Nem gondolkoztál már el azon, hogy mi lesz veled 60 éves korodban? Hogy fogsz akkor élni? Életedre – aminek lényegi része lezajlott -, hogy nézel vissza? Elégedett leszel vele? Mostanában, amikor túl vagyok lassan a felén, egyre többet foglalkoztat ez a kérdés: most még tudok tenni vmit magamért, a jövőbeli elégedettségemért, ám igyekeznem kell, mert ketyeg az óra. Nem akarok csalódott és öregkori tehetlenségem miatt megkeseredett ember lenni, aki már csak arra van kárhoztatva, hogy az általa megtett életút végén vagy élvezze az elért dolgokat vagy sajnálkozzon magán és verje a fejét a falba az elszalasztott lehetőségekért, az értelmetlenül-céltalanul eltelt időért s szürke életéért. Ha visszanézek, azt akarom látni, hogy kisebb kitérőkkel, hibákkal – amelyekből tanultam -, de eljutottam odáig, ameddig szerettem volna és kihasználtam az élet által felkínált lehetőségeket és kihoztam magamból a lehető legtöbbet. Élveztem, kipróbáltam mindent, mit érdemes s nem maradtam le semmiről.
Tedd meg most magadért és képzeld el, ha most kellene lezártnod az életed, akkor elégedett lennél? Elérted mindazt, amiről kamaszkorodban álmodoztál? S ha még nem, akkor nagyon fáj a hiánya? Szeretnéd ismét végigcsinálni? Kihoztál mindent ebből a pár évtizedből, amit csak lehetett?
S ha szemernyi kétséged van, akkor azonnal láss neki, csináld, tedd meg, hogy ne lefelé görbülő szájjal állj a színpadon, mikor leengedik a függönyt!
Erre most nincs pénzem, erre most nincs időm, ehhez most nincs kedvem, ilyen marhaságokra én most nem áldozok – jobb lenne elfelejteni az ilyen kijelentéseket! A mostból hamarosan múlt lesz! S amit ma még képes vagy megtenni, azt a jövőben már közel sem biztos, hogy fizikális állapodtod miatt szintén képes leszel: 60 évesen akarsz majd raftingolni először vagy sziklát mászni? Keresd meg a pénzhiány az időhiány ellenszerét és lépj, hogy utána megvalósíthass mindent és ne egy keserű öregember szálljon a sírba!
Találd meg önmagad - mint ahogy most én is keresem - és legyél az, aki nem félsz lenni fantáziáidban!
