Virtuális társkeresés

Életem első netes randija

Nos, a személyes élményeim ismertetésében egyik legfontosabb, kihagyhatatlan állomása életem leges-leges-legelső netes randija, mégha számomra az igazán meghatározó a második alkalom volt. De eredményétől függetlenül - mindenféleképp említést és bejegyzést érdemel e blogon!

Még az ősidőkben kezdtem, amikor a modemes netezőt nem őskövületként mutogatták, hanem ez volt az egyetlen elérhető és nagyon nehezen megfizethető módja a közember számára, hogy hozzáférhessen a világhálóhoz. Amikor még nem alap, hanem kiváltság volt az irodákban a net. Amikor még csak kóstolgatták idehaza ezt az egészet. Amikor még videók és filemegosztók főleg csak az egyetemek szerverein terjedtek. Amikor youtube és a blogírás sehol sem létezett. Szóval akkoriban rátaláltam egy társkereső internet site-ra: műkődésének metódusa nagyon hasonló volt már a maihoz egyetlen egy óriási különbséggel - vakrepülést kellett bemutatni, mert a digitális fényképezőgépek még nem terjedtek el annyira, mint manapság - pl. egy 3 megapixeles átlagos gép akkoriban annyiba került, mint megapixeleinek száma beszorozva 100.000-rel! Ilyen körülmények közt csak a scannerrel rendelkezők (vagy ilyen kollegát ismerők) tudtak magukról feltölteni 1-1 rosszabb minőségű fotót.

Egy kedves olvasóm küldte az alábbi saját történetet, mert szeretné feldobni pozitív példájával a kissé pesszimistának tűnő blogomat. :-) Bizonyítéként szolgál, hogy a netes ismerkedés igenis lehet jó, sikeres és örömteli.

Na, akkor az én sztorim.. Hogy legyen valami pozitív felhang is a virtualitás világában, mert vallom: nem a netes társkeresők a hibásak abban, hogy ennyire pocsék a helyzet..:) Jelzem, nem vagyok már mai csirke, közelítek a 40-hez, bár ez bizonyos szempontból inkább előny..:) Pedig az ember azt hinné, a 20-onéves feszes fruskák világában ennyi idősen ugyan mekkora az esély társra lelni, de az éppen a neten megismert párom, (aki eme történet alanya,) vicces mondatával érvelek, miszerint minek beszélgessen egy olyan nővel, aki nem tud oroszul? :)

Sagittar újabb tanulságos élményeket és tanácsokat oszt meg a lelkes netes társkeresőkkel.

Eddigi írásaimban törekedtem általánosságban beszélni a hölgyekről és sok jó tapasztalatot gyűjtöttem a virtuális térben, sőt a neten találtam meg a jelenlegi csodás barátnőmet is, de az út hosszú és fáradtságos volt. Emlékszem, hogy a korábbi írásaimban is a jelenlegi barátnőmet dícsérő felvezetővel éltem, de mindig igyekszem őrá is utalni, hisz vele szemben így érzem tisztességesnek. Minden emléket, régi szerelmet, kalandot az ő jelenléte másodlagossá tett és elhozta nekem azt az érzést, amire mindig is vágytam.

Azzal kezdeném, hogy a mai írásomnak nem lehet címet adni. Nem lehet, mert túl sok mindent érintek. Első körben arról lesz szó, hogy van egy netes nőtípus, akivel őrülten nehéz,de mégis értékesek lehetnek és egyes lányok ebből az eresztésből ritka kincsek. (főleg ha egy jót akarunk szeretkezni és nem akarunk sokat erőlködni az udvarlással)

Lassan profivá válok.

Érzem mit gondol a nő. Találkozok valakivel - először - és rámnéz - életben először - és látom a szemén, hogy tetszek-e neki vagy sem. Zavart, kissé csalódott és semmitmondó egyszerre. A gondolatai cikáznak agyában, szinte már hallom is őket: nem ilyennek képzeltem, nem ezt vártam, nem tetszik, most hogyan is bújjak ki ebből a szituból? Pedig egyszerű lenne: csak simán el kellene mondani őszintén, hogy nem, mert a pasik inkább az egyenes, egyszerû beszédet értik meg. Vagy diplomatikusan kitalálni egy fals magyarázatot a hirtelen közbejött elfoglaltságról. Persze a legjobb az igazsággal elôállni.
Nem kell kímélni senkit: az igazság, a "nem" úgyis kiderül és fájni fog. Állatokat sem kínozhatják már következmények nélkül, akkor a párkeresôket miért szabad?
A helyzetet - a saját oldalamról - nehezen tudom megoldani. Hogyan is tehetném? Rákérdezve, hogy mehetünk-e, beüljünk-e valahova, minden esetben "igen" a válasz. Erôsködni nem  kezdhetek el, hogy de mondd meg, ha nem, mert úgy érzem, hogy nem tetszem!

Ám mást is szoktam látni a női szemekben! Ha csillognak, ha merik vállalni a hosszú, mély pillantásokat, ha nem kapják el zavartan, akkor már tudom, hogy ott vagyok a szimpátia kapujában! Ezekért a pillanatokért érdemes élni: tudni, hogy valami jó elkezdôdôtt, tudni, hogy tetszel neki, hogy érdekled ôt. A kettônk közt feszülô energiák is megváltoznak ilyenkor: a rezgések egymásra hangolódnak, a taszításból hirtelen vonzás lesz. Akár egy "jedi", megérzem, hogy megváltozott az erô, s ebbôl merítek s dobódok fel, kapok új ötleteket és inspirációt. Egy sikeres találkozó nem fáradságot okoz, hanem új energiákkal tölt fel!

Egyszer elbeszélgettem egy jordániai származású sofőrrel: odakint nôtt fel és élte fiatalkorát. Megkérdeztem, hogyan tudnak ismerkedni a csadorba, az álarc mögé bújt avagy fejkendôt viselô muszlim lányokkal, akik közül - szerintem - nagyon nehéz lehet kiválasztani, a szimpatikust. Ráadásul a szigorú erkölcsök közt még szóba elegyedni is körülményes!
Talán ezért fejlődött ki náluk az az európai szemmel (de érdekes kifejezés ez ebben a szövegkörnyezetben) szinte hihetlen képesség, hogy mindent meg tudjanak állapítani egyetlen pillantásból: szavak segítsége nélkül, testbeszéd nélkül kommunikálnak! Egy-egy szempárba nézve mindent tudnak egymásról!
Ahogy a vakoknak sokkal érzékenyebb a tapintásuk, a hallásuk a látókhoz képest, úgy a társadalmi konvenciók által bekorlátozott párkeresőknek is sokkal kevesebb lehetőség által kell kialakítaniuk a kapcsolatot és eldönteniük, érdeklik-e egymást. Szavak nélkül, direkt kérdések nélkül, csak az ösztönök, csak a tudatlatti és feletti közvetítésével...

Ennek ellentéte a chat: nincs testünk, nincs ösztön, nincs szimpátia, csak a szavak, csak a gondolatok. Egy virtuális egyén, minden testiségtől, szexualítástól, feromontól mentesen. Az ilyen ismerkedés, saját személyünktől való elszakadás és más bőrébe való bebújás már régóta izgatja az emberiséget - gondoljunk csak a maszkabálokra, ahol egy-egy ügyes kreációval bárki felismerhetetlenné válhatott.
Páran elhanyagolhatónak tartották kommentjeikben a testiség jelentôségét (amivel én nem értek egyet): szerintük egy tartós párkapcsolatban a legfontosabb, hogy gondolkodásmódjuk stimmeljen s emellett jelentéktelen, hogy hogyan is néz ki a másik. Számukra bizonyosan  kitûnô terep a chat vagy akár a fényképmentes netes társkeresôk lehetôsége.

Fontosnak tartom mindkét típusú szimpátiát egyszerre: számomra kell mind az ösztönös, s mind a intellektuális vonzódás ahhoz, hogy fel tudjak oldódni és elgondolkodni egy közös jövôn. Soha nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy zsigerekig ható vad szex után beszélgetnünk és élnünk is tudni kell egymással!

Eleddig többségében negatív kritikákkal éltem a virtuális társkereséssel kapcsolatban és negatív találkozásokat, élményeket írtam le. Mindezt az indokolta, hogy érzéseim, felháborodásom, csalódottságom, dühöm többletenergiájától - mondhatnám úgy, hogy érzelmi túlnyomástól - szinte maguktól jöttek a szavak, motíváltabb voltam a közlésben.

Azonkívül példákkal szerettem volna szemléltetni kedves olvasóimnak, hogy milyen hibákat ne kövessenek el, mit próbáljanak elkerülni ill. mire készüljenek fel: ugyanis itt sem fenékig tejfel a társkeresés! Nem csodaszer a netes társkereső ellenére, hogy nagyon sokan ezt hiszik s ezért feltétlenül csalódnak is és ezért nem konkrét személyeket vagy saját butaságukat okolják, hanem a rendszert.

Miért tartok ki a netes randizások mellett?
Ha csak és kizárólag a végeredményt nézzük, akkor joggal merül fel a kérdés: - Miért randizok ennyit, miközben fél év alatt sem sikerült megismerkednem az igazival?
Akik még soha nem próbálkoztak ezzel a módszerrel, akik eleve fenntartással viszonyulnak és viszolyognak (a rendszeres kommentálók közt is vannak ilyenek és gyűlőletük alátámasztására kapva-kapnak az alkalmon és rendszeresen idézik a negatív tapasztalataimat s próbálják valós és érdemi saját tapasztalatok nélkül lehúzni ezt az egészet), hogy az online társkeresők közt ők is szétnézzenek, tehát azok soha nem is tapasztalhatták, hogy milyen pozitív események is történhetnek az ilyen találkozókon, mégha az elsőn nem is a leendő feleségünk jön azonnal szembe. S mik is ezek?

Érdekes emberekkel futhatok össze
Lehetőségem van olyanokkal beszélgetni és belelátni számora különleges életükbe, munkájukba, magánkapcsolataikba és élettörténetükbe, akikkel egyébként - a hétköznapi szituációkat vizsgálva - sohasem lenne. A net egy fantasztikus olvasztótégelye a társadalmi csoportoknak, gondolkodásmódnak, különböző területen élőknek ill. tevékenykedőknek. Persze ehhez élvezni kell a kommunikációt és nem árt ha kíváncsinak vagyunk mások életére, gondolataira és történeteire.

Megadja a lehetőséget a barátságok kialakulásának
Ellentétben egy hangos, büdös és alkoholgőzös szórakozóhellyel, ahol - ha lehet egyáltalán -  kizárólag szex és csak külső szimpátián alapuló ismerkedések jöhetnek létre, itt - mégha nem is annyira szimpatikus a külalakja - de a beszélgetés felszínre hozhat olyan értékeket, ami alapján kialakulhat igény a barátságra. Nekem is sikerült életem egyik legfontosabb barátságát itt és így kialakítanom egy lánnyal:

Szexuális élményekhez juttat
Nem elhanyagolható érdeme e virtuális társkeresősdinek, hogy míg megtaláljuk végleges, letelepedésre sarkalló jelöltünket, addig is összefuthatunk olyan partnerekkel is, akikkel nagyon kellemes órákat tölthetünk el. Fő cél ugyan a szerelem átélése, de mindemellett nem árt - magányos hónapjainkat kitöltendő - egy kicsit ellátni pezsgő hormonjainkat...

Kielégíti az ember hiúságát
Egy újabb fontos lelki szükséglethez érkeztünk: akár tagadja, akár nem, de mindenkinek fontos szüksége van a saját pozitív önértékeléséhez ahhoz, hogy sikereket arathasson a másik nemnél. És a netes találkozások kíméletlenül magukban hordozzák a sikert! Nem lehet olyannal találkozni, aki már ezt próbálta és egyetlen egy olyan randit sem élt át, ahol ő maga ne tetszett volna a másiknak! Nem érdekes, ha ez nem volt kölcsönös, ha nem lett belőle járás és egy komoly próbálkozás, de legalább kapott egy pozitív visszajelzést valaki(k)től! Tetszett, szimpatikus volt, valaki szívesen járt volna vele. Ettől igazán mindenki kihúzhatja magát és nagyobb önbizalommal mehet el a következőre!

Üres estékre is szórakozást és elfoglaltságot ad
A társnélküli emberek - a rengeteg, már párkapcsolatban élő ismerősük folyamatos elfoglaltságának következtében - sokszor marad program nélkül miközben színházba, koncertre vagy egy vendéglátóegységbe beülni azért igazán partnerrel jó. A netes ismerkedések lehetőséget adnak arra, hogy egy-egy szimpatikusabb és hozzánk hasonló emberrel együtt mehessünk el ilyen programokra, rálelhessünk az azonos szituációban élő emberekre.

A nők egy igen nagy és kényelmes tévhitben lebegnek: azt hiszik, hogy egy jó fodrász, egy kitűnő smink, egy csinos fülbevaló, egy jó köröm máris széppé és kívánatossá varázsolja őket, miközben  a testüket maximálisan elhanyagolják: esznek és mellette semmit, de semmit nem sportolnak.
A női test olyan - a pasik számára -, mint a méheknek a virág. Látványa, szép és kecses ívei vonzzák a férfitekintetet. Szinte azt is mondhatnám költői képpel, hogy azonnali beporzásra csábítják a férfit. Az pedig, a beépített programjához híven megy is, akcióba lendül s próbál a szép virág kelyhébe bújni!
 
Kibúvónak érzem ezeket a fodrászhoz, manikűrőshöz rendszeresen járó, néha 1-1 sikertelen fogyókúrába belevágó, ám mozgást egyáltalán nem végző hölgyek megoldását. A kényelmesebb utat választják. Ápoltság helyett nem a hanyagságra szeretnék buzdítani mindenkit és nem a gondozott külsővel van a bajom, hanem azzal, ha mindez pótcselekvésként, a mozgás helyett történik! Szakítani kell a lustasággal és az emiatti folyamatos kifogások keresésével!

Itt volt ez a műsor szempontjából nem túl sikeres, de a tanulságokat levonva viszont igen jó dagi-show a TV2-n. Irtózatósan elhanyagolt lányok és fiúk kerültek be, akik valóban eltökéltséggel hajtották végre a gyakorlatokat és láss csodát (pedig nem az!) lefogytak.
Csekély 4 hónap alatt a hosszú évek alatt felszedett kilóktól szabadultak meg - kevés kivételtől eltekintve. Hagyjuk a hülye diétákat és edzési elveket és azt a két pénzsóvár médiaszemélyiséget és a nevük által jelzett "módszereket"! Semmi titkot nem fedeztek fel, semmi újat nem hoztak az életünkbe, semmi csodát nem tettek és legfőképp nem varázsoltak: mindketten mozgásra kényszerítették a végtelenül tohonya és ellustult egyedeket, akik ennek hatására lefogytak. S ez így van: nem kell csodadiéta csak rendszeres mozgás! Ha meg szeretnék gyorsítani a folyamatot, akkor érdemes kissé visszafogni étkezésünket, de ha kitartással hozzászoktatjuk magunkat a sporthoz, akkor még ez is felejthető!

Sok-sok nagyon helyes arcú, kedvességet sugárzó lányt látok idefent. Képzettségükből, munkájukból, kitöltött adatlapjukból azt is láthatom, hogy intelligensek is. De annyira fáj a szívem, hogy mindemellett túlsúlyosak. Egyszerűen kár értük. Pedig nagyon jó nők lehetnének, ha a munka után pl. 2 naponta lemennének az edzőterembe és sportolnának.
Senki ne higgye azt, hogy a csinos nők csak úgy kapták a lehetôséget: bizony ők is ott izzadnak lent! Annyi a különbség, hogy egy kicsit régebb óta. Mindenki tesz érte - akin látszik. Sőt, sokan azok is, akiken nem! Szégyelnivaló nincs! Az edzőteremben nemhogy kiröhögném a testes lányokat a biciklin vagy a futógépen, hanem megemelem képzeletbeli kalapom! Örülök, hogy felismerte mit kíván meg a teste, az egészsége, a jövője és a párkapcsolata. Mert a szép test nem csak látványban jelent pluszt, hanem egészséget és hosszú, boldog éveket is jelent!

Továbbá nagyon fontosnak tartanám - egészségügyi okoból is -, hogy a testedzést valóban kiemelt témaként kezeljék az iskolákban. Sokat ártanak a szülők - fôleg túlsúlyos gyermekeiknek -, hogy felmentetik a tornaóra alól: így nem ívódik bele a gyermek személyiségébe, a mozgás fontossága, az erôsfeszítés és esetleg a szenvedés által elérhetô eredmény. Nem érzi át, hogy a szépség az nem csak adomány, hanem egy jutalom: a jól végzett edzések jutalma.

A jó alakot fontosabbnak tartom és mérvadóbbnak a párválasztásnál - kedves hölgyeim - mint a szép manikürt ill. a jó frizurát - ez utóbbiak csak habként szolgálnak a tortán, de a külső tulajdonságok közül minden pálmát visz az alak!

Az elvárások - jó pár esetben - az internetre való regisztrációkor hirtelen átléphetik a realitásokat és eltávolodnak a kaphatótól, az elvárhatótól. Sokan hiszik, hogy a nagy számok alapján itt biztosan sok Brad Pitt vagy Angelina Jolie akad, akik toleráns gondolkodásukkal sok-sok (testi vagy lelki) hibát megbocsátanak és kizárólag rájuk várnak.
Mint egy szárnyaló fônixmadár, levedlik - a virtuális tér varázslatos energiamezőjének segítségével - nem igazán előnyös porhüvelyüket s herceggé-hercegnővé avanzsálnak... s e feltámadás után nekiláthatnak megkeresni külsô és belsô alapján egyáltalán nem hozzájuk való partnerüket.

Szeretnék egy kis kollekciót mutatni olyan adatlapokból, amik az elszállt igények, nem jól felmért saját előnyök iskolapéldái:

Adatlap 1:
Egy törpilla rögtön - nem vacakol - 182 cm-ben húzza meg az alsó határt. S tovább olvasva még az utolsó mondatra is szeretném felhívni a figyelmet!
32 éves nő, 160 cm, 50 kg.
28 és 35 év közötti férfit keres, 182-190 cm magasat.

---

Legyen pont olyan, mint én, csak férfiban!:)
Intelligens, határozott, szenvedélyes, empatikus, érzékeny, kicsit bohém, szexi, udvarias, játékos, akivel a világ végére is lehet menni, akire felnézhetek, aki védelmező, oltalmazó, aki szeret... Na, mivel ilyen nincs /legalábbis itt!/, marad az önimádat!:)
Ha megtudom, hogy hasonlítasz Johnny Deppre, Keanu Reevesre, Josh Hartnettre, Ashton Kutcherre, Tom Wisdomra vagy Adam Lavine-ra és nem szólsz, VÉGED!

Mit is mondhatnék? Az utolsó sor tréfának szánt hangneme még jópofa lehetne, ha elôtte nem lenne ott a sok - halálosan komolyan elvárt - jó tulajdonság.  S az elsô bekezdés fényében én már nem tudom egy félmosollyal elintézni, hisz minden tréfa - mint minden mese is - valami valóságalappal kell, hogy rendelkezzen.
Nem olvashatunk semmit az ellentételezésrôl, nem láthatunk fényképet. Ha egy valóban gyönyörû kisasszonnyal állnánk szemben, ha egy egyetemet végzett és sziporkázó elméjû lánnyal, aki ha szerelmes, mindent megad párjának és tejben vajban füröszti, akkor megemelném a kalapom és azt mondanám, hogy hajrá a fentiekben leírt díszhímek, hódítsátok meg e lány szívét és legyetek vele nagyon boldogok (én majd a sarok mögül fogok irigykedni! :-) )
Viszont ezeket nem tudhatjuk - marketing szempontból az egekbe elszállt elvárások mellé nem lett rögzítve a vállalt kötelezettség, nem lett leírva az ugyanennyire részletesen leírt jutalom, ellentételezés! Mi gyôzze meg az érdeklôdôket, hogy érdemes nekiszaladni ennek a magas lécnek? Na, ez az adatlap ezért lesz kudarcos!


Adatlap 2:
169 cm, 78 kg-os, magyarul kövér, igazán rosszarcú, ápolatlan hölgy, aki szörnyen elhanyagolt testét még alsóneműs képekkel is közbotránykozás tárgyává teszi - s most semmi túlzás nincs a jelzôimben, próbáltam teljesen tényszerû maradni. A következő elvárásokat fogalmazta meg jelöltjével kapcsolatban (ehhez hozzáfûzni úgy érzem nincs mit, aki nem érzi , arra keresztet vetek):

Akit keresek az:
-sportos testalkatú,
-magasabb nálam,
-sötét hajú,
-határozott,
-jóképű, sármos,
-van humorérzéke.

Akit nem keresek:
-szemüveges,
-kopasz,
-szakálas vagy bajuszos,
-kövér, molett,
-határozatlan, nem tudja mit akar.

Adatlap3:

Igazából semmit nem irok magamról ha akarod úgyis meg kérded "ki fán termek"meg az sem biztos hogy be jönnék neked,igaz, lehet hogy te se nekem(maradunk egymásnak az 1-2pontos személy,ha kel ha nem(sunyi és fondorlatos alakok),én is ezt adnám neked 1 vagy 2?), nem vagyunk egyformák mindenkinek más az izlése neked szép"lennél a feleségem" a másiknak csúnya"a kutyámnak sem kellenél annyira ronda vagy" ki hogy vélekedik a másikról!ha bár nem ez az egyetlen "társkereső"ahol csak vélekedni tudunk!jó ez az oldal ha ideges vagy így ismeretlenül "vágj oda mindent"
Ha nem tetszem LAPOZZ!!még rajtam kívül sokan vannak!ha mielőtt hozzám akarsz vágni valamit és billentyűt kezdesz ütögetni,és ha már ennyire futja az idődből akkor ezek szerint a naplomra is jut időd hogy el olvasd:)köszönöm hogy meg néztél és olvastál!!
Üdv:Magdi(és senkit nem akartam meg bántani csak néha betelelik a pohár!)
Még valami ne kételkedj a fotóimba egytől egyig én vagyok a képeken!!!ha hiszed ha nem!
Mindenkinek kellemes és sikeres párkeresést vagy akármit kívánok!
Még valami-mindenkinek aki le pontozott az eddig le adott pontokat,nagyon szépen köszönöm! amit most is vallok nem vagyok szép!!(nem is tudom mit jelent a szépség!van ilyen?)de persze mint minden nő,jó tudni,hogy valójában mennyit érek neked:)csak 1valaki a sok nő közül!aki-néha ördög, angyal, bohókás, beképzelt, szép,csúnya,kiálhatatlan, nagyszájú! csendes,szomorú, vidám,és így sorolhatnám magamról a jót és a rosszat!:)én személyem szerint soha soha nem leszek magammal meg elégedve!!!gondolom nem vagy kíváncsi rá!:) köszönöm hogy olvastál!meg néztél:)

Ha győzök,úgy kell tennem,mintha nem unatkoznék.Ha kemény a meccs,úgy teszek,mintha jól érezném magam.Királynő vagyok egy színdarabban!:)

Amikor az érettségi után azt mondták:"Valósítsd meg az álmaidat",említette valaki,hogy előbb fel kell ébredni?:):)

A központozás, a mondatkezdő nagybetűk hiánya, az igekötők igénytelen használata, a körmondatok ész és értelem nélküli egymásba fűzése, a ragok (pl.: -ban, -ben helyett -ba, -be - ettől mindig megőrülök!), az eleve bizalmatlan, a negatívumra felkészülő és támadó fogalmazásmód, a pontgyűjtő akció (virtuális szépségversenyhez szükséges) előtérbe helyezése a társ megtalálása helyett,  a fotók, amelyek egy hiányosan öltözött igen érdekesen pózoló hölgyet ábrázolnak... szóval ezek a tényezôk együttese semmiféleképp nem az értelmes pasikat kéztetik írásra, hanem a véleményüket igen alpárian kifejezô egyedeket.
De hajrá, csak így tovább: aztán lehet szidni a netet, hogy itt csupa abberált és primitív alak található!


Nőtípusok a netes társkeresőkön
(csórtam egy srác adatlapjáról, de e sok lehangoló esettanulmány után egy kis vidámság jól jön!)

Bizalmatlan
Itt ül minden nap és senkinek nem mer írni. Az önbizalomhiány két lábon járó példája.
Ha valaki ír neki, retteg és minden mondatot szót górcső alá vesz. Ebbe beletartozik a férfi sikerlistája is.

Határozott
Nem kertel, egyből a tárgyra tér. Kategorikusan , célorientáltan kezeli a boxot. Azt hiszi, tudja mit akar, de a lécet már csak létrával tudja feljebb tenni.

Férfias
Hasonlóan az előzőhöz, csak megspékeli saját tökéletességével. Ő a kapcsolat ajándéka.
Viszont ha benne van akkor csak az lehet amit Ő mond.

Vigyorgós
Csak tréfa a boksz, eszerint kezeli. Célja nincs csak időt tölt itt. Mindenre vigyorog mint a sültalma. Néha beidéz egy-két aforizmát.

Elvont
Akad pár, aki úgy leplezi szimpátiáját, hogy kritizál. Burkoltan rejtve, vagy éppen élesen.
Ha rákérdez az ember összefüggéstelen szavakat, idézeteket használ.
Kedvence az eszkimó nyelv. Ott is hideg van!

Tapasztalt
Szintén a helyén kezeli a boxot, provokál, szóval, képpel, hasonlatokkal. A szexchat bajnokai.
A polca tele van góliát elemmel mert kell a PC mellé. Pedig nem is rádiós az egere.

Társkereső
Legtiszteletreméltóbb kaszt. Komolyan hisz benne, itt talál valakit és igyekszik mindent megtenni érte.

Szabadelvű
A szabadszerelmet keresi és találja itt meg. Funkcionálisan kezeli, és ha felgyullad a tűz, eltűnik innen, mint az aranyóra. Becsülendő és becsületes!

Okos
A box egyik legelterjedtebb típusa. Mindent jobban tudnak, mindenkinek tanácsot adnak és mindig igazuk van! Hiszik Ők!
Csoportokba verődve suttognak, vagy éppen kiabálnak. Mint most kint az utcán.

Toleráns
Mindent megengednek itt a partnernek. Elvük az, nem baj, ha máshol jön meg az étvágy, csak otthon vacsorázzon. Ideológiájuk az önbizalomhiányra épül.

Álreges
Természetesen Ők a használhatatlanok, melyeknek nem partnerkeresés, hanem tréfa vagy kibaxás a céljuk. Olykor a gyávaság a motiváló, nem mer szembenézni, még a saját regjével sem.

Tetszik, ha ír nekem egy lány. Tetszik, ha van annyi önállóság benne, hogy nem a sült galambot várja, ami egy jó pasi képével és humoros szöveggel jelenik meg a postaládában. Tetszik, hogy vannak elképzelései (reálisakra gondolok, az irreálisakat közös konszenzus alapján senki nem szereti). Tetszik, - hogy nem csak petesejthez hasonlóan lebeg egy légüres térben és várja az ondósejteket, s ha azok nem jönnek, akkor elfonnyadva  kilép a saját kis virtuális terébôl -, hanem elébe megy a dolgoknak.
Olvastam egy lány naplójában, hogy neki elvei vannak: ô nem szólítja meg a fiút, nem ô jelzi neki az érdeklôdését, hanem megvárja, míg a srác megy oda. Ilyen elvek szerint nem írt senkinek egyetlen egy kivételtôl eltekintve! S mivel erre a bejelentkezésére nem kapott választ, máris igazolva látta logikáját és azonnal visszavonult sündisznó állásaiba. Vár. És szenved, mert nem azoktól kap választ, akiktôl szeretne, hanem mindenféle egyébtôl, s minden nap csalódva lép ki a rendszerbôl, mert nem jött el az igazi, a herceg.
(1 másik érdekes kérdéskör lenne kitárgyalni, ebben az esetben, vajh milyen a keresett herceg s s nem véletlenül megint egy elszállt igényû királylányra akadtam, aki csak 1 nagyon pici, szegény és sárkányokkal teli országocskát tud csak a hozományba bedobni, magyarul vidéki, gyermekees, közel a negyvenes éveihez járó anyuka, igen alacsony képzettséggel és életkörülményekkel)

Nem hiszem, hogy a mai felfordult világunkban, - amibôl tulajdonképp kilépünk és testnélküli, csupa 1-es és nulla által képviselt virtuális képviselônk segítségével betrappolunk egy nem is létezô virtuálisba -, ne lenne elvárás, de minimum simán - mindenféle fenntartás nélkül - elfogadható, hogy egy lány vegye fel a kapcsolatot és teszi meg az elsô lépést. Ez itt már nem etikett által irányított cselekedet: nem kurva az a lány, aki kikezd egy pasival. Nem a figyelem felkeltése miatt lesz valaki ribanc, hanem az utána következô "olyan események" miatt!

Ebben a kötegben nincs lehetôség finom és szolíd szemezésre, zsebkendô elejtésére: a társkeresô oldalakon írni kell. (Na jó, van egyenüzenetek küldésére lehetôség - instantnak hívják egyes helyeken -, amelyekkel a rendszergazdák talán ezt a lehetôséget szerették volna megteremteni, ám - ez az én véleményem - inkább csak a fantáziátlan userek használják, akiknek lövésük sincs arról, mit is írhatnának elsôre egy vadidegennek)
S mi rossz történhet? Nem válaszolnak rá. És? Fogsz vele valaha találkozni, esély van rá, hogy felismerjen? Semmi! Tragédia? Dehogy! Oly kevés lány ír a pasiknak, hogy még mindig sokkal nagyobb esélyetek van választ kapni, - kitûnni abból a nagyon kevésbôl -, mint a másik nemnek, a férfiaknak!

S mégha olyan hölgytôl érkezik levelem, aki nem jön be, annak bátorsága, vagánysága és véleményének ôszinte felvállalása elôtt mindenféleképp leveszem a kalapom és egy magamban elmondott "Sok szerencsét a továbbiakhoz!" jókívánsággal - remélem - hozzájárulok, hogy elôbb vagy utóbb ô is megtalálja a párját! Mert tudom és hiszem, hogy mindenkire vár valahol a nagy ... :-)

Béla álnevű lány olvasóm és rendszeres hozzászólóm most ismét jelentkezett és leírta a nemrégiben megesett kalandját. Tanulsága a férfiak számára is van - méghozzá elég fontos!  Figyeljünk oda mit mond a másik nem és ha nagyon ragaszkodik a "nem"-hez, hát lépjünk - a saját érdekünkben!

Szokták mondani, hogy a nők egy része hajlamos már az első randin fejben megvarrni az esküvői ruhát. Az alábbi történet álljon annak bizonyítékául, hogy erre nem csak nők képesek…

Jópár hónappal ezelőtt lett vége egy – az én fejemben legalábbis – szépnek ígérkező kapcsolatomnak, ami a lelkivilágomra meg is tette a hatását, pár hét összeomlás. Ebben a se enni, se aludni nem tudok fázisban már annyira kikészültem az önsorsrontó gondolatoktól, hogy kínomban beregisztráltam az első szembejövő társkeresőre, mégpedig azzal a „nemes” céllal, hogy én bizony randizni fogok. A cél rettentő egyszerű volt: addig is emberi arcot látok és valami elvonja a figyelmemet. Így különösebb elvárásokat se állítottam fel, aki elsőnek szembejön. Jött is, találkoztunk is. Én, lelkiállapotomra tekintettel inkább hasonlítottam egy auschwitzi menekültre, mint nőre, belül pedig maga a nagybetűs KÁOSZ volt, jó adag keserűséggel és fájdalommal átitatva. Nem is érdekelt, találkozunk-e még, ki az illető, egy óra figyelemelterelést akartam, ennyi. Rögtön borítottam szakításom fájdalmas részleteit. Urak, mindenki tegye a szívére a kezét, ugye ez az a pillanat, amikor egy laza mozdulattal a randipartner arcába löttyintitek a kávét és távoztok… Ő maradt és csillogó szemmel hallgatott. Maga Teréz Apu.

Elhatározta, hogy megment. Majd’ mindennap jött értem, elvitt enni, és ha két falatot is, de ételt tukmált belém. (Az akkori 44 kg-ommal tényleg ijesztően néztem ki, az anyagcserém szerintem kétezres fordulatszámon pörgött a stressz miatt…) Majd jöttek a finom próbálkozások, hogy mi lenne ha… Mondtam, hogy semmi, nem érzek vonzalmat, meg amúgy is újra kell építenem magam belülről, mert bizony egy elefánt járt a porcelánboltban és a biztosító nem akarja téríteni a káromat. Ennek ellenére rendületlenül ostromolt, smsek, telefonhívások és minden egyéb lehetséges kommunikációs csatornán biztosított rajongásáról.

Telt-múlt az idő, picit csappant hévvel, de töretlenül próbálkozott és ha megeresztettem egy-egy kényszeredett mosolyt, már örömtáncot járt. Én szimplán nem értettem az egészet, mert tényleg a lehető legrosszabb oldalamat ismerte meg.
Majd pár héttel ezelőtt, a folyamatos magánéleti zsákutcák után valami elpattant bennem és vérben forgó szemekkel kézbe vettem a dugóhúzót, azzal a szándékkal, hogy most nagyon össze fogok barátkozni egy üveg borral. Az ismerkedés jól sikerült, pláne mivel ritkán iszom alkoholt, nagyot ütött. Bizonyos mennyiség után kitört rajtam a telefonitisz és elkezdtem a telefonomban található neveket sms-ekkel és hívásokkal bombázni (hívásoknál némi hátrányt jelentett az egyre hanyatló beszédkészségem…). Sajnos a szórásba ő is bekerült. Mikor részleteztem világfájdalmamat, hajnali kettőkor, tőlem 50 km-re bepattant a kocsijába és átjött megmenteni a lelkemet.
Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag úgy gondolta, hogy jelen helyzetben a legjobb ajándék egy üveg bor lesz. Én már annyira benne voltam az ismerkedésbe, hogy ha egy pohár benzint hoz, szerintem azt is kérdés nélkül megittam volna.
Most egy kis matematika következik. Hónapok óta epekedő férfiember + nagyon nagyon nagyon nagyon sok bor= ………………
Igen, a matematika szabályai itt is érvényesültek. Másnap reggel persze jött a tejóistenmiafenétcsináltamkiezittmellettem érzés.

A történetbe még azt a csavart beszúrnám, hogy épp volt egy barátnője, akibe saját bevallása szerint szerelmes volt. De a jelek szerint ez akkor nem különösebben zavarta, reggel már belém volt szerelmes. Egy-két napig még próbáltam magammal egyeztetni a történteket. Amikor legközelebb átjött, felmerült részéről a kérdés, hogy akkor mi most hogy is állunk. Mondtam, hogy részemről tökéletesen megfelel ez a laza, semmilyen kapcsolat, per pillanat nincs igényem többre, azt csinál, amit akar, annyi kitétellel, hogy vírusok és egyéb élősködők nincsenek szívesen látva, úgyhogy ezt oldja meg a megfelelő módon. Nem nagy örömmel, de látszólag elfogadta.

Pár nappal később békésen játszunk az ördög bibliájával, amikor a kedvenc országom egyik zenéje megszólalt a rádióban. Félhangosan megjegyeztem, hogy legyen már végre meg a diplomám és azonnal megyek ki legalább egy fél évre. (nyelvtanulás, meg egyeltalán ottlevés ) Azonnali reakció a részéről: „…és ha visszajöttél, megkérem a kezed!” Először vigyorogva rápillantottam, hogy de jó vicc volt, de amikor megláttam a cseppet se viccelődős arckifejezését, keresztbeakadt a torkomon a falat.

Miután belenéztem a fulladásos halál torkába, egyet nem értek csak… ha elmondtam a saját hozzáállásomat a dolgokhoz, miért kell a következő 20 évünket megtervezni?

Az elmúlt pár évemre-hónapomra visszatekintve, azt hiszem az az állapot állandósult, amit a közgazdászok úgy hívnak, hogy a kereslet és a kínálat sosem találkozik…

Sagittar - hímnemûként - megelégelte a férfiak panasznapját és keményen rádörren a negatív hozzáállású, lúzer, a nôket ostorozó nemtársaira! Olvassatok:

Most szeretnék egy általános tendenciára reagálni. Régóta bennem van, most kiírom, akinek nem inge, ne vegye magára... Az általános depressziós hangulatra szeretnék reagálni. Linux1-gyel kezdôdött, de a legújabb, ami az ihletet adta, az a "kommentjeinkből" cikk elsô idézete....

Unalmas a rinya party: az önsajnálat, a panaszkodás, ami itt folyik már bosszant! Engem is utasítottak már el, nem is egyszer, mert a nők nem viselkednek korrekten, lepattintanak! Egy kommentelô azt írta, hogy 1 jóképű fiúnál sorban állnak a hölgyek 101. lábtörlônek, miközben a kevésbé jóképû, de jóravaló srácokat észre sem veszik. Ez baromság! Ha az úriember "elmélete" igaz lenne, akkor ez úgy nézne ki, hogy a férfiak 99 százaléka egyedül lenne, míg a maradék 1 százaléka háremet nyithatna.

Lehet hibáztatni a hölgyeket, hogyha valakit elutasitanak? Nem! (Maga az elutasítás ténye senkinek sem róható föl, egyedül a módjáért lehet szemrehányást tenni) Nyilván mi férfiak is számunkra vonzó lánnyal szeretnénk együtt lenni és ezzel így vannak a nők is. Ha lepattint, megvan rá a jó oka és ő a maga közepességével másra vágyik. Ha kidobja a virágot a kukába? Akkor nem ő az, akit kerestünk, de majd a másik lány megtartja!   A VONZALOM HIÁNYA A FŐ GOND, HIGYJÉTEK EL! HA NEM TETSZEL A KISZEMELTNEK, NE VÁRJ KORREKTSÉGET, míg azzal, aki tetszik, tündi-bündi lesz. DE megjegyzem hogy én is - habár igyekszem korrekt lenni mindenkivel, visszautasítás esetén - másként viselkedek. Gyarló az ember, ez van! Aki intelligensebb az jobban kordában tudja tartani magát, igyekszik a másik érzéseire odafigyelni, aki nem, az nyersebben bánik a lenézett, taszítónak vélt ellenkező neművel. Ilyen az élet. Mellesleg lehet hogy az író úgy itéli meg, hogy az a lány közepes és mégis lepattintja, de ha közepesnek tartja, vagy netán csúnyának, mi értelme udvarolni, próbálkozni? Vagy netán már fel is adta, hogy olyan nőt környékezzen meg, aki igazán tetszik neki? Talán az utóbbinál lesz sikere, mégha nem is gondolná. (Bár a levelek által sugalt mentalitással ez valószinűtlen). Miféle szimpátiát várhat el a bejegyzés írója, ha önmaga se vonzódik igazán az említett hölgyekhez?

Nem tudom férfiak, hogy  mi van veletek! Néha úgy érzem, hogy puhányok gyülekezetébe csöppentem, ez a sok siránkozás az agyamra megy. Ha én lányosnak, nyafogónak, balféknek itélem meg a személyt a leírás, bejegyzés alapján, akkor a nő hogy ítélje meg az illetőt élőben?
Kicsit gondolkozzatok! A nőknek igazi férfiakra van szükségük, nem nyávogós pólyásokra. Linux1 nek is üzenem, hogy kicsit tegye félre a programozáskönyvet, menjen ki a Váci utcára és lesütött szemű, zárkózott lúzer helyett mosolyogjon rá a nőkre, a világra! Nem csak a nőknél lesz nagyobb sikere, maga is boldogabb lesz.

Nekem is voltak bosszantó szituim, kudarcaim, de azért írok, mert úgy gondolom eseteim tanulságul szolgálhatnak másoknak.
Ha elmegyek szombaton sörözni a barátaimmal, akkor azt látom, hogy a párom gyönyörű, a barátnőm párja is gyönyörű és amikor megpuszil két korty sör között, tudom, hogy nincs az a munka, pénz, ami pótolhatná egy nő közelségét, szeretetét. Ennyi!

Fiúk! Ismerkedni, randizni jó! A nők szépek, kedvesek, mindegyik egy kis csodálatos világ. Találkoztam már flugos világmegváltóval, nimfomán döggel, félénk angolszakos tanárnénivel, plázacicával, ezek rossz egyvelegével, sorolhatnám napestig. Sokszor felbosszantottak, sok hülyeséget kellett végighallgatnom, de emellett sok szép estére, barátságokra, jó szeretkezésekre, szerelmekre, áttáncolt éjszakákra gondolok a női nemmel kapcsolatban. Ha valaki alapvetően nőgyűlölő, csalódott, beletörödő, megfojtják a saját kudarcai, akkor soha az életben nem lesz olyan barátnője, amilyenre vágyik, mert mire ránézne a kiszemeltre, már fel is adja. A kudarcból tanulni kell és nem szabad önsajnálatba burkolózni.

Fiúk! Legyetek végre férfiak, könyörgöm!

A blog utóbbi fél éves mûkôdése során sok post jelent meg s ezekre még több komment érkezett. Beleolvasva jó párat találni, amit vétek lenne elsikadva hagyni: hol azért, mert értékes gondolatok tartalmaz, hol azért, mert provokatívat, hol azért, mert igen szélsôségeset...
Elhatároztam, hogy kigyûjtöm ide az értékesebbeket és közkinccsé teszem. Következzék egy szubjektív kis összeállítás - belôletek - kedves olvasók!

jaa, el vannak lustulkva a nők. soha a történelemben még ennyire elkényeztett az átlagnő nem volt. ez már olyan beteges szintre emelkedett és ezzel együtt a felfuvalkodottséguk is, hogy semmi értlme nincs már udvarolni, vagy bármellik hagyományos nőcsábászati dologba belefogni, a mamakedvence kishercegnők mindenkit lefricskáznak aki nem nyújta 10szeresét annak mit ők valah is tudnának (betorzult mérce, mondjuk za isigaz: legtöbbjük szinte semmit nem tud nyújtani a hajgumin kívül) Több ilyen udvarlási kísérletet láttam környezetemben utóbbi időben, kivétel nélkül mind csúfos kudarc volt, teljesen normális jóravaló haverjaimat nálunk sokkal gyengébb kiadású, selejt kis nők pattintották le akkora nagy arccal hogy hihetetlen. Minden tapasztalat alapján azt tom mondani hogy csak azzal a nővel szabad foglalkozni aki kapar utánad, a többiből nem lesz semmi, le es fogja szarni hogy udvarolsz, sőtt, belédrúg, sunyi módon rajtad próbálja majd levezteni a frusztrációt ami abból van hogy beképzeltségében nála 1000szer magasabb kategóriájú 'helyespasiknál' áll sorba üritésre 100 másik butta nőtársával együtt. Mindezt cserébe azért mert vlki szeretni próbálta.... Ez így persze egy rettenetesen beteg rendszer, de ilyenné tette a nőállományunk azt az udvarlási párkeresési színteret, ami amúgy egy kellemes, szép elfoglaltság lenne.

Az ilyen demagóg PR dumáknak hogy a ffiak elkényelmesedtek nem kell bedőlni, amelyik nő ezt mondja, messzire elkerülni! Eleve hülyeség: a legtöbb ffinak módja sincs udvarolni mert nagyarcú üres nőink első blikkre elfordulnak tőle, sok éve nem láttam olyat hogy nő udavrlót a kár legkissebb mértékben is pozitívan fogadott volna, úgyhogy eleve egy szó se lehet igaz az egészből. (haverom szerelmesen virágott vittlánykának mikor hazakísértae, reakció: csaj kibaszta a kukába a virágot a kapualjba. Na hajrá, van kedvetek udvarolni ilyeneknek? : >> ) Az ilyesmit azok a csajok mondják akik tipikusan a szépfiúknál állnak sorba x-edik ürítőtégelynek, a többi ffi létezéséről meg kissé náci módon nem hajlandók tudomást venni, ezért mikor felszólalnak hogy mi van a ffiakkal, akkor elmondanak egy litániát ami csak arra külsrőe felső 5-6% faszira áll akivel ők szivatják magukat szürke kisegér létükre. Persze úgy beszélnek mintha az összes ffiról lenne szó, mert számukra a többi nem létezik. Most gondoljatok bele srácok milyen ember az aki annyira felfuvalkodotá vált hogy a másik nem több 90%-a nem is létezik számára. Selejt a nőállumányunk nagyrésze, ez van. Keresni kő aranyos, helyes kis erdélyi, szlovák, mittomén csajokat, azok még nincsenek betorzulva. Ez egyébként első blikkre látszik: ott az igénytelen, izléstelenül öltözött egyentrampli, az elhanyagolt lenőtt festett hajával, meg zsírosósdo testével (és sipákol hogy ffiak milyen elkényelmesedettek : DDD ) ami itt általános, még nem terjedt el. Még van bennük emberség, kedvesség, nőisesség, csinosan adják elő magukat, bájosna viselkednek, nem ilyen mamájuk által az érzelemsivárságig elkényzetett kis tyúkok, akiket nem érdekel semmi a saját rákos daganat módjára burjánzó egójukon kívül. Egyébként még az amcsi csajok is nagyon szégyenbe hagyják az itteni selejt nőállományt: 10szer szebb lányok 10szer kedvesebbek akármlyik ffival mint itt egy tipikus tunya rusnya magyar zombi. Egyszerűen ledöbben az ember az itteni zombik után hogy nők ilyen természetesen virgonc módon kedvesek tudnak lenni. A magyar lánykák megpróbálják néha imitálni azt a stílust, de csak egy ilyen undok, sipákoló erőlteteve vigyorgó (már inkább vicsorgás) porzac-parti-barbi szintet tudnak többnyier kihozni a dologból. Ők azt hiszik AZ AZ : >>> Szánalmas.

aki azt hizsi ez fasság, nézze meg a ksh adatokat a válásokról, a szaporulatról, meg wiwen hogy kiből mennyi foglalt és egyedülááló. A tények makacs dolgok. : >

hibás a párválasztási módszer... ha elemezzük a 15,20,25,30,35 éves korokban választandó párt akkor szinte a teljes palettát célbaveszitek..
elöbb végigpróbáljátok a link/nemjelentkezős/megcsalós/verős/stb. férfiakat, majd 30-35 körül jön a kapkodás, a retek szingli duma vagy a "nem éltem még magam ki" önámítás és főnyereményként megkapjátok azt, akit 10 évvel korábban még ismerősnek is utáltatok volna! :) irígykedve mondjátok egy-egy szerencsésebb barátnőnek, hogy milyen jól kifogták (holott pár évvel előtte meg "hülye vagy? ezzel?"..

love.hu-n egy ideje ez van az adatlapomon:

"nos, már nem sokáig vagyok itt, úgy néz ki, felismertem, hogy még véletlenül sem ezen a nyomorult weblapon fogom megtalálni a társam; itt voltam vagy egy éven keresztül, és minden sikeres ismerkedéssel együtt is kijelentem, hogy semmire sem jutottam. nem az én elvárásaimmal van a baj lánykáim, hanem veletek. de most tényleg, hát miféle lány kelleti ilyen helyeken magát, basszus. kapjátok itt a több tucat levelet minden nap mindenféle pasiktól.. na én ebbe a sorba nem vagyok hajlandó beállni - miért is tenném. mindenkinél van jobb; hogy a jó életbe maradjak talpon ekkora, természetellenesen óriási versenyben, amikor öt percenként jön egy még jobb jelölt. lehetnék én bredpitt vagy dzsordzsklúni, akkor is jönne szebb, jobb, igéretesebb.
amúgy is mi ez nektek, valamiféle perverz önigazolás, hogy nem vagytok vesztesek? dehogynem vagytok. itt mindenki az. én is az voltam. de megtanultam a leckét. őszintén sajnállak titeket itt, őszintén, mindenkit.

Aki az életben lúzer, az a neten is az. Persze egyszerűbb a szájtot, a többieket vagy akár a bolygó-együttállást okolni, mint szembenézni a ténnyel, hogy bizony balfékek vagyunk.

Amíg nem állsz rá a jelen „tudathullámhosszára", addig minden különösen minden bensőséges - kapcsolatod mélyen elhibázott, és végső soron rosszul funkcionál. A kapcsolat egy ideig tökéletesnek tűnhet, pl. amikor „szerelmes" vagy, ám ez a látszólagos tökéletesség idővel - kivétel nélkül minden esetben - elporlad, ahogy egyre gyakrabban jelentkezik vita, összezörrenés, elégedetlenség és érzelmi vagy akár testi erőszak is. Úgy tűnik, hogy a legtöbb „szerelmi kapcsolat" viszonylag gyorsan „szeretet gyűlölet-kapcsolattá" válik. A szeretet ilyenkor egyetlen szempillantás alatt vad támadásba, ellenséges érzésbe vagy a vonzódás teljes eltűnésébe fordulhat át. Ezt normálisnak tartják. A kapcsolat aztán egy ideig-néhány hónapig vagy néhány évig - a „szeretet" és a gyűlölet végletei között himbálózik, és ugyanannyi örömet ad, mint amennyi fájdalmat. Egyes párok nemritkán rabjaivá válnak ezeknek a ciklusoknak, függőség-addikció-alakul ki náluk. Kapcsolatuk drámája ugyanis segít élőbbnek érezni magukat. Amikor a pozitív és a negatív végletek közötti egyensúly fölbomlik, és egyre sűrűbben és egyre intenzívebb formában jelentkeznek a negatív, destruktív ciklusok, akkor már nincs sok hátra a kapcsolat teljes összeomlásáig...
Úgy tűnhet, hogy csak a negatív, romboló hatású ciklusoktól kéne tudni megszabadulni, és akkor minden rendbe jönne, s a kapcsolat gyönyörűen virágozhatna. Nos, sajna, ez hiú ábránd. A két polaritás ugyanis kölcsönösen függ egymástól. Az egyik nem létezhet a másik nélkül! A pozitív már önmagában tartalmazza a még meg nem nyilvánult negatívot. Valójában mindkettő ugyanannak a működési zavarnak a két arculata. Itt most arról beszélek, amit általában romantikus kapcsolatnak neveznek, s nem az igazi szeretetről, amelynek nincs ellentéte, mert az az elmén túlról ered. A folyamatos állapotként megélt szerelem és szeretet ma még nagyon ritka. Épp oly ritka, mint a tudatos emberi lény. Tünékeny, futó szeretetpillanatok azonban mégis lehetségesek, valahányszor rés támad az elme áramlatában.
A kapcsolat működészavara a negatív megnyilvánulásokban természetesen könnyebben fölismerhető, mint a pozitívakban. Továbbá könnyebb a negativitás forrását a társadban észrevenni, mint önmagadban... A negativitás sokféle formában jelentkezhet: birtokolni akarás; féltékenység; irányítani akarás; zárkózottság és kimondatlan neheztelés; az igény. hogy mindig neked legyen igazad; érzéketlenség és állandó önmagaddalvaló foglalkozás; érzelmi követelődzés és manipulálás; erős késztetés a vitatkozásra, kritizálásra, ítélkezésre, hibáztatásra vagy támadásra; harag; tudattalan bosszú a szülőtől a múltban elszenvedett fájdalomért; düh és testi erőszak.
A pozitív oldalon „szerelmes vagy' a partneredbe. Eleinte ez az állapot mély elégedettségérzéssel tölt el. Nagyon élőnek érzed magad. Létezésed hirtelen értelmet nyert, mert valakinek szüksége van rád, valaki akar téged, és azt érezteti veled, hogy kivételesen fontos vagy a számára. Te ugyanígy viszonyulsz őhozzá. Amikor együtt vagytok, akkor egésznek érzed magad. A „szerelemérzés" annyira intenzív lehet, hogy őrajta kívül a világon minden más elhalványul, jelentéktelenné törpül. Ugyanakkor talán már megfigyelted, hogy erre az állapotra hasonló intenzitású hiány- és ragaszkodásérzés is jellemző! Függőségi viszonyba kerülsz ezzel az emberrel, a rabjává válsz. Úgy hat rád, mint egy drog. Földobódsz, amikor hozzájutsz a droghoz, de annak már csupán a lehetősége vagy akár gondolata is, hogy eltűnhet az életedből, féltékenységhez, birtoklási vágyhoz, érzelmi zsarolás útján történő manipulációs kísérletekhez, hibáztatáshoz és vádaskodáshoz, röviden: a veszteségtől való félelemhez vezethet. Ha az illető elhagy, akkor az kivételes intenzitású haragot vagy a legmélyebb bánatot és kétségbeesést ébresztheti benned. A szerető gyöngédség egy pillanat alatt vad támadássá vagy rettenetes bánattá változik át. Hát hová tűnt a szerelem? Átváltozhat a szerelem vagy a szeretet egy pillanat alatt saját ellentétjévé? Biztos, hogy szerelem, szeretet volt ez, s nem csupán függőség és csimpaszkodás?

...én azt rühellem, de piszokul, ha egyáltalán nem is válaszolnak. tudom, hülyeség, ez olyan, mint az álláskeresés, de ott is rühellem az ilyet.
egyszer megcsináltam, hogy összeollóztam egy levelet nők sablonmondataiból: " egyszer ilyen vagyok, másszor olyan" "látszólag visszafogott, mégis szenvedélyes" "szeretem a vidámságot" - ilyesmik, vagy 8 mondat biztos ismerős. ezt elküldtem egy nőnek, és egyoldalas áradozó levelet kaptam tőle, hogy micsoda férfi vagyok, meg minden, sok ilyen mélyérzésű pasas kéne blabla. azt is sűrű mentegetőzések közepette említette, hogy nem vagyok az esete.
és akkor ne üssön meg a guta? hát ezek saját magukkal akarnak összeállni?

Milyen alapvetô hibákat követhetünk el az elsô találkozások alkalmával? Sokat számít az elsô benyomás - sôt, nem túlzás azt mondani, hogy eldönt mindent, így közel sem mindegy, hogyan is tudunk és akarunk viselkedni, amikor találkozunk partnerjelöltünkkel.  Szeretnénk jó érzéseket kelteni benne, elnyerni bizalmát és érdeklôdését. Ehhez bizony nem árt kissé kontrollálni viselkedésünket - nem megjátszani magunkat, csak odafigyelni! Errôl írt pár gondolatot Sagittar:

Felvetülhet egy jó kérdés, ha párkapcsolatot építünk, hogy miért a "rossz" viselkedés a vonzó a hölgyek számára? A kedves, érzékeny, őszinte közeledés többnyire nekem se jött be, sőt szeretek kisérletezni és talán egy életre megtanultam, hogy lazán kell venni az ismerkedést). Próbálkozom különböző normák, módszerek szerint ismerkedni, viselkedni a randikon. Volt olyan lány, akihez kedvesen, ôrlődve, sokat kínlódva közeledtem, de olyan is, akihez lazán, könnyedén, játékként felfogva a dolgot és adott esetben olyan kérdéseket szegezve a lányoknak, amitől még jómagam is elpirultam ...

Érdemes túlzottan kedvesnek, érzékenynek, sebezhetőnek mutatkozni az ismerkedés elején? Egyértelműen nem! És ezt azután még bátrabban merem állítani, hogy a páromat a legszokatlanabb, legextrémebb módon ismertem meg és sose gondoltam volna, hogy a tiszta, kendőzetlen, a szexualitásra gyakran utaló magatartás sokkal vonzóbb lehet, mint a romantikus, ideális szerelmet kereső, kedves férfi képe. Nálam amúgy ez a viselkedésmód-váltás nem szándékos. Van olyan lány, akihez igy állok, van akihez úgy, függ ez a személytől, a kapcsolatfelvétel módjától, a szimatomtól, a hangulatomtól....

Nem bíztatnék senkit sem arra, hogy játsza meg magát (sőt tilos is), ha ismerkedne. A legnagyobb hiba, ha nem önmagunkat adjuk. Ez közhelyként hathat, de tény, hogy így van. Magunkat kell adnunk, de az, ami belőlünk jön, folyamatosan meg kell hogy újuljon és flexibilisen, alkalmazkodóan kell viselkednünk a különböző helyzetekben, különböző lányoknál és tilos a görcsös, "túl kedves", túlzottan ragaszkodó, a hölgy számára is fojtó magatartás.  A végcél persze az, hogy megfogjuk és megtartsuk az ideális nőt, de ehhez sajna kell pár hét "játék", de ez a játék nem kell, sőt nem szabad, hogy erôltetett legyen. Egyszerűen csak meg kell tanulnunk játszani és  lazán, görcsök nélkül kell tudnunk ismerkedni. Nincsenek szabályok, ösztönösen kell viselkedni, de talán a statisztika, a hölgyek túlnyomó többségének a reakciója már irányt mutathat arra vonatkozóan, hogy mi kecsegtet nagyobb sikerrel és mi jelent nagyobb valószínűség szerint kudarcot.

Az ismerkedés első pár hetében nem szabad kiadni magunkat. A szilárd, elszánt, makacs férfi képe a vonzó, aki nem tudja mit akar, megközelithetetlen, elérhetetlen és bizonytalan. Ha a lány annyira vonzó, hogy a nadrágunkat kismama ruhára kéne cserélni ahhoz hogy ne repedjen el, ha ránézünk még ekkor se szabad kiadni magunkat és a hölgy számára egyértelművé tenni, hogy nagyon tetszik nekünk. A csendes, higgadt bizonytalanságot kell mutatni, finoman jelezve, hogy a hölgy szimpatikus és szeretnék vele sokat beszélgetni, ismerkedni. Ez az első 2 randin ideális recept. Érdemes az első két alkalommal meggyőződni róla, hogy a vonzalom kölcsönös-e, általában erre a hölgyek maguktól adnak választ.

Az első két találkozó után már új fejezet következik. Itt még szintén nem szabad kimutatni az érzelmeket. Ehelyett célszerű merészen, de NEM SZEMTELENÜL viselkednünk. Itt már felmerülhet egy-két olyan kérdés, amely pl. hölgy szexuális szokására vonatkozik. Utalhatunk rá finoman, hogy az orális szex mely válfajait szeretjük és jelezhetjük, hogy ha ez nekik nem megy olyan szinten, ahogy szeretjük, szívesen vetjük alá többhetes kurzusnak. :) (Remélem, a barátnőm nem talál rá a blogra:) )

Lehet, hogy ez szemtelennek tűnik és valószinű, hogy sok hölgy most azt gondolja, hogy ez milyen arcátlan viselkedés, de nekik jelzem, hogy én ezzel pontosan tisztában vagyok. (De élvezem, ha ilyen lehetek, szeretek egy lányt zavarba hozni, szeretem ha egy nő elpirul, szeretem érezni, hogy nyert helyzetem van, szeretem a pszichikai fölényt és s a nők is szeretik érezni az alárendeltséget) Ezzel a szélsőséges (bár általam újabban gyakran alkalmazott) példával csak azt akartam szemléltetni, hogy a kedves jófiú képe csak ritkán vonzó. Kipróbálva mindkét szerepet, állítom, hogy érdemes bátran viselkedni.
Nyilván ez önmagában édes kevés, sőt, szinte semmi. Először is a legfontosabb a vonzó megjelenés, igényesség, ápoltság, stb. Tehát alapszinten tetszenünk kell, nyilván ez a legfontosabb és erröl nem szabad megfeledkezni és még véletlenül sem szabad azt mutatni, hogy odavagyunk, szívünk szerint felvásárolnánk a föld összes vörös rózsáját, csakhogy egy virtuális kosárkában elédobjuk.

Viszont azt már kevesen gondolnák szerintem, hogy a pimaszság, csipkelődés, az időnként elejtett szexuális utalás, finom gonoszkodás, magabiztos piszkálódás megnövelheti az esélyünket egy nőnél: de kizárólag ha intelligensen, okosan, az arányokat megfelelően eltalálva visszük véghez! Az uralkodó, magabiztos, pimasz nem tévesztendő össze a primitív, buta, idétlen viselkedéssel.

Ha már egyértelmű a pozíciónk egy nőnél, kialakult az, aminek ki kell, akkor onnantól már fontosak az őszinte gesztusok, az udvarlás, a kedvesség, a virágok, a bókok, de azt sem szabad túlzásba vinni.

Van sok-sok kivétel, sőt minden ismerkedés más és más, sőt természetes, hogy nem is lehet általános recept a sikerhez. Ezért is tettem hozzá, hogy a férfi alapból legyen ápolt, legyen életcélja, lehessen rá építeni, támaszként szolgáljon, hisz a siker kulcsa biztosan nem az önmarcangolás, tépelődés (bújkálás a fedezék mögött), hanem a sok-sok személyes tapasztalat (nyílt csata a fronton). Ez amit leírtam, csak egy aprócska adalék az esetleges sikerhez.
Furcsa dolog ez, lehet hogy sokan úgy fogják gondolni hogy teljesen fölösleges volt ezt megírnom, - hisz mindenki számára evidensek -, de számomra nem volt természetes és visszaemlékezve az elmúlt évekre, bizony a kudarcaimat is e szabályok be nem tartása eredményezte...

A férfiakkal szemben támasztott elvárások mellett fontosak a mi elvárásaink is, tehát csak olyan hölgyre szabad pazarolni az energiánkat, aki megfelel a SAJÁT elvárásainknak!
Fontos hogy általában csak annyit várhatunk el a másiktól, amennyit mi is tudunk "hozni". Sokan esnek abba a hatalmas csapdába, hogy olyan nőt (vagy férfit) tűznek ki célként, ami nem reális az ő számukra. Hallottam már olyan igénylistát ápolatlan, csúnya nőktől, hogy az angol királynő is beleszédülne és az ellenkező oldalon meg sok férfi várja az álomnőt, miközben koszos a cipője, büdös a szája, földig lóg zsírosan a haja, és ez persze csak a külcsíny. Mindenki próbálja kihozni a maximumot magából. Nem az a fontos, hogy adonisznak, vagy miss hungary-nek szülessünk (bár mindenki csecsemőnek születik:D ), hanem az, hogy a lehetőségekhez képest maximumot hozzuk ki magunkból. Ez megint apróságnak tűnik, de közben ha belegondolunk, nagyon gyakori problémával állunk szemben. Hány nőnek és férfinek kéne ezt tudomásul vennie, hogyha a randin egy igénytelen külsejű, a saját életét elhanyagoló, szüleivel, rokonaival viharos kapcsolatot ápoló, céltalan nő közli - "neki fontos hogy a párja cégvezető legyen, vagy legalább legyen Xy cm magas, izmos, szeresse a családját, a gyerekeket" -, akkor először magába és magára kellene néznie!

Annyit várjunk el másoktól, amennyit mi is tudunk adni, külsőleg, belsőleg egyaránt. Ha ez működne, kevesebb magányos ember lenne.
Persze, minél többet elérünk, minél komolyabb elvárásaink lehetnek a másik nemmel szemben, annál nehezebb a megfelelő személyt megtalálni és ez újabb és újabb problémákat vet fel, de ez már egy emelt szintű tanfolyam keretében sajátítható csak el. Jelentkezni lehet nálam:)

Mik is igazából a netes társkeresők? Interaktív boltok, web áruházak.
Regisztrálok, fellépek, megkapom az árukészletrôl a fényképes katalógust, ellenôrzöm a paramétereket, megnézem az árát is (neki milyen elvárásai vannak velem szemben), majd küldöm a levelet.
A randin - miközben a  3 napos visszavásárlási garanciát bármikor érvényesíthetem azzal, hogy felállok és otthagyom - próbálgatom az árut. Tesztelgetem, keresem az adatlapján felsorolt elônyöket és próbálok rálelni egy-egy súlyos, garanciális hibára. A próba - szerencsére  - ingyenes, így nem kell egy súlyos döntést szinte vakon, mindössze az adatlapon felsorolt - néha igen hiányos - infók alapján meghoznom.
Ha minden stimmel, akkor fizetek a pincérnél.
Vigyázok, hogy miközben velem van, ne sérüljön - érzelmileg és fizikailag, mert különben gondjaim lehetnek a leadásánál. Az általam elvárt funkciókat az elsô randin persze nem tudom mind végigpróbálni, de erre még van idôm, miközben a katalógust tovább böngészhetem. Ha idôközben rábukkanok egy - a pénztárcámnak is megfelelô - több extrával rendelkezô partnerjelöltre, akkor az elôzôt  visszaváltom és elhozom cserébe a másikat. Ezt akárhányszor eljátszhatom. Cserébe el kell viselnem - ha nincs elég fedezetem -, hogy az áru maga is lelép és ô maga mondja fel a szerzôdést.
Mûködéséhez szükséges feltételek egy része szerepel a webshop oldalán, másik felét pedig megtudjuk az elsô randin, ahol - kölcsönös érdeklôdés esetén - már el is kezdhetjük installálni saját környezetünkbe ill. megpróbálhatjuk igényei szerint a saját operációs rendszerünk változóit átkalibrálni.
Esélyem van - már a katalógusfotó alapján - is elsô látásra beleszeretni s elhatározni, hogy mindenáron az enyém lesz, de fontos tudni, hogy a társkeresô webshopokban lévô darabok mind egyediek, mindegyik egyedi öntôforma alapján készül - miközben persze pár elég foncsorosra sikerül avagy kifolynak a formából...
Viszont a jobban sikerült darabokra hatalmas az érdeklődés, így nem árt alaposan átgondolni a saját adatlapunkra feltett ajánlatunkat, amely eldönti üzletkötésünk sikerességét! Ha kudarcot vallunk, akkor se keseredjünk el: oly hatalmas a választék, hogy biztosan fogunk magunknak találni másikat! Azonkívül rendszeresen visszakerülnek az oldalra a garanciális időn belül leadott jelöltek, akiknél egy új ajánlattal ismét bekerülhetünk a potenciális vásárlók körébe. De vannak a garanciális időn túl is visszaszármaztatott jelöltek, akik átesve egy érzelmi nagygenerálon ill. alacsonyabbra vett egószintjük segítségével újból hozzáférhetővé válnak, feltéve, ha hajlandóak vagyunk kissé megkopott külsejüket és elvesztett újszerűségük csillogásának hiányát megbocsátani.
Szóval, ajánlom mindenkinek, hogy jelentkezzen fel 1-1 ilyen webshopba, hiszen társadalmunk fogyasztói szemléletét tökéletesen kielégítik ezeken a helyeken és válogasson kedvére, majd vásároljon magának társat: úgy sincs már más lehetőség szerezni magunk mellé valakit! Kicsit átalakítva a 60-as évek hippijeinek jelmondatát: Make business, not love!

Szilveszteri élmények

Nos, a blogíró most megosztja veletek egy szilveszteri élményét, amely bemutatja a téves és megkésett kommunikációval járó szituációk ékes példányát.

Szokványos társkereső oldal. Fényképes adatlap egy épp a harmincat meghaladott nőről. Szimpatikus dolgokat írt magáról s az egy szem aprócska egészalakos fotó sem rémíszt el. Miért ne, menjen neki is a sablonlevél!
Válaszol, levelezünk, majd november elején találka.  Nagyon kellemes hangulatban elbeszélgetünk, sok mindent megtudok róla. Jól menő fodrász, anyagilag eleresztve. Szakmája látszik rajta, hisz a természettől kapott alapanyagot elég jól feltunningolta. Rendszeresen fut, alakja így rendben van, habár a drága farmerja nem épp ideálisan áll a gömbölyű fenekén: más fazonnal kellemesebb látványt érne el! Ám nekem így is bőven jó - külsőleg. A lelkét pedig felfedezem majd. Beszélgetésünkön legalábbis annyit sikerült megállapítanom, hogy az értelmesebb és kultúrális szempontból az igényesebb emberek közé tartozik, rendszeresen jár komolyzenei koncertekre, kiállításokra és színházba. Jókedélyűen válunk el egymástól és felbátorodva kérdeztem meg, hogy találkozunk-e még? Igen volt a válasz.
S valóban, 4-5 nappal később, szombaton este ismét összefutottunk egy teázóban. Ekkor már tapasztalhattam furcsább dolgokat is: kérdezek valamit és 3-4 másodpercig nem történik semmi, rezzenéstelen arccal réved a semmibe. Vagy kinézek egy asztalt, megkérdem leülhetünk-e ide s ő csak bámulja legalább 10 mp-ig az egyik falra függesztett képet miközben én tanácstalanul topogok mellette, majd mintha kábulatból révedne fel rámnéz és megkérdi:
- Akkor leülünk ide?
A beszélgetés sem oly izgalmas már - talán engem is bizonytalanná tett ez a pár incidens -, de ettől függetlenül még kapok pár érdekes infót. Például, arra készül, hogy megműtesse az orrát, mert régóta zavarja nagysága és görbesége. Valóban egy kissé nagyobb az átlagnál, de meg lehet szokni. Magánélete tulajdonképp 6 éve nem létezik, azóta nem talál maga mellé pasit. (Hogyne, szexpartnere akad, azzal nincs gond, de állandóra kiszemelt hímtársaim mindig elmenekülnek elôle)
Aztán hirtelen kijön a transzból és bejelenti, hogy felfordult a gyomra, mert indulás előtt az egész napos éhezés után túl sok szendvicset tolt be: vigyem gyorsan haza!
Megteszem. Még mielőtt kiszáll, megbeszéljük a harmadik randi időpontját, amit 2 nap múlva lemond: - Majd jelentkezem! - ígérettel. Meglepôdés abszolút nincs bennem: hozzászoktam ezekhez. S ebben a konkrét esetben talán még meg is könnyebbülök...

Eltûnt: csak úgy porzott utána a virtuális tér oly gyorsan kilépett ebbôl a "bimbodzó" kapcsolatból. Továbbléptem, mert szerencsére volt hova és el is felejtkeztem róla.
Aztán a Jézuska december 25-én meghozta a drágát ajándékba. Meglepetésemre egy mail fogadott aznap reggel a következô szöveggel - hangsúlyozom, 1,5 hónap néma csend után:

Régóta gondolkozok azon, hogy a tárkereső irodák mennyiben tudnak a társkereső fiataloknak és idősebbeknek segíteni? Hatékonyan avagy inkább pénzlehúzás az egész?
Sok panaszt hallva ezzel a sok esetben komolytalannak és bosszantónak és időtrablónak tűnő netes párkersésről, eszembe jutott, hogy felkereshetnék egy ilyen irodát, ahol viszonylag jelentősebb összegért beregisztrálva olyan emberek címét kaphatnám meg, akik:
- alapból megfelelnek a követelményeimnek (tehát menetesülnék a sok-sok keresgéléstől),
- talán olyanoknak ajánlanának engem, akiknek rám van szükségük (tehát mentesülhetnék a sok felesleges levélírástól)
- és olyanokkal találkozhatnék, akik komolyan gondolják a társkeresést, nem időtöltést és ingyen kávét látnak ebben az egészben (tehát mentesülhetnék a rengeteg csalódástól és a felesleges randiktól)

A következőket olvastam az egyik ilyen iroda oldalán:
"Azoknak a Hölgyeknek és Uraknak ajánlom irodánkat, akik komoly, akár életre szóló kapcsolatot keresnek. Akik elkötelezettséget mernek felvállalni egy társsal, akik képesek közös célok akarására. Akik hisznek abban, hogy a magánélet boldogságát az őszinteségen és tiszteleten alapuló párkapcsolat adja, de elfoglaltságaik, sorsuk alakulása miatt nem találták meg még társukat.
A XXXXXX társkereső iroda, vagyis nem online, közvetlenül ismerkedő társkeresőknek ad felületet, hanem valós arcukat, életüket a klubtagság első pillanatától felvállaló párkeresőknek. Meggyőződésünk, hogy bár nem olyan könnyű klubtaggá válni, mint egy online regisztrációs formot kitölteni, de éppen ez a rákészülés garantálja, hogy irodánkban komoly, tartós kapcsolatot kialakítani szándékozó Hölgyek és Urak keresnek fel minket."

Persze - mint minden ismeretlentől - ettől is tartok egy picit. Lehet, hogy alaptalan félelmeim a következők:
- nagyon szűk választék, amely főleg idősebbekből áll
- talán olyan emberek jelentkeznek be, akiknek - különböző hátrányaik miatt - egyéb más módszerrel nem sikerült párt találniuk, tehát talán azok, akiket eddig is elkerültem
- csak regisztráció után nézhetek bele az adatbázisba
- körülményesebb, hisz az irodával csak személyesen és telefonon keresztül tarthatom a kapcsolatot - így pl. az újabb jelentkezők fényképeit sokkal nehezebben tudom megtekinteni, mint itt a neten
- más szűri le nekem a jelölteket: az mégse olyan hatékony, mintha magam tenném a magam számára

Várnám azok kommentjeit, akik már megfordultak ilyen irodákban. Szívesen meghallgatnám a tapasztalatokat és véleményeket, főleg összehasonlítva a társkereső site-ok szolgáltatásaival ill. a gondolataitokat a két forma előnyeiről és hátrányairól.

Ismét érkezett egy olvasói levél - Superman-től -, amely egy szubjektív és megfigyelésen alapuló témát fejteget: szerinte a nők többsége csúnya a netes társkeresőkön s ebből adódik a sok félresikerült, defektes randi és később a süket telefon.
Valóban azok vagy csak Superman-nek vannak magas igényei? Ill. ti lányok/nők hogyan látjátok a másik oldalt?
(Hölgyek figyelem: az alábbi levél igen provokatív, törékeny tárgyakat olvasás előtt messzire helyezni!)

Sokan rászálltak arra a témára, hogy miért nem dobják az őszintét a találkozókon az emberek és miért nem mondják meg, ha nem tetszik a másik nekik?
Én egy másik észrevételemet tenném közkincsé, ami egy kicsit azért összefügg ezzel a témával is: szerintem a nők nagyon nagy része a netes társkeresőkön ronda. Felük bűnronda, mert elhízottak, anorexiásak, elhanyagoltak, életében fodrászt nem látottak, gyereket szültek éppen, szétestek a válás közben vagy csak egyszerűen apuci-anyuci ezt tudta összerakni és semmivel nem lehet segíteni.
Maradék 40%-uk nem elüldőzően ronda, csak nem éri meg értük kinyitni az adatlapot sem: már a fotójuknak a bélyegnagyságú thumbnailja is továbbgörgetésre ingerel. Olyan semmilyenek. Olyan nem nők. Szex nem jut az eszembe róluk, csak a házimunka fárasztó robotja...
A tényleg megmaradt 10%, az akit érdemes megnézni: nekik vagy az alakjuk jó, de gáz a fejük vagy fordítva. Szóval igazán szép nőt én még egy darabot sem láttam idefent! Miért is? Szerintem azért, mert a jó nőket viszik mint a cukrot: nem szállhatnak fel egy buszra, hogy ne kapjanak ajánlatot, nem mehetnek úgy el szórakozni, hogy ne zsizsegjen körülöttük 30-40 kan, sőt, őket már elvitték fiatalkorukban az iskolai fiú osztálytársaik, azóta élnek egy jó kapcsolatban és a pasijaik hülyék lennének kiengedni a szép barátnőjüket a kezükből - tán el is veszik feleségül, amint lehet!
Aztán azok, akik nem kellettek, akik megmaradtak mehetnek a levesbe, jobban mondva az internetre!
Ebbe kapaszkodva próbálják megtalálni pasijukat, mint olyan utolsó reménysugárként, amit a másik hasonló barátnő ajánl, mert neki egyszer már bejött.
Mert az a nő, aki akar, akinek normálisak az elvárásai, rendben van az agya és hoz egy átlagosnál picit jobb ápolt külsőt, annak az életben is simán megy bárhol!
Ha meg nem, akkor jöhetnek a semmit sem mutató fotók, a trükkös felvételek, az elmosódott arcok, kitakart hatalmas hasak, nagy tokák, görbe orrok, a szénné retusált műtermi felvételek, amik alapján éppen hogy csak fel lehet ismerni a nőt a személyes találkozón, ahol minden úgyis kiderül! Aztán jön a döbbenet, végig lehet feszengeni egy kellemetlen beszélgetést és lehet gondolkodni, hogy miért is nem hívott fel utána a pasi! Vagy jobb lenne azt mondaná szemtől szemben, hogy ne haragudj, de ronda vagy!?
Szóval a férfiak még mindig jó külsejű nőket keresnek, aztán ha egy kicsit mást mutatott a fotó, mint ami a valóság, akkor menekülnek. De megmondani ezt még őszintén sincs értelme...

Két reakció a tegnapi olvasói levélre, amelyek a ki nem mondott nem tetszésekrôl, a szó nélküli eltûnésekrôl, a fel nem vett telefonokról, a kikapcsolt skype-krôl, a csendes, "szellemképes leépítésekrôl" szól:

Olvastam leveledet. Pasi vagyok s úgy gondolom, hogy amit leirtál az sajnos igaz: nagyon sokan gyávaságból vagy kényelemből arra sem hajlandók, hogy a minimum elvárható normáknak megfeleljenek. E normák szerint legyen bennem annyi, hogy face to face megmondom bárkinek még a "Szerintem, ne találkozzunk többet!" is. Magamról annyit, hogy egy ideje egyedül vagyok és nem túl jó, de így alakult....

Vajh, ezek a normák hol vannak lefektetve? Ki ismeri ôket? Sokan hivatkoznak itt rájuk - persze csak akkor ha ôket érte a sérelem - ám ha nekik kellene lépniük, mindig elfeledkeznek róla. A nyílt konfrontáció veszélye, hogy nem tudjuk az a vadidegen ember velünk szemben hogyan is fog reagálni, nem vágja e szemünkbe sértéseit, nem rendez e jelenetet?!
Ha mindenki úgy menne el egy ilyen netes randira, hogy gondolatban felkészül arra, bizony nagy eséllyel nem jön össze - így nem is éri váratlan tragédiaként a nemleges válasz -, akkor talán könnyebb is lenne kimondani is, nem?
A másnap reggeli sms-t avagy mailt is egy kényelmes, tiszta eljárásnak érzem. Mindezzel fájdalommentesen közölhetjük ítéletünket, nem kell belebonyolódni értelmetlen vitákba, nem kell nézni ex-partnerjelöltünk elkámpicsorodott arcát, s a végtelenül hosszú reménykedésbe sem taszítjuk bele. Ugyanis itt csak egy a gond az elutasított szempontjából: az az idegtépô várakozás napokon át és az a pár megalázó, sikertelen, fel nem vett, üzenetrögzítô szövegét már unalomig ismert, vérlázítóan megalázó hívás, amelyekre nem jön válasz s így a leszarás miatt érzett düh - idôt hagyva neki - ki tud fejlôdni.
Egy huszárvágással viszont - másnap közölve a fájdalmas tényt - ezt nem hagyjuk eluralkodni és magunkat is megkímélhetjük a bujkálástól.

S most következzék ismét egy hölgy véleménye:

Olvastam a blogban a társkeresőkre panaszkodó hölgy levelét, és gondoltam, leírok pár gondolatot. Sajnálom őt, hogy nem sikerül találnia valakit, mert kedves lánynak tűnik, de a leveléből én azt éreztem, hogy túlzott benne az akarás.. Napokig várni, hogy valaki, akit nem is láttam még élőben, felhívjon.. Vagy a találka után addig írni,keresni, míg életjelt nem ad.. Nekem sok volt ez picit.
Fordított helyzetben engem lányként eleinte idegesítene, később elriasztana ez a hirtelen jött lelkesedés egy fiú részéről.
Éppen ezért azt sem hiszem, hogy a férfiak szeretik a "könnyű" sikert.. Illetve egy fiúnak még inkább nyomasztó lehet, hogy valakinek "ennyire kell". A férfi választ elsősorban - de a döntés, hogy elfogadja-e a közeledését, a lány kezében van. Viszont a közeledést nem lehet, illetve a hölgy példáját tekintve szerintem nem szép kikényszeríteni. Még a legjobb barátnőimet sem "zaklatom" addig különféle fórumokon, míg fel nem hívnak végre - mert ha tudnak, fognak rám időt szakítani, egy "na mi a fene van már" hívásra/sms-re meg nincs szükségem. Még tőlük sem, nemhogy egy idegentől!
Mert persze, az első levelekben olyan könnyű szépeket írni, kábítani a másikat - de itt megintcsak nem értem a levélíró lányt/hölgyet, mikor azt írja, hogy hogyan hiheti azt, hogy a reménybeli jövő tervezgetése komoly? És hogy személyesen neki szól..?
Egy számomra kedves barátnőm is, hosszú és keserves kapcsolatából kilépve próbál párt találni, egyszerre több fórumra is regisztrálva magát. Az eredmény: négy katasztrofális randi, holott "előtte olyan  jól ment minden, míg csak emileztünk".. Valamint  egy közös fiúismerőssel megtalálták egymst az egyik szájton, és jót nevettek egymás reglapján.. Mert még az ott található kis csúsztatások is nevetségesek voltak, úgy, hogy jól ismerik egymást.
Én is voltam korábban regisztrált tag néhány oldalon - megjelölve, hogy van párom, és hogy csak barátkozni, ismerkedni szeretnék, de semmi többet. Természetesen, mikor magát 50es-nek író urak, leszbikus lánykák, illetve csoportos szexhez partnert keresők találtak meg, akkor úgy döntöttem, ennek semmi értelme. Már csak azért sem, mert sok regisztráció mögött nem valós személyek vannak, hanem pl. 13-15éves kamaszok, akiknek jó vicc ilyen módon belegázolni a levélíró hölgyhöz hasonló emberek lelkébe..
Tudom, van számos ellenpélda is. És hogy működhet a dolog, meg hogy hányan találnak maguknak így párt, meg hogy a mai rohanó világban, meg hasonlók.. De nehogy már éppen az élet egyik legfontosabb "alkotóelemére", a párkeresésre ne legyen valakinek ideje! Ha már a páromat megkeresni sincs időm, akkor hogyan akarom majd megtartani?
Még az egyenesség témában fűznék annyit a hölgy leveléhez, hogy (és itt magam ellen is beszélek) a lányok/nők/asszonyok sem egyenes emberek - gondoljunk csak bele, hogy a gimiben, az egyetemen hány eleve esélytelen "lovagnak" nem bírtuk megmondani, hogy "ugyan már"..  Vagy hány olyan kapcsolat van körülöttem is, ahol tudom hogy a felek azért vannak benne, mert "még mindig jobb, mint egyedül" a szánalom, ez az, ami miatt nem mondjuk azt, hogy "nem kellesz". És legtöbbször a lány az, aki inkább kitart - egy másik blogban olvastam - mint a majom. Addig nem engedi el az egyik ágat, míg a másikon meg nem kapaszkodott.

A tegnap megjelent olvasói levélre érkezett egy válasz, amely a női szemszögből írja le mindazt, amit már egy férfi tollából elolvashattunk. Úgy tűnik számomra, hogy mindenki - kivételtől és nemétől függetlenül - küzd azzal a problémával, hogy nem kap meg 1-1 találkozó után őszinte választ a folytatásról feltett kérdésre.
Sokan hiszik azt, ha eltűnnek, ha mindenféle értelmetlen kifogást találnak a randi elkerülésére és nem közlik egyértelműen nem tetszésüket, akkor így kevesebb kárt, fájdalmat okoznak, kíméletesebben járnak el reménykedő partnerükkel szemben. A válaszokból úgy tűnik, hogy nem. Az értelmetlen több napos várakozás, reménykedés s csalódás fájdalmasabb, mint a sokkhatásként gyorsan elmondott "Bocs, de nem látom értelmét a további találkozásoknak! Nem te vagy akit keresek..." típusú faképnél hagyás. Ez utóbbit 1-2 óra alatt elfelejtjük, míg a az előbbin napokig agyalunk, miközben a döntést már rég meghozta a másik fél...

Én az ellenkező nem képviseletében írnám meg tapasztalataimat a férfiak eltünésével kapcsolatban.
Van, hogy úgy érzem, ezen a téren én tartom a rekordot, de persze tudom, hogy nem. Mindenestere az egy főre eső eltünésben mindenképpen.
Nálam két fajta eltünés fordult már elő. Az első, hogy az oldalon váltunk néhány levelet, amiket teljesen pozítivan értékelek, és azt gondolom, hamarosan élőben is találkozhatunk. Időnként odáig is eljutok, hogy a számom is megadom, és várom, hogy hívjon. És várom, és várom, és várom. Majd rájövök: nem fog hívni. Amit nem tudok mire vélni. Hiszen olyan jól kezdődött minden.. Van, hogy néhány levél után tűnik el, a telefonszám cseréig el sem jutunk. Egyszer csak egy levélre már nem jön válasz. Hozzá teszem én az arcomat fel vállalom az oldalon, nem árulok zsákba macskát.
Azt, hogy az első randi után nem jelentkezik még megértem. (Nem jöttem be neki) Bár én várom, hogy jelentkezzen, ha sokáig nem történik semmi, előfordul, hogy nem bírok magammal, és írok valamit. Vagy jön rá válasz vagy nem. De ami számomra teljesen érthetetlen, hogy talizunk másodszorra is. Elmondja milyen szerencsés, hogy találkoztunk, és egyéb szép szavak bla-bla-bla. Ám ezután szinte elérhetetlen. Nem akarom zaklatni, ezért megpróbálom kivárni, hogy ő hívjon, vagy legyen online msn-en. De vagy nem is hív, vagy rejtve kapcsolódik, vagy csak döcögősen beszélünk az msn-en, érzem, hogy nem érdekli mi van velem, és a találkozót meg sem említi. Szerintem ha már pár napig semmilyen formában nem jelentkezik, az mindenképpen jel. Hivatkozhat bármilyen elfoglaltságra, ha érdekelném, biztosan kiváncsi lenne legalább arra hogy vagyok. Csak hogy ebből a gesztusból is érezzem, gondol rám. Lehet, hogy női aggyal gondolkozom, és a pasik nem ilyenek, azonban sztem érzelmeik nekik is vann!
ak. Egy 5 perces beszélgetést, egy rövid sms-t mindenki megengedhet magának. Még a legelfoglaltabb ember is. Szóval ilyenkor jön az, hogy vagy tudomásul veszem, hogy ennyi volt, és többé nem 'zaklatom', vagy elérem, és azt mondja, hogy sajnálja, de nagyon elfoglalt, és az idejébe most nem fér bele egy barátnő. Jelzem ilyenkor nem értem akkor miért randizik? És miért festi le reménybeli jövőnket olyan mesésnek.
Az az igazság, hogy ennyi szép szöveg után már nem tudom áhitattal hallgatni, mert tudom, hogy harmadnapra megváltozhat a véleménye, és akkor csak az újabb csalódás. És az újabb hiba keresés magamban. Sajnos a nőknek ez sztem még rosszabbul esik, mint a férfiaknak, mert lelkisebbek vagyunk. Legalább is én igen. Ezért azt kérném a férfiaktól, hogy ne randizzanak a hölggyel, ha nincs rá idejük. Vagy mondják meg egyenesen, hogynem jövünk be. És kész.
Köszönettel a női nem nevében.

Egy férfiolvasómtól kaptam a következô írást, amely az elsô találkozások utáni - néha érthetetlen - eltûnésekrôl, kikényszerített visszautasításokról, a ki nem mondott ellenszenvrôl, az eredménytelen randikról szól. Mivel férfi, így a randikon összegyûjtött "élményei" csak a nôkrôl szólhatnak, de ahogy ô is hangsúlyozza az utolsó bekezdésben, az ilyen viselkedés nem feltétlen kizárólag rájuk vall. Így örömmel venném a másik oldal véleményét is és tapasztalatait is!

Üdv! Az egyszerűség kedvéért Sagittar vagyok. Először is Buék és kívánok sikeres ismerkedést mindenkinek.
Én is a virtuális társkeresés rögös útját választottam. Sok nehézség után végre megtaláltam a párom és boldog vagyok. Higyjétek el van értelme, mert kis kitartással, lelkesedéssel, odafigyeléssel, türelemmel és pici szerencsével meglelhető az ideális pár. Nem szabad megalkudni, a képzelt ideálunk is épp a billentyűzetet üti valahol és ránk vár. Túl romantikus ez? Nekem bevált és a nagy számok törvénye szerint ez biztosan igaz is.
A hegytetőn állva, boldogságban úszva könyebb írni a kudarcokról, keserű tapasztalatokról. Nem lett volna erőm ilyen lelkesen írni egy rossz randi árnyékában, de a boldogság ihlete sokat segít. Igy már tudok nevetni önmagamon és még a kínos helyzeteket is örömmel tudom visszaidézni. :)

Szeretném veletek is megosztani a történeteimet, tapasztalataimat.
Lesznek randileírásaim is, de most egy általános dologra szeretném felhívni a figyelmeteket.
Kezdenék egy rossz élménnyel, tapasztalattal, de ígérem hogy a jó dolgokat is le fogom írni nektek. (Szerencsére picivel több jó van, mint rossz)

Reflektálnék egy korábbi blog bejegyzésre, ami megjelent Line24 "tollából".

http://fvtr.blog.hu/2007/08/10/miert_nem_hivnak_fel_a_randi_utan_a_lany

Az még elfogadható valahogy, hogy a nők nem mondják el a véleményüket szemtől szembe a randin. Ez még ok, mert nem akarnak megbántani "minket", sőt  valamilyen formában megértem, ha valaki nem kellően bátor.

De ami hihetetlen (és ezt több randimmal is megerősítem), hogy a nők ezzel szemben EL IS HITETETIK, hogy BEJÖVÜNK nekik, sőt, többszöri kérdésünkre is pozitiv választ adnak, hogy "persze, szivesen talizom veled újra" . De ez csak a verbális része! A nők az első randin (még ha nem is vagyunk az esetük), olyannyira hajlamosak nekünk illúziót teremteni, hogy a csókig is ELMENNEK, ha kezdeményezünk. Hihetetlen! Ha én nem tapasztaltam volna meg többször egymás után, akkor azt mondanám hogy ilyen nincs. A legdurvább helyzet az, hogy volt olyan lány is, hogy csókolóztunk, utána elkezdtem a kabátkáját kigombolni, megfogtam a mellét, simogattam a hasát.........bármi megtörténhetett volna.
De aztán jött a mágikus búcsú és a másnap....és hiába vártam SMSt, visszahivást.A nagy semmi..
Felhivtam saját számról, nem vette fel. Nem hivott vissza. A harmadik napon fülkéből felhivtam, akkor  felvette, hisz nem ismerte a számot és csak 1o perc nyúzás után nyögte ki, hogy nem vagyok az esete. Elötte csak dadogott, hogy hát, nem is tudja, meg nem tudja mikor ér rá, meg a szokásos értelmetlen nyafogás. MÉG UTÓLAG TELEFONON, SMSBEN sem volt bátorsága megmondani, csak nekem kellett kihúzni belőle az igazságot.
A jelenség felettéb érdekes, hisz egyrészt alátámasztja amit Line24 írt a fent emlitett cikkben, másrészt rámutat arra is, hogy az első randin sokminden elérhető, mert annyira gyáva nyúl a nők többsége, hogy úgyse fogja kinyögni, ha nem jövünk be neki, inkább sodródik az árral.
Ezzel nem akarok senkit sem arra buzditani, hogy a velünk nem vonzódó lányt ágyba vigye, hiszen ilyen tapasztalatok után a kutyának se lenne kedve hozzá. Csupán csak azt a szomorú tényt szeretném kihangsúlyozni, hogy akármennyire is azt érezzük a randin, hogy a tetszünk, mégse alhatunk nyugodtan egy percig sem: ott dől el minden, hogy az első TALI UTÁN, ő keres e  meg minket, nem tilt e le MSNen és megadja e a lehetőséget a folytatásra.
Szólhatna úgy is a szlogen , hogy : "Jó randid volt? Jókat beszélgettetek? Sokat mosolygott a lány? Esetleg még érdeklődő is volt? Csókolóztatok is? Ne bizakodj, hisz másnap nagy eséllyel eltűnik és nagy akrobata mutatványok révén érheted majd csak el. Tehát férfitársam, egy percig se légy boldog:) "

Hihetetlen dolog ez és egyben szomorú. A saját példáimból egy átlagos "para-vázlatot" mutatnék be:)
0. jókat beszélgetünk MSNen. (melyet esetleg megelőz egy kis levelezés)
1. talizunk, jól érzem magam, elválunk a randi után.
2. miután leteszem a lányt, elkezdek örülni, de pár perc után elromlik a kedvem, hisz már várom hogy másnap semmi sem fog történni és ahogy telnek a percek, úgy válik egyre biztosabbá hogy jön a kinos 3. pont:)
3. a korábbi jó MSN beszélgetések helyett azt látom hogy folyton offline van. nem ir smst. hivom, nem veszi fel.
4. addig keresem, amig (kisebb trükkök után) el nem érem telefonon és megkapom a megalázó visszautasítást.

Ja és nem értek egyet a blog tulajdonosával atekintetben, hogy eszünkbe se jusson felhivni a nőt, meg kell előzni a megaláztatást...stb..ez nem igaz. Vagyok annyira lovagias önmagammal szemben, hogy kikényszeritem a nőből a visszautasitást, még ha szarul is esik. Kis népnevelés:) Az is lehet egy módszer, hogy megvárjuk amíg a lány keres a randi után, így elkerülhető a csalódás? Egy kedves barátom tanácsolta ezt. Szerintem ezt el kell felejteni, minél előbb meg kell tudni, hogy van e értelme a várakozásnak.

Őrület, hogy hiába figyelünk a randin, hiába is alakul minden szuperül, (vagy legalábbis úgy érezzük) ez semmit sem számít. Csak akkor nyugodhatunk meg, ha visszamegyünk a virtuális világba és ott a lány újra jön MSN-re, újra ir levelet. Igen, akkor tényleg minden rendben van és jó eséllyel mehet tovább az ismerkedés. A neten kezdődik és ott is dől el. Legalábbis számunkra, férfiak számára, mert a nő már az elején mindent tud........

Hogy melyek voltak a jó randijaim és mégis honnan lehet ÉLŐBEN is biztosan megtudni, hogy kellünk e a lánynak és jó esélye van e a folytatásnak és hogy nem kell e paráznunk, miután elválunk a lánytól az első randin?

Onnan, hogy a nő magától ad általában pozitív visszajelzést, ha tényleg tetszünk, de az olyan jellegű kérdések, hogy "tetszem?" , "helyes vagyok? " teljesen fölöslegesek, mert úgyse fogunk őszinte választ kapni. A legfontosabb az, hogy a nők úgyis elárulják, ha tetszünk. Közvetlen kérdések helyett az apró jelekre kell figyelni vagy ki kell várni a pozitiv visszajelzést.

Lehet, hogy sok újat nem mondtam, de ha olvastad ezeket a mondatokat és úgy érzed, te is hasonló cipőben jársz, nem lehet véletlen, mert egy igen gyakori jelenségről van szó.

Persze tény, hogy sok nővel beszélgettem és a férfiak is gyakran kitérő válaszokat adnak, elhitetik, hogy a lány tetszik. Ezért fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ezzel az írással nem a nőket szerettem volna rossz színben feltüntetni: tudom, nem a nemek függvénye, hogy ki milyen és hogyan viszonyul másokhoz, de megkockáztatom - a lányoknál gyakoribb ez a jelenség!

Peace:)

Levelezéseimből egy csokorra valót kötöttem nektek, hogy ezt olvasva a szeretet ünnepe alatt a szerencsés párra talált olvasók boldogabban és elégedettebben ölelhessék magukhoz partnerüket, mert az alábbi tüneményes és türelmet igénybe vevő esetekből már kimaradhatnak s amelyek a társlelés  "izgalmait" próbálják bemutatni a netes közegben.
A "Nekem sem egyszerû..." sorozat célja, hogy bemutassam a rátok váró problémákat a saját szivacsaim közreadásával. Tehát itt kizárólag a negatív példákat fogom leírni - mint ahogy azt egyes kommentezők megjegyezték, igen megkeseredett embernek tűnök ezek alapján -, de ha erre is lesz igény, akkor az örömteli randijaimat is nagyon szívesen megosztom veletek!


Néha lepetézek az embereken. Olyan dolgokat produkálnak, amelyek számomra felfoghatatlanok: valami nagyon elromlott egyesekben! Istenem - a kibertér meghülyíti a nők (és a pasik! -  a korrektség mondatja ezt velem) nagy részét vagy már eleve ilyenek.
Szerintem eleve ilyenek.

Eset:
A szokásos beköszönésemet elküldöm. Elolvasta, megnézte az adatlapomat, majd a következő levelet küldi:
"szia, később írok, nincs időm Bocsi :) "
Ennyi. Magyarázzátok meg, hogy ez mire jó?! Én vagyok ily korlátolt, hogy nem tudok erre mit reagálni? Én vagyok gondolatilag impotens, mert ezt nem így csinálnám, hanem megvárnám az alkalmat, amikor majd lesz időm és akkor írnék egy kedves választ?!

Más:
A következő mailt szintén az egyik bejelentkezésem után kaptam izibe, a hölgy első reakciója (megjegyzés: se BMW, se aranynyakláncos, se kacsalábon forgó villás kép nincs fent rólam!):
"Nagyon tetszik a leveled, nagyon jó pofa! De nem tudom, hogy elegendő infóval tudok e majd szolgálni! Meg az az igazság,hogy nem igazán tudok magamról mit írni!
Szégyenlős vagyok!!!!Na jó nem vagyok az,csak nem szeretem magamat fényezni, meg ugyebár emberből vagyok és nem is akarom a legrosszabb tulajdonságaimat felfedni!!!Mert nincsenek is!!!
Na jó biztos vannak!Sőt inkább úgy fogalmazok,hogy VANNAK!:S
Megnéztem az adatlapod!
Irigyellek,hogy tudsz utazni,hogy ennyire aktív életet élsz!Én sajnos ezt nemtudom megengedni magamnak!
Mivel azt írtad magadról,hogy őszinte vagy,hát elárulom,hogy ÉN is!Ezért leszek most is az! Nekem az anyagi korlátaim nagyon lekötnek sok tekintetben! Én ezért bevallom azt is, hogy mit gondolok!
Szerintem te nem azokból a körökből származó ember vagy, mint amibe Én élek!Ami tök jó és örülj neki,de Én ezen nemtudok változtatni!És engem ez egy kicsit zavar!És tudom,hogy ez Téged is zavarna!Kérlek ne haragudj,de nem hinném,hogy ezért lehetne ebből komolyabb is,mint az,hogy erre még válaszolsz!És ennyi!
Remélem az őszinteségem nem érted félre,de mindig megmondom,hogy mit gondolok és mit érzek!Én ezt gondolom és érzem! Nekem sose jelentett semit se a pénz, és nem is érdekel, de tudom,hogy abból mindig csak a baj van! És nagyon félek! Sajnálom!Remélem nem haragszol!
Majd ha gondolod írj!"

Más:
Adatlap. Szép és független hölgy kb. 1 hónapja regisztrált. Napról-napra feljár és bonyolítja ügyeit. Írok neki. Két nappal később jön a következô válasz:
"Köszönöm kedves leveled.
Bár nagyon szimpatikus vagy számomra viszont már nem aktuállis a párkeresésem.
Neked sok sikert és szép napot!"
Korlátolt valék és nem értem mi a frászt lehet még csinálni egy társkereső oldalon, amikor valaki megtalálta párját?

Más:
A féltékenység és gyanakvás és hazudozás netovábbja. Lánynál bejelentkezem. Azonnal a tárgyra tér válaszában. Szimpi vagyok, örül nekem és elárul magáról pár dolgot. Nem válaszolok neki 2 napig, mert épp egyéb dolgok és levelek foglalják le képzetem. Jön az újabb küldemény tôle, amiben bővebben kifejti életének részleteit, majd javasol 1 találkozót, aminek abszolválásához megadja a telefonszámát is. Na ennek fele sem tréfa - gondoltam. Érdemes legalább elbeszélgetnem vele telefonon és kideríteni, hogy mi ez a soha nem tapasztalt lelkesedés. Telefonon szuper minden, megegyezzünk az időpontban és a helyben is. Aztán 2 nappal előtte lemondja, mert dolgoznia kell. Ok, akkor jelentkezzen, ha felszabadul egy estéje. Aztán több hetes csend. Majd egyszerre a következô igen tömör küldeményt találom tôle:

Ô: "Van Neked egy H... A... nevezetű barátnőd, aki ténylegesen a barátnőd is?"

Én: "Mi ez a kérdés????? Eltűnsz, nem írsz vissza, majd hirtelen felmerülsz a feledés habjaiból és nekem esel egy soha nem hallott csajnévvel, aki szerinted a barátnőm?! Fordított esetben te mit szólnál ehhez?"

Ô: "Nem tüntem el! Én hívtalak de nem vetted fel a telcsit! Ma megkeresett egy lány és azzal jött, hogy ő barátja Gábor és honnan ismerem! Egyedül csak te vagy Gábor "ismerős" és csak megkérdeztem! Talán nem lehet kérdezni! Semmit nem szólnék fordított esetben, válaszolnék a kérdésre! Ennyi!"

Én: "Semmiféle nem fogadott hívásra nem emlékszem, üzenet sem érkezett, de biztosan csak a memóriám rossz... Szóval a csajról nem hallottam, nem én vagyok az a Gábor!
Hol is hagytuk abba: ja, igen! Találkozni szerettünk volna. :-) Nos, mikor, hol?"

S ismét a csend hangjai következnek...
Ha nem akar velem találkozni, én ezt elfogadom, de vajh miért merült fel az első eltűnése után egy ilyen buta kérdéssel?
(Jó, jó, nem őrülök bele ebbe a dilemmába, de rövidtávon, akkor és ott azért az ilyen esetek egy kissé idegesítőek)

Más:
Ezt egy kedves hölgy ismerősőm kapta. Döntsétek el, hogy kamu vagy valóság:
"Én egy afrikai fekete ffi vagyok! keresem partnerem egy komoly nö személyében!! 29/6, 4 a méteres! ha nem gond vagy tetszik akkor ismerkedhetünk!! és imádom az omega zenekart ezért is van a jelük a testemre tetoválva!.. sokan kételkednek a méretemben! nállunk afrikában sok gyereknek kiskorában nyujtják a farkát hogy könyebben találjon feleséget! mert ez ott hagyomány és az ottani nöknek ez a pár választásnál ez fontos! mikor ide jöttem és magyar lányokkal ismerkedtem el voltak ájulva! és nem tudtam hogy miért! én ezt természetesnek gondoltam! de itt nincs ilyen pedig itt is ezt kéne csinállni és az ember tudna mivel büszkélkedni! nó de sebaj nekem ekkora és kész!"