Ilyet én még nem pipáltam: ez a randim nem volt egyszerű!!! Mintha egy kandi kamera forgatására csöppentem volna avagy valami extrém filmvígjátékba. A főszereplő hölgy már a telefonban sem volt könnyen kezelhető, mert nem akarta abbahagyni a kommunikációt s már régen elköszöntem tőle mikor még mindig mondta/nyomta... Leráznom csak úgy sikerült, hogy a harmadik elköszönés után megígértem, hogy ezt a sztorit folytathatja a személyes találkozáson.Ám amit ott művelt az túlment minden határon: a feketeleves csak most jött! Fényképéhez képest jópár eltérést felfedeztem rajta (sokat lehet trükközni a megvilágítással, az életlenséggel, amelyek sok-sok bőr- és foghibát, ráncot, anyajegyet, kiütéseket, bajszot, pattanások tömkelegét tudják eltüntetni - nem kell ezek kezeléséhez feltétlen Photoshop!), de vállat vontam: hiába, a lovagiasság egyik alapszabálya, hogy a férfiember fapofával tűri, ha a nőszemély átveri...
Beültünk és rendeltünk két kávét. S a nő elkezdett beszélni. Kérdés nélkül. S csak mondta. És csak mondta. A hivatalban töltött fél napjával kezdte s hogy milyen szívásokat kellett végigcsinálnia. 5. perc után elvesztettem a fonalat. Csak kortyoltam a kávémat és zsibbadtam. A duruzsolása kellemes révületbe ejtett, tekintettem a szemben lévő kivetítőre meredt, ahol Ozy Osborne valóságshowja ment. Néha ránéztem de még mindig beszélt. Szép kislányok mentek el előttem s eszembe jutott, hogy miért kell így szenvednem, miért nem egy ilyen csinos lánnyal vagyok épp?
...duruzsolás...
10. perc: Ozy megöleli asszonyát: ő bezzeg megtalálta élete párját! Az öreg boldog lehet. Aztán megkergette hülye fiát a házban...
...duruzsolás...
(valami olyasmiről beszél, hogy a főnöke milyen nagy ember, mert már a hatodik olyan boltot nyitja, mint amilyenben ő is dolgozik)
15. perc: Szép lábú csinos szőke ül le tőlem jobbra barátnőjével együtt az asztalhoz. Oda kellene mennem!
...duruzsolás...
(Mintha visszatért volna a hivatalba...)
18. perc: A pincérlány köszönti ismerősét az egyik asztalnál. Beszélgetni kezdenek.
...hopp, mintha szünetet tartana: talán kérdezni is fog? Talán rájön, hogy a kommunikáció kétirányú dolog. De nem, csak levegőt vett...
20. perc: Klippet kezdenek adni az MTV-n. Ozy távozott. Jó a zene, próbáljuk megérteni a szövegét!
...duruzsolás...
22. perc: kérdezett!
- Neked milyen volt a napod?
- Sokat kellett melóznom, nagy volt a felfordulás, a rohangálás, de megoldottuk.
- Ó, nekem is rohangálós volt a napom, mert...
S megint elindul a folyam! Csak ömlik, csak ömlik...
25. perc: vége a mozinak, jönnek ki az emberek. Párok is kézenfogva. Eszem a szívüket! Tudják milyen szerencsések, hogy nem kell randizniuk?!
...duruzs, duruzs...
(valakinek összejött valami gyerek, sőt, rögtön ikerterhesség - de hogy kinek, már soha nem fogjuk megtudni!)
30. perc: Kezdek fáradni. Lassan meg kellene mondani a fájó igazságot, hogy ebből nem lesz fabatka se, a szerelem helyett megérkezett a pihe-puha álommanó és a kávé ellenére lecsukódik a szemem. Már feltűnően másfelé nézek és nem rá, hátha észreveszi magát...
...duruzs...
33. perc: Krisztusi korba - legalábbis ha perc alapon számolunk - ért kapcsolatunk. Ez lesz a fordulópont. És igen! Végre ismét kérdez, ráadásul ez igazán kapóra jön:
- És mit gondolsz rólam?
- Nézd, én úgy érzem, hogy mi nem egymást keressük.
S Isten ekkor egy újabb segítséget küldött pincérnéni képében.
- Kérem a számlát. Ja bocs, ugye nem kérsz mást? - kérdeztem.
- Nem, köszi.
Hirtelen felébredtem. Mégiscsak megmentettük az estét! Gyorsan rendeztem és rohamléptekben lekísértem a bejáratig - persze ott még mindig mondta volna, ám belefojtottam a szót: futni kezdtem a kijárat felé...
