"Nem ébreszt vágyat bennem, nem kivánom… Nem az esetem.. ez és ehhez hasonló véleményeket hallok a pasiktól duci nő ügyben. Ugye ezt ti se gondoljátok komolyan???? Nézzetek előbb tükörbe és ha kb olyan paraméterrel rendelkezel, mint amit elvársz egy nőtől, akkor tekerhetsz!"
Ezt olvasom mindenhol mostanában: csak annyit kérj a másiktól amennyit te is adni tudsz! Ha kinézel férfiként magadnak egy jó nőt a neten, úgy merd megszólítani, ha legalább olyan gusztusosan nézel ki, mint ő! Először mérlegelj, árazd be magad, majd ha úgy látod, hogy a te céduládon hasonló összeg szerepel, akkor tehetsz egy ajánlatot. Tiszta emberkereskedelem már ez a netes társkeresés...
Ugyan kérem! Mindenki azt csinál, amit akar. Olyan csili-vili nőket szólíthatok meg pasiként a neten, amilyeneket nem szégyelek és ha kövér, ápolatlan, csóró, műveletlen, rosszul öltözött, rosszul kommunikáló egyén vagyok, akkor legfeljebb nem jön válasz. S mindez fordítva, a nőkre is igaz: gyerekkel, plusz 30 kilóval, elhanyagolt külsővel, a valós életkornál legalább egy tízessel többet mutató arccal is bárkinek lehet írni. Probléma abban az esetben adódik, amikor az illető képtelen feldolgozni a kudarcot, az érdektelenséget, a válasz nélkül hagyott jelentkezését, amikor minden fórumon szidni kezdi az ellenkező nemet s azt hibáztatja saját hülyeségéért! Ha valaki nem képes felmérni lehetőségeinek határait, nincs objektíven tisztában (s nem pedig a közelállók hamis és szubjektíven pozitív irányba torzított) tulajdonságaival, akkor sorozatos kudarcot fog szenvedni!
Mit lehetne tenni ellene? Figyeljük a reakciókat: a semmiféle válasz is válasz! Ha nem ír vissza senki, akkor rossz helyen keresgélünk. Ha már nagyon lementünk az alapszintre, s úgy sincs érdeklődés, akkor nagyon rosszul csinálunk valamit! Rossz a szövegünk avagy rettentő a fizimiskánk! Sohasem késő elmenni edzőterembe, fodrászhoz, jóízlésű ismerőssel ruhaboltba és igazán rendbevágni magunkat. (Az írónak is meg kellett mindezt tennie, hogy megnövelhesse céduláján az árát!)
Ha meg a gondolkodásunkkal van a baj? Az már sokkal nehezebb: ott tanulni, tapasztalni kell, olyan emberek közt forogni, akiktől elleshetünk értékes hobbikat, viselkedésmódot, beszédmodort. Olvassunk, tájékozódjunk: a világunk oly színes! De ha valaki az elejétől el van rontva, az ember legyen a talpán, hogy önmaga helyrebillenti magát!
De a lényeg: a rendszerbe beépült - ahogyan a világba is - a csalódás. Nem lesz díszmenet, mindenki készüljön fel, hogy szivacsok lesznek, válasz nélkül hagyott mailek, fel nem vett telefonok, lelécelt nők/pasik...
