...avagy hogyan buktam be egy randit az Oscar miatt

Vau, az élet nagy meglepetés. Főleg, ha van benne egy nő. Avagy sok. S ha még annál is több, akkor meg egy óriási meglepetés-zuhatag. Nem tudom, de nem is akarom utolérni a nôi gondolkodást, nem is akarom őket megérteni - hiszen számomra csak a logikus gondolkodásmód halmaza áll rendelkezésre, míg a nekik az érzelmi intuíció és a néha belőle táplálkozó illogikátlannak tűnő ugrások és döntések is bejátszanak a döntésbe.
Hogy ez jó vagy rossz? Döntse el az olvasóm.

Történt a napokban, hogy találkoztam egy szimpatikus és jókedélyű lányal. Elsô találkozás nagyon happy módon zajlott le: mosolygás, vigyorgás és tsai. Beszélgetés egy elôre megállapodott short time üzemmódban, nem elhúzva és a végletes kifárasztás módszerével élve - ha szimpatikusak vagyunk egymásnak, akkor az kiderül csekély 1 óra alatt is, ha megismerésre méltónak találtatunk, az szintén.
Annak találtam és Ô viszont engem. Boldogságos elválás és megegyezés, hogy folytatjuk következő hét elején. Érdekes és szemléletes módon jött tőle egy sms még aznap este, amiben leírta, hogy jól érezte magát. Ez egyáltalán nem szórakoztató és informatív, de egy nagyon-nagyon-nagyon fontos gesztus, amiről a mai - szétszívatjuk a másikat és agyontaktikázzuk a kapcsolatok elejét - világunkban olyannyira nem megszokott, pedig kedves és a pasiknak szárnyakat adó tett!
Kissé befásult gondolkodásmódomnak is adott egy hatalmas pofont, optimizmusomat és érdeklôdésemet is azonnal felkeltette réveteg állapotából: nohát, vannak még egészséges lelkületû, a randikat nem perverz idôtöltésnek használó lányok, akik tudják még hogyan is kell ezt csinálni.
Második találkozásunkon is kellemesen elrepült az idô néminemű alkoholos befolyásoltság segítségével. Ott elcsattant az, aminek el kellett... :-)
No dejszen, mi légyen az harmadik randin? Régen voltam közösségi mozgókép vetítő alkalmatossági helységben - mivel nem igazából tetszenek a manapság megjelenő műalkotások, hogy bevállaljam a kockázatot -, de mint szokásos randihelyszín ill. program egy fáradt hétköznap estére talán megfelelő lesz. Ámbátor mi is legyen az, amire beülhetünk? Nem akartam - tájékozatlanságom ellenére - bakot lőni és valami kellemes és értelmes filmecskére beülni. Férfiként a választás előttem állt: kijelölni a helyszínt és az élvezet tárgyát. Logikusan végiggondoltam: időm nincs végigolvasni a kritikákat, a filmek ajánlóit, így valami olyasmit kell találnom, amit mások nagyon jónak találtak. S mi a legjobb film? Hát az Oscar díjas film! Idén a Nem vénnek való vidék lett az. Hát nosza, legyen az!
Sok infóm ugyan nem volt róla, a hölgynek sem, de legalább bízott bennem. Nem kellett volna.
Borús előjelként szinte néptelen volt a terem. Aztán elindult... Másfél óra alatt nem kevesebb, mint 50 gyilkoságot követtek el benne, plusz a randimat is hozzácsaphatjuk, tehát 51 hulla róható fel e filmnek.
Ugyan a közepénél megkérdeztem, hogy távozzunk-e, de hősiesen kitartott, viszont a hazaúton beszólások és pikirt megjegyzések keretében kellett kiállnom a dühének levezetését a kellemetlen 2 óra miatt. Utána már nem hívtam, csak egy sms-t kockáztattam meg, de egy tárgyilagos válaszban javasolta, hogy többet tán nem érdemes próbálkoznunk.
Hát így csapott le a kezemről Oscar egy nőt...