A kommentelők nagy része, akik már próbálkoztak a netes társkereső oldalakkal, ócsárolják a rajta lévő férfiakat, 
- mert csak a szexre mennek,
- mert csak a külső érdekli őket,
- mert nem őszinték,
- mert randevúznak, majd 1 óra után valami álságos indokkal lelépnek,
- mert soha nem gondolják komolyan,
- mert egyszerűek és bunkók,

és ócsárolják a fent lévő nőket,
- mert nem válaszolnak a levelekre,
- mert el sem olvassák őket,
- mert nem őszinték,
- mert a pénzre mennek,
- mert rondák és beképzeltek,
- mert fel se veszik randi után a telefont.

Mindennek oka pedig a rossz rendszer, ami használhatatlan és elkerülendő! Ugyan kérem! Sokan úgy akarnak sikert elérni - amit az élet egyetlen más területén sem lehet (kivéve nagy szerencsével és bátorsággal) -, hogy semmi kedvük időt, energiát belefeccölni. Ja, kérem: teljesen természetes és elvárható lenne az, hogy első találkozónk ásó-kapa-nagyharangal végződjön?! Mint ahogy teljesen természetes lenne első próbálkozásra világcsúcsot dobnunk gerellyel, igaz? Ha pedig mégsem így történik és ne adj isten még a harmadik-negyedik alkalommal is csalódunk, akkor máris levonjuk a végleges konzekvenciát: nem bennünk, nem a másik félben, hanem a rendszerben van a hiba!

Miért nem jut senki eszébe, hogy folyamatos avagy kezdeti sikertelensége oka talán saját maga? Valamit elront. Rossz a taktikája. Vagy nincs még felkészülve egy új kapcsolatra. Rettenetesen izgul. Nem találja meg a hangot a másikkal. Rosszul öltözik fel, ápolatlan, büdös. Rosszul fogalmaz avagy beszól. Túl sokat vár el a partnerétől. Képtelen a rendes kommunikációra: ül kukán és nem kérdez, nem érdeklődik. 
Megfigyeltem, ha arról írtam, hogy milyen hibákat követhetnek el férfiak a társkeresőkön, akkor a kommentekben egységfrontba tömörültek a nem tagjai és egységesen szidták a nôket és rájuk fogták a kudarcaik okát.
Ha nők hibáit vettem górcső alá, akkor ők kezdték el szidni a pasikat. Egyetlen egy dologban sikerült egyet érteniük a két nem tagjainak: a legnagyobb probléma a rendszerben van! Pocsék a netes társkeresés...

Pedig nem. Ha ugyanígy álltunk volna egyéb más társkeresési formákhoz a történelem során, akkor rég kihalt volna az emberiség! Meg kell tanulni és meg kell szokni, hogy a neten másképp mennek a dolgok, más típusú kockázatokat kell vállalnunk a bulis, szakkörös, utcai ismerkedéshez képest. 
Vagy lehet, hogy nem is kellene különbséget tennem? Mindenhol hazudhatnak a férfiak magukról és állíthatják, hogy függetlenek. Minden szituációban válogatósak a nők és sokszor lerázzák a lelkes és rendes pasikat. Mindkét nem próbálja magát mindig szebbre és jobbra "fényezni" a valóságnál.
Minden randi vagy "esemény" - legyen az egy levelezés utáni találka vagy egy nyilvános buli - magában hordozza a kudarcot, hogy a párkereső nem találja meg ott és akkor a párját. Minden találkozó magában hordozza annak az esélyét, hogy egy negatív tapasztalattal gazdagodhatunk: egy hülyével hoz össze minket a sors. 

Engem is sokszor hatalmába kerített a pesszimizmus, mikor egy újabb eredménytelen randi után tértem haza. Rengetegszer a pokolba kívántam mindezt! De szerencsére - mondom így utólag - nem adtam fel! Talán páran olvasták és még emlékeznek a pontosan egy évvel ezelőtti bejegyzésemre a szilveszteremről. Tragikus volt. Nevetséges. Ott és akkor talán én sem hittem, hogy egyszer ilyen jó élményben lesz részem, mint idén. (A hangnemből és fogalmazásból ez egyértelműen átjön) S mit ad a sors? Mindössze egy év és ráleltem arra, akit eddig kerestem. Jó lett volna látnom előre a jövőm és akkor ezekben a nehéz pillanatokban is erőt meríthettem volna a folytatáshoz! De révbe értem: sikerült! Már tudom, hogy volt értelme keresztül vágni magam a selejtes randik garmadáján, hogy végül értékelni tudjam a jót és igazából becsüljem. 

Azok, akik még nem találták meg a párjukat - de szorgalmasan keresik - kitartást kívánok az új esztendőre, saját példám alapján. Mindenki bízzon magában és sorsában, mert példaként itt vagyok én és az országban még sok-sok ezren, akiknek a net hozta el az igazit. S nem az a kérdés, hogy rátalálunk-e szerelmünkre, hanem mindössze az, hogy mikor! Mert, ha elég kitartással próbálkozik, még a legtehetségtelenebbnek is sikerül leraknia, akár kresz- és nyelvvizsgát is: ugyanez érvényes a társkeresésre is! Előbb-utóbb, de össze fog jönni!
Sok sikert és boldogságot kívánok Nektek, magamnak pedig rengeteg pozitív beszámolót Tőletek a postafiókomba! :-) BUÉK!

fvtr@citromail.hu

Blog a Facebook-on: FVTR Blog-Közössége