Csak a megtévesztés kedvéért hímnemű nevű hölgy postolóm - Béla - újabb randin esett túl, amit pár sorban leírt. Tanulsága? Talán a különbség a magyar és külhoni, itt speciel olasz, férfiak udvarlási stílusa közt. Pár pontba szedte, hogy milyen alapvető tulajdonságokkal találkozott az első és eleddig egyetlen randi alatt, amelyek szimpatikusak voltak neki. Talán egy kis fogodzó lehet a pasik számára, hogy milyen irányba kell elindulni, ha sikert akarnak aratni e kemény terepen! "Az általam látogatott társkeresőkön az alapvetően magyar törzsközönségbe néha egy-két külföldi is belekeveredik s mivel mostanában többségében ők találnak meg (annak ellenére, hogy kizárólag magyar szöveg van a lapomon), így nagy levegőt véve visszaírtam nekik, hogy kíváncsiságomat kielégítve betekintést nyerhessek mennyire másképp udvarolnak, mint a magyar férfiak. Ezen felül még nyelvgyakorlásnak sem utolsó egy ilyen randi, ezért igent mondtam legutóbb egy olasz úr meghívására...
Nevének megjegyzése könnyen ment, egyáltalán nem bicsaklott meg a nyelvem, hisz ezerszer gyakoroltam már: na persze nem otthon a tükör előtt, hanem lent a parkban a blökimet sétáltatva. Ugyanis ugyanúgy hívják, mint a kutyámat. :) Ezek után komoly koncentrációt igényelt, hogy a neve kimondása után ne kezdjek el cuppogni és füttyögni, csak úgy Pavlovi reflexből....
Segítség:
Az első találkozás nagyon üdítő volt az eddig megszokottakhoz képest. Mindenféle udvariaskodás nélkül, mintha ezer éve ismernénk egymást, azonnal felvettük a beszélgetés fonalát. Illetve ő tekerte, én meg keresgettem.... évek óta nem szólaltam meg olaszul és mi tagadás, eleinte 3 szó/perc sebességgel ment csak :) De hihetetlen türelemmel kivárta, ha rontottam, javított, tanítgatott kifejezésekre, szavakra.
Az első találkozás nagyon üdítő volt az eddig megszokottakhoz képest. Mindenféle udvariaskodás nélkül, mintha ezer éve ismernénk egymást, azonnal felvettük a beszélgetés fonalát. Illetve ő tekerte, én meg keresgettem.... évek óta nem szólaltam meg olaszul és mi tagadás, eleinte 3 szó/perc sebességgel ment csak :) De hihetetlen türelemmel kivárta, ha rontottam, javított, tanítgatott kifejezésekre, szavakra.
Aznap kellett egy kontrollvizsgálatra visszamennem a kórházba, gentleman módjára leszállított, ráér, megvár, nyugodtan intézzem. Sikerült rossz bejáratot választani, késésben voltam. Portás közli, hogy az bizony a kórház másik fele, három tömböt kerülni kell. Hurrá. Szegény pasi annyit látott, hogy kifordulok, intek, hogy futunk. És lőn. Két km sprint a másik épületbe, a parkolással tökölődést már nem mertem bevállalni, úgyhogy tényleg szó szerint futottunk.
Miután végeztünk, séta vissza a kocsihoz. Egyszercsak megálltam, hogy "te, nem hagytuk már el az autót...?". Zavart nézegelődés, tényleg túljöttünk. Öt utcányit :) Kicsit belefeledkeztünk a beszélgetésbe.
Bizalom:
Mondta, hogy türelmet kér, de beugrana bevásárolni az egyik szupermarketbe. Én kellően elfáradtam a futkosástól, úgyhogy kértem, hadd várjam meg a kocsiban. Viccesen még odatartottam a markomat, hogy nyugodtan hagyja itt a kulcsokat is. (Ekkor már vagy kerek egy órája ismertük egymást...). Szó nélkül a kezembe nyomta a slusszkulcsot és eltűnt. Csak pislogtam, hogy tényleg itt mert hagyni az autójában, a slusszkulccsal, pedig alig ismer? Egy perc múva megjelent a feje az ablakban, hogy de bunkó, meg se kérdezte, én kérek-e valamit. Igen, cigit, mert fogyóban van. Hát, ő nem ismeri a magyar márkákat, adjam oda a dobozt, majd felmutatja.
Ezek után már volt annyi bizodalmam, hogy nem ha felmegyek hozzá, nem fog két nemi erőszak után feldarabolva elásni a hátsókertben.
Empátia:
Felpakoljuk a cuccokat, kérdezi, hogy éhes vagyok-e. Háát, egész nap nem ettem, úgyhogy akár... Tüsténkedik, kapok valami olasz specialitást. Kissé bután nézek rá,hogy "te nem eszel?". Nem, ő már ebédelt, csak gondolta én hátha éhes vagyok. Amíg ettem, átnyergelt nyelvtanárnak és kérdezgette mi micsoda olaszul. Mivel lassan eszek, a kaja végére a teljes konyhaberendezés megvolt olaszul :)
Őszinteség:
Ahogy beszélgettünk, kezdett körvonalazódni, hogy ki is ő. Elég jól menő üzletember, de nem hivalkodik a pénzével. Orrba-szájba partizik és csajozik, de vállalja, nem hülyít senkit. Mivel negyven felett van, rákérdeztem, hogy no és család? Feleség, gyerekek? Elvált. Mi történt? Egy nagy mosoly kíséretében kapom az indoklást: "Azért váltunk el, mert egy pöcs vagyok. Megcsaltam.:)" Rúgjon meg a ló, de nekem tetszett ez a nyíltság. Nem ködösített, felvállalta.
Úriemberség:
Elég hamar a tudtomra adta, hogy tetszem neki, szívesen közelebbi kapcsolatba is kerülne velem, de semmi udvariatlan nyomulás. Két kedves mondattal elintézte, nem volt bugyilecsalogatós, ömlengős körítés. Tényként közölte és lapozott is tovább. Majd szóba került, hogy szereti a stand-up-ot. No, én tudok sok angol nyelvűt, ha van internete otthon, mutatnék is videót. (Ekkor még csak a bejárat közelében levő konyháig jutottam, a lakást nem térképeztem fel.) Felpattan, követem. A hálószoba ajtajánál kissé tétován megálltam, mert az ágya melletti asztalon volt a laptop.... Hinnye... én tényleg csk egy videót akartam mutatni, de hát az ágyon ülve ez eléggé félreérthető lesz... Sebaj, nem tűnt erőszakos típusnak, gondoltam nyomulás esetén egy nemmel úgyis le lehet állítani.
Négy teljes órán keresztül ültünk az ágyon, szakadtunk a röhögéstől, egyik videót néztük a másik után. Párszor hozzámért, de egyik se volt tapizás kategória, bár éreztette, hogy egy jelre vár és szívesen tennne mást is. De úriember maradt és a térdemnél erotikusabb részre nem tévedt a keze.
Életöröm:
Az együtt töltött fél nap nagyon gyorsan elszállt és rettentően megkedveltem az embert. Igazi carpe diem típusú, életörömtől kicsattanó pasas. Este már felálltam, hogy holnap azért munka. Kikísért, taxit hívott, kérdezte mikor érek rá legközelebb, mit csinálok hétvégén. Kaptam egy bordaropogtatós ölelést és egy cuppanós puszit, majd távoztam.
Hazafelé azon gondolkoztam, hogy ez az ember egy kisebbfajta csoda volt. Én felé inkább baráti jelzéseket kommunikáltam, semilyen szexuális utalást nem kapott. Mégis rám szánta az idejét, még szeretne találkozni és egyáltalán nem nyomult. Finom jelzések, de nem túlzásba víve. Neki jól esett ez a szex nélküli, simán együtt töltött idő is, élvezte, hogy megismerhettük egymást, enrgiája rám is átragadt s én is sokkal felszabadultabban tudtam viselkedni, semmiféle nyomás alatt nem álltam.
Sokszor ez hiányzik nekünk, nőknek..."
Sokszor ez hiányzik nekünk, nőknek..."
