Virtuális társkeresés

Mi végre hoztam ezt a blogot létre? - vetődik fel az átlagban ez a kérdés, főleg azokban, akik a virtuális társkeresést még úgy mélységében nem is próbálták ki. Bonyolult feladat önmagában is magunk mellé társat találni. A modern - szabadságtól terhelt - világunkban az emberek nemhogy közelednének egymáshoz, hanem a maguk kis mikrokozmoszait kialakítva - mint egy óriáscsillag felrobbanása után megmaradt apró, szakadt részei - távolodnak egymástól. A bizalmatlanság megakadályozza a régi formák, tradiciók, helyek hatékony mûködését s mindenki próbálkozik azzal, amit jónak gondol. Jó esetben. Mert vannak olyanok is, akik munkájukból és hobbijaikból kiindulva nem nagyon járnak idegen emberek közé és szûkös baráti körükben már nem találva senkit inkább megbékélnek a helyzettel és várnak a csodára: hátha a jószerencse eléjük sodor valakit. Vagy igen vagy nem. S aztán ebbôl születnek a rossz, megalkuvós házasságok. De szerencsére vannak, akik viszont hajlandóak aktívan is tenni magányuk megszüntetésért, méghozzá a technika legújabb vívmányának igen kényelmes módszerével: online társkeresôkbe jelentkeznek be. A mód kényelmes, mert otthoni karosszékbôl is mûvelhetô, kockázatmentes, mert a visszautasítás nem oly sértô, megalázó, mint pl. egy szórakozóhelyen, izgalmas, mert egyszerre részegítôen nagy számú delikvensbôl választhatunk, olcsó, mert a havidíj még mindig gazdaságosabb, mint bármilyen rendezvényre a belépô, tehát sok szempontból egy igazi jótétemény: DE NEM CSODASZER! Valójában ez is az élet leképezôdése, s itt is elôfordulnak bunkók, megtévesztô emberek, szórakozni-másokat átverni akarók, dilisek, lelki betegek, félrelépôk, mûveltek és mûveletlenek, érdekesek és unalmasak, lúzerek és nyerôk, szépek és nagyon csúnyák, kíváncsiskodók és rákattantak: miért is lenne ez jobb, mint a való világ, ha a szereplôi ugyanazok?! Viszont - ha valaki már gyakorlatra tesz szert, jó emberismerô, akkor itt ki tudja szűrni azokat, akik a negatív kategóriába tartoznak, akiket széles ívben el kell kerülni! Ebben a blogban próbálom majd összeszedni mindazt, amit eddig tapasztaltam, hogyan kell jó, informatív adatlapot készíteni, honnan tudhatjuk, hogy melyik adatlap kamu, NETikett, lúzerek és nyertesek, képek elemzése, levelezéstôl a randiig, társkeresô oldalak rangsora és sajátosságaik, kik és miért szórakoznak, biztonság, jó elsô levél, stb.... Szívesen veszem majd a hozzászólásokat, amelyek egyrészt majd árnyalni fogják a képet, másrészt remélem, a beküldött történetekkel szórakoztatva lehet megmutatni a netes ismerkedés hasznát, létjogosultságát, eredményeit és esetleges buktatóit, hogy a jogtalanul illetett negatív kritkát és indoklatlanul rárakodott - "Te miért itt ismerkedsz, hiszen te tök normális vagy?!" - értetlenkedést valami jobbító szándékú és hasznos kritikává, javaslatokká fordíthassuk.

Nekem sem egyszerű avagy szemelvények saját tévelygéseimből 15.

2007.09.19. 08:00 Line24

1, Egérke
Szimpla találkozás. Szimpla nő. Szimpla külső. Szimpla gondolatok. Szimpla beszélgetés. Szimpla élet.
Nem ronda és nem is szép. Nincs nagy melle, nincs kicsi. Nincs nagy feneke, sem kicsi. Nem duci, de nem is vékony. Nincs nagyon karakteres arca, de legalább emóciót sem vált ki.
Beszélgetünk. Kellemesen, de semmi nagyon ütős téma, nagyon vicceskedős vagy valamelyikünket megmozgatós, érdeklős, világmegváltós, odamondós. Nem is kellemetlen vagy utálkozós vagy nagyon ásítozós.
Nem magába zárkozós, de nem is kinyílós. Nem lazáskodós, de nem is görcsös.  Nem mindent kitevős, de nem is nagyon betakarós. Nem kihívós, de nem is agszűzieskedős. Szexis poénoktól nem zavarba jövős, de ezt a témát mégsem forszírozós. Nem karrierista, de nem is munkáját utálós. Szemébe mélyen belenézős, de abba mégsem beleszédülős.  Minden témára reagálós, de mégsem érdekességeket mondós. Poénokat értős, de mégsem humoros. Nem izgulós, de nem is fagyos. Gyakorlott randizgatós, de mégsem lényegretörős.
Bort ivós, de mégsem becsicsentős. Érdeklődős, de mégsem odalevős. Picit tesztelgetős, de mégsem bátran provokálós. 
Hazakísértem. Rájöttem: nem egyéjszakás, de nem is vele többet randizós...


2, Egy telefonfóbiás (avagy bizonytalan vagyok vagy nem is?)
Ez az eset elvileg nem kerülhetne be a személyes élményeimről szól részlegbe, hiszen még a telefonos beszélgetésig sem sikerült eljutni igen furcsa indokból. Sok mindent megértek, a toleranciaszintem már az utóbbi években elég magasra lett állítva - jó pár lány sokat tett ezért! -, de itt megint olvashattam valamit, ami vagy orvosi eset vagy egy hatalmas átverés. A (kivonatos - az azonosítást könnyítő infók ill. a lényeghez nem tartozó témák kihúzva) levelezés önmagáért beszél.

Ki_tudja_hányadik_kör(Feladó: én):
Szia!

Nem panaszkodok a munkám egysíkúságára: ha nem szeretném valahol, akkor valszeg nem csinálnám már ennyi ideje.
...

Célod nagyon szimpi: hasonlókat terveztem én is: házacska, családocska, boldogság és fűnyírás... :-)
Ha nagyon elfoglalt vagy, akkor nem is rabolnám az idődet hosszadalmas levelezéssel: mit szólnál, ha áttérnénk egy kényelmesebb és közvetlenebb kommunikációs formára, a telefonra?


Kör1_lány(sok-sok nappal később):
Szió

én ... vagyok egy multinál. Nálunk egy dolog biztos: a változás. Alighogy belejön az ember egy fajta rendszerbe, szabályok alkalmazásába, azonnal borul az egész és másképp csináljuk. ... Úgyhogy egy igen változó munkakörnyezetben telnek a napjaim...:)
Ja, a telefont kihagynám, ha nem baj. Később, ha úgy gondoljuk, majd találkozhatunk...

Kör2_én:
Minden további nélkül halaszthatjuk a találkozást és válthatunk pár levelet, de - ahogy írtam az adatlapomon is - én nem levelezőtársat keresek, hanem egy kézzel fogható (képletesen értem egyenlőre) partnert. Kizártnak tartom, hogy levelezésből meg lehet a másikat ismerni, ehhez feltétlenül személyes találkozás szükséges. Ennek első fokozata a telefon, ami - azonkívül, hogy megmutatja, hogy mennyire tudunk élőben elbeszélgetni egymással - bizalmat is ad a találkozáshoz.
De addig is - míg megismerhetem a hangod - kaphatok 1-2 fotót rólad, hogy - ahogy a farkas mondaná Piroskának: jobban láthassalak -, mert az adatlapodon lévő kép alapján nem biztos, hogy megismernélek a helyszínen...

Kör2_lány:
Szió,

Ne haragudj, lehet hogy furcsa a mai világban ilyet mondani, de én nem szeretem a telefont. Persze nyilván használom, de amolyan szükséges rossz az életemben. Akkor használom, ha valamit mondjuk gyorsan el akarok intézni, ez az ismerkedősdi meg nem olyan dolog amit az ember "gyorsan el akarok intézni". Úgyhogy aki felkelti az érdeklődésemet azzal inkább szivesebben találkozok személyesen. Küldök még képet, hogy "megismerj az utcán" :) Hát nem vagyok túl fotogén alkat, de úgy vagyok vele, hogy mindenkinek abból kell gazdálkodnia amit a jó Isten adott...:)

Kör3_én:
Szia
Elfogadom, hogy nem szereted a telefont.
De arra kérlek, hogy te pedig fogadd el, mivel nem tudhatom ki van a mailboxod másik oldalán és eleve bizalmatlan vagyok ezzel az ismerkedési formával kapcsolatban, így a találkozást mindig telefonon keresztül egyeztetem: van pár "érdekes" figura, akiket így ki lehet szűrni.
Akkor nem csevegünk - ígérem - hanem lényegretörően megbeszéljük a találkozás helyét és idejét, ok?


Kör4_én (5 nappal később, miután elolvasta az üzenetemet és válasz nélkül kotlott rajta ennyit):
Szia!
Ismét megijedtél?

Kör4_lány (újabb egy hetes kotlás után):
Szió,
nem ijedtem meg, csak nagyon sok dolgom volt a héten... Új feladatok, sok változás, sok munka, és amikor végeztem a napi munkával, már a Jó Isten sem tudott volna rávenni, hogy még maradjak benn a privát dolgaimat intézni...
Nos, öszintén szólva nem tudom, hogy akarok-e veled találkozni.  Én azt hiszem, hogy nincs sok értelme. Azért további sok szerencsét...


Én vagyok óvis vagy ő? Nem szégyen kimondani azt, hogy nem tetszik a másik. Nem gond vele közölni, hogy ennyi volt, nem érdemes folytatni. De először etetni a másikat oly marhasággal, hogy nem szereti használni a telcsit: minek?
Hölgyeim és uraim: aki itt valóban ismerkedni akar, akinek valóban szimpatikus a másik, az a 3. kör után el fog menni randizni, de legalább telefonon keresztül beszélget. Ezért nincs semmi vesztenivaló abban, ha a másik fél értelmetlen magyarázkodásai után, megelégelve a hosszadalmas levelezést egyszerűen faképnél hagyjuk és nem engedjük időnket pazaroltatni!

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fvtr.blog.hu/api/trackback/id/tr9164262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hempli 2007.09.19. 16:55:56

Nem ertem!

Mennyivel konnyeb ez, mint odamenni egy szorakozohelyen 10 nohoz, aki tetszik es megkerdezni van e kedve inni valamit?

Nem akarok cinikus lenni, ne erts felre, de szerintem ez sokkal bonyolultabb mint a szemelyes leszolitgatas...

G

atleta.hu · http://www.atleta.hu 2007.09.20. 02:23:41

Ja. Csak eloszor nem jon ra az ember :). Amugy unalmasabb is, meg kevesbe hatekony (mivel bonyolultabb). Olyan, mintha csukott szemmel kene csajozni IRL, es csak fel ora jopofizas utan nezhetned meg a masikat. :) Ha (ill. amikor) nincs mas lehetoseged, akkor persze van ertelme (kiegesziteskent)

fraki 2008.09.12. 21:34:00

Szerintem ez egy teljesen normális eset volt. Nem kell elvárni a teljes nyíltságot. A telefonfóbia már valamilyen szinten jel, hogy lépj eggyel hátrébb, neked ez fölösleges macera, ez is OK, így beletorkollott a dolgok nyílt kimondásába. Abszolút korrekt forgatókönyv.
süti beállítások módosítása