A párom megismerése...

Két lányról lesz szó a történetben. A mostani páromról és egy másik lányról, aki fontos szereplő a történetben. A mostani barátnőmet úgy fogom hívni a történetben, hogy Királynő a másik lányt pedig úgy, hogy Szicília. :)

A kezdetek:
mint minden átlagos hétköznapi reggelen, ezen is 8-kor bementem az irodámba, bekapcsoltam a gépem. Először az Outlookot indítottam el és futottam át a hivatalos leveleket egy kávé kíséretében. Aznap reggel nem sok kedvem volt a céges levelekhez, így a böngészőmbe bepötyögtem egy általam gyakran látogatott közösségi oldalt, ahol csinos lányokba lehet botlani:) Szerencsére lehetőség van regisztráció ideje szerinti lekérdezésre, így mindig megtekinthetem a friss arcokat. Már olyan vagyok, mint egy casting csoport vezetője, profi módon szelektálom a képeket, gyorsan megnyitom új ablakban a "jelentkezőket", átfutom a paramétereket és villámgyorsan eldöntöm, hogy az illető kap e levelet, vagy nem. A kiválasztott szerencséseknek külön-külön böngészőlapot szánok és egyenként elküldöm az általam előre megirt sablon levelet. (éljen a lapfüles böngészők kora). A sablonlevél sok feltételnek meg kell, hogy feleljen, hogy hatásos legyen.
Feltételek:
- Legyen hosszú, hogy lássa a "jelölt", hogy szántunk rá időt. Viszont túl hosszú se legyen, mert akkor fárasztó elolvasni, túl rövidet meg nincs értelme írni, hisz pár sorban nem lehet kibontakozni.
- Legyen szívhez szóló, de mégse legyen nyálas. Utaljon arra, hogy az írója komoly szándékú és arra hogyha olyan férfire vágyik, aki végre a lelkével is foglalkoznak és nem csak a bugyit akarja lebeszélni róla, akkor nálunk jobb választás nem is létezik.
- Legyen őszinte minden tekintetben. (pl. személyi körülmények, külső, szándék)
- Magyaros, kerek mondatok.
- A női nem tiszteletének kihangsúlyozása.
- Utalás a komoly ismerkedési szándékra, de annak kihangsúlyozása, hogy amennyiben a hölgy még nem férjet, komoly kapcsolatot keres, akkor is szívesen megismerjük. (ezzel elhárítható olyan lányok elutasítása, akik még buliznának, élnének és valóban megrémíti őket egy túl komoly szándékot kifejező levél).

A kis kitérő után folytatnám. Tehát böngészve a lányok fotóit, megpillantottam egy csillogó szemű, nagyon kedves, vadító, sötét hajú szépséget. Elküldtem neki is a levelet, de nem  igazán reménykedtem a válaszban.
Másnap a postafiókomban ott figyelt a levél és azt írta válaszában, hogy szívesen megismerne. Msn címet adott, így fel is vettem. Bejelentkeztem MSN-re, majd 1-2 nap múlva ő is belépett. Elkezdett dobogni a szívem. Mindig nagy izgalommal kezdek neki egy-egy új lány megismerésének, mindig izgalmas számomra a kapcsolatfelvétel, sose veszett el az újdonság, a vadászat varázsa, de most az átlagnál is jobban izgultam, hisz ritka, amikor ilyen gyönyörű lány válaszol.

Elkezdtünk beszélgetni általános dolgokról. Választékos megfogalmazásai, érdeklődő hozzáállása elbővült és végtelenül szerencsésnek éreztem magam. Úgy gondoltam eddig minden stimmel. Aztán átfutott az agyamon, hogy még nem látott rólam fotót, így gyorsan küldtem is párat, nehogy ezen vérezzen el a dolog. Szenvtelenül, visszafogottan reagált akként, hogy jóképűnek tart, de a kép nem sokat jelent számára, csak élőben tud megítélni. Nem örültem a válaszának, de úgy voltam vele, hogy legalább őszinte és végső soron nem mondott semmi rosszat.
Na de aztán! Úgy kb. 30 perc után ért a sokkhatás. Nem tudnám pontosan visszaidézni a beszélgetést, de a lényege az volt, hogy elkezdte pedzegetni, hogy neki nagyon fontosak az anyagiak és ha megismerkedem vele, tudnom kell, hogy komoly igényei vannak. Csak sejtettem mire gondol és reménykedtem benne, hogy rosszak a sejtéseim de pár mondat után már világossá vált számomra, hogy itt bizony arról van szó, hogy a zsebembe kell nyúlnom, ha bármit is szeretnék tőle.
Végigfutott az agyamon, hogy itt bizony kemény lehúzásról van szó és ha komolyan gondolja a hölgyemény, akkor most azonnal búcsút kéne intenem Tőle. De valamiért mégse így tettem. Azt mondtam neki az anyagiakra, hogy nem ígérek semmit, de nem zárkózom el, látnom kell őt élőben és kiderül. Miért nem küldtem el őt? Egyrészt nagyon vonzó volt másrészt kíváncsi voltam arra, hogy mit hozhatok ki egy ilyen szituációból, újként hatott és nem vagyok az a típus, aki feladja, ha valaki vagy valami kell neki. Azt gondoltam, hogy az anyagi elvárásokat lehet puhítani és ha már ott vagyok, élőben beszélgetünk, akkor már nyert helyzetben vagyok és tudok rá hatni. Ha egyáltalán akarok rá hatni...Mert azért itt is benne volt a pakliban, hogy nem leszünk szimpik egymásnak élőben, bár én a magam részéről ki tudtam zárni, hogy Királynő ne tetszen külsőre, hisz egy teljes portfoliót szinte elküldött magáról.

Hamarosan megbeszéltünk egy személyes találkozót, de előtte a biztonság kedvéért felhívtam. Telefonon elég szűkszavúnak bizonyult, gondoltam magamban hogy kicsit félénk lány lehet....

A bonyodalom:
Egy szó mint száz, találkoztunk. 4-5 körül volt megbeszélve a találkozó a Ráday utca elején. Egész nap ezen a helyzeten járt az eszem. Ilyen randim még sose volt. Nem tudtam , hogy kell majd viselkednem. Nem tudtam, hogy most mit vár el tőlem a lány, kell neki konkrét anyagi ajánlatot tennem, vagy csak beszélgetni ülünk le? Sajnos ezeket nem tisztáztuk, így elég nagy volt a bizonytalanságom, hogy miként kezelhetem ezt a helyzetet. A fő gond sajnos tényleg az volt, hogy nem pontosítottuk le a neten, már a tali előtt, hogy ki mit vár el, mit szeretne, de talán nem is akartam.....Néha a zavarosban jobb halászni....Meg aztán gondoltam, hogy dehogy fizetek én bárkinek is, akármennyire is szép! Nem bolondultam meg. De egy beszélgetés még nem árt meg!.....Totál bizonytalanság volt úrrá rajtam és nem is lehetett tervezni ezt a helyzetet. Elmentem a randira és gondoltam, hogy majd sodródom...

A találkozó:
A megbeszélt időpont előtt már ott voltam, de mivel nem bírok egy helyben állni ezért ilyenkor körözök, sétálgatok oda - vissza. Most is ezt tettem, elballagtam egy saroknyit, majd pár perc után visszafordultam és elindultam visszafelé. Mire visszafordultam már ott állt Királynő. Bár először még csak messziről láttam, de nem akármilyen látványban volt részem. Ahogy közeledtem felé egyre többet és többet láthattam. Gyönyörű, hosszú sötét haja, fantasztikus alakja már távolabbról is szemet szúrt. Ahogy közeledtem hozzá egyre tisztábban láthattam szép formás cicijeit, ahogy meglapultak a ruhája alatt.  Aztán odaléptem hozzá, rám nézett és megpillantottam az arcát. Képzeljetek el egy angyalt szárnyak nélkül. Nem tudom leírni. Egy csodás, hibátlan arc, aprócska huncutsággal, finomsággal fűszerezve....Nem tudom leírni.... A bőre  szó szerint hibátlan!  Amikor megpusziltam az arcát és a bőréhez ért az ajkam, olyan puha volt , mint egy babáé. Selymes, puha bőre elbűvölt. Sehol egy pattanás, hibátlan....
Nekem amúgy is az arc a gyengém, ha egy nőnek szép az arca, már nyert ügye van nálam. Az alak habár fontos, de nálam másodlagos. A Királynőnél  az alakjában sem találtam semmi kivetnivalót, sőőt.. csodás volt a teste is. (bár fotón már láttam az alakját, alaposabban is, mint akkor ott élőben, tehát e tekintetben sem érhetett már csalódás) És csodás szemeiről még nem is beszéltem....

Beültünk egy közeli kávézóba. Repült az idő, nagyon jót beszélgettünk,az anyagiak szóba se kerültek és reménykedtem benne, hogy ez így is marad. Végig szorosan mellettem ült, közel hajolt hozzám, szinte egyfolytában érintkeztünk. Nyoma sem volt az első randik távolságtartó, udvariaskodó, hivatalos formájának és pillanatok alatt feloldódtunk mindketten. Fantasztikus volt. Ez volt az első olyan "első randim" a  randizási pályafutásom hosszú évei alatt, ahol már 30 perc után ennyire intenziven kerestük egymás érintését a randi alanyommal. Sőt, elmondhatom azt is, hogy a Királynő kezdeményezte az érintkezést. Véletlen egymáshoz érő térdek, gyakran érintkező tenyerek, közös itallap nézegetés, szinte már összebújva... Fantasztikus élmény volt...

Nagyon odavoltam érte, úgy éreztem megfogtam az isten lábát. Elbűvölt teljes mértékben, jókat beszélgettünk és úgy éreztem megtaláltam amit kerestem.  A végén elköszöntünk, kikísértem a metróhoz és megbeszéltük hogy a második talin folytatjuk. (Fel sem merült egyikünkben sem, hogy ne legyen második tali.:) ) Szörnyű boldog voltam, mert éreztem hogy ő is szimpatizál velem, nagyon tetszett, jókat beszélgettünk..stb.. A kellemes tali után hazajöttem és elkezdtem gondolkodni és már nagyon vártam hogy újra lássam őt. De közben éreztem hogy az anyagiak felvetése miatt a második tali már nem lehet az igazi és féltem hogy elromlik, ami szépen indult. Bár kérdéses volt még a számomra, hogy érdemes e a pénzről beszélni vagy meg kell-e várnom, hogy ő hozza fel ? Talán el is tudom vele feledtetni, hogy neki fontos a pénz? Talán annyira vonzó leszek a számára, hogy a pénz már nem is fogja érdekelni? Lehet, hogy csak megjátszott volt a kedvessége, lopott érintései az első randin és csak a pénz érdekli ?
Ezek a kérdések cikáztak a fejemben szüntelenül és nagyon reméltem, hogy minden jól fog alakulni. A tali utáni este elöntött az optimizmus és a fenti kérdésekre megadtam magam számára a pozitív, nekem tetsző választ. De jött a másnap reggel és nagyon rosszkedvűen ébredtem és újra feltettem magamnak a kérdéseket. Reggel már sötétnek éreztem a jövőt és úgy éreztem, hogy ő mindenképp elvárja a pénzt, az anyagiak felvetését és nem kerülhetem el a szörnyű csalódást. Már azon is gondolkodtam, hogy én vetem fel és úgy kevésbé megalázó és hogyha csak a pénzért lenne velem, talán az se baj, mert akkor talán előbb-utóbb megszeret. Vagy az is lehet, hogy tetszem is neki, de emellett az anyagiak is fontosak neki? Végülis a két dolog nem zárja ki egymást és ahogy percről-percre végigpörgettem magamban az első találkát, már biztos voltam benne, hogy vonzódik hozzám, hisz egyértelmű jeleket adott. Az ő vonzódása tekintetében sikerült is megnyugtatni magam, már csak azt kellett letisztázni, hogy mi legyen a pénzzel. Nem tudtam mit csináljak, mi a jó megoldás, de nem tudtam eldönteni és úgy mentem el a második randira, hogy lesz, ami lesz.
(Amúgy folyton ezen agyaltam és percről percre változott az álláspontom. Volt, amikor úgy gondoltam, hogyha pénzt kér és ő hozza fel magától, akkor megszakí-tok vele minden kapcsolatot és udvariasan elbúcsúzom, de volt olyan őrült pillanatom, amikor már képzeletben át is adtam neki a borítékot.)

A következő randi időpontját hamarosan kitűztük, az első randit követő második napon fel is hívtam és megbeszéltük, hogy mikor és hol kéne találkoznunk.

Pontosan érkezett, ahogy az első talin is és megint észbontó volt. Beültünk  egy kávézóba és miután rendeltünk, elkezdődött a beszélgetés. Témában megint nem volt hiány, mesélt az utazásairól,  a  munkájáról. Megint olajozottan folyt a kommunikáció, de valami mégsem volt az igazi. Elmaradtak az érintések, immáron távolabb ültünk egymástól, de az asztal is elég szerencsétlen volt, nem tudtam mellé ülni, csak hozzá képest oldalt. Emellett fáradt is volt és kevésbé szórta felém a pozitív jeleket. Éreztem rajta valami furát, de kérdésemre, hogy mi nyomja a szívét, nem mondott semmit, csak azt, hogy fáradt, előző éjjel sokat tanult és nincs túl jó passzban. Nyilván igaz is volt, nem lehet mindig ugyanolyan jó formában az ember fia, de engem ez szituáció mégis frusztrált. Megtudtam, hogy sokat bulizik és ennek sem örültem, hisz én már kinőttem a bulikból és max. havonta egyszer járok el szórakozni. Ahogy teltek a percek a randin én úgy váltam egyre csalódottabbá és úgy éreztem, hogy talán mégsem  illünk össze.
Ezek után gondoltam, hogy most már mindegy, hadd romoljon tovább a helyzet... Rákérdeztem, hogy szerinte merre vehetné tovább az irányt ez a kapcsolat, mert nagyon tetszik  és szeretném, ha megismerhetném jobban és azt is megkérdeztem, hogy most miként vélekedik az anyagiakról. Már a kérdés feltevésekor bizonytalan voltam, hogy egyáltalán akarom e, mert a második randin a hangulat már nem volt az igazi, de talán ezért is mertem ennyire níiltan megkérdezni az anyagiakat, mert úgy éreztem, hogy nem nagyon van veszítenivalóm. Azt mondta, hogy fontos neki a pénz és bármikor belekezdhetnénk a kapcsolatba, ha rászánom magam, hogy támogassam őt. Megmondtam neki hogy át kell gondolnom az anyagi támogatást, mert nem tudom miként tudnék egy ilyen helyzethez alkalmazkodni, mennyire rombolná le a hódításba, szerelembe vetett hitem. Normálisan, de kissé csalódottan reagált és abban maradtunk hogy átgondoljuk és majd keressük egymást.

Elváltunk és elgondolkoztam. Azon filóztam hogy ez az egész dolog bőven megérne nekem havi párszázezret, mert gyönyörű, értelmes is, de mégis ott a talin nem tudtam kimondani hogy csináljuk, mert sok minden zavart benne és a viselkedésében. (Azon túl, hogy abszurdnak tűnt, hogy én bárkinek is fizessek azért, hogy velem legyen) Teljesen másnak éreztem, teljesen más világ és az első talin érzett hatalmas lelkesedésem jócskán alábbhagyott. De mindezek ellenére pár nap elteltével felhívtam, lelkiismeret furdalásom volt. (Még így is, pedig elvileg én érezhettem volna magam megbántva, de közben Őt is sajnáltam, hogy így járt és nem akartam, hogy átverve érezze magát. És emellett nem tudtam elfelejteni, hogy mennyire vonzónak találomâ�Ś) Megkérdeztem hogy haragszik e. Azt mondta hogy nem, megérti hogy bizonytalan vagyok és barátként azért számítana rám a jövőben, ha én is úgy gondolom. Nagyon pozitív meglepetés volt ez a reakció, jól esett, hogy ennyire kultúráltan áll a dologhoz, de miután  elköszöntünk, úgy raktam le a telefont, hogy ennek a történetnek vége és valószínűleg sose látom Őt újra...

Pár nap elteltével intenzívebben el kezdtem beszélgetni egy régi netes ismerősnőmmel Szicíliával. Érdekes módon ő az egyike azon keveseknek, akiket megkerestem régebben (1 évvel korábban) ismerkedési céllal, de valahogy nem lett belőle személyes találkozó sosem, pedig szimpatikusnak találtuk egymást. Nagyon tetszett a képei alapján, MSN-en jókat is beszélgettünk, de valahogy nem léptük át azt a bűvös határt, hogy személyesen is találkozzunk.
De persze én se fordítottam Rá kellő figyelmet és ezért is laposodhatott el a "kapcsolatunk". (Csak ritkán beszéltünk MSNen az utóbbi pár hónapban, de akkor is csak egy-két mondatot)
Aztán ez a dolog hirtelenjében megváltozott. Szicíliával egyre többet beszélgettünk és elmeséltem neki a dolgot a másik lánnyal Királynővel. Érdekesnek találta a helyzetet és viccesen megjegyezte, hogy hagyjam Királynőt a fenébe. Egyre többet beszélgettünk és egyre kiváncsibbak lettünk egymásra és megbeszéltük, hogy végre találkozunk.

Találkoztunk és végtelenül szimpatikus, kedves lányt láttam. Jóval kevésbé volt szexi mint a Királynő, de még igy is a leghelyesebb lányok csoportjába tartozott. Más típus ő és a Királynő. Szicília egy sötét szemű, durvább vonásokkal rendelkező, keményebb  nő, Királynő meg finomabb, érzékiebb, bujább........
Vele is nagyon jót beszélgettem és repültek az órák. Egy intelligens, tanult, tájékozott, okos lányt láttam magam előtt, akivel nagyon jól éreztem magam. Egyértelművé tettük egymás számára, hogy szeretnénk, ha folytatódna ez az ismerkedés.
Letettem a pályaudvaron és elindultam hazafelé. Jó érzésekkel, boldogan gondoltam vissza Sziciliára és áldottam a szerencsés "szériámat, hogy a Királynő után megint egy ilyen kedves, helyes lánnyal találkoztam, a sok kudarcos, mondhatni katasztrófális randi után.  Királynőre sem haragudhattam, mert kultúráltan reagálta le, hgoy nem szeretnék neki fizetni és úgy gondoltam, hogy az egész szép emlék maradt, mert gyönyörű volt, kedves, örültem, hogy őt is megismerhettem és tényleg nem volt okom haragudni rá. Visszatérve Sziciliára! Este hazaértem és miután ő is hazaért vonattal, folytattuk MSNen a beszélgetést és úgy éreztem, hogy minden szuperül alakul.

Én ezek után elutaztam Brüsszelbe, de kintről is folyamatosan SMSeztünk, leveleztünk, MSNeztünk, úgy éreztem, hogy van miért hazamennem és tényleg vár otthon Szicília. Dehát az élet miért lenne ilyen egyszerű?
Felhívott Királynő!  Érdeklödött hogy mi újság velem, hogy vagyok...van e kedvem talizni, nem tudtam mire vélni, de nem akartam vele találkozni, mert úgy éreztem hogy Szicília ki fogja tölteni minden időmet, ő már sok lenne és  amúgy is biztos voltam benne, hogy Királynő csak a pénzemet akarja. Azzal zártam le a beszélgetést, hogy majd beszélünk a későbbiekben, majd hívom. Nem tudtam mire vélni az egészet, de nagyon féltem Királynőtől és habár szép gesztusnak véltem és jól esett a hívása, nem tudtam bízni benne és amúgy is elhatároztam, hogy Szicíliára koncentrálok.

Hazaérkezvén Brüsszelből, pár nap után találkoztam Szicíliával másodjára. Már jobban rákészültem, vittem virágot, megterveztem a programot, úgy voltam vele, hogy ebből lehet valami, nem akartam elrontani.
Jól telt a randi első fele, beültünk kávézni, felmentünk a Budai hegyekbe, sokat beszélgettünk.  Autós randi volt. Hideg volt és nehéz ilyenkor programot szervezni, hiszen kint hideg van, a kocsiban se a legjobb, bepárásodik az ablak és ha nem fűtök állóhelyzetben, kocsiban is hideg volt...stb.. Ezek a körülmények elrontották a  második randi kezdetben tökéletesnek tűnő feelingjét. Nem mentünk fel hozzám (bár ez még korai volt és nem is nagyon lett volna rá mód, de ezzel már nem bonyolítom ezt a történetet) Utána elhatároztuk, hogy betérünk egy plázába, hogy melegben lehessünk egy kicsit. Itt is ittunk egy üdítőt (aznap már nem akartam több kávét inni:) ), de itt már jelezte Szicília, hogy lassan el kéne indulni haza, mert fárasztó napja volt. Nem bántam, mert már én is egyre fáradtabb voltam és sok programötletem már nem volt a hideg novemberi estére.
Hazafelé az autóban nagy merészen gondoltam, hogy kipuhatolózom, hogy mit rejteget a jövő, ő hogy érez. Mondtam neki, hogy szeretnék vele többet találkozni és igyekeztem minden módon érzékeltetni vele, hogy fontos nekem ez a kapcsolat. Sajnos itt jöttek az első baljós jelek. Közölte velem Szicília, hogy neki fontos a függetlensége és megrémíti ez a túlzott ragaszkodás és nem gondolta, hogy ide vezet az ismerkedés. Most neki rendbe kell tennie az életét, munkahelyet vált, most a karrier fontosabb és az, hogy magára találjon. Visszakérdeztem, hogy ez mit is jelent pontosan, de megerősített, hogy nem azt jelenti, hogy nem szeretné folytatni, de neki most más dolgok is fontosak az életben és nem akarja azt érezni hogy megfojtom  stb..stb...
A kedvem el tudta rontani kb. 3 perc alatt. De kisvártatva megerősített arról, hogy szívesen ismerkedik velem továbbra is, de adjam meg a szabadságát is és legyen ez egy lazább, kötetlenebb kapcsolat...Huhh....Ilyenkor jön az, amikor az ember legszívesebben ordítana egy jó nagyot és kiadná a dühét, csalódottságát, de magamban tartottam a sok rossz érzést és csak az útra figyeltem. Nem adtam fel hódító küldetésem és egy lírai CD-t indítottam el. Hazavittem (vidéken lakott még akkor) , útközben is jót beszélgettünk, de mindketten elfáradtunk és így már voltak "csendes" időszakok is, amikor nem szóltunk egymáshoz. Közben persze járt az agyam, hogy most mi is legyen, de akkor még nem éreztem reménytelennek a helyzetet. Úgy voltam vele, hogy meg kell értenem, hogy Szicília függetlenségre vágyik és ha türelmes leszek és megértő és mellőzöm a hisztiket, (ugyanis szerinte hisztis, túlzottan ragaszkodó és görcsös voltam)  akkor részese lehetek az életének.
Kb. Az 1 órás út végén elbúcsúztunk a házuk előtt és elindultam vissza Budapestre.  Este megint folytattuk MSN-en, miután hazaértem, de bárcsak ne léptem volna be. Megint elkezdte mondogatni, hogy neki a függetlensége mennyire fontos, de persze vonzódik hozzám, meg nagyon szimpatikus vagyok, de ne kérdezzem folyton, hogy mikor láthatom újra, mert így Ő úgy érzi, hogy rátelepszem és ketrecbe zárom. (Az volt a nagy kérésem, hogy végre töltsünk együtt egy hétvégét és ne csak hétköznap fussunk össze munka után, mikor mindketten hulla fáradtak vagyunk.)
Nagy nehezen megígérte nekem, hogy hétvégén találkozunk, az egész szombatját rám fogja szánni.

Na? Szerintetek mi lett a hétvégéből? A nagy semmi! Előző este elment a barátnőjével bulizni és állítólag megcsúszott az idővel, sokáig aludt és Budapestről még le is kellett utaznia vidékre és már nem volt ereje visszabumlizni Pestre. Amikor győzködtem, hogy mégis jó lenne találkozni, akkor úgy reagált, hogy tényleg nincs ereje már. Mentő ötletként bedobtam, hogy ok, akkor én utaznék le hozzá és csinálunk majd valamilyen programot. Erre is nemleges választ adott, sőt még vissza is vágott, hogy látja, erről beszél ő, erőszakos vagyok és neki ez nem kell, hogy én rátelepszem és nem értem meg, hogy kell neki a nyugalom.
Még a végén én kértem bocsánatot, hogy ennyire ragaszkodó voltam és még szombat este (aznap) visszahívtam és békítettem, hogy adjon esélyt kettőnknek, ne haragudjon és talizzunk jövő hét elején.
Rábólintott és úgy búcsúztunk el a telefonban, hogy majd jöv. hét elején találkozunk.

Sokat civakodtunk és megharagudtam Szicíliára nagyon. Indulatomtól vezérelve felhívtam Királynőt még aznap este. Kíváncsi voltam, hogy vajon ez a "barátkozós" szándék amit legutóbb kifejezett telefonon, csak udvariaskodás volt , vagy hajlandó e velem tényleg találkozni? Hát hál istennek hajlandó volt és már aznap este láthattam. Mondta hogy van programja, de szívesen venné, ha elmennék vele az esti buliba. Gondoltam, hogy miért ne? A Szicíliával való szenvedésnél, huzavonánál csak jobb lehet, ha kimozdulok egy kicsit...
Királynő nagyon kedves volt. Csak úgy folyt le a pia mindkettőnk torkán.
Mikor már kellően oldott voltam, átkaroltam és egyre közelebb bújtam hozzá. Lazán, könnyedén flörtöltem . Egyre jobban éreztem magam és a zsúfolt szórakozóhely, a tucc-tucc zene, az alkohol okozta mámor, a Királynő szépsége, az oldottságom kellő erőt adott ahhoz, elfeledjem átmenetileg a nyüglődést Szicíliával. Királynőt ekkor láttam először bulizásra kiöltözve. Elállt a lélegzetem, csodálatos volt és rájöttem hogy százszor jobb nő, mint Szicília. Csodálatos volt aznap este. Nagy baráti társasággal jár bulizni, ahogy aznap is tette, de szerencsére sokat foglalkozott velem így is, sokat beszélgettünk kettesben, de a barátaival is megismerkedhettem.
Éjjel 1 és 2 között elfáradtunk a táncban és a lefoglalt asztalunkhoz leültünk beszélgetni. Ekkor beszéltem neki először Szicíliáról, de csak érintőlegesen. Közben iszogattunk még egy "kicsit" , egyre bódultabbak voltunk és elcsattant az első csók.....Jól esett, csökkent bennem a feszültség, a méreg, a csalódottság, amit Szicília okozott.
Hazakisértem, egy puszival búcsúztunk el. Majd hívtam egy taxit és hazamentem.

(Igy utólag érdekes, hogy életem eddig legnagyobb szerelmét , a Királynőt, azon az estén csókoltam meg először, de ott és akkor nem tudtam annyira értékelni az első csók varázsát, szinte fel sem fogtam mi történik és akkor még nem tudtam, hogy egy fantasztikus szerelem kezdete az az este)

Másnap. Délelőttöm a buli utáni lábadozással telt, majd délután beléptem MSN-re aznap  és ott volt Szicília. Bocsánatot kért a huza-vonáért és megígérte, hogy megpróbál rám több időt szánni. Össze voltam zavarodva. Igy, hogy Szicília hozzáállása megváltozott és ilyen pozitív dolgokat irt, egy kicsit elszégyeltem magam a Királynő ügy miatt, de úgy éreztem, hogy nincs sok jelentősége, csak egy csók volt és mostantól ha Szicíliával mégis komolyra fordul a dolog, akkor nem talizom a Királynővel, meg tudom tenni. A Királynőt félretettem magamban, mert a csókot az ő részéről csak az ital hatásának tudtam be és továbbra is úgy gondoltam hogy pénz nélkül komolyabban  nem foglalkozna velem, bár éreztem hogy szimpatizál, (sőt mint később megtudtam a csóknál már elindult nála valami) de szinte biztos voltam benne hogy nem járna velem ingyen.  Így újfent csak Szicíliára koncentráltam.

A  megbeszéltek szerint harmadszorra is találkoztam Szicíliával. Már előre sikerült elrontania az egészet azzal a "finomsággal", hogy délelőtt felhívott és megkérdezte, hogy ugye nem baj, hogy csak 1-2 órája lesz rám? Mondtam, hogy nem, hogyha már ennyit vártam, hogy talizzunk, akkor is látni szeretném, ha csak fél óránk van egymásra. Sőt, kitaláltam hogy hazaviszem, ezzel nyerünk egy kis időt, amit együtt tölthetünk. Találkoztunk, semmi különös nem történt, beszélgettünk. Hazavittem, ismerkedetünk, de valahogy olyan locs-pocs módon, lagymagaton folyt tovább az ismerkedés. Próbáltam egyértelműen rákérdezni újra és újra, hogy mik a tervei velem, tetszem e neki, lát e közös jövőt, vagy egyáltalán testileg mennyire vonzódik hozzám? Egyértelműen igenlő választ adott ezért úgy gondoltam, hogy majd csak beindul a dolog. Sőt, újfent megigérte, hogy most már megoldja a hétvégi találkozókat  és nem érdekes, hogy sűrűek a napjai, sok a munkája, megpróbál rám több időt szakítani.  Hazavittem , elbúcsúztunk, jól éreztük magunkat együtt, de drasztikus előrelépést nem érzékeltem kettőnk kapcsolatában továbbra sem, de úgy gondoltam, hogy mostmár , hogy kinyilvánította, hogy ennyire vonzódik hozzám és kifejezte a szándékát, hogy sok időt szeretne tölteni velem, összetartozunk, â��járunk".

Másnap felhívott Királynő... Váratlan fordulat a hétvégi buli után? Nem tudom,  de nem számítottam rá. Elmondta, hogy jól érezte magát velem legutóbb és szívesen látna újra. Egyértelműen elutasítottam és megmondtam neki, hogy komolyan ismerkedem Szicíliával (akiről érintőlegesen beszéltem is Királynőnek a szombati "első csókos" bulin). Ekkor úgy tűnt hogy ezt ő 100 százalékig elfogadja és mondta hogy semmi baj nincs. (Utólag is beleborzongok, hogy egy ilyen nőt mint a Királynőm, hogy rázhattam le. Úristen. Ráadásul Szicíliáért, aki-mint utólag kiderült- tojt a fejemre.)

Elkezdtem azon gondolkodni, hogy nem kéne ezt tennem Királynővel.  Akkor még úgy gondoltam, hogy Szicíliával "járunk", de Királynővel nem akartam "bunkó" lenni és úgy érzem túlságosan elutasító, nyers voltam vele, amikor felhívott. Miért ne lehetnénk barátok? Miért beszéltem vele így?  Őrület! Hirtelen megijedtem és pánik tört ki rajtam. Féltem, hogy megsértettem, megbántottam.
Vettem a bátorságot és elhatároztam, hogy felhívom.  Féltem, hogy mit szól, az is benne volt a pakliban, hogy elküld a fenébe, de úgy éreztem, hogy egy bocsánatkéréssel tartozom Neki.

Felhívtam... Mondtam neki hogy ne haragudjon, nem akartam bántó lenni, de tényleg nem lenne tisztességes se vele, se Szicíliával szemben, ha mi találkozgatnánk. Újra úgy tűnt hogy  megértette a helyzetet, sőt még biztatott is és mondta, hogy nagyon drukkol nekem és Szicíliának. Utána rá kb. 1 nappal beléptem MSN-re , épp fenn volt és kifakadt. (A virtuális tér hatása? Vagy telefonon is ezt mondta volna 1 nappal később? )  Irta nekem hogy őt még soha senki sem utasította el, sose történt olyan hogy egy férfi ne őt válassza. Mondtam neki hogy én nem vagyok olyan mint a többi férfi, de azt is tudomására adtam, hogy nem arról van szó, hogy én őt dobtam volna, nem őt választottam volna, hanem őrá sose tekintettem mint választási lehetőségre , hisz úgy tekinttetem rá, hogy csak pénzért kaphatok bármit is. Ekkor elmondta, hogy ez nem így van, mert voltak normális kapcsolatai is, ez nem azt jelenti hogy ő csak pénzért lenne bárkivel is és én tényleg szimpatikus vagyok neki. Nagyon jól estek a szavai.  A beszélgetés folytatásában elmagyarázta, hogy nem szórakozásból hozta fel a  pénzt az ismerkedésünk elején , hanem így hozta az élet, vannak céljai, sokan átverték már és szeretné, ha egy kapcsolatban nem csak ígéreteket kapna, hanem egy férfi bizonyítana is. Hozzátette, hogy nem csak az anyagiakra gondol, hanem egyéb dolgokra is. Abban igazat adtam neki, hogy sok a kókler, ígérgető figura, aki azt mondja, hogy "majd elveszlek", "majd elutazunk ide vagy oda", "sose fogok másra nézni", "örökké hű leszek", "rám számíthatsz"..stb...El kellett fogadnom azt az érvét, hogy ígérgetni valóban nagyon könnyű és kevesen tesznek is valamit a másikért, főleg hosszú távon. Érdekes, hogy ilyen komoly dolgok MSN-en jöttek elő, de sokat megtudtam Róla és ha nem is fogadtam el teljesen az érveit, már nem láttam annyira sötétnek az ismerkedésünk anyagias oldalát sem. Sőt, már határozottan tudtam, hogy vonzódik hozzám, hisz amúgy nem fakadt volna így ki azon, hogy elutasítottam Őt....és hogy azt hitte, hogy nem őt választottam.

De mindezen â��jó hírek" ellenére még mindig bizalmatlan voltam Királynővel szemben és úgy éreztem, hogy függőben van a dolog Szicíliával, igy vele kellett törődnöm. Legalábbis akkor így éreztem helyesnek és tisztességesnek.

Közben megint egyeztettünk egy randit Sziciliával. Egész jól alakult.  (de persze megint nem hétvégén) Szex nem volt (sose feküdtem le Sziciliával, a csók volt a legtöbb, ameddig jutottunk).
Azt hiszem, hogy egy keddi vagy hétfő napon lehetett a negyedik találkozóm vele. Kávézó, hazavittem, beszélgetések..a szokásos... Úgy váltunk el, hogy megigérte, hogy most már ha kitör a világháború, akkor is velem tölti a szombatot.
Úgy a hét közepe táján én barom beléptem MSNre. Ott volt Szicília. (Ő nagy MSN-es volt Királynővel ellentétben, aki csak ritkán van fenn) Feszült napom volt. Az irodában is sokan felidegesítettek, dugó volt a városban, minden bajom volt és úgy jött ki, hogy letámadtam Szicíliát. Minden dühöm, csalódottságom rázúdítottam!  Mondtam neki, hogy nem akarok várni hétvégéig, már holnap látni akarom! Mondta, hogy ne haragudjak, de nem jó neki, mert munka után lesz egy üzleti megbeszélése ami legalább 8-ig tart és utána már használhatatlan lesz. Erre én kifakadtam, hogy ha így áll hozzá, inkább legyen vége, nekem ez a kapcsolat így nem kell! Azt reméltem "visszaránt", bocsánatot kér, felrázom az állóvizet, de ehelyett közölte velem, hogy ezt nem bírja bennem. Erőszakos vagyok, akaratos és megfojtom őt ezzel az örökös, görcsös ragaszkodásommal. Úgy fogalmazott hogy "nem kellett volna ezt mondanod, mert tudod hogy milyen makacs vagyok. Most már ha azt mondtad , hogy legyen vége, én is ezt mondom és ez végleges. Elegem volt  belőled!". Azt hittem rosszul látok, hallucinálok és életemben először (ritkán tettem ilyet), elkezdtem könyörögni neki, hogy ne tegye ezt velem, nem gondoltam komolyan. A maradék büszkeségemet feladva, leírtam neki MSN-en, hogy azt akarja hogy sírjak? A szomorú az egészben az, hogy nem is hazudtam, mert nagyon kiborultam. Könyörögtem, minden érvet próbáltam összegyűjteni, de semmi sem segített. Hidegen, semmi lehetőséget sem hagyva, közölte velem, hogy vége és kizárt, hogy meg tudom változtatni a helyzetet.
Utána kilépett MSN-ről, mondta, hogy fáradt, nincs ideje erre. És amellett, hogy kidobott, szakított velem és szenvedtem az elutasítás, tehetetlenség kínzó érzésétől, még a bűntudat is gyötört, hogy mindez miattam van, hisz én voltam rámenős, rászálltam, megfojtottam, hisztiztem, nem hagytam nyugton...

Egy fincsi skót whiskyt társaságában szomorkodtam aznap este. Nem vagyok egy iszákos típus, sőt  csak baráti társaságban és bulikon szoktam inni, de aznap este alaposan a garatra öntöttem. Nagyon rosszul éreztem magam és úgy éreztem, hogy egy csőd az egész magánéletem. Sértette a büszkeségem Szicília visszautasítása és fájt is nagyon. És Királynő? Úgy gondoltam, hogy ő továbbra is a pénzemre hajt, csak azért teszi a "szépet", azért hív fel újra és újra, hogy megszerezze a pénzem és győzelmet arasson Szicília felett. Ezen gondolatok rágtak legbelülről és teljesen reménytelennek éreztem az ismerkedést, a párkeresést, pedig már nem volt okom a szomorkodásra, hisz Királynő várt........De én továbbra is vak voltam és ezt nem vettem észre és csak nyalogattam a sebeim.
Másnap felhívtam Sziciliát, újra és újra könyörögtem. Megmondtam neki, hogy akár a munkahelyéhez is elmegyek munka után, megvárom, beszélni akarok vele, csak még egy esélyt adjon. A hangom remegett, nem mentem be az irodába aznap, teljesen kiborultam... Ő újra elutasított, fölöslegesen aláztam meg magam még jobban...Képtelen voltam aznap dolgozni,  teljesen taccsra tettem magam. Ez az elutasítás nagyon megviselt, nem tudom miért.....Főleg talán azért, mert nem is elutasított, hanem jól indult (az első csókot pl. ő kezdeményezte a második randin) a kapcsolat és én rontottam el az állandó rinyálással és azzal, hogy mindig számon kértem, többet akartam...Ezek a gondolatok jártak a fejemben egész nap és újra elbeszélgettem a 12 éves skót whisky-vel.

Estére rendbe tettem az agyam, kivakartam magam a depresszióból és felhívtam a Királynőt. Úgy voltam vele, hogy annyira pocsék a hangulatom, annyira magam alatt vagyok, hogy már az sem fog megviselni, ha a Királynő is elküld, elutasít vagy csak úgy hajlandó megvigasztalni, hogy anyagilag is támogatom...(Pedig már rég nem erről volt szó, csak én nem láttam a fától az erdőt) Tisztába akartam tenni a dolgot Ővele is.  A reggeli remegő, tétova, rám abszolút nem jellemző, szánalmas énemet egy életre eltemettem és felhívtam a Királynőt. Egyértelműen megmondtam neki, hogy szeretnék vele találkozni, amilyen hamar csak lehet.

Innentől kezdve olyan az egész, mintha egy mesébe csöppentem volna és ez azóta is tart. Az életem legcsodásabb periódusa következett ezzel a döntő telefonhívással.

Királynő nagyon örült, hogy felhívtam és mondta, hogy menjek át hozzá, ma nincs kedve sehova se menni. Több sem kellett. Renováltam magam és átmentem hozzá taxival. Meglepett, hogy ilyen hamar ráér. Nem is kérdezett semmit, hogy miért akarok találkozni vele, nem vonakodott, egyszerűen csak közölte a kis tündéri hangján, hogy most is átmehetek. Csodálatos, hihetetlen, főleg a Szicíliával való szenvedésem után...

Ültem a Taxiban és azon gondolkodtam, hogy mi lesz, de szerencsére rövid volt az idő és nem volt túl sok időm gondolkodni. Elegem volt a gondolkodásból, a tépelődésből, látni akartam a Királynőt és úgy voltam vele, hogy majd alakul. Elhatároztam, hogy nem leszek görcsös, követelőző, túlzottan ragaszkodó. Tudtam, hogy a legjobb, ha spontán, laza leszek és megtartom ezt a határozott, elérhetetlen férfi imidzset, amit eddig a Királynővel szemben fenn tudtam tartani.

Egy kis kitérő, de fontos gondolat:
Tudom, hogy Szicíliánál ott rontottam el, hogy nagyon akartam, hívogattam, folyton türelmetlenkedtem, hogy mikor találkozunk újra. Viszont Királynővel pont ellentétesen viselkedtem. Vele nem törődtem, ritkán hívtam fel és ezzel olyan helyzetbe kerülhettem, hogy tisztelt, felnézett rám és a titokzatos, elérhetetlen férfi képében tetszeleghettem. És bejött! Nagyon is bejött ! Jó, nyilván vonzódott hozzám, hisz enélkül zéró lett volna az esélyem, de Szicilia is vonzódott hozzám és mennyire el tudtam taszítani a túlzott ragaszkodással, papucssággal. Viszont ami a legjobb, hogy Királynővel szemben nem volt tudatos, hogy ilyen fölényes, "lerázó" voltam, ezt a szerencsés helyzet hozta, hogy egyrészt nem bíztam benne az anyagias oldala miatt és másrészt másik lányra, Szicíliára koncentráltam és ez a kettő együttesen eredményezhette a vele szembeni határozott elutasításomat..... Neki ez persze úgy jött le, hogy a határozott, elérhetetlen férfivel áll szemben és nem is gondolta, hogy az anyagiak miatt nem merek közelíteni felé  és szenvedtem inkább a kevésbé vonzó, de "hagyományos" lánnyal, Szicíliával...

Vissza a történethez:
Felcsöngettem, beengedett. Kellemes, rendezett bérlakás fogadott, lágy zene, otthonos hangulat és maga a Királynő...Elbűvölt, gyönyörű és csodás volt. A ruha, amiben fogadott , egyértelművé tette, hogy mik a szándékai. Nem volt kihívóan öltözve, egyszerű otthoni ruha volt rajta, de a szépen beállított haj, kifestett szem, fincsi parfüm, az invitáló mosoly már a bejárati ajtónál egyértelművé tette, hogy Ő is akar engem. Kedvesen behivott és miután az előszobában lepakoltam a táskám és a kabátom, elkezdte megmutatni a lakást.
Abban a pillanatban, amikor beléptünk a nappaliba és rám mosolygott a kislányos mosolyával... végérvényesen és menthetetlenül beleszerettem.
Finom süteménnyel kínált és mellé finom bort kortyolgattunk. ...
Az az este hozta meg az első, döntő és remélhetőleg életre szóló, végleges fordulatot a királynő és az én kapcsolatomban. Több órát töltöttem nála, komolyabban beszélgettünk és közelebb kerültünk egymáshoz mint valaha és megtörtént az, amiben nem is mertem reménykedni hogy ingyen megtörténhet.
Életem legcsodásabb órái következtek és együtt lehettem azzal a nővel, akire mindig is vártam. Egy pillanat alatt kiölte belőlem Szicíliát és éreztem, hogy szerelmes vagyok ! Évek óta nem éreztem ilyet, már azt hittem velem van baj, pedig az egyedüli baj az volt, hogy nem találkoztam Királynővel hamarabb....

Egymás mellett feküdve az ágyban jött a kellemes beszélgetés. Lágyan felém hajolt és megkérdezte, hogy miért hívtam fel ilyen pánikszerűen aznap este.  Azt mondtam neki hogy azért hívtam fel, mert nagyon rossz kedvem volt és rájöttem, hogy nekem Ő az igazi. Persze a hívás pillanatában még nem tudhattam ezt, de a kérdése pillanatában már őszinte volt a válaszom.

Azóta már eltelt négy hónap és csak annyi változott, hogy egyre jobban szeretem Őt. Bearanyozza a napjaim, igazi társ. Vidámsága, elevensége erőt ad a munkához, a mindennapokhoz és elhoztam nekem azt a boldogságot, amiben nem is mertem reménykedni.

Fura volt ez a túlzott kötődés Sziciliához? .Hogy nem vettem Királynőt ÉSZRE már a legelején és miért nem hagytam abba a vacakolást Szicliával?  Pedig Királynő bőségesen szórta felém a pozitív jeleket. (többször is felhívott, bármikor kerestem őt, mindig ráért aznap..stb..) Több oka van:

- Akármennyire is az átlaghoz képest nyitott ember vagyok, de mégis van bennem egy jó adag konzervativizmus és nehezen tudtam "túltenni magam" azon, hogy az elején pénzt akart tőlem kérni.
- Az előző okból kifolyólag nem is tudtam megbízni benne és akármennyire is éreztem már a legelső randin, hogy ő az igazi és mindent elsöprően vonzódom hozzá, nem engedtem hogy kibontakozzanak az érzéseim,  inkább önvédelemből elfojtottam mindent.
- A Királynő túl szép. Közel ilyen csodás, szexi, vonzó barátnőm nem volt sosem és úgy voltam vele, hogy miért akarhat engem egy ilyen nő? Nem vagyok kishitű, sőt az egómból épült a Kínai Nagy Fal (az egyik barátom szerint), de ezzel a lánnyal szemben mégis kishitű voltam és nem hittem benne, hogy kelhetek neki.

Ezen okok  miatt "szenvedtem" Sziciliával teljesen fölöslegesen és voltam olyan nővel, aki kevésbé vonzott és érdekelt. És hagytam majdnem elmenni az igazi szerelmet, a nagy Őt...
De még egy érdekes aspektusa van a történetnek. Nevezetesen az, hogy annak a nőnek nem kellettem, akinek a lelkem is kitettem, akivel kedves voltam, akit hívogattam, viszont az a nő kezdett el nagyon vonzódni hozzám, aki elérhetetlennek hitt és akivel az ismert okok miatt nem törődtem a legelején..
Sziciliánál már ott elvágtam magam a legelején, hogy, túl sokat lelkiztem, túl odaadó voltam és így már nem tudott férfiként tekinteni rám.

Annyira eltaktikáztam Sziciliát, hogy közben megtaláltam a kulcsot ahhoz a nőhöz, akit igazán szeretek. Ez ebben az egészben a legszebb.:)

Tanulságok:

- Senki se legyen kishitű. Ha egy nő egyértelmű jeleket ad, el kell hinni, hogy vonzódik hozzánk.
- Senkit se ítéljünk meg elsőre, egyetlen dolog alapján. Ha a legelején elzárkózó lettem volna Királynővel szemben és nem találkozom vele személyesen, most nem ismerném életem szerelmét.
- Sose mutassunk túlzott ragaszkodást egy kapcsolat legelején, mert eltaszítjuk a nőt. (Erről már írtam egy korábbi írásomban is, de főképp ez az eset ihlette azt a postot is)

Szicíliát még pár mondatban érinteném. Az eddig olvasottak alapján elítélhetnétek Őt, de tévesen alkotnátok véleményt. Ő nagyon rendes lány. A mai napig sokszor beszélgetünk és szerintem, ha vesszük a fáradtságot, hogy keressük egymást a jövőben is, akkor lehet belőle egy tartós barátság is.
Azért érzem úgy, hogy a barátság fenn maradhat vele, mert egyrészt mint ember nagyon szimpatikus volt. Miután szakított velem és felhívtam, felvette a telefont, nem nyomott ki, törődött velem, válaszolt a mailekre, nem nézett levegőnek. Volt benne tisztesség, hogy a szakítás ténye ellenére, mint ember törődjön velem és miután már összejöttem a Királynővel és jártunk és én érdeklődtem nála, megszólítottam MSN-en, akkor mindig pozitívan, szeretettel fogadott, sőt, utólag meg is beszéltük, hogy nála mi váltotta ki ezt a "menekülést" a kapcsolatból. Elmondta, hogy tényleg sok volt belőlem és azért fogta menekülőre, mert úgy érezte, hogy túlzottan rátepelszem...És utólag, ha belegondolok, sok mindenben igaza is volt.
Nincs okom rá haragudni és összességében véve a legnagyobb szeretettel gondolok vissza őrá is.

És végül Királynőről még néhány gondolat. A kapcsolatunk legelején még volt bennem némi bizalmatlanság, hogy mi van, ha mégis a pénzemért van velem, mi van ha nem lesz tartós a kapcsolat. De a kedvessége, szeretete, törődése végképp meggyőzött és nem maradt semmi kétségem, hogy Ő az igazi. A karácsonyt, újévet  már úgy ünnepeltük, hogy én voltam a világ legboldogabb férfije.
Azóta nem telik el úgy hét, hogy ne okozna újabb és újabb kellemes meglepetést és ne fedezném fel újabb és újabb jó tulajdonságait.
Nyilván mindenkinek vannak olyan tulajdonságai, amit meg kell szokni, amihez alkalmazkodni kell, de most már úgy érzem, mintha mindig is ismertem volna. Nem vagyok felvértezve költői képességekkel, sajnos nem tudom írásban jobban kifejezni, azt a boldogságot, szeretetet, amit érzek.
Megérte végighallgatni a sok üresfejű, taszító, unalmas, ellenszenves lányt, megérte ennyi levelet írni, ennyi randira elmenni, ennyi fölös kört futni, mert Ő, a Királynő lett a végeredménye a több éves  ismerkedési sorozatomnak.
Bocsánat mindenkitől, ha kicsit "nyálasnak" tűnök, de vállalom!  Így érzek és felmerem és akarom vállalni, sőt legszívesebben világba kiáltanám, hogy BOLDOG VAGYOK! :)

Kívánok mindenkinek legalább ilyen sikeres párkeresést és legalább ennyi boldogságot!

Peace:)