, hogy ismét megtalálhassam azt, akit már régóta elképzeltem magamnak! Többen vannak már fent, de a több nem jelent jobbat. Most a kis patak hordaléka helyett, egy hatalmas folyam köveit kell mindenkinek átmosnia ahhoz, hogy megtalálhassa a maga igazi aranyát! Ehhez sok idő, energia, lelkierő, kitartás kell, de nem lehetetlen, csak küzdelmesebb, mint anno...

17 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fvtr.blog.hu/api/trackback/id/tr68874945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Oi va voi 2009.03.11. 15:11:40

Tökéletes körkép, mint "szenvedő alany" minden sorával egyetértek.
Nekem egyre sűrűbben jut eszembe az egyik Quimby nóta: szívek szemétdombján kapirgálok, szeretni Istenem milyen nehéz...

Azt pedig még elkeserítőbbnek tartom, hogy ugyanez a keresztülgázolós, semmibevevős stílus vesz körül minket mindenhol: utcán, metrón, munkahelyen.

bagolybagoly 2009.03.11. 16:30:43

Bár tíz évvel ezelőtt se tettem, és most se követtem el társkeresőbe-regisztrálást, az itteni kommentek alapján úgy gondolom, valószínűleg maximálisan igaza van a szerzőnek.

Te jó ég, hogyan is tudott csajozni digitális fotó nélkül, mikor minden ötödik hozzászólásban arról van szó, hogy de nemvót fotó, de kűgyé fotót, de régi, de nem jó felbontású, kicsi, megegyébkéntis hogynézki mitképzel.

Ha őt, mint férfit is megtisztelik a faszfotókkal, képzelem, mivel lehetnek tele a női reglapokra "százával érkező levelek".

hangászsün 2009.03.11. 16:49:13

Nekem is volt ilyen korszakom anno, egyetemről volt elérésem, és ott még inkább csetelés folyt 96ban amikor kezdtem. És tévedsz voltak azért már szkennerek, meg fotók, én is szkenneltem be magamról pl. Ja és voltak már akkor is magukat nőknek kiadó szórakozó pasik... persze elég ritkán de voltak, de akkor ez még nagyon új volt... és izgalmas, vakrandival képküldözgetéssel, és igen azóta nagyon nagy változáson ment keresztül a világ sajnos!

GatyaPityu 2009.03.12. 21:06:47

De jó cikk... Sajnos igaz. Manapság már a putrisoron a cigók is hozzáférnek a nethez - meg is lett az eredménye, ahogy azt a cikk is írja.
A fénykép dolog is sajnos valós probléma volt akkoriban ahogy írja a levélíró.
Az viszont hogy az ember a fizetős társkereső oldal használatakor a pénzéért cserébe elvár bizonyos színvonalat, nos szerintem ebben nincs semmi kivetnivaló, sőt, teljesen jogos elvárás. (Én jómagam éppen ezért nem is vagyok hajlandó fizetni online társkereső oldal használatáért mivel jól tudom, hogy sosem lesz képes a pénzemért cserébe adni nekem egy fizetős oldal, mint amibe nekem kerül az oldal használata - értsd: a kamufotós, komolytalan, szórakozni vágyó illetve levélre válaszolni nem hajlandó egyedeket még a fizetős oldal sem szűri ki).
Mondjuk azért azzal vitatkoznék, hogy a csajok akkor sem kaptak obszcén leveleket - tudom, mert régóta tagja vagyok egy 2001-ben indult, ma is létező de kissé megkopott fényű társkereső oldalnak, ahol van fórum is többek között olyan topic-kal ahová az obszcén, trágár leveleket teszik be a felhasználók (elsősorban a lányok), és már akkor sem volt üres a topic. A net jellege miatt létezik ez a jelenség, vannak emberek, akik kihasználják a névtelenséget és arctalanságot a trágárkodásra, mert annyira infantilisek, hogy ettől érzik jól magukat (valós IRL életben persze kussolnak, mert jól tudják, hogy egy ilyen "Jössz dugni, ribi?" típusú beszólásért esetleg kiverné egy vagányabb csaj az illető összes fogát, ezért emberkednek inkább a neten).
Egyébként kár, hogy így el van cseszve ez az egész az emberek fejében a netes társkeresést illetően - mert amúgy nagyon jó módszer lenne, lehetne azok számára akik munkájuknál, kevés szabadidejüknél fogva nem igazán tudnak vagy nem akarnak más módon ismerkedni, és ilyen módon olyan emberekkel is lehetőség nyílik a kapcsolatteremtésre, akikkel egyébként sosem találkoznának a valós életben net közreműködése nélkül.

nitro1 2009.03.12. 23:08:16

Nekem kb. egy év után sikerült így találni valakit. Igaz, csak egy hónapja vagyunk még együtt. Az is vicces, hogy egymástól kb. 100 méterre lakunk. :-D

Rusznák Tamás · http://probona.hu 2009.03.13. 00:08:26

Én a neten találtam meg a feleségemet, igaz vagy 8 éve, elsőre. Amúgy, noha kicsit "tankönyvízű" a post, de alapvetően helytálló. Ezért csináltam egy valóban ingyenes netes társkeresőt. :) Ahogy látom, van még sok, hasonló. Talán, ahol kisebb a "tülekedés", még szelídebb a hangulat...

Danny McCoy 2009.03.15. 11:47:50

Jó ez, de azért gáz hogy mindig te vagy az áldozat, meg önhibádon kívül történnek a dolgok.

Hidd el, ugyan ez meg van a másik oldalon is.

Mutogassunk egymásra és gyűlőlködjünk.

Vagyis ti, aki teheti inkább éljen :-)

Danny McCoy 2009.03.15. 11:52:21

@hangászsün: Régen fotó nem volt. Helyette az volt kb. a nyitó kérdés, hogy szia hol laksz, hogy nézel ki cm/kg? (férfiak kérdezték ezeket, nekik sokkal fontosabb). te leírod és elképzelik az álomnőt, ergo tuti bukta. A fénykép persze az is tud csalóka lenni, de mégis szab a képzeletnek egy határt.

Annika 2009.03.17. 19:19:52

Lehet, hogy én nem vagyok elég türelmes, kb. hat hónapnyi próbálkozás után, kezdem feladni... :( Több randim volt, kisebb kapcsolatok is bontakoztak. Aztán legutoljára majdnem 3 hónapig messengereztem napi szinten egy három(!) gyerekét egyedül nevelő apával. Minden "tökéletes" volt, azt hittem, hogy tényleg megtaláltuk egymást. Aztán randi előtt visszavonulót fújt... nem tudom miért.
Ennek vajon mi értelme van, volt?
Azóta is fenn van a társkeresőn, én egy másik nick-kel megkörnyékeztem, faggattam egy kicsit a nőkről. Hát gyakorlatilag az ellenkezőjét írta, mint amit nekem 3 hónapig előadott.
Játszott. :(
Vajon hány nővel teszi ezt meg? És miért szórakozik, de nem csak ő hanem sok más férfi és nő is a másik ember érzelmeivel?

nitro1 2009.03.17. 19:57:36

Minél hamarabb találkozó.

GatyaPityu 2009.03.18. 09:30:22

@Annika:
Lehet, hogy férje is van neki, és csak unatkozik, szórakozik a társkeresőn.
Másik lehetőség, hogy felmérte anyagi helyzetedet, és úgy gondolta, hogy Te nem vagy méltó partner hozzá, hiszen 3 éhes szájat kell etetnie. Ha az első változat nem érvényes, azaz már nincs férj, akkor olyat kell keresnie, aki pótolhatja a családfenntartó szerepet.
Én a magam részéről deafult-ból hanyagolom az előző kapcsolatukból született gyerekes hölgyeket.

Annika 2009.03.18. 19:16:14

Atro:
Nem nőről, hanem férfiról meséltem. ;)
Én is egyedülálló kisgyermekes anyuka vagyok, sajnos érzem minden hátrányát a társkeresésben.
Viszont egy másfajta véleményt is hallottam. Unokabátyám kimondottan olyan nőt keresett, akinek már van gyereke. Azt mondta, hogy az a nő valakinek már kellett. Nem azért van még egyedül, mert nem kell a kutyának sem... Ez is egy nézőpont. :)

GatyaPityu 2009.03.22. 18:58:26

@Annika:
"Nem azért van még egyedül, mert nem kell a kutyának sem... Ez is egy nézőpont. :)"
-Valóban, de azért az érvelés eléggé több ponton is sántít.
1. Először is, minek ahhoz gyerek, hogy valakiről azt lehessen mondani, "ő már kellett valakinek"? Mert ezek alapján azt a következtetést is le lehetne vonni, hogy akinek még nincs saját gyereke, "az nem is kellett még senkinek". Namármost remélem érzed, hogy ez azért így eléggé gáz.
2. 50% az esélye annak, hogy valaki azért hagyta ott az illetőt annak ellenére hogy gyerek is született, mert annyira kiállhatatlan volt a nő természete, annyira nem lehetett vele együtt élni.
Ez is egy nézőpont. :-)

NRG44 · http://althir.org 2009.03.24. 10:08:03

Nem lehet, hogy direkt van ilyenné téve a világ, hogy a két nem elvaduljon egymástól, ellenséget lásson egymásban, hogy ennyivel is kevesebb komoly párkapcsolat jöjjön létre, és ezáltal ennyivel is kevesebb gyerek születhessen?

SassyGurl 2009.06.06. 14:03:17

Nem hiszek a társkeresés ennek a válfajában...én is kipróbáltam, de szinte csak szexőrült, aberrált, idióta emberekkel találkoztam. Gondolom van kivétel és néha napján megtörténik, hogy az ember "kifog" valami jót...de szerintem ez nem jellemző.

Lednecki Alexandra 2016.12.13. 21:48:03

Találd meg itt a párod!
Hozz létre egy ütős profilt,tölts fel fotókat, levelezz, flörtölj
mindezt TELJESEN INGYEN! Csetej a mobilodon is!
www.felszedlek.hu
süti beállítások módosítása