Sokan keresnek társat maguk mellé, de még többen élnek értelmetlenül elhúzott, nyöszörgős, szürke, nem kielégítő és egyáltalán nem szeretteljes kapcsolatokban. Ezek persze nem feltűnőek, nem várnak megoldásra - legalábbis környezetük szerint -, hiszen ha van mellettünk valaki, akivel a négy fal közt ugyan unalmas, de el lehet játszani kifelé a tökéletes boldogságot, akkor a külvilág és talán még mi magunk is elhisszük, hogy ez így jó. A jó kis töltöttkáposzta kapcsolatok...
Pár éve egy jó nagy pofáraesés után regisztráltam először, mikor már elegem lett a rengeteg káposztából. Kiszálltam - mindenkinek meglepetést okozva így. Még az exemnek is. A viták hevében ő is elszólta magát, hogy számára is egy marék langyos f..ss volt, de mint minden férfi, gyáván belemerülve a megszokott se nem meleg, se nem hideg löttybe még bőven, talán élete végéig is maradt volna mellettem. Miért? Talán mert engem már ismert s mégha nem is kerek velem - a vége felé már inkább szögeletes és nagyon karcos - az élet, de kiszámítható. Elviselt, én is őt. Talán meg is csalt, de nem érdekelt. Viszont én nem az elviselhető címkére vágytam a páromtól, a leértékelés egyre nagyobb százalékát feltűntető vörös bilétára, hanem az "Igazi" és az "Elkelt" aranyszínű céduláira!

Léptem. Előtte már a munkahelyemről nézegettem ugyan a társkereső oldalak választékát, de regisztrálni és találkozni nem mertem. Gáz lett volna. Ám azt láttam, hogy van választék: legalábbis ami a fényképekről és a szövegekről megállapítható volt.

Aztán külön költözésem első hónapjában találkoztam 1-2 sráccal. Jött a feketeleves! A hazugságok tömkelege. Az egyik: fényképen még szép barna hajú pasi megkeseredve, a világ fájdalmát magán hordozva, tiszta ősz fejjel...
A másik közel egy órán át az exéről mesélt, a "Majd holnap hívlak!" szöveg után négy nappal keresett…
A harmadik nagyképű álcája mögött egy kis nyuszika lappangott.

Az ismerkedés eme formáját pár hónap után megszüntettem. Elegem lett. Hogy most miért vagyok itt újra? Mert az életben azt tapasztalom, hogy a “műköröm, műöröm” nők miatt a férfiak nem mernek kezdeményezni. A kis plázapuncik és azokat majmoló egyéb egyszerű - a külsőségeik mögé bújó nőcik -, akik nagyzoló stílusukkal alázzák a férfiakat, majd csodálkoznak, hogy a kufirc után le vannak pattintva. De a lényeg ebből, hogy az őszinteség már nem pálya. Meg a bátorság is lassan a férfiak ínába száll...
Az utcán a férfiak nagy része utánam fordul, de megszólítani nem mernek. Talán, aki túl sokat van a virtuális térben az képtelen face to face beszélgetni. Ha a kamionsofőr nem logisztikusnak, a vállalkozó nem felsővezetőnek adná ki magát, akkor hamarabb megtalálhatnánk a hozzánk hasonlót. És fiúk, ha őszinte érdeklődéssel fordultok felé, akkor nyugodtan szólítsátok meg azt a lányt, aki szimpatikus. Nem kell a hülye csajozós szöveg! Elég csak annyi, hogy beszélgetni szeretnék veled. Ha kudarcba futsz, mert várja őt valaki otthon, akkor pech, de lépj rajta túl! De még jól is elsülhet: akár még velem is összefuthatsz!