Virtuális társkeresés

Sok férfitársam bizonyára találkozott már azzal a tipikus női viselkedéssel, amikor egy-egy randevú végén úgy búcsúznak el, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, megbeszélik azt, hogy keressék egymást, majd a hölgy eltűnik, mint szürke szamár a ködben és semmiféle sms-re, telefonhívásra nem reagál.

Ebben engem két dolog zavar: a megalázó helyzet illetve a saját vélemény karakán felvállalásának hiánya. Taktikám mindig is az volt, hogy az első találkozó végén megadtam a lehetőséget mindenkinek, hogy közölje: van-e avagy nincs közös jövőnk. Rákérdeztem, hogy hívhatom-e, sőt elmagyaráztam neki: nem baj, ha most elmondja, ha nem voltam megnyerő, szimpatikus. Ez benne van, sőt, inkább ez van benne a levegőben, amikor 2 teljesen ismeretlen ember találkozik, akik először látják egymást fizikai valójukban, el kell beszélgetniük 1-2 órát jó hangulatban és ráadásul még meg is kell egymást győzniük, hogy van értelme folytatni! Nehéz feladat valljuk be! Sokan tapasztalatlanul indulnak neki és csalódnak: hű, ez ennyire nehéz!? Az. Kell hozzá tapasztalat, az ebből eredő helyzetmegoldó képesség, humor, lazaság és kellene hozzá egy adag őszinteség is - mindez ott, akkor, abban a pillanatban. A randizás a pillanat művészete. Ha ott, akkor nem sikerül, nem fog sikerülni soha - azzal az egy illetővel. 

S ha már nem sikerült, ha nem keltette fel érdeklődésünket a másik, akkor ezt érdemes és tisztességes megosztani vele, hogy ne reménykedjen és tekerjen feleslegesen. A hiú reménynél és kiábrándulásnál jobb az azonnali bizonyosság, ha az negatív is. De belemondani valakinek az arcába személyesen, hogy köszönöm az élményt, de nem lesz folytatás: ehhez "tökösség" kell. Ez viszont teljes mértékben hiányzik a nőkből. (Lehetséges, hogy a férfiakból is, de én csak ezt az oldalt ismerhetem)

Felháborodottan kiabálnak és fűt-fát mondanak a férfiakra, hogy azok mennyire hazugok, de kérdem én ez vajon mi? Hagyni, hogy valaki reménykedjen, sms-t írjon, amire nem érkezik válasz, telefonáljon szegény hímnemű, amit nem vesz fel a nő, sőt, ha már másodszor, akár harmadszor is megcsörget, akkor ezt lehet mutogatni a barátnőknek, hogy mekkora egy pióca, mert nem érti meg elsőre, hogy vége...

Nos, egy hatékony taktikát dolgoztam ki erre a helyzetre, amivel meg lehet buktatni az így sunyizókat. Ha a randi után engedélyt kaptam későbbi zargászásokra, pár nappal késôbb megejtem a hívást - saját számommal. Ha nem veszi fel, 1-2 napon belül nem is hív vissza, a biztonság kedvéért megismétlem (hátha vmi technikai hiba történt) - szintén saját számmal. Ha ez sem jár sikerrel, akkor rejtett számra állítom a mobilom avagy egy ismerős telefonját kérem kölcsön és 10 percen belül megismétlem a hívást. Ez általában már sikerrel jár és 1-2 csörrgésen belül fel is kapják. Itt nyer bizonyosságot, hogy nem voltak velünk őszinték. Ekkor már nyugodt lelkiismerettel és ízlés szerint lehet választani, hogyan reagáljuk le a szituációt: frappánsan  közöljük, hogy bukta van vagy csak egyszerűen köszönünk és lerakjuk. A lényeg, hogy ebben a pillanatban a szerencsétlen, megalázott, átvert szerepből erkölcsi győztesére váltunk. Ne hallgassuk meg a magyarázkodást, nem dőljünk be semmi ígérgetésnek, ne menjünk bele semmiféle hosszadalmas kommunikációba: szálljunk ki elegánsan!

Ha hasznosítjátok ezt az egyszerű trükköt sok idegeskedést tudtok magatoknak megspórolni.

Le vagyok nyűgözve sok ember naivitásán, amikor a csalódásairól beszél, főleg ha az a netes társkeresésről szól. Mintha a huszonegyedik század újdonsága egyszerre megszüntetné az emberi gyarlóságot és tökéletes színben tüntetne fel minket a hibáink ellenére. Mintha az új rendszer eltörölné a hazugságot, a csúsztatást, a nem várt plusz kilókat és a program igazi csodatevőként, jól megírt rutinjai segítségével azonnal kiszűrné nekünk a nagy katyvaszból az igazit! Azt, akit mi, társkeresők eddig csak nagy nehézségek árán tudtunk megtenni.
Nyissuk már fel a naivák szemét! Amíg bárhol is ember van a rendszerben, onnantól garantált a csalódás, a félreértés, és az átverés. Az online társkeresők csak a fórumot biztosítják ahhoz, hogy hozzáférj olyanokhoz, akikhez talán soha nem tudnál. De ettől még a társkeresés néha fájdalmas procedúra marad, hiszen a két nem találkozik, felmérik egymást, majd döntenek. S ez nem mindig jó magunkra nézve.
Maradt az először a külsőségek alapján, majd a személyiség alapján ítélő mérce: ha a való életben sem vagy egy 180+-os herceg vagy királykisasszony, akkor a nettől se várj éles fordulatot a "piaci" megítélésedben! Itt csak másodsorban számít a jó szöveg, a szépen kitöltött adatlap: ha eleve szimpatikus vagy kapsz választ, ha nem, akkor maximum egy jó kedélyű levelezésig jutsz el. Mert mindenki a fényképet nézi és csak ha rendben találtatott, jöhet a szöveg.
A hímeknek ráadásul egy-egy frappánsnak (tűnő) bemutatkozással is elő kell rukkolniuk, ha valóban kaszálni szeretnének és kitűnni a tömegből. Hiszen míg a lányok ülnek, várnak és törölnek, addig a fiúknak mocorogniuk kell.

Írni, állítani, a tényeket szépíteni lehet és szokás is. Mindenki végtelenül megbocsátó önmagával szemben és rettentően kritikus, ha mások adatlapjáról van szó. Sűrűn hallottam júzereket degradálóan nyilatkozni náluk szebb, műveltebb, kreatívabb (fénykép és adatlap alapján) társkeresőkről. A nagy választék megbolondít sokakat. Ráadásul ebben az országban általános probléma az objektív önértékelés hiánya, amit a rendszeresen futó tehetségkutatókba nagy számmal jelentkező dilettánsok is bizonyítanak. E kettő keveréke pedig eleve kódolja az egész rendszer egyre alacsonyabb hatásfokát.
De a "randivonal" szűzeknek mindez ismeretlen.
- Néhány ismerősnek már sikerült - gondolják -, pedig a Magdi/Béla nem is olyan jó csaj/pasi mint én! Akkor nekem miért ne menne még könnyebben?
Majd belevág, azzal a hiú ábránddal, hogy egy hét múlva randizik és egy hónap múlva már költözik is a tuttiba. De nem! Mert csodaszer nincs, csoda nő és csoda férfi sem, aki kirántja sérült lelkünket a válságból, ha nem állunk készen. Nincs csodarendszer, ami azonnal az IGAZIT köpi ki a keresésnél. És nincs semmi, ami a szerencsét tudná helyettesíteni: mert óriási szerencse kell (vagy rengeteg kompromisszum) ahhoz, hogy ráleljünk arra, aki kielégíti vágyainkat.

S nincs olyan ismerkedési mód, ami kiküszöbölné az első találkozás gyomorszorító és egyben sorsdöntő eseményét. A valóság ekkor találkozik össze a virtualitással. Itt fejeződik be a játék és fordulnak komolyra a dolgok. Ekkor lesz leformatálva minden, ami eddig a neten történt és kezdődik el a kőkemény szelekció! Ha személyes kisugárzás, ha a külső és a viselkedés nem stimmel már mehet is a levesbe az ifjú partnerjelölt. A visszautasítás - legyen az burkolt vagy egyértelmű - pedig fájdalmas, de nem a rendszer hibája, hanem a benne is megtalálható, de a közvetlenül mellettünk élő embereké!

Durvul a helyzet idefent! Ahogy a nagy klasszikus filmben mondják: a helyzet fokozódik! Esély sincs a javulásra, inkább egyre rosszabb a levegő a netes társkeresés mezején. Szinte minden kommentelő panaszkodik: kevés a sikerélmény, sok a megalázó, értelmetlennek tűnő jelenség, sok a tapintatlan, udvariatlan és önző egyed, rengeteg az átverés, a hazugság.

Természetesen más-más jelenségekről panaszkodnak a fiúk és másokról a lányok.
A fiúknak fáj a sok kiküldött levél, ami válasz nélkül marad. A rengeteg várakozás, a megalázó beszólás, az indokok nélküli hirtelen eltűnések, a vissza nem hívások, a szinte teljesíthetetlen elvárások a nők részéről, a kudarcos randik, a hamis regisztrációk, a rengeteg beleölt energia, a totális kiszámíthatatlanság...
A lányoknak probléma a rengeteg sablonos, semmitmondó levél, a sok erőszakos és bunkó beszólás, a rengeteg kalandkereső, sok a komolytalan vagy a hazug srác, baj van a fantáziátlansággal, a verbális egyéniség hiányával, az elvárásokat figyelembe nem vevő jelentkezőkkel...

Mindkét fél agyában már ott lapulnak a hallomásokból táplálkozó negatív előítéletek. Nagyon sokaknál nem teljesen kialakult elképzelések vannak egyáltalán a szándékról, a keresett személyről. Sokan csak egy mellékes dologként kezelik ezt az egészet, megfelelő odafigyelés és idő beruházása nélkül akarnak sikert elérni: persze, úgy nem megy. Páran - mivel lapulhatnak a "névtelen" regisztráció mögött - alpári stílust engednek meg maguknak vagy kiélik frusztrációikat: visszaadják a múltban szerzett sérüléseiket.

Nem védi meg a usereket semmi ezen a szabályok nélküli terepen. Semmi kialakult, elvárt és betartatott etikett sincs.

Kizárólag szavak és jól-rosszul sikerült fotók közvetítenek. De nem adjuk meg a módját, idejét egymás megismerésének. Gyorsétkezdés stílusban fogyasztják a nők a jelentkező férfiakat: egy harapás (egy szó vagy mondat vagy csak a kép megtekintése) és ha nem ízlik, azonnal kuka!
A férfiak pedig sörétespuskával lőnek a nőkre, csak úgy vaktában: 1-2 gömbölyű, sablonos mondatuk ezernyi helyre lövell ki, hátha leszednek vele egy arra téblábolót.
Egyikük sem törődik azzal, hogy a kliséktől elszakadva megpróbálják egyéniségüket egy jól elkészített adatlappal visszaadni. Nem képesek önmagukat objektíven látni és a megfelelő célcsoportnál koppogtatni: mindig jobbat akarnak, majd megsértődnek, ha nem jön össze!

S mindez csak egyre rosszabb! Páran azt mondják, hogy régen minden jobb volt. Akkor még talán a tapintatos viselkedést jobban ismerő réteg és korosztály jutott hozzá a nethez, s önmagában a lehetőség kiváltságának érzése tartotta tisztán az ismerkedős oldalakat. Manapság viszont boldog-boldogtalan használhatja és akár ezernyi reget is készíthet...
Régen sokkal sikeresebb volt. Talán, mert reálisabban ítélték meg önmagukat az emberek és ehhez igazították az elvárásaikat? Talán mert megbecsültek minden élet adta találkozást és ha megfelelőnek ítélték a másikat nem dobták el, mert van még ezernyi újabb lehetőség - például a neten?

Mindenki sérül, aki teljes szívét beleadva regisztrál. Figyelembe sem veszik, nem törődnek vele, feképnél hagyják, átverik érzéseit, csak játszanak vele. Viszont minek az egész, ha nem csináljuk komolyan?

Így mindenki, aki egy társkeresőben regisztrál készüljön fel a pofonokra! Hogy többet kap-e a virtuális térben, mint az életben, nem tudhatom, de sok frusztrációt fog összeszedni, abban biztos vagyok...

Netes kalandjait meséli el egy hölgy ezen a linken. Véletlenül egy tipikus és öntudatlan női hibába (de a férfiak szempontjából nevezhetjük őrjítő jelenségbe) sikerül beletrafálnia. Elôzô randijaimon és a női élmény-beszámolókon folyamatosan hasonló sztorikra bukkanok, miközben a másik oldalon állva pontosan tapasztalom, hogy ennek a viselkedésnek milyen romboló hatásai vannak a férfiakra nézve! Lássuk, miről is van szó. Idéznék:

"Amikor hazaértem, a postaládámban újabb öt levél tornyosult. Úgy döntöttem, nem írok vissza, hisz én a húszas éveim óta sosem játszom egyszerre több kapura....

...Gábor után egyre kedvetlenebbül böngésztem a jelölteket a világhálón. Elgondolkodtam azon, hogy csak nekem nem sikerül? Valamit rosszul csinálok tán? Levelezni továbbra is leveleztem néhány kedves pasival, de egyre kevésbé éreztem értelmét az egésznek. Közben a jó idő is beköszöntött, és nem volt kedvem a laptop előtt ülve tölteni az estéimet...

...Segítettem neki orvost keresni, majd útjára bocsájtottam. Ezután végleg eldöntöttem: jó időre búcsút mondok a pasizásnak. Elegem lett, és letöröltem magam a Randivonalról is. Azt hiszem, rám fér egy kis pihenés ezek után. Viszlát pasik, viszlát netes párkeresés!"

Tehát van egy lány, aki nagy reményekkel és kíváncsisággal csap bele a netes társkeresésbe. Hiszi, mert több helyről hallotta, hogy ez már másoknak sikerült, így neki is mennie kell. Szeretne boldog lenni (ki nem?), szeretne gyorsan találni valakit (mert nincs kedve lúzerekkel beszélgetni), tudja, hogy sikeres lesz, hiszen több tízezer férfiből csak rátalál az igazira! Hiszi, hogy elmegy az első randira és máris az igazi fogadja, mert 200%-osan bízik a megérzéseiben, amik akár egy levélváltás után is megsúgják, hogy pontosan milyen ember a másik! Ez a lány telve optimizmussal regisztrál és várja a sült galambot. (http://divany.hu/Intim/nesze-neked-els-randi) A férfiak írnak és ő pedig válaszol. Nem játszik több kapura, mert az tiszteségtelen, így kiválaszt egy szerencsés fantomot, akiről pár sor alapján egy teljes képet rajzol és a többieket pedig parkolópályára illeszti. (fogadjunk, magyarázat és elköszönés nélkül!) Aztán jön a cikkben említett randi, ami nem rossz, de nem az igazi! Esélyt nem kap az úr, mert nem forgatta meg a leányzó lelkét. Aztán jön egy másik - az adott sorozat szerint offline randi - ami még rosszabb eredménnyel jár (bár konkrét esetet én inkább vis.majornak nevezném) és a hölgy törli magát "örökre", mert ez az út járhatatlan

Nézzük, hogyan néz ki ez a férfiak szemszögéből! Hasonlóan nagy reményekkel regisztrálunk mi is. Rengeteg kedvesnek, érzékenynek, lelki értékeket kereső, hűségesnek vallott, kizárólag komoly kapcsolatban gondolkodó női adatlap méltán ad teljesíthetőnek gondolt pozitív jövőképet minden hímneműnek. Tudjuk, ahogy a való életben is, itt s nekünk kell kezdeményezni: mi írunk először. Rákeresünk pár szimpatikus (nem kurvás) fotójú adatlapra, elolvassuk tisztességesen azt a pár sort a bemutatkozásnál és amennyire telik reagálunk rá. Aztán várunk. Átlagos esetben semmi nem történik. Elolvastak és megtekintettek minket és kész... Egy hét után rájövünk, hogy ez a kör nem jött be. Úgy tűnik, hogy nagyobb merítéssel kell dolgozni, hiszen nagy a konkurencia ill. mi sem vagyunk a top 10-ben a felsorolt tulajdonságaink és kirakott fotóink alapján.

Így a férfiember nagyobb szélességűre és mélyebbre állítja az ekét, hogy jobban megdolgozza az ugart, hátha így fog hirtelen kifordulni elé a kincses ládika. Persze nem érünk rá 10x annyi nőnek hasonlóan személyes témájú levelet küldeni, így ki kell találni egy sablont, amit vagy teljes egészében copy-paste technikára alkalmas vagy azért 1-2 mondattal specializálni lehet. Ha ez kész, akkor egy jó kis keresés és 20-30 nőnek el. S várunk, milyen reakciók érkeznek, ha egyáltalán. Sablon levelek kiküldése esetén mindenképpen befut egy bölcsész természetű nyunya fikázása, melyben felsőbbrendűen közli, hogy óriási inteligenciájával azonnal kiszúrta, hogy ezt nem személyesen neki írtuk, ezért szégyeljük magunkat! Ha szerencsénk van, közben érkezik egy normális válasz is. Ugyan frusztráló, hogy ekkora merítésből is mindössze 10% alatti reakció érkezik, de csakis pozitívan szabad hozzáállni. (Az önbecsülést azért még így is rombolja!) Nekiállunk és a kihorgászott egyetlen kis snecinkkel levelezni kezdünk. Röviden: vagy megmagyarázhatatlanul (és szó nélkül) eltûnik vagy lesz belôle egy nagy eséllyel sikertelen találkozás.

S mindezek mögött nem a férfira nézve kudarc, sikertelenség, szerencsétlenség, lúzerség húzódik meg, mindössze a hölgy nem akar több vasat tartani a tûzben, vagy egyszerûen történik valami az életében, ami miatt nem akarja folytatni az ismerkedést. (lásd a fenti linken lévô sztorit!) Vagy már találkozott/beszélt telefonon valakivel, akirôl azt hiszi, hogy jó lesz! Bármi oka lehet - a levelezôpartneren kívül!

Mégis mi a félreértés alapja? Miért nem így gondolkodnak a férfiak s miért veszik magukra? Mert ôk csak annyit látnak, hogy a hölgy elolvassa levelüket, megnézi adatlapjukat. Ebbôl azt a következtetést vonják le, hogy a nô még mindig érdeklôdik a lehetséges lovag iránt, válogat, a válasz pedig azért nem érkezik, mert nem elég jók. Nem gondolnak arra sem, hogy ha egy nô valóban csak eggyel akar levelezni és az az egy már megérkezett, akkor a nô lusta kitörölni regisztrációját, sôt, még azért be-belép! Persze ez már taktika is lehet és a kiszemeltnek akarja ezzel prezentálni, hogy ô még aktív, nehogy a lovag messzemenô következtetést vonjon le a törlésbôl. Hiszen egyébként is elég, ha valóban unszimpátia miatt utasítanak el valakit. Viszont ha ezt még tetézik olyan esetek is, amikor teljesen másról van szó, akkor igen hamar megkeseredhet bárki.

Mi a megoldás? Egy sablon. Ha minden férfiú kapna 1-1 tômondatnyi sablont, hogy kiszemeltje már mással ismerkedik vagy épp elege lett a férfiakból és törlésre készül vagy most olyan esemény történt, ami nem teszi megfelelôvé az ismerkedést, de leginkább törölnék magukat az egészet nem komolyan gondolók, akkor kevesebb csalódást okoznának a másik oldalnak! Ugyanis a fránya férfiaknak is van lelkük. Legalábbis amíg sok ilyen gombostû-szúrásnyi visszautasítással ki nem nyírják azt a nôk!

A következő levelet kaptam:

"Szeretnék megosztani létező problémákat pasikrol. Elmegy a hölgy 1 randira. A pasi azt mondja, hogy komoly kapcsolatot keres közben azon gondolkozik, hogy tudná a hölgyet ágyba csalni, mindjárt az elsö randin. Az ilyen pasi csak kalandot keres. Szóval tanácsot adnék lányoknak, hölgyeknek vigyázzanak a pasikkal, mert füt, fát igérnek csak, hogy a bugyiba bejussanak, és a naivak bedölnek. Ja, 1 nö ne menjen egy pasi után, jöjjön Ö. Sajnos sok pasi elvárja,hogy a nö utazzon hozzá, mindjárt az elsö randin. Van még valahol egy tisztességes férfi?" 

"Meglepő" dolgokról szól ez a pár sor. S a maga elkeseredettségében - hiszen még az egyszerű fogalmazásmód mögött is abszolút átjön -, hogy az írója mostanában csalódott. Valószínűleg megismerkedett egy férfival, az elbódította szövegével és ígéreteivel, lefeküdtek, majd másnap se kép, se hang és többet talán nem is került elő. Pedig még talán gyűrűről is beszélgettek...
Nem akarom pellengérre állítani a hölgyet a maga naívságával és fiatal (tapasztalatlan) korával. Amit itt leírt, az nem meglepetés és nem újdonság! Sok-sok száz, ezer éve így megy ez. A nők mást akarnak hallani, remélni, miközben a férfiakat sokszor teljesen más vágyak űzik előre. A szex hatalmas erővel bír - akár még érzelem nélkül is. Mint egy jó csoki, úgy fogyasztják el a nőket azok a férfiak, akik megtehetik. A kalandok, a mély érzelmek és célok nélküli szórakozás, a nő testének megszerzése is hatalmas öröm. És a csoki élvezetéhez sem kell hozzákötnünk életünket, így a szexhez sincs szüksége a pasiknak mindent betöltő érezlmi lángolásra!
A hódítás öröme, a hatalom, a szerzés és koronaként a szeretkezés, a nő testének birtokba vétele az élet, a férfiélet lényege, netovábbja! Nem lehet elvenni minden nőt, akivel ugyan nem jövünk ki, de szívesen lefeküdnénk vele! Ha a sors nem veti elénk az igazit hosszú-hosszú hónapokig, évekig, vagy legalább olyat, akivel szívesen megpróbálnánk, addig is kell valami megoldás, valami öröm, valami dopping!

A nők pedig szinte kizárólag - magányos állapotukban - egy komoly kapcsolat kiépítésére tudnak csak gondolni. Aztán, ha a komolynak indulóból - sok probléma kiderülése esetén - csak egy kis kósza kaland lesz, akkor már a hölgyek is el tudnak könyvelni egy kis kalandot, de szinte soha nem akarnak már az elején belekezdeni egy nyíltan kimondott szexuális viszonyba!

Mit tehet ilyenkor egy férfi, akit már hajt, űz az ösztöne, aki kielégülésre vágyik?  Ez sem titok: alkalmazkodni kell a vadhoz. Hogyan lehet elejteni? Be kell dobni a csalit! A nőknek érzelmekre van szükség, biztonságra, perspektívákra, hogy komolyan vegyék, hogy ne csak szexuális tárgyként kezeljék. Ebből egyértelmű, hogy a férfiaknak eleinte - legalábbis a cél eléréséig - úgy kell tenniük, hogy a fenti kritériumokat kielégítsék és eljátszák a komoly szándékokat.
Aztán a nász után eljön az igazság pillanata.

Mi a megoldás? Tapasztalatszerzés. Sok pasi, sok kaland és már "szagról" megismeri majd a hölgy a linkelést. Addig pedig? A vágyak hamarabb felébrednek, mint az igazi érzelmek: érdemes túl esni a szexen és ha még 1 hét múlva is ott "lelkesedik" a férfiú, akkor bele lehet zúgni nyugodtan.

Sokan keresnek társat maguk mellé, de még többen élnek értelmetlenül elhúzott, nyöszörgős, szürke, nem kielégítő és egyáltalán nem szeretteljes kapcsolatokban. Ezek persze nem feltűnőek, nem várnak megoldásra - legalábbis környezetük szerint -, hiszen ha van mellettünk valaki, akivel a négy fal közt ugyan unalmas, de el lehet játszani kifelé a tökéletes boldogságot, akkor a külvilág és talán még mi magunk is elhisszük, hogy ez így jó. A jó kis töltöttkáposzta kapcsolatok...
Pár éve egy jó nagy pofáraesés után regisztráltam először, mikor már elegem lett a rengeteg káposztából. Kiszálltam - mindenkinek meglepetést okozva így. Még az exemnek is. A viták hevében ő is elszólta magát, hogy számára is egy marék langyos f..ss volt, de mint minden férfi, gyáván belemerülve a megszokott se nem meleg, se nem hideg löttybe még bőven, talán élete végéig is maradt volna mellettem. Miért? Talán mert engem már ismert s mégha nem is kerek velem - a vége felé már inkább szögeletes és nagyon karcos - az élet, de kiszámítható. Elviselt, én is őt. Talán meg is csalt, de nem érdekelt. Viszont én nem az elviselhető címkére vágytam a páromtól, a leértékelés egyre nagyobb százalékát feltűntető vörös bilétára, hanem az "Igazi" és az "Elkelt" aranyszínű céduláira!

Léptem. Előtte már a munkahelyemről nézegettem ugyan a társkereső oldalak választékát, de regisztrálni és találkozni nem mertem. Gáz lett volna. Ám azt láttam, hogy van választék: legalábbis ami a fényképekről és a szövegekről megállapítható volt.

Aztán külön költözésem első hónapjában találkoztam 1-2 sráccal. Jött a feketeleves! A hazugságok tömkelege. Az egyik: fényképen még szép barna hajú pasi megkeseredve, a világ fájdalmát magán hordozva, tiszta ősz fejjel...
A másik közel egy órán át az exéről mesélt, a "Majd holnap hívlak!" szöveg után négy nappal keresett…
A harmadik nagyképű álcája mögött egy kis nyuszika lappangott.

Az ismerkedés eme formáját pár hónap után megszüntettem. Elegem lett. Hogy most miért vagyok itt újra? Mert az életben azt tapasztalom, hogy a “műköröm, műöröm” nők miatt a férfiak nem mernek kezdeményezni. A kis plázapuncik és azokat majmoló egyéb egyszerű - a külsőségeik mögé bújó nőcik -, akik nagyzoló stílusukkal alázzák a férfiakat, majd csodálkoznak, hogy a kufirc után le vannak pattintva. De a lényeg ebből, hogy az őszinteség már nem pálya. Meg a bátorság is lassan a férfiak ínába száll...
Az utcán a férfiak nagy része utánam fordul, de megszólítani nem mernek. Talán, aki túl sokat van a virtuális térben az képtelen face to face beszélgetni. Ha a kamionsofőr nem logisztikusnak, a vállalkozó nem felsővezetőnek adná ki magát, akkor hamarabb megtalálhatnánk a hozzánk hasonlót. És fiúk, ha őszinte érdeklődéssel fordultok felé, akkor nyugodtan szólítsátok meg azt a lányt, aki szimpatikus. Nem kell a hülye csajozós szöveg! Elég csak annyi, hogy beszélgetni szeretnék veled. Ha kudarcba futsz, mert várja őt valaki otthon, akkor pech, de lépj rajta túl! De még jól is elsülhet: akár még velem is összefuthatsz!

Nekem nincs problémám azzal, ha egyesek - feladatukat elvégezve ill. valódi felületet adva az ismerkedőknek - valami ellenszolgáltatást kérnek, hiszen manapság semmi sincs ingyen, de ha arról hallok, hogy szánt-szándékkal átvernek, kihasználnak rászorultakat és KIZÁRÓLAG a bevétel növelése a cél úgy, hogy másokon átgázolnak, akkor nálam is kinyílik a bicska.

A kapott levelet nem teszem közzé, mert konkrét igazságtartalmáról nem tudok bizonyíték erejű tényeket avagy tanúkat felsorakoztatni, de a levélhez nagyon hasonló írás megtalálható itt:

Jártomban, keltemben az online ismerkedős világ hálójában néha rábukkanok 1-1 “érdekes” személyiségre. Kapok olyan bemutatkozásokat, amelyek azért kiverik nálam a biztosítékot. Lányokkal ismerkedve ugyan trágár, szexuális töltetű mailek nem fogadnak – ellentétben a nőnemű párkeresőkkel -, de gondolkodásmódjában különösekkel viszont sokszor meglep a sors. Íme az alábbi, amelyet első körben kaptam:

Köszönettel vettem soraid, s kérésedre bővebben is bemutatkoznék:  Jelenleg: xxxxx lakunk, –  rendezett körülmények között. xxxxx éves Teológus hallgató voltam /levelező/, aki az életben mindazt a szépet, s jót, amit a sors nekem adott megbecsüli, s egyben megpróbálom a javamra fordítani. Bár mindenki igyekszik a legjobb színben feltüntetni magát, azért mégiscsak írnék egy-két reális támpontot rólam:
Több évig zongoráztam, 2 évig gitároztam, tehát mind a klasszikus, mind a komoly zenét is kedvelem. A mindennapos sablonokat félretéve: komolyan szeretek színházba, koncertekre, kirándulni járni, ill. érdekes előadásokat hallgatni. Mindemelett szeretek szórakozni járni: táncolni, régebben modellkedtem is. Mértékkel – de érdekel a divat is. 3x éves vagyok. Jelenleg xxxx dolgozom, xxx a szakmám. Távolabbi célok, tervek: 
Szociális területen szeretnék majd elhelyezkedni, hiszen nagyon érdekelnek az emberi sorsok, légyen az akár” kicsi”, akár „nagy”, egészséges, vagy sérült. 
Én úgy gondolom, hogy minden valódi és Isten szemében értékes tapasztalatnak az Úr Jézus személyes műve mélyebb megértésének új felfedezéséből kell megszületnie. Ez a határozott és biztos alap, erre építem az életemet,- nemcsak elmémben – hanem teljes szívemmel; de!! nem bigottan!! – ill. 
ez az a plussz, amivel majd a leendő társamat is erősíteni, támogatni tudom. Szerettem volna, 
ha nemcsak a külsőm miatt szólítgatnának le az utcákon, hanem megismerhetnék egy kicsit a “lelkemet” is. Tulajdonképpen egy keresztény társat keresek, aki szintén nem bigott, hanem tudja élvezni, és értékelni az életet, hisz én magam is ilyen vagyok.
A legnagyobb kincs az életemben, amire nagyon büszke vagyok, a gyönyörűszép, tengerkékszemü 7 éves kisfiam /már többször felkérték fotózásra,/- akivel kettesben lakunk saját otthonunkban. Egyházilag, – bár nem tudom, hogy jártas –vagy e ezekben a “jogi procedurákban” – szabad állapotú vagyok, mivel az előző házasságom pápai jóváhagyással érvénytelenítve van.
Ha megkérhetnélek, és persze ha bemutatkozásom megérintett, kérlek Te is írjál kicsit bővebben magadról. Egyben ha kérhetem, írjad meg légy szíves nekem, hogy a hit, és a szeretet terén milyen elképzeléseid vannak.
Tisztelettel: xxxx

Kíváncsi vagyok, hogy ti, kedves olvasók, találtok-e bármiféle kivetnivalót, hibát, problémát, javítani valót a fenti bemutatkozásban avagy csak én reagálom túl?

Egy hölgy tollából ered a következő kis szösszenet, ami a tipikus férfi társkereső hibákat veszi sorra. Személyes élményei átsütnek szavain, nem kezdő onlány! Érdemes minden pasinak átolvasni és elkerülni a következő sablonokat:

Tanulmányt lehetne írni erről a netes társkereső témáról, ha az ember már eltöltött itt néhány hetet. Már akkor is érdekes megfigyeléseket tehetünk, ha csak a fényképeket vesszük tekintetbe. Némelyek bizonyos idő után új tagként teszik fel magukat – kár, hogy ugyanazzal a fényképpel, s a név is ugyanaz. Biztosan azt gondolják, hogy a friss hús jobban elkél. Mert hát  máshogy jön le, ha teszem azt egy hete sincs fent az illető, mintha szánalmas módon ott virít a tavalyelőtti bekerülési dátum? Ahogy mondják: a napszemüveg öltöztet. A képek láttán úgy tűnik, mintha némelyek éjszakára sem vennék le, az összes képen napszemüveget viselnek, pedig az adatlapon nem szerepel, hogy látássérült lenne.

Kocsi (márkás), jobb láb mindenképpen a balelső, kissé kifordított keréken, kéz lazán a combon könyököl, az elmaradhatatlan napszemüveg természetesen a fejen. Ilyenkor nem tudhatjuk, hogy a kocsit, avagy a hímneműt kell-e megszemlélni…

Lazán, oldalirányban kissé kitekert csípő, stégen/tengerparton/szálloda előtt/pálmafa alatt. Söröspohár, sörösüveg kézben avagy szájon.. Biztosan csak ünnepeken iszik. Aztán, beszéljünk a fürdőgatyásokról: említett ruhadarab félig lecsúszva a nem épp hájatlan hasaaljáról… Találkozás alkalmával szinte mind elsírja, hogy megcsalta a felesége… Legalább ne mesélnék el… Eset: messzi vidékről képes Pestig autózni. Tízszer elmondva neki: X-hídon áthajtasz, letérsz egyből az első kijárón. Ez meg továbbmegy, koccan, a kár nem is kicsi. Majd végre találkozunk. A legelső benyomás: uramisten, ennek rettentő szőrös a füle!!! Akár elsős gyereknek tanévkezdéskor kötelező 10-es ecset. És persze mindez feketében foglalja el a füle hallójáratához vezető utat…

Intelligens úr keres hosszútávra (ilyen-olyan) kapcsolatot… Milyen szerény! Nem nézegettem nőtársaim adatlapjait, de el tudom képzelni, hogy ott is mi minden lehet.

Hová kerültünk, emberek? Lehet itt igazi társat találni?

Továbbra is várom az olvasói leveleket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!

1.
Üdvözöllek! CSAK FOTOVAL ELLÁTOTT LEVELEKRE VÁLASZOLOK!!! Partner: Magára és környezetére egyaránt igényes, 38 évesnél idősebb férfit keresek, aki legalább 178 cm magas, független, nem sokat dohányzik, és nem sokat iszik. (Nincs fotó, 167/75)

Te hülye, aki nôt keresel magadnak! Kizárólag fotóval merészkedj a királynô trónjához járulni, mert leszarja ki vagy, mi vagy vagy egyáltalán mit akarsz, az ô fenséges tekintetét és drága idejét nem fogja vesztegetni holmi seggfejre, akirôl még azt sem tudja, hogy hogyan néz ki. Ha már méltóztatott neki ide regelnie és megadni a mindenféle kis csúszómászómak megadni a lehetôséget, hogy benyaljon, akkor azok minimum fedjék fel teljes egészében magukat, legyen tökéletesek - elsôsorban külsôleg! MERT A LÉNYEG: a királynô nem tett fel magáról semmifajta fotót (még titkosítva sem!), de nála bezzeg alapkövetelmény.
A hirdetésbe kódolt kudarcról bezzeg ne is beszéljünk, mert a fotó hiánya és a magas követelmények (önmagára igényes férfi! - külsôleg is karbantartott) nem fog magának egy fotó nélküli guruló hordót választani... (167cm/75 kg)

2.
:-)

Ez aztán igen. Valószínûleg sokat gondolkodott a userke, míg ezt a tartalmas bemutatkozást kitojta magából...

Jaj, de nagy divat mostanában copy-paste-elni a különböző horoszkópokat a bemutatkozások megírása helyett. Jelentem: unalmas! Minden második adatlapon ezzel lehet találkozni. Semmitmondó, fantáziátlan user képe alakul ki az ilyenekről...

6.

...

Hát igen. Körülnéztem a férfiak adatlapjain és legalább a 60%-uknál mindössze ennyi szerepel a bemutatkozásnál. Gratula. Itt maximum a fotójuk csáberejében bízhatnak a userek, de szubjektív véleményem szerint nagyon-nagyon kicsi százalékuknak van csak esélye így. Szóval szabadidő, esetleg tagsági elvesztegetésére nagyon jók ezek az adatlapok, de becsajozozásra teljesen alkalmatlanok.

Unom az ittlétet. A szagtalan, íztelen, sőt ízetlen tömeget. A személyiséget mellőzö, megfáradt, kiélt embertömeget. A mellkitevős, vagy épp farkamutogatós ostoba nőket és férfiakat. Kevés itt az érték, egyre kevesebb....S vagyunk páran, normális, értelmes emberek, akik franc tudja, minek ülünk itt. Gyerekeket kellene szülnünk, a párunk kezébe kapaszkodni, összebújni a takaró alatt, fogócskázni az esőben, szerelmet vallani egy őszi estén a kandalló melege előtt...Bármit, csak ezt ne....Lelketlen, üres, kiégett testek leszünk. Gyere, és keresd meg velem a lelki békét, találjuk meg együtt a pillanatot, amikor minden rendben van. Várlak este a fa alatt...Emlékszel? Belevéstük a nevünket, s azt hittük, a szerelmünk együtt növekszik majd vele...Add Uram, hogy mindig emlékezzek erre...hogy milyen jó Embernek lenni...

...

Az utóbbi pár évben magánéletem fő csajozási helyszíne a virtuális tér volt, alanyai pedig a különböző társkereső oldalak által felvonultatott leánysereg tagjai. Volt lehetőségem és időm is, hogy körülnézzek odafent és saját bőrömön tapasztalhassam, hogyan is működnek. Leveleztem rengeteg nőneművel, sokkal találkoztam és sikerült hosszabb-rövidebb kapcsolatot kialakítanom egy részükkel. Messzemenő tapasztalatokkal gazdagodhattam e speciális területről, de legfőképp a hölgyek lelkivilágáról. Nem állítom, hogy mindent jól csináltam, hisz párszor töketlenkedtem, mert nem vagyok egy született Casanova, nem vagyok tévedhetetlen, de azt állítom, hogy többségében - önhibámon kívül - bizony negatív élményekkel lettem gazdagabb.

Meglepett az a fokú szerencsétlenkedés, gonoszkodás, "átverés-özön", "kivagyiság", egymás leszarása, lelki eltiprása és semmibe vevése, ami mostanában kezd eluralkodni. Közel 8 évvel ezelőtt is volt szerencsém kipróbálni, így van összehasonlítási alapom. Amikor a legutóbbi körömet elkezdtem, kvázi az ezredforduló környékén szerzett élményeimre alapozva, lelkesen és nyíltan vágtam bele. Hiba volt! Brutálisan megváltoztak a szabályok, a regisztráltak összetétele illetve az egésznek az értelme, célja. Elszaporodtak a szemét alakok és jelenségek. A faszukat elküldő "valakik" csak egy csekély bosszúságra okot adó részei ennek...

Az internet kezdetén csak kevesen fértek hozzá. Kiemelt, (az élet által) válogatott társaság tudta csak használni: kvalifikált munkája okán a munkahelyéről, tanulmányai miatt egyetemről és kollégiumokból, magasabb keresete miatt otthonról. Akkor még nem létezett ennyi net-cafe, az eléréseket nem osztogatták potom pénzért a telefon előfizetések mellé, nem is volt ennyi számítógép sem talán. Magyarul, akinek volt, az örült a lehetőségnek és örömmel fedezte fel a kiberteret. Talán eszébe sem jutott, hogy visszaéljen vele, hogy a többi usert szándékosan félrevezesse avagy ezt vele tegyék!
A társkereső oldalak társasága sem cél nélkül regisztrált: igazi szándék vezetett mindenkit. Nem a kipróbálom, nem a "tök-mindegy-mit-is-veszíthetek", nem a kockázat nélküli szívatás lehetősége vitt fel embereket a társkereső oldalakra: szinte egy kivételesen jó dolognak lehettek a részei, egy kivételes - akkor még sok ember elől elzárt - szolgáltatásba léphettek be. Az oldalak üzemeltetői is ingyen adták a tagságot, talán őket is a kísérletezőkedv lelkesedése hajtotta, s csak később csillant meg szemük előtt az anyagi gazdagodás lehetősége.
Tehát társadalmunk képzettebb része jutott hozzá 2000 körül a nethez. Így nem okozott problémát, úgy mint manapság a sokszor primitív stílus, a "hejesirás", a kitöltetlen adatlapok tömkelege. A nők nem kaptak "Jössz dugni, gecó?" tartalmú bemutatkozó leveleket. A nők önbecsülése vagy a vérnyomása nem szállt el a százával érkező levelek hatására. A pasik nem botlottak bele kamu képeket tartalmazó adatlapokba vagy kislánykák fehérneműs fotóiba.
Apropó képek! A digitális fényképezőgépek ára is még az egeket verdeste akkoriban. Ennek következményeként a fotós adatlapok száma 1-1 társkeresőn ujjainkkal is megszámolható volt. Igazi vakrepülést, igazi vakrandikat kellett akkor lebonyolítani - jobbhíján! Ám mégis sikeresebbek voltak az akkori társkeresők - vajh, miért?
A csalódottság ezzel az egésszel kapcsolatban kezd általánossá válni. Akkoriban még nem olyan nagy igényekkel vágtunk bele, talán játéknak tekintettük. Manapság már - pláne ha fizetünk is érte -, akkor szolgáltatásnak hisszük: sokan vannak fent, manapság már szinte mindenki kipróbálta, nem olcsó a havi tagság sem, így miért ne találnánk meg szinte azonnal a tökéletes partnert?! Mindenki korrekt és őszinte viselkedést vár el, miközben ő maga sem tud az lenni minden esetben. Mindenki azonnali sikert vár el, holott mi a garancia és esély minderre? Mindenki felturbózott elvárásokkal vág bele, de miért lennének itt jobbak, mint amúgy magában a társadalmunkban? Mindenki mást keres és máshogyan: ki lazán, ki görcsösen, ki a külsőt s van aki a lelket és intelligenciát akarja, van, aki a pénzt és van, aki a lelki biztonságot, van, aki azonnal találkozni akar s van, aki csak hosszas levelezés után, van, akit már átvertek és van, akit még nem, van, akilehazudja a csillagokat is az égről, hogy szexelhessen, s van, aki szeretne nagyon szerelmes lenni!

Anno nekem a második - vakrandimon - sikerült belebotlanom abba a nőbe, akivel aztán négy évig lehettem együtt, akinek megfogott a külseje, akinek megragadott a személyisége. Aztán jött ez az új korszak, a zavaros, az önző: majdnem 100-szor ennyi randevúmba került, hogy ismét megtalálhassam azt, akit már régóta elképzeltem magamnak! Többen vannak már fent, de a több nem jelent jobbat. Most a kis patak hordaléka helyett, egy hatalmas folyam köveit kell mindenkinek átmosnia ahhoz, hogy megtalálhassa a maga igazi aranyát! Ehhez sok idő, energia, lelkierő, kitartás kell, de nem lehetetlen, csak küzdelmesebb, mint anno...

Érdekes tanulmányra bukkantam a neten. (http://www.szochalo.hu/hireink/article/100333/) Témánkkal foglalkozik, méghozzá igen alaposan körbejárva és pár érdekes következtetés levonva. Nem tagadom, hogy saját magam pár megállapítással szemben kétségeimet ill. teljesen más tapasztalataimat tudnám felsorakoztatni, de sem az egyén, sem a társadalom nem képes azonos és szigorúan leírt szabályok alapján működni, így maximum a többségre jellemző formákat ismertethetjük alapvetőként, amitől bárki vagy bármilyen helyzet eltérhet! Ettől függetlenül sok érdekes tényt találhatunk e tanulmányban. Kiemeltem párat közülük: 

"ilyennek lát(tat)ják magukat a nők? Mit tartanak fontosnak vagy érdemesnek a külsejükről elmondani? A válasz viszonylag egyszerű. Először is azt, aminek egyértelműen pozitív a konnotációja: "csinos", "csinosnak mondott", "fiatalos", "karcsú", "kellemes megjelenésű", "vonzó", "sportos alkatú" , "széparcú", stb. Aztán azt, ami ízléstől függően lehet vonzó vagy akár taszító, de önmagában nincs értéktartalma: "gesztenyebarna hajú", "szőke", "kékszemű", "barnaszemű", "vékony testalkatú", "filigrán", "molett", "telt", "teltkarcsú", stb. Alig bukkanunk azonban előnytelen külsejű nőkre; érthető módon senki nem óhajt publicitást adni annak, ha netán csúnya, rossz alakú, lapos, seszínű hajú, stb. Vagy nem ejt szót az illető előnytelen fizikai tulajdonságáról, vagy eufemizmusba burkolja, például: "kissé molett".
A nők férfitársaiknál gyakrabban tartják fontosnak társadalmi és olykor - főleg kedvező anyagi háttér esetén – egzisztenciális státuszukra utalni. A státuszleírásban szerepel a családi állapot éppen úgy, mint a nevelt gyerek(ek), a végzettség, és - ha vannak - az anyagi javak. A családi állapotra utaló jelzők között a leggyakoribb az elvált, az özvegyek csak utánuk következnek, míg a jelzetten egyedülállók illetve függetlenek a sor végén állnak. A közlés tényét - a korrekt tájékoztatás szándékán túl - valamiféle legitimációs törekvés is motiválhatja: "én nem selejtes, visszamaradt áru vagyok; az egyedüllét nálam pusztán aktuális helyzet, nem hosszú ideje fennálló állapot."
Melyek is hát akkor azok a belső tulajdonságok, amelyeket fontosnak tartanak megemlíteni magukról a társkereső nők? Ezekből nincs túl sok. A végzettségre utaló - "értelmiségi", "diplomás", "középfokú végzettségű" jelzŐkön - kívül a kellemesség jelentéstartományába tartozó attribútumok állnak az első helyen: "mosolygós", "víg kedélyű", "kedves", "kellemes egyéniségű", "szimpatikus", "életvidám", "vidámságot szerető", stb. 
Általánosságban elmondható, hogy a női önportrék kidolgozottsága messze elmarad a férfiakkal szemben támasztott kívánalmak kidolgozottsága mögött, annak ellenére, hogy a tradicionális értékrend szerint a férfi az, aki választ. 
...
Ránézésre is szembeszökő, hogy a nők által felsorolt kívánalmak jóval részletesebbek, kidolgozottabbak a férfiakéinál; az elváráscsoportok (életkor, foglalkozás, státusz, érzelmek, érdeklődés stb) aránya is sokkal kiegyensúlyozottabb náluk.
...
Az előnyös külső tulajdonságok nyilvánvalóan férfiak esetében sem elhanyagolhatók, a nők - bevallottan legalábbis - ezeknek mégis pusztán mérsékelt jelentőséget tulajdonítanak. A "jóképű", "jó megjelenésű", "vonzó", "attraktív", "férfias", "ápolt", "fiatalos" meglehetősen általános kritériumokon kívül főleg a testalkatra, de méginkább a testmagasságra vonatkozó elvárásokkal találkozhatunk: a "sportos", "sportos alkatú", "magas", "170 cm-től", "kifejezetten magas", "nem túl magas" elvárások jelennek meg a legsűrűbben.
...
Az életmód-egzisztencia-státusz kritériumhármas ugyan fontos, ám közel sem olyan jelentős, mint ahogy azt a férfiak vélik a saját hirdetéseikben megfogalmazottak tanúsága szerint. A gazdagság tehát a nők számára - az esetek többségében - nem funkcionál erotikus vonzerőként; a hölgyek, ha egyáltalán támasztanak egzisztenciális jellegű követelményeket, pusztán a közepes biztonság garanciáit látják bennük. Leggyakrabban a "biztos háttérrel", "rendezett körülmények között", "gépkocsival rendelkező", "rendezett anyagiakkal", "biztos egzisztenciával", "kellő egzisztenciával" kívánalmak bukkannak fel; a "nagyvonalú", "kocsi, nyaraló nem akadály", "jól szituált", "sikeres" és hasonló típusú igénymegfogalmazások jóval ritkábbak.
Az érzelmi elvárások közül a leggyakoribb a "megbízható", és a sorban rögtön utána következnek a "jóérzésű", "jólelkű", "szeretni tudó", "őszinte", "megértő" jelzők, a "kedves", "derűs", "vidám" elvárások viszont jóval ritkábban jelentkeznek. Ehelyett viszont a humorérzék iránti igény ("jó humorú", "humorérzékkel rendelkező", "humoros") jelenik meg jóval nagyobb gyakorisággal, mint a férfiak esetében. A gyermekeseknél vagy gyermeket akaróknál a lista még kiegészül a "gyerekszerető", "családcentrikus" kritériummal is. Mindebből több következtetés is levonható. Az egyik, hogy a megbízhatóság - a szó valamennyi értelmében - még ma is fő jellemzője a nők számára a kívánatos partnernek. A másik, hogy a nők kevésbé visszafogottak szóhasználatukban, és meg merik fogalmazni, hogy jóságra és szeretetre vágynak. A szemérmes férfinyelvben ennek az eufemizált "kedves", "érzékeny" jelzők felelnek meg.
...
A végzettség iránti igények megfogalmazásában dominánsnak tekinthető az azonosságra való törekvés, például a felsőfokú végzettségű nők többnyire - megfogalmazottan vagy implicite – diplomás társat keresnek. A férfiak nem kis százalékánál az "előnyös megjelenés" követelménye csak a "keres" oldalon" jelentkezik; a "kínál" oldalon egzisztenciális és státuszjelzések alkotják, vagy inkább helyettesítik a "férfias külsőt". Ők többnyire a "független, jó anyagiakkal rendelkező vállalkozó"-k, a "sikeres üzletember"-ek, a "diplomás vállalkozó"-k, a "kiemelkedő egzisztenciával rendelkező üzletember"-ek, a "budai lakással rendelkező férfi"-ak, a "diplomás üzletember"-ek. a férfiak fizikai önjellemzései tárgyszerűek, a direkt minősítést kerülők. A "185/85/38" típusú adathármason túl kedveltek még az előnyös alkatra utaló "sportos alkatú", "vékony", "magas, vékony", a férfiasságot konnotáló "bajuszos", illetve a szem- és hajszínt megjelölő "barna", "szőke, "kékszemű" jelzők. A hendikepnek számító kövérséget a "mackós" és "erős testalkatú" eufemizmusok helyettesítik.  hirdető férfiak nem elhanyagolható hányada, életkorán, státuszán, végzettségén és külsején kívül nem is tart fontosnak magáról egyebet közölni. 
A férfiak többsége számára azonban a fizikai vonzerő - ha egyáltalán szerepel a kívánalmak között - csak az egyik, és nem is feltétlenül a legfontosabb szempont. Általában beérik elnagyolt leírásokkal: a "csinos", "vékony", "sportos", "ápolt", "telt keblű", "molett", "jó alakú", "érzéki", "szép(arcú)" megjelölések a leggyakoribbak. A "fényképet kérek" "vagy "fényképnek örülnék" kitételek már konkrétabb igényeket jeleznek. A hagyományos női attribútumok (szép, csinos, teltkeblű, stb.) mellé felsorakoznak az emancipáció jelzői is: az életmódbeli emancipációt konnotálják a "sportos", "vékony" jelzők, míg az "érzéki" a női szexualitás vállalhatóságára utal.
...
Az igények egy további csoportja az életmód-egzisztencia tengely mentén rendeződik. Milyen életmódú partnereket keresnek a férfiak? A kor változása ebben az aspektusban is tetten érhető. Egyre kevesebbszer bukkan fel a "háziasság", mint elvárás. Annál gyakrabban tűnnek fel viszont az egészséges életmódot preferáló jelzők, úgy mint "nem dohányzó", "természetet kedvelő", "a korszerű táplálkozás híve", stb., valamint a mobilitás igényéről tanúskodó kívánalmak: "jogosítvány jó lenne", "utazást kedvelő", "jól úszó, jól síelő" stb.

Egy újabb hölgy osztotta meg sztoriját velünk:

Véget ért a legutóbbi kapcsim... Természetesen nem miattam, hanem azért mert emberem nem merte még vállalni a "kötöttséget". Kérdem én milyet, ha egy héten 2-3-szor taliztunk, akkor meg tök jól éreztük magunkat és egymást, na mindegy, már túl vagyok rajta. Hülyék a pasik vagy ahogy nagynéném szokta mondani: "Némelyik férfi mind egyforma". Kéne már egy igazi kapcsolat, csak hát nem megy az olyan könnyen, mint rég.
Egyik kollégám jött össze az ő kis igazijával neten, szval nagyon odavolt tőle, hogy ez a net milyen jó, én meg már 30-on túl nemigen érek rá egy újabb kapcsolat megérkezésére várakozni. Nem mintha ne járnék társaságba, bulizni, bár előbbiben már mindenkit ismerek, házinyulakat már mégse lövünk, bulihelyen meg - bár mindenki szerint klasszul nézek ki - mégse nagyon terem a korosztályomnak babér - viszik a prímet a fiatal műmellek és köldökbrossok.
No szóval nézzük ezt a netet. Megkérdeztem melyiken jöttek össze (ő is harmincas), azon regisztráltam én is. Alapadat - kilóban picit csalok - edzőteremben egyszer mértem és srácok mondták, nem gondolták volna - hiába no, amolyan "sűrűk" a csontjaim. :) Mindenképp kincstári optimizmust sugalló bemutatkozást írok - bár olvastam, hogy az idézeteket nem szeretik a pasik, mégis én annyira szeretem Márait, hogy egy rövidet bekopizok tőle. De nem hosszút, úgyse jelent másnak sokat, csak nekem. Fénykép nélkül úgyse ír senki - egy félalakos, sportos de csinos rucis jó lesz, jó a hajam is rajta, meg olyan szexisen nézek - mégse fürd*ruhás, az én koromban… meg hátha valamelyik exem meglátja, 'nehogymáasziggyepánikvan, érted…
Na most akkor várunk… Azé "nézegessük-nézegessük" a felhozatalt, ha nem is üzizek senkinek, azért azt látja majd, hogy rákattintgattam a képeire, hátha van esze és a látogatóit is megnézi, nem csak szűrőket állítgat. Van egy két nagyon jó pasi fenn, de gondolom rendesen el lehetnek szállva maguktól, hisz nyilván minden csaj rájuk indul be. Márpedig írni jusztsemfogok. (Szórakozóhelyen se közelítek senkihez, ott is jelzem szemmel az érdeklődést, de ha annyira mafla, hogy nem képes odacsámpázni valami ürüggyel, akkor így járt. Fiúismerősöm mondta múltkor, hogy ismerkedés gyanánt a fenekét fogdosta egy nő "úgy véletlenül", hát már itt tartunk, minden szerep megcserélődött? ) Jajjj, de azé ez is itt olyan cukin mosolyog. Hoppá egy meztelen hátsó, hát szép-szép mitagadás, de hát ez nem szextársközvetítő, vagy esetleg én tévedtem el? No mindegy, ettől azé ódzkodnék, bár prűd messze nem vagyok. Ó egek de mennyi szerencsétlen van ezen a pár jó faszin kívül?! Reményvesztett kazánkovács tekintet, mint egy szocio-riportfilmben. ÁÁÁ…. Ez meg itt kövér. Már most relatív fiatalon. Jó egy kis pocak még beleférne, de nem egy ilyen zsíros toka. Ha valakinek a fején még nem látszik, hogy kövér, talán-talán elmegy, de hát férfi - menjen már kicsit edzeni vagy focizni vagy tudomisén. Ha én engedném a seggem a gravitáció szabad prédájául bizony kapnám a beszólásokat, hogy fogyózzak, ők meg a távirányítóval szeretnének úgy látszik intim közelséget nem egy vérbő szukával, mert így tuti nem lesznek kívánatosak senkinek. Méghogy a külső nem fontos: azt hiszik az övéké nem! Lapozzunk!
Jaj szegény ez meg vasággyal negyven kilós, olyan beesettek a szemei, mint a bordái, nem mernék ráfeküdni, elszállna belőle a lélek maradéka is. Olyan pasi kell, aki férfi, akire felnézhetek és aki jó értelemben nagyobb nálam - nehogymá az én bicepszem a heti két edzéstől nagyobb legyen mint az ő combja. Sajnálom, ő is hiába írna szegény. Bár még inkább ennek válaszolnék, ha kedves levelet ír, mint annak a hülye nagyképűnek: úgy néz a képbe, mintha a világ a csicskása volna és három csaj ölelgeti a fotón. Ilyentől mentsen az ég… Hát nem egy nagy az esély itt kifogni az aranyhalat vagy a fehér paripát, hogy hercegről már ne is álmodjak, de végülis szórakozásnak sem utolsó ez a nézegetősdi. Aludjunk rá egyet…
Első nap végén száznál több levél vagy üzenet fogad. Ezek szerint ütős képet választottam - vagy a Márai ennyire menő? :) Sajnos nem fizetek elő (15 levél max per hó - ez nem sok) így meg kell válogatnom, kinek reagálok. Van néhány aki nem is értem minek ír. 50 év feletti: a lányuk lehetnék. Nem ápolónő akarok lenni, hanem szerető és társ és feleség és a gyerekeink anyja. Ezt ők sem gondolhatják komolyan.
Sajnos van akit válasz nélkül törölnöm kell. Kicsit szégyellem a dolgot, mer nem így neveltek, de fizetni nem fogok, így aki nem jól lőtte be a várható érdeklődésemet, az így járt. Aki pedig adott maszek címet, annak megírom, hogy bocs, de nem a zsánerem - de aki küld egy virágüzit, oszt ül kukán, hogy majd megtöröm a csöndet, annak bizony igen jól kell belenéznie a fotómasinába, hogy válaszra inspiráljon. Mondjuk akadt azért 4-5, akiben van fantázia. Tetszem, szimpi vagyok a képen, szívesen ismerkedne, meg írjak, meg kérdezzek. Mit kérdezzek? Ennyiből rohadt nehéz kommunikációt csinálni. Adatlapon is sablonos mondatok, talán egy van, akinél hosszú, kedves levelet kaptam, meg volt mégegy, amelyik bár sablonlevél-gyanús, de aranyos viccesre van véve benne a hangnem. Ha akarom kedves, ha akarom kicsit erőltetett humor, de legalább lehet rá reagálni és újabb poénokat lövöldözni a téma köré. Hmmm - ez is csak üzit küldd, pedig kedves a mosolya. Kérdezem az ünnepekről, hogy teltek, meg kicsit mesélek magamról, hátha abból lesz valami. Na ez meg itt a kislányával fényképezkedik: vajon elváltak már és kikeveredett a házasságából lelkileg is???? Hát nem jó ómen, bár a kislány aranyos. Meglátjuk. Belevetjük magunkat a levéltengerbe és várjuk, hogy az is írjon, akit a kedvencek közé pipáltunk - hátha lesz itt is valami egymásra találás-féle. 

Leveleket várom az fvtr@citromail.hu címen.

Újabb olvasói levél - egy hölgytôl -, aki az adatlapokról és minden egyébrôl írt:

Szóval a bejegyzések többsége természetesen udvarias köszönet válasz az illető úr pontjaira vagy minősítésére. Ez utóbbiról kicsit ambivalens érzéseim vannak, ha akarom jópofa marháskodás, ha akarom milyen alapon ítélnek meg egy fotó vagy még az sem alapján. Node ne térjünk el a lényegtől.
A hölgyek jelentős része úgy gondolja, hogy a férfiaknak tetszik, ha adatlapján szentimentális, csöpögős, melodramatikus idézeteket copy-paste-elnek a szeretet, a lélek, az őszinteség és a bizalom témaköréből. Ezekből legalább 30-40 sort, mert azt szeretik igazán olvasni a pasik. "Annál jobb", minél porosabb és régebbi a szerző. Szerintem egy férfi számára ennél jobb már csak egy langyos beöntés lehet...
Hölgyeim!!! Ide nem a lélek szépségeinek magasztalására jönnek a férfiak, hanem (tisztelet a kivételnek) nőt akarnak fogni maguknak, ha lehet minél csinosabbat, együttes kellemes program céljából.
Érdekes módon a "félreértés" hölgyek körében kortalan, de feltűnő, hogy a középkorú vagy azt épp átlépő nőknél egyre gyakoribb, szinte már a csíkos és pöttyös könyvek színvonalát éri el. Hiába, a klimax átvisz a bakfis korba.
Amikor több férfit is megkérdeztem ezekről a bejegyzésekről, egyértelműen negatív véleményeket hallottam. Van, aki olvasás nélkül törli is, vagy ott hagyja olvasatlanul "nincs nekem időm ilyen hülyeségekre" felkiáltással. Szóval hölgyeim, csak csínján ezekkel a nagy lelkizős bejegyzésekkel, még akkor is, ha az úr reglapja másról sem szól, mint komoly, becsületes, őszinte, bizalomra épülő, lelkileg szoros tartós kapcsolatot reklámoz neki.
Miért van az, hogy olyan nehezen alakulnak az emberi kapcsolatok és olyan felületesek? Úgy látszik tényleg megöregedtem. Én még szeretnék szeretni úgy istenigazán, csak nem hagyják. Csak egy jönne már, aki hasonlóan gondolja. Aki elfogadja és viszonozza. De csak felületes kapcsolat, beteges birtoklási vágy érzelem nélkül, vagy pár randi igénye. Közben meg mindenki sír, mint a fürdős kurva, hogy jajj érzelmek, meg szelid, gyöngéd, gondoskodó nő, aztán amikor ott van akkor másról szól a film hirtelen. Már a hűség sem fontos, csak ha a másikról van szó. Magunk azt teszünk ami jólesik, de a másiknál már a puszta gyanú is vért kíván.
De nemcsak a neten van ez. Barátnőm vasárnap lelkiéletet élt velem, férjjel összeveszve, átrohanva hozzám. Féltékeny. Hogy okkal, vagy anélkül, ki tudja. 30 év együttlét 25 év házassággal. A múltkor még azt mondta, már nem is bánná ha a férje félre kúrna, nem érdekelné. Sőt ha elmenne azt sem bánná, elvan ő nélküle is. Én mondtam neki, hogy másképp beszélne ha ez bekövetkezne. Most meg sík ideg, mert fél hogy esetleg tényleg. A hűség ma már csak a kutyákra jellemző, kérdés hogy az evolúció miatt még meddig?!

Továbbra is várom hozzászólásaitokat az fvtr@citromail.hu címen!

 Ha még valaki nem hallotta volna ezt a hírt:

Végre egy pozitív kicsengésû levél következik, ami nem a virtuális társkeresés árnyoldalait részletezi, hanem úgy mesél el egy megismerkedést, hogy közben nem csöpög a sziruptól és nem akarja rózsaszínû ködbe vonni a metódust.

Nem tudom hogy egy sikertörténetnek is van-e helye a blogban, ha igen akkor jó, ha nem, akkor írtam egy kicsit feleslegesen...
Hogy miért a neten próbálkoztam? Az indok a "szokásos": a munkahelyemen nincs lehetséges partner, a baráti köröm is kiesett, szórakozóhelyekre pedig nem szeretek járni.
A történet 2004 nyarán kezdődött, amikor regisztráltam magam a Találkahelyre. Nekem csak ez az oldal volt rokonszenves, megnéztem pár másikat is, de azok valahogy nem jöttek be.
Őszintén megadtam magamról minden adatot, és bejelöltem pár feltételt aminek mindenképp teljesülnie kellett a másik félnél is (ne dohányozzon, ne legyen gyereke, meg még pár dolog). Elég egyedi módon keresgéltem: tartottam magam az elvhez, hogy egyszerre csak egy emberrel levelezek. Ez lehet hogy hülyeség, de én így éreztem korrektnek. Az első ismeretség 2004. júliusban indult, találkozgattunk, járogattunk ide-oda, de valahogy az ősz végére rádöbbentünk, hogy nem egymást keressük. Harag nem volt, csak búcsú.
Kicsit pihentettem a társkeresést, 2005. februárban jött a következő, ez egy furcsa kapcsolat volt, az első fél évben szépen alakult minden, de utána állítólag "kiszeretett" belőlem a lány, így a nyár derekán magamra maradtam. Ezt kicsit rosszabbul viseltem, így bő egy évig nem próbálkoztam, inkább a sport felé fordultam.
2006. őszén megint nekivágtam, meg is ismerkedtem egy rokonszenves és okos lánnyal, de ebből sem lett hosszú kapcsolat, 2 hónap után "váltunk".
A 2007-es évet ismét egyedül kezdtem, sokat dolgoztam és sportoltam, majd a nyár végén - mit veszthetek vele? - ismét irány a Találkahely. Találtam egy nagyon megragadó reglapot, írtam a lánynak. Ő visszaírt másnap, a harmadik nap már Skype-oltunk. Olyanok voltunk, mint két rég nem látott jóbarát, az első perctől kezdve megértettük egymást. Egy hét után találkoztunk, fantasztikus volt az a szombati nap. Sétáltunk, beszélgettünk, és olyat éreztünk, amit azelőtt még sohasem.
Divatos kifejezéssel élve "járni" kezdtünk, az első randevú után egyetlenegy nap sem telt el, hogy ne találkoztunk volna. Másfél hónap után összeköltöztünk nála, majd pedig a megismerkedés után 8 hónappal összeházasodtunk.
Azóta közös lakást vettünk, és most épp a baba-projekten dolgozunk. És minden tökéletes. :-) Ezt a kis történelmet csak azért írom le, mert talán reményt adok vele azoknak, akik ugyanolyan elcsigázottak és borúlátóak voltak mint én, 2004-2005 körül. Nem szabad feladni a reményt, de nem is kell erőltetni a keresést. Az semmi jóra nem vezet, hogy "jön a nyár (vagy a karácsony), muszáj találnom valakit, hogy ne egyedül töltsem". Próbálkozni kell, kitartónak kell lenni, és ha nem vesztjük el a türelmünket, akkor megtaláljuk a párunkat.

Továbbra is várom leveleiteket az fvtr@citromail.hu címre!

Megkeresett engem egy srác, aki már jó ideje próbálkozik a csajozással fent a kibertérben. Saját elmondása szerint nem megy neki, s nem tud rájönni miért. A kedves olvasók segítségét kéri abban, hogy mit is változtasson magán, a szövegén, az első levelén? Mitől lenne kelendőbb, szimpatikusabb a nők szemében? Kérem a kedves olvasókat, hogy próbálják meg őt finoman - hiszen egy érző fiatalember lelkéről van szó - a megoldás felé terelgetni!

S most következzék a levele:

A kérdésem, milyen "sablonlevelet" érdemes küldeni? Mert az adatlapot megnézik, a bemutatkozást nyilván olvassák, de nem válaszolnak.
A mellékletben elküldök egy "sablonlevelet". Akik nem töltenek ki magukról bemutatkozást, nehéz őket megszólítani. Ezzel a levéllel szoktam, hátha oldódik az illető, ha olvas 3 sort a másikról. (Természetesen töltöttem fel jó képeket is.)
"Szia!
Szimpatikusnak találtam a bemutatkozásod. Mesélj magadról :) Hova jársz iskolába, mivel foglalkozol szívesen? Én harmadéves vagyok a Károli Gáspár Ref. Egyetemen, kommunikáció-médiatudomány szakon. Hobbim a szerelés, barkácsolás, blogírás, emellett rendszeresen összejárok egy kisebb baráti társasággal. Ha felkeltettem az érdeklődésed, írj!"
Ezt a levelet, ott ahol az illető megjelöl hobbit vagy bemutatkozik, kicsit személyre szabom, reflektálok a mondanivalójára, kérdezek róla. Lehet, hogy a levél sablonos, de a reflexiók szerintem valamelyest egyénivé teszik. A fentiek értelmében az esetek legjavában nem érkezik rá válasz, de az adatlapomat megnézik. (Az e-mail címet utólag írtam bele.) Az utóbbi időben egy válasz érkezett, amiben az illető leírja, hogy mással ismerkedik, és Jászberényben tanul, de köszöni, hogy írtam.)
A levél további érdekessége, hogy ezzel, illetve egy közbevetett kétmondatos reflexió segítségével sikerült megismerkednem valakivel október végén. Összesen 2x találkoztunk, jó viszonyban váltunk el egymástól, az illető kulturált volt és őszinte. Ahogy olvasom, ez nem túl gyakori. Röviden: 1 ismerkedés, 1 válasz a levelekre. Különböző oldalakon összesen kb 30-35 levelet küldtem ki. A startrandi oldalán születésnapom alkalmából 1 hetes VIP-tagságot engedélyeztek. Kiderült, nem jár akkora előnyökkel, regisztrált tagok közül csak azok nézik az adatlapomat, akiknek írtam. 1-2 visszament és újból megnézte.
Másik kérdésem: keresztény szellemiségű, társkeresés céljára is létrehozott filmklubban milyen "szöveggel" érdemes indítani, ha még film előtt vagyunk?További leveleket várok az fvtr@citromail.hu címre!

"Nem ébreszt vágyat bennem, nem kivánom… Nem az esetem.. ez és ehhez hasonló véleményeket hallok a pasiktól duci nő ügyben. Ugye ezt ti se gondoljátok komolyan???? Nézzetek előbb tükörbe és ha kb olyan paraméterrel rendelkezel, mint amit elvársz egy nőtől, akkor tekerhetsz!"

Ezt olvasom mindenhol mostanában: csak annyit kérj a másiktól amennyit te is adni tudsz! Ha kinézel férfiként magadnak egy jó nőt a neten, úgy merd megszólítani, ha legalább olyan gusztusosan nézel ki, mint ő! Először mérlegelj, árazd be magad, majd ha úgy látod, hogy a te céduládon hasonló összeg szerepel, akkor tehetsz egy ajánlatot. Tiszta emberkereskedelem már ez a netes társkeresés...

Ugyan kérem! Mindenki azt csinál, amit akar. Olyan csili-vili nőket szólíthatok meg pasiként a neten, amilyeneket nem szégyelek és ha kövér, ápolatlan, csóró, műveletlen, rosszul öltözött, rosszul kommunikáló egyén vagyok, akkor legfeljebb nem jön válasz. S mindez fordítva, a nőkre is igaz: gyerekkel, plusz 30 kilóval, elhanyagolt külsővel, a valós életkornál legalább egy tízessel többet mutató arccal is bárkinek lehet írni. Probléma abban az esetben adódik, amikor az illető képtelen feldolgozni a kudarcot, az érdektelenséget, a válasz nélkül hagyott jelentkezését, amikor minden fórumon szidni kezdi az ellenkező nemet s azt hibáztatja saját hülyeségéért! Ha valaki nem képes felmérni lehetőségeinek határait, nincs objektíven tisztában (s nem pedig a közelállók hamis és szubjektíven pozitív irányba torzított) tulajdonságaival, akkor sorozatos kudarcot fog szenvedni! 
Mit lehetne tenni ellene? Figyeljük a reakciókat: a semmiféle válasz is válasz! Ha nem ír vissza senki, akkor rossz helyen keresgélünk. Ha már nagyon lementünk az alapszintre, s úgy sincs érdeklődés, akkor nagyon rosszul csinálunk valamit! Rossz a szövegünk avagy rettentő a fizimiskánk! Sohasem késő elmenni edzőterembe, fodrászhoz, jóízlésű ismerőssel ruhaboltba és igazán rendbevágni magunkat. (Az írónak is meg kellett mindezt tennie, hogy megnövelhesse céduláján az árát!)
Ha meg a gondolkodásunkkal van a baj? Az már sokkal nehezebb: ott tanulni, tapasztalni kell, olyan emberek közt forogni, akiktől elleshetünk értékes hobbikat, viselkedésmódot, beszédmodort. Olvassunk, tájékozódjunk: a világunk oly színes! De ha valaki az elejétől el van rontva, az ember legyen a talpán, hogy önmaga helyrebillenti magát!

De a lényeg: a rendszerbe beépült - ahogyan a világba is - a csalódás. Nem lesz díszmenet, mindenki készüljön fel, hogy szivacsok lesznek, válasz nélkül hagyott mailek, fel nem vett telefonok, lelécelt nők/pasik...