Virtuális társkeresés

Mi végre hoztam ezt a blogot létre? - vetődik fel az átlagban ez a kérdés, főleg azokban, akik a virtuális társkeresést még úgy mélységében nem is próbálták ki. Bonyolult feladat önmagában is magunk mellé társat találni. A modern - szabadságtól terhelt - világunkban az emberek nemhogy közelednének egymáshoz, hanem a maguk kis mikrokozmoszait kialakítva - mint egy óriáscsillag felrobbanása után megmaradt apró, szakadt részei - távolodnak egymástól. A bizalmatlanság megakadályozza a régi formák, tradiciók, helyek hatékony mûködését s mindenki próbálkozik azzal, amit jónak gondol. Jó esetben. Mert vannak olyanok is, akik munkájukból és hobbijaikból kiindulva nem nagyon járnak idegen emberek közé és szûkös baráti körükben már nem találva senkit inkább megbékélnek a helyzettel és várnak a csodára: hátha a jószerencse eléjük sodor valakit. Vagy igen vagy nem. S aztán ebbôl születnek a rossz, megalkuvós házasságok. De szerencsére vannak, akik viszont hajlandóak aktívan is tenni magányuk megszüntetésért, méghozzá a technika legújabb vívmányának igen kényelmes módszerével: online társkeresôkbe jelentkeznek be. A mód kényelmes, mert otthoni karosszékbôl is mûvelhetô, kockázatmentes, mert a visszautasítás nem oly sértô, megalázó, mint pl. egy szórakozóhelyen, izgalmas, mert egyszerre részegítôen nagy számú delikvensbôl választhatunk, olcsó, mert a havidíj még mindig gazdaságosabb, mint bármilyen rendezvényre a belépô, tehát sok szempontból egy igazi jótétemény: DE NEM CSODASZER! Valójában ez is az élet leképezôdése, s itt is elôfordulnak bunkók, megtévesztô emberek, szórakozni-másokat átverni akarók, dilisek, lelki betegek, félrelépôk, mûveltek és mûveletlenek, érdekesek és unalmasak, lúzerek és nyerôk, szépek és nagyon csúnyák, kíváncsiskodók és rákattantak: miért is lenne ez jobb, mint a való világ, ha a szereplôi ugyanazok?! Viszont - ha valaki már gyakorlatra tesz szert, jó emberismerô, akkor itt ki tudja szűrni azokat, akik a negatív kategóriába tartoznak, akiket széles ívben el kell kerülni! Ebben a blogban próbálom majd összeszedni mindazt, amit eddig tapasztaltam, hogyan kell jó, informatív adatlapot készíteni, honnan tudhatjuk, hogy melyik adatlap kamu, NETikett, lúzerek és nyertesek, képek elemzése, levelezéstôl a randiig, társkeresô oldalak rangsora és sajátosságaik, kik és miért szórakoznak, biztonság, jó elsô levél, stb.... Szívesen veszem majd a hozzászólásokat, amelyek egyrészt majd árnyalni fogják a képet, másrészt remélem, a beküldött történetekkel szórakoztatva lehet megmutatni a netes ismerkedés hasznát, létjogosultságát, eredményeit és esetleges buktatóit, hogy a jogtalanul illetett negatív kritkát és indoklatlanul rárakodott - "Te miért itt ismerkedsz, hiszen te tök normális vagy?!" - értetlenkedést valami jobbító szándékú és hasznos kritikává, javaslatokká fordíthassuk.

Olvasói levél Sagittartól - A fel nem vállalt elutasításokról

2008.01.07. 11:23 Line24

Egy férfiolvasómtól kaptam a következô írást, amely az elsô találkozások utáni - néha érthetetlen - eltûnésekrôl, kikényszerített visszautasításokról, a ki nem mondott ellenszenvrôl, az eredménytelen randikról szól. Mivel férfi, így a randikon összegyûjtött "élményei" csak a nôkrôl szólhatnak, de ahogy ô is hangsúlyozza az utolsó bekezdésben, az ilyen viselkedés nem feltétlen kizárólag rájuk vall. Így örömmel venném a másik oldal véleményét is és tapasztalatait is!

Üdv! Az egyszerűség kedvéért Sagittar vagyok. Először is Buék és kívánok sikeres ismerkedést mindenkinek.
Én is a virtuális társkeresés rögös útját választottam. Sok nehézség után végre megtaláltam a párom és boldog vagyok. Higyjétek el van értelme, mert kis kitartással, lelkesedéssel, odafigyeléssel, türelemmel és pici szerencsével meglelhető az ideális pár. Nem szabad megalkudni, a képzelt ideálunk is épp a billentyűzetet üti valahol és ránk vár. Túl romantikus ez? Nekem bevált és a nagy számok törvénye szerint ez biztosan igaz is.
A hegytetőn állva, boldogságban úszva könyebb írni a kudarcokról, keserű tapasztalatokról. Nem lett volna erőm ilyen lelkesen írni egy rossz randi árnyékában, de a boldogság ihlete sokat segít. Igy már tudok nevetni önmagamon és még a kínos helyzeteket is örömmel tudom visszaidézni. :)

Szeretném veletek is megosztani a történeteimet, tapasztalataimat.
Lesznek randileírásaim is, de most egy általános dologra szeretném felhívni a figyelmeteket.
Kezdenék egy rossz élménnyel, tapasztalattal, de ígérem hogy a jó dolgokat is le fogom írni nektek. (Szerencsére picivel több jó van, mint rossz)

Reflektálnék egy korábbi blog bejegyzésre, ami megjelent Line24 "tollából".

http://fvtr.blog.hu/2007/08/10/miert_nem_hivnak_fel_a_randi_utan_a_lany

Az még elfogadható valahogy, hogy a nők nem mondják el a véleményüket szemtől szembe a randin. Ez még ok, mert nem akarnak megbántani "minket", sőt  valamilyen formában megértem, ha valaki nem kellően bátor.

De ami hihetetlen (és ezt több randimmal is megerősítem), hogy a nők ezzel szemben EL IS HITETETIK, hogy BEJÖVÜNK nekik, sőt, többszöri kérdésünkre is pozitiv választ adnak, hogy "persze, szivesen talizom veled újra" . De ez csak a verbális része! A nők az első randin (még ha nem is vagyunk az esetük), olyannyira hajlamosak nekünk illúziót teremteni, hogy a csókig is ELMENNEK, ha kezdeményezünk. Hihetetlen! Ha én nem tapasztaltam volna meg többször egymás után, akkor azt mondanám hogy ilyen nincs. A legdurvább helyzet az, hogy volt olyan lány is, hogy csókolóztunk, utána elkezdtem a kabátkáját kigombolni, megfogtam a mellét, simogattam a hasát.........bármi megtörténhetett volna.
De aztán jött a mágikus búcsú és a másnap....és hiába vártam SMSt, visszahivást.A nagy semmi..
Felhivtam saját számról, nem vette fel. Nem hivott vissza. A harmadik napon fülkéből felhivtam, akkor  felvette, hisz nem ismerte a számot és csak 1o perc nyúzás után nyögte ki, hogy nem vagyok az esete. Elötte csak dadogott, hogy hát, nem is tudja, meg nem tudja mikor ér rá, meg a szokásos értelmetlen nyafogás. MÉG UTÓLAG TELEFONON, SMSBEN sem volt bátorsága megmondani, csak nekem kellett kihúzni belőle az igazságot.
A jelenség felettéb érdekes, hisz egyrészt alátámasztja amit Line24 írt a fent emlitett cikkben, másrészt rámutat arra is, hogy az első randin sokminden elérhető, mert annyira gyáva nyúl a nők többsége, hogy úgyse fogja kinyögni, ha nem jövünk be neki, inkább sodródik az árral.
Ezzel nem akarok senkit sem arra buzditani, hogy a velünk nem vonzódó lányt ágyba vigye, hiszen ilyen tapasztalatok után a kutyának se lenne kedve hozzá. Csupán csak azt a szomorú tényt szeretném kihangsúlyozni, hogy akármennyire is azt érezzük a randin, hogy a tetszünk, mégse alhatunk nyugodtan egy percig sem: ott dől el minden, hogy az első TALI UTÁN, ő keres e  meg minket, nem tilt e le MSNen és megadja e a lehetőséget a folytatásra.
Szólhatna úgy is a szlogen , hogy : "Jó randid volt? Jókat beszélgettetek? Sokat mosolygott a lány? Esetleg még érdeklődő is volt? Csókolóztatok is? Ne bizakodj, hisz másnap nagy eséllyel eltűnik és nagy akrobata mutatványok révén érheted majd csak el. Tehát férfitársam, egy percig se légy boldog:) "

Hihetetlen dolog ez és egyben szomorú. A saját példáimból egy átlagos "para-vázlatot" mutatnék be:)
0. jókat beszélgetünk MSNen. (melyet esetleg megelőz egy kis levelezés)
1. talizunk, jól érzem magam, elválunk a randi után.
2. miután leteszem a lányt, elkezdek örülni, de pár perc után elromlik a kedvem, hisz már várom hogy másnap semmi sem fog történni és ahogy telnek a percek, úgy válik egyre biztosabbá hogy jön a kinos 3. pont:)
3. a korábbi jó MSN beszélgetések helyett azt látom hogy folyton offline van. nem ir smst. hivom, nem veszi fel.
4. addig keresem, amig (kisebb trükkök után) el nem érem telefonon és megkapom a megalázó visszautasítást.

Ja és nem értek egyet a blog tulajdonosával atekintetben, hogy eszünkbe se jusson felhivni a nőt, meg kell előzni a megaláztatást...stb..ez nem igaz. Vagyok annyira lovagias önmagammal szemben, hogy kikényszeritem a nőből a visszautasitást, még ha szarul is esik. Kis népnevelés:) Az is lehet egy módszer, hogy megvárjuk amíg a lány keres a randi után, így elkerülhető a csalódás? Egy kedves barátom tanácsolta ezt. Szerintem ezt el kell felejteni, minél előbb meg kell tudni, hogy van e értelme a várakozásnak.

Őrület, hogy hiába figyelünk a randin, hiába is alakul minden szuperül, (vagy legalábbis úgy érezzük) ez semmit sem számít. Csak akkor nyugodhatunk meg, ha visszamegyünk a virtuális világba és ott a lány újra jön MSN-re, újra ir levelet. Igen, akkor tényleg minden rendben van és jó eséllyel mehet tovább az ismerkedés. A neten kezdődik és ott is dől el. Legalábbis számunkra, férfiak számára, mert a nő már az elején mindent tud........

Hogy melyek voltak a jó randijaim és mégis honnan lehet ÉLŐBEN is biztosan megtudni, hogy kellünk e a lánynak és jó esélye van e a folytatásnak és hogy nem kell e paráznunk, miután elválunk a lánytól az első randin?

Onnan, hogy a nő magától ad általában pozitív visszajelzést, ha tényleg tetszünk, de az olyan jellegű kérdések, hogy "tetszem?" , "helyes vagyok? " teljesen fölöslegesek, mert úgyse fogunk őszinte választ kapni. A legfontosabb az, hogy a nők úgyis elárulják, ha tetszünk. Közvetlen kérdések helyett az apró jelekre kell figyelni vagy ki kell várni a pozitiv visszajelzést.

Lehet, hogy sok újat nem mondtam, de ha olvastad ezeket a mondatokat és úgy érzed, te is hasonló cipőben jársz, nem lehet véletlen, mert egy igen gyakori jelenségről van szó.

Persze tény, hogy sok nővel beszélgettem és a férfiak is gyakran kitérő válaszokat adnak, elhitetik, hogy a lány tetszik. Ezért fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ezzel az írással nem a nőket szerettem volna rossz színben feltüntetni: tudom, nem a nemek függvénye, hogy ki milyen és hogyan viszonyul másokhoz, de megkockáztatom - a lányoknál gyakoribb ez a jelenség!

Peace:)

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fvtr.blog.hu/api/trackback/id/tr25287935

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

suedehead 2008.01.08. 09:49:09

Nagyon ismerős a jelenség... kicsit gátlásos fiúként kezdtem bele a csajozásba anno, de hamar rájöttem, hogy az első randitól fölösleges félni, az előző (vagy azelőtti) bejegyzésben tárgyalt problémakörön hamar túlléptem: általában mindig jól éreztem magam, még ha nem is fogott meg annyira a lány, vagy én őt, valamit mindig találtunk, amiről el lehetett beszélgetni, sosem volt kínos a helyzet, mindig lehet valamivel oldani a hangulatot. Na de ami utána jön... ez az, amitől a mai napig parázok és idegbajt kapok: várni a visszajelzést a hívásomra/sms-emre, hevesen a telefon után kapni, ha valami csörgésszerű hangot hallok... persze vagy nem is csörgött, vagy nem Ő az... aztán újabban tízpercenként megnézni, mikor lép be wiwre, msn-re, nlc-re, stb... na ez az az utca, amibe nem szabad(na) belemenni. És az a gáz, hogy sokszor megvan ez a para a harmadik, negyedik tali után is, nem tudom, kiben bízhatok. Igenis legyen annyi gerinc a nőben, hogy visszaír, hogy "bocs, de nem téged kereslek...stb". Persze sokan szerencsére meg is teszik, nem mondom, hogy nem, de a negatív példák nyilván mélyebb nyomot hagytak bennem. Egyszerűen fel nem fogom, hogy képes valaki csak úgy lazán kinyomni a telefont (miközben rejtett v ismeretlen vonalasról felveszi), mailre nem válaszolni, stb... El nem tudom képzelni, hogy én bárkivel szemben így járjak el, tisztelem annyira a másikat, hogy megmondjam neki a dolgot. Hozzáteszem, egyáltalán nem vagyok az a "megszállott zaklató" típus, egy határozott NEM után tudom, hogy nincs értelme tovább forszírozni a dolgot, nem is teszem. A visszautasítást viszont én is úgy gondolom, hogy nem árt kikényszeríteni, lehetőség szerint (persze ez a netes ismerkedésnél ritkán lehetséges) szemtől szembe.

Petra Bateman · http://olvass.blogspot.com 2008.01.08. 15:38:53

én másfél éve keresek pasit neten. előtte egy 7 éves kapcsolatom volt (házasság), akit szintén a neten ismertem meg.
a jelenlegi tapasztalataimból inkább csak azt emelném ki, hogy
1. minden pasi (főleg 30 év körül) csak dugni akar (tisztelet a kivételnek persze), esze ágában sincs tartós, komoly kapcsolatot létesíteni, csak becserkészni minél több nőt, aztán menni tovább.
2. az első pont folyománya, hogy azért, hogy ágyba vigyen, mindent össze-vissza hazudoznak, amit én sajnos elég sokáig meg is ettem kanállal. persze, volt olyan időszakom, hogy csak kalandot kerestem, és találtam is, de ez már elmúlt, viszont hiába van bárki "komoly szándékkal" regisztrálva "klasszikus" társkeresőn, attól még csak szexelni akar, és lehetőleg már az első randi alkalmával.
ha megkapta, köd előtte, köd utána. ha nem kapja meg, szintén.
a blogomban található szemelvény az életemből, sőt, igazából azóta írok blogot, mióta ezt a pasikeresést művelem. csak sajnos több helyre szakadt széjjel, úgyhogy most ez olvasható csak, meg az eleje a történéseknek: csillagfelho.freeblog.hu
már ha valakit érdekel...
üdv.

viktor134 2008.01.08. 22:04:57

petra: ez a két blog te vagy? hát nem semmi csajszi vagy. :)

egyébként meg a 30-as dugni akarókkal nem értek egyet. az viszont tuti, hogy tiszta 5 év legyen minimum, mielőtt rámondom az áment, nem akarok én csak úgy beleugrani bármibe. :)

viktor134 2008.01.08. 22:06:34

hopp közben lemaradt a válasz az eredetire:
sagittar:
ha koptatnak, abból tudni lehet, ha érdekelnéd, keresne, ilyen egyszerű.

Kopasz Mercis 2008.01.10. 01:19:45

Petra,
én érdekesnek találtam :)

Laslow · http://laslow.hu/ 2008.01.29. 13:37:55

A posttal maximálisan egyetértek, Petra Bateman véleményével viszont nem. Igaz, én magamból indulok ki, nem tudom milyen lehet a többi 30 körüli pasi.
süti beállítások módosítása