Átugornám a bevezetőt.. Válaszolok pár kommentre, amivel a legutóbbi post-omat megtiszteltétek és kifejteném, hogy miért fontos a külső, főleg a netes ismerkedésnél! Idézném a kommentjeiteket és rögtön alatta következik is a válaszom:

Kezdetnek 2 könnyedebb hangvételű válasz, utána a komolyabb dolgok..

„Miért nem néztél szét az utcán? Ja, mert wc-re is kocsival jársz. Ha gyalog is megtettél volna pár métert, talán nem kell éveket várnod Királynőre. Sok szép lány sétál az utcákon - talán kisebb mellekkel az igaz. De autóval nem lehet felhajtani a járdára :-)
Szóval először magadnál takaríts, aztán ítélj másokat!"

Autóból is tökéletesen szét lehet nézni. Sőt – lehet, hogy ez illúzió - de sok fiúval beszélgettem erről és arra jutottunk, hogy autóból kinézni egy utcán sétáló (vagy buszmegállóban álló) lányra ad egyfajta fölényt, helyzeti előnyt. Nyilván, ha annyira megtetszene valaki és meg akarnám szólítani, alapvető, hogy kiszállnék a kocsiból és úgy szólítanám meg. „Kiszólni" a kocsiból, úgy ahogy ő áll, sétál, én meg ülök a volánnál, egyáltalán nem elegáns dolog. Ilyet sose tennék! Viszont, ha csak rápillantok egy nőre és rövid szemezésről van szó és te is tudod, ő is tudja, hogy ennyi volt, akkor „jó pozíciókat" és jó érzést biztosít a vezetőülés. Újabb morzsa, szedegessétek föl és lehet írni a támadó kommenteket, de akkor is így érzem és vállalomJ És még a járdára sem kell felhajtanom a hatás elérése végett. Elég párszáz Watt, jó időjárás és egy csinos nő.

Sokat látok az utcán napközben, „autózáson kívül is",  ugyanis szokásom beülni - akár egyedül is - kávézókba hétköznapokon meginni valamit, mikor intéznivalóm van a városban és – főleg délutánonként – sok szép lány ücsörög akár egyedül, akár társaságban. A tömegközlekedés mellőzése miatt tehát nem maradok le semmiről. De az utcai ismerkedés nem az én asztalom. Vagy barát, munkakapcsolaton keresztül,  vagy bulikban, vagy a neten szoktam ismerkedni.

"És itt fikázzátok azokat a csajokat, akik az első randin lefekszenek, hogy qrvák? Akkor azok, akik csak azért társkeresőztök, hogy minél nagyobb mellű nőket összeszedjetek/megfektessetek, mik vagytok??!! qrafik??
Egy dugáshoz két ember kell. Ezen blogban eddig tárgyalt esetekben különböző neműek. Ha a csaj dug az első randin, nyilván nem egyedül teszi. Miért a csajokat ítélitek el hát?"

Én lennék az utolsó, aki elítélné azokat a nőket, akik az első randin lefekszenek velem:) Sőt:) Ha nem lenne párom, akkor azt mondanám, hogy akinek van ilyen kontaktja, dobja át nekem mailben:)

"Janómanó sztorija még csak véletlen se Natalie Portmanről szól, hanem a nevetséges szituról. Natalie=Miss Universe="Királynő" :-D
szerinted a te bomba Királynőd valósabb, mint Natalie - egy olvasó számára? "

Először is, a külső megítélése szubjektív, mint már ezerszer kifejtettem. Az, hogy nekem a Királynőm a legszebb és a legvonzóbb,  nem azt jelenti, hogy a kudarcos randijaim egyes alanyai ne lennének más számára szimpatikusabbak vagy vonzóbbak, mint az én barátnőm. Mindenkinek más az ízlése, stílusa. Nekem Ő tetszik, egy másik embernek meg más. Nem dicsekedtem a külsejével, nem mondtam, hogy mindenki el van ájulva a páromtól, nem mondtam hogy szépségversenyeken vett részt, modellkedik, csak azt mondtam, hogy NEKEM nagyon tetszik. Nem? Ennek tükrében viszont az ilyen utalások, hogy „a te bomba királynőd", teljesen alaptalanok és igazságtalanok.

"Gyere le a földre, Sagittar! Ha évekig csak szar randijaid voltak, és nem hagytad abba (vagy hagytál szünetet, hogy a valós életben keresgélj), akkor az elég nagy szegénységi bizonyítvány. Ahogy az is, hogy nem olvastad el (saját bevallásod szerint) a mostani lány adatlapját. Az meg, hogy a melle mérete a legfontosabb (mintha Királynődről is rögtön első találkozáskor ezt jegyezted volna meg), megint csak szűklátókörűségről tesz tanúbizonyságot."

Ez butaság a köbön. Nem mondtam, hogy csak rossz randijaim voltak, hanem leírtam egy rossz élményt. Volt jó is, volt rossz is. (Bár az utóbbi időben főképp helyesebb lányokkal vakrandiztam, de régen voltak pocsék időszakok. Attól még hogy valami rég volt, miért ne lehetne felidézni? ) Azt sem mondtam, hogy élőben nem ismerkedtem ezidőtájt, de a blog a netes társkeresésről szól, ezért egyértelmű hogy ilyen tapasztalatokról írok. Nem??

Hogy fontos a vonzó külső, a mell mérete? Nagyon is! Ettől lennék szűk látókörű ? De oké, a kedvetekért pontosítanék: A mell az csak egy a sok külső jegy közül, ami alapján döntök. Van olyan pasi, aki a mellet nézi meg először, valaki a lábat, van aki a feneket. Amúgy –habár közhelyesen hangzik- , de az összhatás a fontos, nem lehet  kiemelni egyvalamit. De összegezve: a vonzalom minden párkapcsolat alapja, főleg a legelején. Aki azt mondja, hogy a külső nem számít, az még magának is hazudik.

Egy példát engedj meg: Egy offline ismerkedési  szituáció. Céges bulin vagy. Beszélgetsz a kollegákkal. Nézelődsz. Sok az ismeretlen arcot látsz. A bárpultnál megpillantasz egy rosszul öltözött, számodra kicsit sem vonzó pasit.  De mégis odamész hozzá, mert érzed hogy hihetetlen egyéniség lehet és biztosan fantasztikusan jó ember, csodás lélekkel. Habár nem vonzó, sőt külseje szinte taszít, de érzed, hogy ő kell neked. Gondolod, hogy ha 45 év múlva már csak bottal tudsz járni, biztos mindig a kezedbe adja majd ha felállsz a fotelből, sőt a műfogsorodat segít majd betenni reggelente...Igazi, tökéletes pár lennétek. Bár ezt még nem tudhatod hisz még csak most látod először, de érzed, reméled. Az intellektusa szinte bekebelez, odalépsz hozzá és minden bátorságod összeszedve megszólítod és elkezdtek beszélgetni.. Nem remeg a térded ha hozzád ér? Picit rossz a lehelete? El sem tudod képzelni, hogy megcsókold?  Olyan vele beszélgetni, mintha a régi osztályfőnököddel ülnél le meginni egy italt az érettségi találkozón?  Nem baj! Szex közben majd nem nézel rá, nem érinted meg, hanem becsukod a szemed és másra gondolsz. Igazi, komoly alapokon nyugvó, tartós kapcsolat lesz. Életszerű, ugye?

Ha csupán beszélgetésre vágyom, inkább sörözgetek egy régi barátommal, kollegámmal. Kétlem, hogy önmagában az intellektus, a szellem nagysága bárkit levenne a lábáról, ha randiról van szó. Ha ismerkedünk és a másik fél az érdeklődését szeretnénk elnyerni (vagy fordítva), akkor igenis fontos a a testi vonzalom. Van értelme erről vitát nyitni? Szerintem nem. Nyilvánvaló, hogy fontosak a belső értékek, a közös érdeklődés, de ezek is csak akkor érnek bármit, ha  másik fél felkelti az érdeklődést a megjelenésével. A külső olyan, mint egy jegy a színházban. Ha nem tetszik a tartalom, nem váltok jegyet és sose fogom megtudni, hogy tetszene e az előadás. Ezen nincs mit megmagyarázni. Tudjátok, az a bizonyos kémia....

Etekintetben megint nagy különbség van az online és az offlline ismerkedés között.  Az az elterjedt tévhit, hogy az interenetes ismerkedésnél kevésbé fontos a külső és a vonzalom. Ezt azzal az érvvel támasztják alá, hogy a neten „az emberrel" szembesülünk először és ha már megkedveljük a másikat,  a személyes találkoznál sokkal kevésbé számít a megjelenés. Én is sok történetet hallottam hosszas levelezésen alapuló, országhatárokon átívelő, kezdetben személyes találkozó nélküli virtuális érzelmekről, melyek végül élőben be is teljesültek.. Nyilván ez is elképzelhető és biztos sok ilyen eset történt, de én inkább az ellenkezőjét tapasztaltam. Úgy gondolom, hogy a netes ismerkedésnél sokkal fontosabb a külső, mint a hagyományos (mondjuk munkahelyi) ismerkedésnél. Miért? Egyszerű. A sok chatelés, levelezés (+a a fénykép) után az ember hajlamos kialakítani egy idealizált külső képet a másikról, mely az esetek döntő többségében sokkal szebb és jobb, mint a valóság. Ez a csalódások fő alapja. A hosszú levelezés egyre inkább eltávolítja a képzeletet és a valóságot és az idő múlása amennyit segít(het) abban, hogy megkedveljük a másikat „belsőleg", annyit ronthat is. Sajnos az idealizáló képzelet romboló hatása az idő múlásával sokkal erőteljesebb, mint a másik megismerésének kedvező eredménye, épp ezért minél hosszabb a levelezés, annál nagyobb a kudarcos randi veszélye. Összefoglalva a saját tapasztalatom: a netes randikon a külső sokkal fontosabb mint az életben. NEM AZT MONDOM, hogy a live ismerkednésnél ne lenne nagyon fontos, de a neten sokkal hangsúlyosabb, még ha ezt sokan tagadják is.

Offline helyzetekben olyan lányokat is nem egyszer nagyon megkedveltem, akik elsőre nem tetszettek, mert már régóta ismertem őket, a kedves kis szokásaik, a jellemük elragadott és a kezdetben csúnya külsőt már szinte észre sem vettem. Viszont a netes randikon elkerülhetetlen az a kritikus pillanat, amikor „hirtelen" megpillantjuk a másikat és villámcsapásszerűen szembesülünk a másik fizikai mivoltával. Ez a pillanat teszi a netes ismerkedést ennyire kiélezetté a külsőre. Aki már próbálta, tudja.

Még valami. A külsőről nem matematikai képlet alapján alkotok véleményt.. Lehet, hogy egy kevésbé szép arcú és testű, de kedves, mosolygós, természetes lány sokkal vonzóbb, mint egy babaarcú, rideg, nagyképű, magát modellnek tartó lány. De ez nem változtat azon véleményemen, hogy a külső ne lenne elsődleges, csak jelzem, hogy nem úgy fontos, ahogy arra utaltok. (pl. Szicilia pici mellű volt, nem volt az a tipikus bombázó, mégis nagyon vonzódtam hozzá)

Kár lenne, ha elmenne ez az egész blog egy álszent irányba. Eddig is azért szerettétek az itteni írásokat, mert őszinte, szókimondó, érzelemdús postokkal találkozhattatok.

DE! DE! Hogy azon kiakadtok, hogy nehezményezem a zsíros hajat, hónalj szagot? Ne vicceljetek! Ebbe az alapvető, jogos elvárásba, hogy lehet belekötni?  Gondolkodjatok el! Kérlek titeket, hogy ne legitimalizáljátok az ápolatlanságot!  A tisztaságot, ápolt megjelenést tekintsük beugrónak, alapnak. És ne csak én, hanem ti is. Magatokkal és másokkal szemben is!

El lehet ítélni engem, mert kimondtam, hogy fontos nekem, hogy vonzó legyen a lány akivel randizok, vagy lehet utálni engem, mert nem bírom az izzadtság szagot, , lehet személyeskedni a végtelenségig, de közben mindenki tudja, hogy igazam van.

Eleve prűd társadalomban élünk, ahol a többség elfojtásokkal teli, beszűkült életet él, saját lehetőségeinek vermében vergődik és nincs más kitörési pont, csak egy-két apró morzsa, amit a „karhatalom" (jelen korunkban a média) nyújt, többnyire szexuális jellegű tartalmak (pl. XY álsztár félig levetkőzik este 8 előtt a egy szennymagazin műsorban) formájában. De ha megfigyelitek, a média csak kacérkodik veletek. Sose igazán bátor. Résre nyitja az ajtót, de igazából sose engedi be a fényt. Példa: ül a pasi az olcsó sörrel a kezében, nézi az esti bulvárműsort, megmutatnak neki egy huszonéves fruskát félmeztelenül, beindítják a rejtett vágyait, fantáziáját, de mégsem lépik át azt a határt, hogy annyi bátorítást adjanak, hogy a pasi azt érezze, hogy  fel kell állni a foteléből, félre kell dobnia  a távkapcsolót, le kell mennie az utcára és fel kell szednie egy helyes lányt, hanem szándékosan csak annyi „lökést" adnak, hogy elmenjen a hűtőig és nyisson még egy sört, vagy max. menjen le a kisboltba és vegyen még egy adag sósmogyorót, de persze feltétlenül érjen vissza a tv elé a következő reklámblokkig. Miért nem mondják azt a TV-ben főműsoridőben, hogy uram, itt ez a fiatal lány, álljon fel a TV elől, dobja el a sörét, a kaját,  jöjjön be a stúdióba, próbálja egyenes adásban meghódítani és megmutatjuk élőben hogy hogyan mire jut? Miért nem lépik át azt a határt, hogy legalább bármi értelme legyen az egésznek? Miért csak játszanak veletek? És miért hagyjátok? A szándékosan tompított ingerekkel  csak erősítik bennetek a vágyat, hogy valaki kirázzon benneteket a szürkeségből, a félelemből, az unalomból, a hiábvaló vágyakozásból.

Igazolja a fenti véleményem Janómanó legutóbbi kommentje is, hogy ő már csak távcsővel nézheti a fiatal szép lányokat és itt a postot záró komment is, ahol egy srác „szemlesütve" elismeri, hogy fél a lányok elvárásaitól és egy randit is megszervezhetetlennek és elképzelhetetlennek tart.

Ebben az tompult, manipulált (szűrt és lightos), gátlásos világban, ha csak egy picit merészebben írok, már mindenki kiakad, a torkomnak ugrik? Ráadásul nem öncélú, polgárpukkasztó dolgokat írok, nem akarok manipulálni senkit, csak el akartam mondani őszintén az érzéseimet. De a többségnek már ez is sok. Ezt nem értem!

Nyissátok már ki azt a képzeletbeli ajtót (és ne csak résnyire) és ismerjétek el, hogy nem csak álmodozni jó egy ciciről, nem csak a TVben jó nézni egy szép nőt, hanem igenis a legjobb odamenni és megfogni, megtapogatni, megérezni, megszagolni, megízlelni, szemtől-szemben megcsodálni. Ez egy egészséges, fiatal férfi normális reakciója  és nem az, hogy fanyalog vagy személyeskedik. (Mert ha csak nők támadtak volna, azt még megértettem volna, de hogy férfiak is, mint Janó..) Egy életünk van. Élni, tapasztalni kell. Nem a leállósávból kell nézni a forgalmat, hanem a belső sávban kell száguldozni. Attól, hogy az út szélén sétálsz, nem lesz hosszabb az élet, csak unalmasabb, frusztáltabb, érdektelenebb. Aztán ha persze valaki boldog és ezt büszkén kitárja, lehet vicsorítani, lehet gyűlölni, lehet szidalmazni. Közben a támadás valószinű, hogy nem is nekem, hanem önmagatoknak szól. Szerintem első körben mindenkinek a saját háza táján kell szétnéznie. (Mintha az egyik kommentelő is írt volna hasonlót. Nos ezt a labdát engedelmetekkel visszadobom :))

Mindenkit megkérek, hogy senki se ítéljen el azért, mert élem az életem, mert ki merem mondani, hogy egy vonzó nő közelségénél, egy forró csóknál, egy ölelő karnál nincs csodálatosabb és fontosabb a földön! És az, hogy ehhez milyen előzményeken keresztül vezet az út, az teljesen mindegy!  

 „És igen (mielőtt megjegyzed), nekem pl. kisebb mellem van, nem 90-60-90 állna az adatlapomon. Ezért most szarabb ember vagyok? Nyáron, vagy ha futok, izzadni is szoktam. És számtalan igénytelen pasit láttam már, többet, mint nőt. Ha te kifogtál egy igénytelent, a te hibád, miért nem fordítottál elég időt a megismerésére. Ha intelligens vagy, pár kérdésből leszűrheted, hogy van -e igénye a másiknak. Csak az ugye idő, levelek. Te pedig rögtön vinni akartad a prédát a barlanghoz. Már ismerősök voltak a pincérek, ugye? :-)"

Sajnos tévedsz. Vannak lányok, akik szándékosan hamis képet festenek magukról. Szándékosan tesznek fel túl régi, túl előnyös fotót. Szándékosan nyilatkoznak úgy hogy nem dohányoznak, közben a randin kiderül, hogy mégis „időnként" rágyújtanak. Ha tudsz nekem mondani pár jolly joker kérdést, amivel felmérhető, hogy milyen is a másik fél, akkor szerintem rajtam kivül még sokan hálásak lennének neked.:) Miért van az, hogy én mindig igazat mondtam magamról a neten, míg én nem egyszer találkoztam lányokkal, akik teltkarcsúnak vallják magukat, de közben a kocsiból alig tudnak kiszállni?

A konkrét kérdésedre: nem vagy szarabb ember, mert nem vagy 90-60-89-es (a külső egy adottság, ezért senkit sem lehet elítélni), viszont elítélem, ha valaki azt mondja, hogy ő 90-60-89 és a randin kiderül, hogy csak a lottó számokatra tippelt. Én csak őszinteséget várnék mindekitől. Most ilyen apró hazugságokon már ki sem akadok, hogy a 60 kg helyett 70 kg a testsúly, vagy agyonretusált fotó után pattanástenyészettel szembesülünk (újfent az ápoltság kérdése, üdv Line24 J) viszont érdekes, amikor valaki elfelejti megemlíteni, hogy túl van 2 szülésen és van partnere, netán férje, gyereke. ...Az adatlapok olvasgatása közel sem mindig juttat el az „igazsághoz".

Mindig is igyekeztem sok időt fordítani rá, hogy a randi előtt minél többet megtudjak a másikról, épp ezért kerültem bele ilyen hosszas MSNezgetésbe, mint amelyről egy korábbi postomban meséltem. Újabb bizonyíték arra, hogy felületesen ítéltél meg, amikor azzal vádoltál, hogy nem szánnék időt az ismerkedésre a személyes találkozó előtt.

Izzadás újfent:

Én is sokszor leizzadok nyáron, de sose hagyom hogy mások ezt érezhessék és nem fallabdázás után, zuhanyzás nélkül esek be a randira.  Még a legmelegebb nyári napon sem megengedett egy randin a zsírós haj, a hónaljszag...stb... Kész passz!

„Ha ez alapján választasz, akkor tudod, még csak nem is az arca a fontos neked, hanem a teste.". Ez meg azt veti fel bennem, hogy csak dugásra kerestél csajokat."

Vannak olyan férfiismerőseim, akiknek fontosabb a test, mint az arc, mégis komoly kapcsolatban élnek vagy komoly kapcsolatot keresnek. Téves a következtetésed.

Egy szóval sem mondtam, hogy az arc ne lenne fontos. Sőt, nekem még egy picit fontosabb is, mint a jó alak. (Ha rangsorolnom kéne azt mondanám hogy : első az arc, utána jön a mell, és utána a többi) Ezerszer inkább egy kevésbé jó testű de szép arcú, mint egy csúnya arcú, de bomba alakú lány. (barátok között csak vödrös esetnek nevezett hölgyek) .

„És én is biztos egy lettem volna a szar randijaid közül - épp a fent említett méretek hiánya miatt -, meg azért mert qrva nagy igényed van, és nem filóztál azon el, hogy ha évekig senki se felelt meg az általad támasztott elvárásoknak, talán kijavítsd a keresendő személynél a 0-99 éves korig, 0-220cm és 0-200kg kitéteket, és valami szöveges részt is írj. Vagy, hogy ne menj el olyannal, aki nem esik bele az intervallumba. Ennyire azért legyen már kiforrott elvárásod a keresendőre személyre vonatkozóan. Te csak vártál, hogy majd jön egy Királynő (persze 90-60-90), csodálatos és teológiailag felkészült (ami úgy baromság, ahogy leírtad, mert ha pár hét után csak ez a témátok, mert az élet nem produkál érdekeset, akkor...az ciki!)."

Valószinű, hogy sose randiztunk volna, hisz vélelmezem, hogy  azon gyakori netes hölgytípushoz tartozol, aki az olyan egyértelmű kérdésre, hogy hogy nézel ki sértődő, kitérő válaszokat ad és egy kép kicsikarása a lehetetlenséggel lenne egyenlő. Pár örökzöld, hogy milyen válaszokat kaptam régebben ha a kép hiányát firtattam vagy a külsőre rá merészeltem kérdezni.

-         Kérdés: „Mesélnél egy picit magadról? Hogy nézel ki? „ Válasz: Milyen legyek?

-         Sértődött reakciók: Ez miért olyan fontos? Képzeld, nem vagyok 90-60-90. (Ki is írt még hasonlót mostanában? J ) .

-         Kérdés: „Miért nincs fenn képed? Küldenél esetleg pár fotót magadról? „  Válasz: Szerintem a fotó úgyse árul el semmit.

-         Nincs fotóm, de ha lenne se küldenék.

Ilyenkor van az, hogy legszívesebben kitépném a hálókábelt a falból.

Szerencsére mostanára már van annyi eszem, tapasztalatom, hogy már csak olyanoknak írok, akiknek megfelelő számú és mennyiségű képe van, de régebben kevesebb online társkereső lehetőség volt, a technika sem volt ennyire fejlett (digitális fényképezőgépek..stb)plusz azóta több netes társkereső helyet, módszert volt szerencsém megismerni.

„Csak azért írok, mert - mint nőnek - rosszul esik pár dolog az írásaidban, Sagittar."

Sajnálom, ha megbántottalak, de nem votl célom. Úgy gondolom, hogy ha névtelenül írok, még véletlenül sem bánthatok meg senkit a soraimmal. Egy általános véleményt kár bárkinek is magára vennie. Most képzeld el, hogyha hallgatom a rádiót és valaki beszél névtelenül az ismerőséről és kicikizi, hogy az illető nagyon csúnyán rajzol, még egy pálcika figurát sem képes papírra vetni. Erre én betelefonálnék a rádióba, hogy felháborítónak tartom ezt, hisz én is csúnyán rajzolok és ez nekem rosszul esik. A szólás, a véleménynyilvánítás szabadsága a legfontos eleme demokratikus társadalmunknak. Alapszabály, hogy az ízlésesség, az intelligencia határt szabjon a túlzott, esetleg széles körök számára is bántó megnyilvánulásoknak, de én úgy érzem, ezt a határt nem léptem át. Ha mindezek ellenére úgy érzed, hogy mint nőt megbántottalak, akkor elnézést kérek, de úgy gondolom, hogy egy számodra ismeretlen emberről szóló véleményt nem szabad magadra venned.

„Janómanó párja nem olvasná szívesen, hogy N.P-re vágyik - írod. Biztos ugyanígy nem olvasná szívesen, amiket írtál róla: se Szicília, se a sztoridban említett lány, se más a "100 szar randid" alanya közül. Ők nem is hinnék, hogy te ilyen blogot olvasol, ha "boldog párkapcsolatban élsz". Inkább az írásra pazarolt idődet Királynődre fordítsd!"

A blogot már több mint fél éve rendszeresen olvasom. Sokszor megnevettetett, erőt adott a netes randizás folytatáshoz. A blog tulajával ellentétben nekem nem volt annyi erőm (vagy csak másképp működöm mint ő), hogy akkor is írjak, amikor épp rossz passzban vagyok. Én nem tudtam volna olyankor mesélni a negatív  élményekről, amikor épp egy rossz randin voltam túl.

Miután megismertem a párom, ez megváltozott, és a boldogság védőburkából már úgy gondoltam , hogy szívesen írnék, sőt utólag jókat nevethetek magamon felidézve a cikis, kellemetlen helyzeteket. Nem mellékesen a jó emlékeket is életben tarthatom azzal, ha felelevenítem őket. Felvettem a kapcsolatot Line24-el és megírtam neki, hogy a jövőben szívesen közzé tenném az ismerkedési tapasztalataim a blogjában. Ennyi a történet.

Igazad van, valóban időigényes dolog ide irkálni vagy rendszeresen olvasni az írásokat, kommenteket, de úgy gondolom, hogy attól még hogy már nincs szükségem ismerkedési tanácsokra (bár ez közel sem igaz) vagy lelki támogatásra,  nem kell, sőt nem is szabad elfelejtenem azt a helyet, amely korábban igazán sokat adott nekem. Ezért írok, ezért olvasom a mai napig is és egyáltalán nem sajnálom rá az időt.