Sok a visszajáró. És most nem az aprópénzre gondolok, amit ma kaptam a bevásárlóközpontban, hanem a társkereső oldalak regisztráltjaikra, akik akár évek óta fent tartózkodnak avagy időről időre újra felregisztrálnak.
Miért nem jönnek össze a randik? Hogy létezik, hogy a hatalmas választékból egy sem felel meg, egy sem jó, és rendszeresen visszatérnek az emberek? Talán könnyebb volt régen, amikor a baráti társaságból vagy az osztályból vagy a munkahelyi teamből kellett kiválasztani partnerünket és ott választhattunk 3-ból? Vagy segített a szórakozóhelyi megismételhetetlen pillanat és találkozás, amikor azonnal kellett döntenünk és ha egy picit is szimpatikus volt az illető, akkor meg kellett ragadnunk a pillanatot, mert különben ő is, az alkalom is örökre elszáll és nem tudhatuk biztosan lesz-e még ugyanilyen jelentkező avagy elszáll a lehetőség.

Idefent pedig szinte korlátlan a választék. Biztosított az új és még újabb jelentkezők száma, tehát ha véletlenül és felelőtlenül kidobunk egyet biztosan jön helyette másik 10 esélyesnek tűnő: így a várva várt randiesélyes szituációk megbecsülése nem létezik, a jó randiknak már nincs meg a tétje, a megismételhetetlensége, a döntés és lépést kikényszerítő "nincs újabbra lehetőséged a közeli belátható jövőben helyzete", hisz ismétlem, akár hazaérve és fellépve a netre mindenki rengeteg újabb esélyessel veheti fel a kapcsolatot. Mindig lehet találni fénykép és adatlap alapján egy jobbat, ami épp az aktuális utolsó találkozó megítélését fogja elbizonytalanítani, ami a bizonytalant fogja biztosan kiütni helyéről és a hezitálót tovább lökni egy újabb és még újabb találkozás felé.

Bekerülhet az ember egy spirálba, amikor azt hiszi, hogy egyre feljebb és feljebb viszi, miközben szinte csak lefelé szipantja az örökös elégedetlenség felé és eltorzítja értékítéletét: a randikon szinte csak hibalajstromot készít, igazolva azt a tézist, hogy hazaérve miért kell tovább keresgélnie.
Tehát itt igazolva látjuk, hogy
- a kínálati piac, a mennyiség, a hatalmas választék elégedetlenné teszi az embert, hisz ha egy vágya kielégül, máris van egy újabb, jobb és drágább
- a társkeresés lelketlen netes verziója megöli az lényeget és szinte lehetetlenné teszi a teljes és kielégült kapcsolatok létrehozását.
Nos, a fent leírtak csak logikusan hangzanak, de nem igazak. Ha úgy indul el az ember, hogy tudja, mi a célja, hova akar eljutni, akkor nem számít a rengeteg variáció, a rengeteg válaszút, ő tartva az irányt megérkezik céljához!
Meggondolásra érdemes, ha valakinek hosszú hónapokon-éveken keresztül - sok-sok találkozása ellenére - sincs sikere: lehet, hogy elvárásai nagyok, lehet, hogy saját magával vannak problémái: érdemes ilyenkor átgondolni, akár külsô segítséget kérni.
Sokan beleesnek abba a hibába, hogy vagy túl hamar elvesztik lelkesedésüket és hátat fordítanak e médiumnak avagy orrba-szájba nyomják, de mindenféle önkontroll és reális önértékelés nélkül, így mindkét esetben kudarc lesz az eredményük.

Elmesélve saját átélt borzalmas randijaimat, ahol unalom, kétségbeesés, reménytelenség kerített hatalmába, azt gondoltam, hogy én soha nem fogom átélni azt a csodát, amikor végre találkozhatok egy olyan lánnyal, aki megfelel elképzeléseimnek és én is kielégítem az Ő elképzeléseit! A sok unalmas levelezés, értelmetlen beszélgetés, átverés, az idegbeteg, ronda, beképzelt, anitpatikus és hideg csajok után sem adtam fel, s eljött - váratlanul - az a pillanat, az a lány, akire oly régóta vágytam. Ehhez mi kellett? Kitartás, hit és egy pontos kép arról, hogy kit/mit akarok elérni. Nem ragadtam le félmegoldásoknál és nem kalibráltam túl képességeimet. De legfőképp ott kellett lenni ezen a fórumon és lehetőséget kellett adni a szerencsének és a sorsnak, hogy a kedvemre tehessen, mert bizony a legfőbb dolog, ami kell az igazi megtalálásához (ugyanúgy, ahogy az élethez is): a szerencse!