Virtuális társkeresés

Mi végre hoztam ezt a blogot létre? - vetődik fel az átlagban ez a kérdés, főleg azokban, akik a virtuális társkeresést még úgy mélységében nem is próbálták ki. Bonyolult feladat önmagában is magunk mellé társat találni. A modern - szabadságtól terhelt - világunkban az emberek nemhogy közelednének egymáshoz, hanem a maguk kis mikrokozmoszait kialakítva - mint egy óriáscsillag felrobbanása után megmaradt apró, szakadt részei - távolodnak egymástól. A bizalmatlanság megakadályozza a régi formák, tradiciók, helyek hatékony mûködését s mindenki próbálkozik azzal, amit jónak gondol. Jó esetben. Mert vannak olyanok is, akik munkájukból és hobbijaikból kiindulva nem nagyon járnak idegen emberek közé és szûkös baráti körükben már nem találva senkit inkább megbékélnek a helyzettel és várnak a csodára: hátha a jószerencse eléjük sodor valakit. Vagy igen vagy nem. S aztán ebbôl születnek a rossz, megalkuvós házasságok. De szerencsére vannak, akik viszont hajlandóak aktívan is tenni magányuk megszüntetésért, méghozzá a technika legújabb vívmányának igen kényelmes módszerével: online társkeresôkbe jelentkeznek be. A mód kényelmes, mert otthoni karosszékbôl is mûvelhetô, kockázatmentes, mert a visszautasítás nem oly sértô, megalázó, mint pl. egy szórakozóhelyen, izgalmas, mert egyszerre részegítôen nagy számú delikvensbôl választhatunk, olcsó, mert a havidíj még mindig gazdaságosabb, mint bármilyen rendezvényre a belépô, tehát sok szempontból egy igazi jótétemény: DE NEM CSODASZER! Valójában ez is az élet leképezôdése, s itt is elôfordulnak bunkók, megtévesztô emberek, szórakozni-másokat átverni akarók, dilisek, lelki betegek, félrelépôk, mûveltek és mûveletlenek, érdekesek és unalmasak, lúzerek és nyerôk, szépek és nagyon csúnyák, kíváncsiskodók és rákattantak: miért is lenne ez jobb, mint a való világ, ha a szereplôi ugyanazok?! Viszont - ha valaki már gyakorlatra tesz szert, jó emberismerô, akkor itt ki tudja szűrni azokat, akik a negatív kategóriába tartoznak, akiket széles ívben el kell kerülni! Ebben a blogban próbálom majd összeszedni mindazt, amit eddig tapasztaltam, hogyan kell jó, informatív adatlapot készíteni, honnan tudhatjuk, hogy melyik adatlap kamu, NETikett, lúzerek és nyertesek, képek elemzése, levelezéstôl a randiig, társkeresô oldalak rangsora és sajátosságaik, kik és miért szórakoznak, biztonság, jó elsô levél, stb.... Szívesen veszem majd a hozzászólásokat, amelyek egyrészt majd árnyalni fogják a képet, másrészt remélem, a beküldött történetekkel szórakoztatva lehet megmutatni a netes ismerkedés hasznát, létjogosultságát, eredményeit és esetleges buktatóit, hogy a jogtalanul illetett negatív kritkát és indoklatlanul rárakodott - "Te miért itt ismerkedsz, hiszen te tök normális vagy?!" - értetlenkedést valami jobbító szándékú és hasznos kritikává, javaslatokká fordíthassuk.

Hűségképlet

2008.05.17. 11:30 Line24

Egy kedves olvasómtól kaptam a következő tanulmány részletet. A hűségről szól méghozzá biológiai és matekmatikai megközelítésből, amely már önmagában is elég érdekesen hangzik, nem beszélve arról az elméleti felvetésrôl, ami meghatározza, hogy miért érdemes avagy nem monogámnak lenni.
Nem feltétlenül azért tettem fel, mert igaznak tartom, hisz véleményem szerint nem olyannyira hideg döntés a félrelépés, mint amennyire a matematika nyelvén ez megfogalmazható lenne ill. nem vagyunk annyira ösztönlények, mint amennyire a biológiai fefiniciókkal ez megfogható lenne. Mindenesetre egy páratlan megközelítése a párkapcsolatoknak:


Richard Dawkins: Az önző gén című könyvéből

„A családi boldogság stratégia legegyszerűbb változata a következő. A nőstény figyeli a hímet, és megpróbálja elôre megtalálni a hûség és háziasság jeleit. A hímek bizonyos határok között különböző mértékben hajlamosak a hű férj szerepére. Ha a nőstények el*re fel tudnák ismerni ezeket a tulajdonságokat, akkor előnyük származhatna a megfelelő hímek kiválasztásából. Ennek egyik módja az, hogy a nőstény hosszú ideig vonakodik odaadni magát, szemérmes. Az a hím, aki nem elég türelmes ahhoz, hogy kivárja, amíg a nőstény végülis beleegyezik a párzásba, nem valószínű, hogy hű férjnek bizonyul. Azáltal, hogy hosszú jegyességhez ragaszkodik, a nőstény kigyomlálja az alkalmi kéróket, s csak a végén párzik azzal a hímmel, aki előre bebizonyította, hogy hű és kitartó. A női szemérem valóban nagyon gyakori az állatok között, éppúgy, mint a hosszan tartó udvarlás vagy jegyesség. Mint már láttuk, a hosszú jegyesség a hím számára is előnyös lehet, amikor az a veszély fenyegeti, hogy egy másik hím gyermekét varrják a nyakába.
Az udvarlási rítusok a hím részéről gyakran jelentős párzás előtti befektetéssel is járnak. A nőstény megtagadhatja a párzást addig, amíg a hím fészket nem épít számára. Vagy a hímnek nagy mennyiségű táplálékkal kell a nőstényt megetetnie. Ez persze nagyon jó a nőstény szempontjából, de egyben a családi boldogság stratégia egy másik lehetséges változatára is utal. Kényszeríthetik-e vajon a nőstények a hímeket arra, hogy olyan sokat fektessenek be utódaikba, mielőtt kopulálhatnának, hogy többé nem fizetődik ki számukra, hogy elhagyják a nőstényt a kopuláció után? Az ötlet vonzó. Az a hím, aki arra vár, hogy egy szemérmes nőstény végülis párosodjék vele, költségekbe veri magát: lemond arról a lehetőségról, hogy más nőstényekkel párosodjon, és sok időt és energiát fordít az udvarlásra. Amikor végülis párzik egy adott nősténnyel, addigra már óhatatlanul „elkötelezte magát” iránta. Csekély kísértést fog érezni, hogy elhagyja, ha tudja, hogy bármely jövendőbeli nőstény, akit megkörnyékez, ugyanúgy halogatni fogja a dolgot, mielőtt a lényegre térne.
Amint egy cikkemben kimutattam, itt hiba van Trivers gondolatmenetében. Ő úgy gondolta, hogy korábbi befektetés önmagában elkötelezi az egyént a jövőbeni befektetések mellett. Ez hibás gazdaságossági számítás. Egy üzletembernek soha nem szabad azt mondania: „már annyit fektettem a Concorde repülőgépbe - például-, hogy most már nem engedhetem meg magamnak, hogy szemétre dobjam”. Ehelyett mindig azt kellene kérdeznie, hogy kifizetődnék-e számára a jövőben, hogy csökkentse veszteségeit, és feladja a tervet most, még akkor is, ha már sokat fektetett bele. Hasonlóképpen, nincs értelme, hogy a nőstény arra kényszerítse a hímet, hogy sokat áldozzon rá, annak reményében, hogy ez önmagában el fogja rettenteni a hímet attól, hogy később elhagyja. A családi boldogság stratégiának ez a változata egy további döntő feltevésen alapul. Ez pedig az, hogy bízni lehet abban, hogy a nőstények többsége ugyanazt a játszmát játssza. Ha vannak a populációban laza erkölcsű nőstények, amelyek örömmel fogadják a hűtlen hímeket, akkor kifizetődő egy hím számára, ha elhagyja a párját, függetlenül attól, hogy mennyit áldozott már annak gyermekeire.
Sok függ tehát attól, hogy a nőstények többsége hogyan viselkedik. Ha számolhatnánk azzal, hogy a nők megegyeznek egymás között, nem volna probléma. Ám a nők megegyezése sem fejlődhetett ki inkább, mint a galamboké, amelyről az V. fejezetben volt szó. Ehelyett evolúciósan stabil stratégiákat kell keresnünk. Vegyük Maynard Smithnek az agresszív küzdelmek elemzésére kidolgozott módszerét, és alkalmazzuk a szexualitásra. Kissé bonyolultabb lesz, mint a héják és galambok esete volt, mivel két nőstény- és két hímstratégiával van dolgunk.
Ugyanúgy, mint Maynard Smith elemzésében, a „stratégia” szó vak, tudattalan viselkedési programot jelent. (Talán ez felment mnden félrelépőt tettének súlya alól, hogy cselekvése tulajdonképp természet által programozott, öntudatlan késztetés?!) A két nősténystratégiát szemérmesnek és ledérnek, a két hímstratégiát pedig hűségesnek és szoknyapecérnek fogjuk nevezni. A négy típus viselkedési szabályai a következők. A szemérmes nőstények nem kopulálnak a hímmel mindaddig, amíg a hím végig nem csinált egy több hétig tartó, hosszú és költséges udvarlási idószakot. A ledér nőstények azonnal kopulálnak bárkivel. A hűséges hímek készek hosszú időn át udvarolni, a kopuláció után pedig a nősténnyel maradnak, és segítenek neki felnevelni a kicsinyeket. A szoknyapecér hímek gyorsan elvesztik türelmüket, ha egy nőstény nem kopulál velük azonnal: otthagyják, és keresnek egy másik nőstényt; kopuláció után sem maradnak vele, nem viselkednek jó apaként, hanem elmennek, és újabb nőstények után kutatnak. A héják és galambok esetéhez hasonlóan, ezek nem az egyedül lehetséges stratégiák, mégis sok mindent megvilágít, ha eredményességüket megvizsgáljuk.
Maynard Smithhez hasonlóan, mi is bizonyos önkényes, hipotetikus értékeket fogunk rendelni a különböző költségekhez és nyereségekhez. Általánosítás végett ezt megtehetnénk algebrai szimbólumokkal, de a számok könnyebben felfoghatók. Tegyük fel, hogy egy gyermek sikeres felneveléséből mindkét szülőnek 15 egység genetikai nyeresége származik. Egy gyermek felnevelésének költsége - az összes táplálékának költsége, a róla való gondoskodásra szánt összes idő és az érdekében vállalt összes kockázat -20 egység. A költséget negatív előjellel látjuk el, mivel ezt „kifizetik” a szülők. Ugyancsak negatív előjelű a hosszan tartó udvarlással elvesztegetett idő költsége is. Legyen ez -3 egység.
Képzeljünk el egy olyan populációt, amelyben az összes nőstény szemérmes, és az összes hím hűséges. Ez az eszményi monogám társadalom. A hím és a nőstény minden párban azonos átlagnyereségre tesz szert. +15 pontot kapnak minden felnevelt gyermek után; egyenlően osztják meg egymás között felnevelésének költségeit (-20), ami így átlagosan -10. Mindketten -3 pont büntetést fizetnek a hosszan tartó udvarlással elvesztegetett időért. Az átlagnyereség tehát mindegyikük számára +15-10-3 = +2.
Most tételezzük fel, hogy felbukkan a populációban egyetlen ledér nőstény. Nagyon jól megy neki. Nem fizeti a késedelem költségeit, mivel nem megy bele hosszan tartó udvarlásba. Mivel a populációban az összes hím hűséges, úgy számolhat, hogy jó apát talál gyermekei számára, akárkivel is párosodik. Átlagos nyeresége gyermekenként +15 -10 = + 5 lesz. Így három egységgel jobban jár, mint szemérmes vetélytársai. A ledér gének tehát terjedni kezdenek.
Ha a ledér nőstényeknek olyan nagy a sikerük, hogy kezdenek túlsúlyba jutni a populációban, akkor változások várhatók a hímek táborában is. Mindeddig a hűséges hímeknek monopóliumuk volt. Most azonban, ha egy szoknyapecér hím bukkan fel a populációban, jobban jár, mint hűséges vetélytársai. Ha egy populációban az összes nőstény ledér, akkor egy szoknyapecér hím csakugyan remek fogást csinálhat. Megkapja a +15 pontot, ha egy gyermek sikerrel felnevelkedik, és a két költség egyikét sem fizeti. E költség hiánya főképp azt jelenti számára, hogy szabadon párosodhat új nőstényekkel. Szerencsétlen feleségei egyedül küszködnek a gyermekkel, megfizetik a teljes -20 pont költséget, bár nem fizetnek semmit az udvarlásra elvesztegetett időért. A szoknyapecér hímmel párosodó ledér nőstény tiszta nyeresége +15-20 = -5; magának a szoknyapecérnek pedig +15 a nyeresége. Az olyan populációban, melyben az összes nőstény ledér, a szoknyapecér gének futótűzként terjednek el.
Ha a szoknyapecérek olyan sikeresek, hogy túlsúlyba jutnak a populáció hím felében, akkor a ledér nőstények szörnyen szorult helyzetbe kerülnek. Bármely szemérmes nősténynek komoly előnye lesz. Ha egy szemérmes nőstény találkozik egy szoknyapecér hímmel, abból nem lesz üzlet. A nőstény ragaszkodik a hosszú udvarláshoz; a hím ezt megtagadja, és megy, hogy egy másik nőstényt keressen. Egyik fél sem fizeti meg az idő pocsékolás költségét. De egyik sem nyer semmit, mivel nem lett gyermek. Ez 0 tiszta nyereséget jelent a szemérmes nőstény számára az olyan populációban, ahol az összes hím szoknyapecér. A 0 nem látszik túl soknak, mégis jobb, mint a -5, ami a ledér nőstények átlagos eredménye. Még ha a ledér nőstény úgy határozna is, hogy elhagyja kicsinyeit, miután egy szoknyapecér magára hagyta, meg kellene fizetnie egy pete számottevő költségeit. Így hát a szeméremgének újra terjedni kezdenek a populációban.
Hogy teljessé tegyük ezt a hipotetikus ciklust, amikor a szemérmes nőstények száma annyira megnő, hogy túlsúlyba jutnak, a szoknyapecér hímek, akik addig olyan jól megvoltak a ledér nőstényekkel, kezdik kényelmetlenül érezni magukat. Egyik nőstény a másik után ragaszkodik a hosszú és fáradságos udvarláshoz. A szoknyapecérek szálldogálnak nőstényről nőstényre, a történet pedig mindig ugyanaz. Ha az összes nőstény szemérmes, akkor a tiszta nyereség a szoknyapecér hímek számára 0. Mármost ha egy hűséges hím bukkanna fel, ő volna az egyetlen, akivel a szemérmes nőstények párosodnának. Tiszta nyeresége + 2, jobb, mint a szoknyapecéreké. Így a hűséges gének száma növekedni kezd, s ezzel teljes kört írtunk le.
Mint az agresszió esetében, úgy, mondtam el a történetet, mintha végtelen oszcilláció zajlana. Ám mint abban az esetben, itt is kimutatható, hogy valójában nem folyna oszcilláció. A rendszer stabil állapot felé közeledne. Ha elvégezzük a számításokat, akkor kiderül, hogy az a populáció, melyben a nőstények öthatoda szemérmes, a hímeknek pedig ötnyolcada hűséges, evolúciós szempontból stabil. (Kvázi társadalmunkban élő nemzőképes egyedek 1/6-a csapongó és megcsalja párját?!) Ez természetesen csupán azokra a konkrét önkényes számokra igaz, melyekből kiindultunk, de bármely más önkényes feltevés esetében is könnyű kiszámítani, hogy mi volna a stabil arány.
Maynard Smith elemzéseihez hasonlóan, itt sem kell úgy gondolnunk, hogy két különböző típusú hímről és két különböző típusú nőstényról van szó. Az ESS ugyanúgy elérhető lenne, ha minden hím idejének ötnyolcadát hűségben, a többit pedig nők után futkosva töltené; a nőstények pedig idejük öthatodában szemérmesek, egyhatodában pedig ledérek volnának. Akár így, akár úgy fogjuk is fel az ESS-t, a következőt jelenti. Akármelyik nem tagjainak eltérése a nekik megfelelő stabil aránytól büntetést vonna maga után annak következtében, hogy a másik nem stratégiáinak arányában is változás állna be, mely azután az eredeti deviáns egyedek számára hátrányos lenne. Az ESS ezért megmarad.”

 

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fvtr.blog.hu/api/trackback/id/tr63472749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

viktor134 2008.05.17. 14:31:33

pedig ez egy nagyon is jó megközelítés.

ahogy a közgazdaságtan is ráhúzható a párkapcsolatra.

Ha nem megfelelő a partner, akkor keresel heylettesítő terméket. mindössze a szolgáltatások ár érték-aránya lehet különböző.

értem én ez alatt azt, hogy mennyi idegeskedést meg hisztit kell elviselni, és azt milyen arányban kárpótolja az egyéb funkció, mint főzés, szex, stb... :)

és ezt bizony ugyanúgy nézi a másik oldal is, csak mások a mérőszámok. :)

acsa 2008.05.17. 14:58:49

Szörnyen le van egyszerűsítve a dolog. A józan paraszti ész is azt súgja, hogy rengeteg tényezőt és kölcsönhatást kihagytak. Az információáramlás hálózatát is figyelmen kívül hagyta. Aztán vannak fokozatok és típusok a ledér és a hűséges között. Pontosabb példa: fontos sajátosság, hogy az embereknél titokban is keverednek a gének - és ezt kifejezetten elősegíti pl. a nők termékenységének furcsa ingadozása szituációktól függően. Azaz tartós párkapcsolatban lévő nők magasabb savszintje jobban gátolja a megtermékenyülést. Ha egy időre elutaznak, hirtelen lecsökken, főleg ha épp "megfelelő" időben utaznak. És ekkor hajlamosabbak a félrelépésre is. Feltehetőleg riktás eloszlású törzsközösségekben többek között így volt biztosítva a génkeveredés. A mai helyzetet felmérve Angliában kiderült, hogy a férfi tudtán kívül a gyerekek 1/6-a "kakukktojás".
Persze ez is komplexebb, és még rengeteg ilyen mechanimus van, melyek összessége számít.
De a fenti magyarázatok lélektani háttere is megmosolyogtatóan leegyszerűsített - nem is értem, hogy ha valaki ilyennel foglalkozik, picit sem néz utána a szakirodalomnak? Algebránál igényesebb matematikát nem ismer modellezésre? Vagy valamilyen barlang mélyén lakik egyedül, ki se mozdulva?

acsa 2008.05.17. 15:12:05

Persze tudom, hogy az evolúciógenetika akkor még gyerekcipőben volt, és így is nagy előrelépés volt a könyve - legalábbis népszerűsítés terén.

uzssob · http://uzssob.extra.hu 2008.05.17. 16:02:02

Évekkel ezelőtt már megfogadtam, hogy ha valaha lesz gyerekem, akkor azt ha tudom,akkor már 1 hetes korában elviszem génvizsgálatra. Azóta is egyre biztosabb vagyok ebben, hogy ez elengedhetetlen. Nem tudok már egy nőben sem maximálisan megbízni, hogy . Lehet beteg vagyok, vagy csak túl fiatal (24) még. :)

el perro malo, andalucia, a testesebbik (el) (törö 2008.05.17. 16:13:22

hát igen, Dawkins mester mindig megmondja a tutit.
mindent lehet számszerűsíteni, és kell is, ha tisztán akarunk látni

Green21 · http://www.fullstart.hu/szabodezikepek.htm 2008.05.17. 16:31:05

A hűség ellentétes az evolúciós érdekünkkel. Aki hűséges hülye. Ja és ki is pusztul, az evolúció kirostálja.:)

zapuci 2008.05.17. 17:36:29

>>FullStart
Remélem, jó sokszor meg fognak csalni. A hűség pedig arról is szól, hogy le tudd követni a családfádat.
(a szüleid akármilyen jó buliban is voltak még szerencse, hagy nem kutya lettél... :) )

Kopasz Mercis 2008.05.18. 09:28:06

Ajánlom olvasásra a "A sötét bábok királynője" c. könyvet. Kb a 2-3 évvel ezelőtti tudományos álláspontot közvetíti.

origo.matav.hu/tudomany/tarsadalom/20041216konyvajanlo1.html

Jonas-R 2008.06.03. 18:46:20

Dawkins egy ötletes áltudós, vagy méginkább a populista tudós legszebb példája. Persze kap díjjakat, de ... szóval ez egy baromság.

Nem értelmezhető valós játékelméleti problémaként, (pláne nem számolható ki a Nash egyensúllya ... az az 5/6-od lol!) mert az alapfeltételezése hibás. Az ember más súllyal veszi figyelembe a veszteséget és a nyereséget, mint ahogy a nyereség és veszteség valószínűségét, ha az nagyon pici.

Ahogyan cáfolja Trivers-t az pedig már-már demagóg. A befektető igenis elkötelezi magát a befektetése mellette, bár tény, hogy a középiskolai közgazdaságtan szintjén még nem ezt tanítják.

Ajánlom Kahneman-t Tversky-t Allais-t és a többit olvasni. Persze ők nem írnak best-sellereket, viszont neten pdf-ben jópár tanulmányuk fennvan az emberi döntésről.


A párkapcsolati kérdésben a dawkinsi mémelméletnek szerintem van köze a valósághoz, de nem helyesen modellezi. Mondok egy dolgot (amitől széthullik az egész..), a stabilnak mondható 2.1-2.2 es önreprodukciós ráta (ahova dawkins szerint egy poppuláció törekszik) ebben a modellben úgy érhető el, hogy egy családban kb 3 gyereknek kell születni! A jelenlegi demográfiai folyamatok dawkins szerint a közerkölcs növekedését kéne, hogy erőtessék "evolúciós-genetikai" alapon, amennyiben feltételezzük, hogy a hosszabb kapcsolat szükséges a több gyermekhez, de dawkins mester nem dolgozoik survay-el, ő annál kifinomultabb. Ehelyett pont az ellenkezője történik.

A sztori fordított, azért vannak ilyen demográfiai folyamatok, mert a társadalmi normák elsősorban NEM genetikai-evolúciós folyamatok révén határozodónak meg. Tény, hogy ingaszerű a viselkedése (amit Heller Ágnes posztmodern dinamizmusnak hív) de ez elsősorban az demokratikus rendszerek sajátja, illetve az egyén szabad választásának, az egyén szuverenitásának mind nagyobb elfogadásának velejárója.

süti beállítások módosítása